Az Atlantiszi Thoth smaragdtáblái_ IX. Smaragdtábla - A tértől való szabadulás kulcsa.




Az Atlantiszi Thoth smaragdtáblái_ IX. Smaragdtábla - A tértől való szabadulás kulcsa.
Azokat a volt Atlantisziakat, akik a Nílus partjai mellé vetődtek, meglátogatták őket, a Plejádiak egy küldöttsége, barátságos közeledéssel. A küldöttség élén egy tanító állt, akit Tothnak neveztek, de az ősi írások ellenére nem madár, vagy hüllő feje volt (hanem humanoid). Az Atlantiszi Thoth smaragdtáblái: IX. Smaragdtábla - A tértől való szabadulás kulcsa. Hallgasd szavam: tanítom a ciklus bölcsességét és Fényét; tanítom, hogyan kergesd el a sötétséget, tanítom, hogyan borítsd fénybe életed. Keresd, hogy arra az útra léphess, mely az örök életre Napként vezet. Kerüld meg a sötétség fátylát. Légy Fénnyé a világban. Légy a Fény edénye, irányítsd figyelmed az űr napjára. Emeld fel tekinteted a kozmoszra, a fényre. Szóld a templomlakó szavát. Oly dallam az, mely a Fényt lehozza. Énekeld a szabadság dalát. Énekelj lelkeddel, teremtsd meg a nagy rezgést, mely az egésszel egyesít. Egyesülj a kozmosszal, legyél a fénnyel egy. Legyél a rend útja, a törvényé, ebben a világban. Fényed a nagy fény, mely a test árnyékán áthatol.
Felül kell emelkedj a sötéten, mielőtt a fénnyel egyesülsz. A sötétség árnyai körül vesznek, az élet megtölt áramával. De tudd, hogy fel kell szállnod testedből, a téged körülvevő síkokhoz, mik egyek veled. Nézz körül lásd saját fényed tükröződését. Igen, még a sötétben is saját fénye keresztülhatol a fátylon. A bölcsességet keresd mindig. Ne hagyd, hogy tested, illúziót tápláljon. Haladj a fény hullámának útján, és kerüld a sötétlő utat. A bölcsesség tartós, a mindenség kezdetétől létezik. Pontosan azóta, hogy a káoszból, az úton található törvény által, a harmónia keletkezett. Halld a bölcsességet. Hallgasd a hangot, mely a múltról szól, igen elfeledett bölcsességről szólok. mely a múltban rejtőzik. Elveszetten a körülvevő köd sötétjében. Tudd meg, hogy te vagy minden dolog vége. Ennek tudása elveszett, mikor az ember megbéklyózva, a sötétség rabságába került. Hosszú-hosszú ideje megszabadítottam testemet. Szabadon vándoroltam az éteren át. Körberepültem az angyalokat, melyek az embert rabságban tartották. Tudd, hogy szellem vagy, a test semmi, a lélek minden. Ne hagyd, hogy tested által, béklyóba kerüljön a minden. Szabadulj el a sötétből, és vándorolj a világosságban.
Légy szabad, légy igazi fény, mely egy a fénnyel. Amikor majd a sötétség béklyóitól megszabadulsz, és a térben a fény egyik napjaként közlekedsz. Tudd, hogy a tér nem határtalan, hanem angyalok és görbületek határolják. Tudd, hogy minden, ami létezik, az eljövendő még nagyobb dolgok megnyilvánulása. Az anyag folyékony és mint áramlat halad, alakját változtatva. Minden időben létezett a tudás; sohasem változott, bár a sötétség ráborult. Sohasem veszett el, bár elfelejtették. Tudd meg, hogy a térben, melyben lakozol, vannak más terek. Épp oly hatalmasok, mint tied; összefonódnak anyagi világod lényegével. Bár maguk is különállók. Egykor, a rég elfeledett múltban: Én Thoth, megnyitottam a kaput, és más terekbe hatoltam, az ott rejlő titkok számomra feltárulkoztak. Az anyag mélyén sok titok rejlik. Az egybekötött dimenziók száma, kilenc. A tér ciklusainak száma, ugyanennyi.
A tudatnak kilenc a kiterjedése, és kilenc világ van a világokban. Igen, kilenc ura van a ciklusoknak, melyek lentről és fentről jönnek el. A teret rejtett terek töltik ki, mert a teret az idő osztja meg. Találd meg a kulcsot a tér-időhöz, és kinyílik általa a kapu. Tudd azt is, hogy a tér-időn túl van, az eszmélet. Ha erről mit sem sejtenél, attól még ez így volt és így lesz ezután is. A benned található világok kulcsát, egyedül magadban leled. Mert az ember, a titok kapuja, a kulcs is egyben. Keresd a körben, használd a szót, amit adok. Nyisd meg magadban a kaput, és biztosan életre találsz. Most csak hiszed, hogy élsz, de életed halál. Míg tetteidhez kötődsz nincs számodra élet. A lélek szabad a tértől, és méltóságteljes a létezése. Minden más kötél és lánc, melyektől el kell szabadulnod. Ne gondold, hogy az ember, a földön született. Még akkor sem, ha földi lény, az ember, fény szülte szellem. De tudás nélkül, szabaddá nem lesz sose. Sötétség hálózza be, és sötétség béklyói szorítják le lelkét. Ám a kereső, remélhet szabadulást. Árnyékok vetülnek testedről, a sötétség megtölti a teret. Sugározz emberi lélek, töltsd meg a tér sötétjét.
Napja vagy a nagy fénynek, emlékezz erre és megszabadulsz. Ne időzz az árnyékban, lendülj el a sötétből. Engedd lelkedbe a fényt, nap szülöttje. A fény győzelmétől eltelten, és szabadon a sötétség rabigájától. Lélek vagy, mely egyesül a fénnyel. Te vagy a kulcsa minden bölcsességnek. Benned minden idő és tér, ne élj a sötétség fogságában. Szabadítsd meg fényed az éjszakától. „Nagy Fény, mely eltöltöd a kozmoszt, áramolj teljességgel az emberhez. Készíts testéből lámpást, amely kiolthatatlan.” Hosszú ideje annak, hogy bölcsességet vettem magamhoz, oly tudást, mely az ember számára ismeretlen. Messze a múlt tereibe utaztam, az idő kezdetére. Újabb és újabb tudást szereztem. Úgy találtam, hogy a jövő tartja kezében a kulcsot, az összegyűjtött bölcsességhez. Az Amenti termeibe = jelentés a saját magasabb elmével való kapcsolódást lehetővé tévő, magas rezgési állapot. ) Alászálltam, hogy még nagyobb tudáshoz jussak én. A ciklusok Uraitól, útmutatást kértem az összegyűjtött bölcsességhez. Azt kérdeztem tőlük: „Hol van a mindenség forrása?” A feleletet egy hatalmas hang adta, a kilenceknek hangja: „Szabadítsd meg lelked, testedtől és jöjj velem a fényre.” Testemtől elszabadultan szálltam, mint lángoló pernye az éjszakában. Az urak előtt megálltam, és az élet tüzében megfürödtem. Megragadott akkor egy ember, számára ismeretlen erő. A tereken keresztül, a szakadékokba kerültem, ahol nem járt még ember. Láttam a rendet, amint a káoszból, az éjszaka angyalai által alakot ölt. Láttam a rendből születő fényt. Hallottam a fény hangját. Láttam a szakadékok lángját, a rendet, mely a káoszból pattant elő. Láttam az éltet adó fényt, aztán szólt a hang: „Halld és értsd, a láng, minden dolog forrása, magában hord mindent. Fényt kibocsátó rend, a szó, és a szóból lesz az élet és minden mi létező.” Majd így szólt ismét a hang: „A benned levő élet, a szó, találd meg magadban az életet. Erőd legyen használni, a szót.”
Hosszan néztem a fénylángot, mely a tűz lényegéből tör elő. Megtudtam ekkor, hogy „az élet, rend és az ember, egy a tűzzel és az erő, biztosan a tied lesz.” a kilenc előtt álltam. Hallgattam a ciklusok hangját, mely erőteljesen rezgett felém: „Tudd meg, Thoth, hogy az élet, nem más, mint a tűz szava. Az életerő, mit keresel, nem más mint, a világban égő Szó. Keresd a szóhoz vezető ösvényt, és az erő, biztosan a tied lesz.” Aztán a kilencnek ezt mondtam: „Uram, mutasd nekem az ösvényt, mely a bölcsességhez vezet. Mutasd meg a szóhoz vezető utat.” Felelete így hangzott: „A rendben találod az utat, vagy nem látod, hogy a szó, a káoszból szűrődik elő? Hogy a fény, a tűzből áramlik? Keresd meg életedben, a rend nélkülit, rendezd és hozd egyensúlyba. Ha érzelmeid káoszát egyensúlyba hoztad, élteden rend honol. A káoszból származó rend, elhozza neked, a forrás szavát. S a ciklusok ereje, véreddé válik, lelked pedig erőssé, a korokon át. Így leszel a forrás, tökéletes napjává.” Meghallgattam a hangot, és mélyen szívembe ágyaztam. Mindig a rendet kerestem, mely a szóhoz elvezet. Tudd, hogy az ki eléri, örökké a rendben él. Mert a rendnélküliségben a szó, használhatatlan. Fogadd meg szavam, emberfia és tedd életeddé. Hódítsd meg a rend nélkülit, és így a szóval eggyé válsz. Feszítsd meg erőd, hogy fényt nyerj életutadon. Keresd az egységet, a nap-állapottal. Próbálj a mindent kizáró, fénnyé válni. Tartsd gondolatod a fény és az emberi test egységén. Tudd, hogy minden, mi káoszból fénybe születik, nem más, mint a rendnek hordozója.                                                                    Forrás: fenyorveny.hu


 Minden, amit tapasztalsz a saját tudatod kivetítése.
Minden élőlény érdekében, ismerd fel! Az életed, tiszta fény, ez a mérhetetlen tündöklés, maga a megvilágosodás: Saját tudatod lényege, a természetes tudat, melyet, ha észreveszel, azonnal megszabadulsz. Közvetlen sugárzó tiszta fény formájában éled meg felszabadulásodat. Míg saját tetteid és gondolataid irányítanak, nem pedig az áramlatra figyelsz, addig a halálban vagy = anyagi forma, addig bizonytalan állapotok sorozatát éled meg. A halál állapotában, nem ismered fel, saját tündöklő természeted. Így egyre inkább megszilárdul, és végül új formát öltesz. Ne légy olyan, mint lót felesége, aki visszafordult és így megszilárdult az anyagban. Szodomából = az emberi gondolkodást kellett elhagyniuk, de a felesége nem hallgatott az angyalra. Ha elérkezik az idő, hogy utat keress, döntésed a tiéd. Ne fordulj vissza, mert, ha megteszed a mozdulatlanság állapotába kerülsz. Vagyis nem engedelmeskedsz az áramlásnak.
Semmitől sem félek, soha nem rettegek, mert a félelem lebénít. Bármit is tapasztalj, ismerd fel, hogy a saját tudatod kivetülései. Ha az életedet kudarcnak tekinted, és a teremtés hibáját látod benne, addig nem vagy képes megtalálni, belső szentélyedet, és tehetetlenül küzdesz gondolataid fogságában.
Sok félelem és torz információ rakodott a tudatalattiba. Sajnos a világunkban, még anyagias szemlélettel állnak a szellemi dolgokhoz is. Ha megváltoztatod az élethez való hozzáállásod, megváltozik a belső világod. Akik igazán közel voltak a halálhoz, azok értékelik az életet. Megtanulják félelmeiket elengedni, csak így léphetnek a fénybe. Mert mindenkinek tovább kell lépnie, nincs maradása senkinek. Gondolkozz ekképp: Nem csüggők többé ezen a testen és világon.
A tudat mindig elhagyja a testet, még az életben is. Ki-be jár a testből, nem csak álomban. Ezt azért teszi, hisz tudja, hogy mindig egységben és biztonságban van. Mindig a gyönyörű, és hihetetlen szépségű tiszta fényhez vonzódik. Ez az emberi lét valódi természete. Az emberi fejlődés célja, felszámolni a test = anyaghoz kötödést. A mérhetetlen fény, a fej felett van. A tudatosság felszáll a test alsó feléből, a középső csatornán át, a fej tetejére, majd bele olvad a fénybe. Azonnal a tiszta fény birodalmába jutsz, Az alaptermészeted a szeretet és béke. Ha nem ismered fel alaptermészeted, akkor a halál = forma természetét viszonozod. De ezek, csak a saját tudatodban vannak jelen, nem a tiéd, saját tudat tükre. Ezért mondja a teremtő: " Az én gondolatom, nem a te gondolatod. Az én utam, nem a te utad ".


 Az információnak áramolnia kell


 Kezdetben a lélek lemásolta saját magát. Nevet adott, hogy megkülönböztessen mindent. Ő Ádám és Éva, vagyis benne van a feminin és maszkulin energia. Mind a két félben a hormon 180-180 % arányban. Ezt így is értjük, hogy a láthatóban 180 fokban és a láthatatlanban is 180 fokban. De eljön az idő, mikor egyesül bennünk, akkor 360 fokban, egy egészek leszünk. Ez akkor lesz egész, ha az anyagot és a szellemit egyesítjük magunkban.
Hogy érthető legyen, a lélek 25920 évet tesz meg a föld és minden létező útján. (Mind a nőkben, mind a férfiakban élő) női minőségek felébrednek, több évezredes Csipkerózsika álmukból. A 25920: 49 =528 ide kell eljutni a szeretet rezgéséhez, itt már nincs csak a tiszta egység megélése. Erre mondta Jézus:" Nem lesz szükségetek tanítókra, mert a szellem megtanít mindenre.
 " Azt is mondta: "Menj be a te belső szobádba /énedhez /, de csak úgy tudod megtenni, ha megteszed, amit Tamás írnok lejegyzett. Ez így hangzik: "Ha ketten egyetértésben vannak egy szobában / testben/, akkor vagytok magatok, a szentháromságban. Tudjuk, hogy csak az egy létezik, " aki vagyok " S most tiszta szubatomi anyag, engedelmesen részecskeként viselkedik, és ha hullámként keresi, akkor hullámként tűnik fel, hol az anyagban hol, a szellemben. Az anyagot az elme formálja, ép arra, amire szüksége van. Ha Ételre, italra, ruhára, vagy ép a vágyainak megfelelő formára. Az anyagot, árnyékvilágnak is nevezhetjük, mert a tudat, nem ismeri fel saját önvalóját. Azt is írják, hogy a föld most még a sötétségben ül. Miért írom ezt? Mert Jézus egy mondása ide vágó. Így hangzik: Miért keresitek az élőt, a holtak között? Tehát miért keresitek a szellemit, az anyagban? Ami nem fény, vagy világosság, az nincs.
A lélek teremtette meg az anyagot, hogy tapasztalatokhoz jusson, hogy játsszon, mint egy gyermek a játszótéren. De mind ezt, azért tette, hogy megismerhesse azt, ami a fényen kívül lehet. Csak így tudjuk mindennek az ellentétét megismerni. Az anyag egy sűrű energia rezgés, amely azt az illúziót kelti, mintha létezne.
Gondolkodjatok el ezen, amit most leírok. Azt mondja az írás, amit a földi angyalok írtak le, de mindig égi sugallatra. " Én vagyok az isten és rajtam kívül nincs más " Tehát te vagy az isten, mert csak te létezel. Még egy, amit mondott az igazság szelleme: Az én, az atyában van és a te-én- bennem vagy. Az én, az atya és a Krisztus tudata, az igazság, a szent szellem is bennünk van. Az én és a tudat, lerezgett az anyagba, így lett az energia, sötét fátyla, az anyag elmén. Mi most ebben a mezőben vagyunk, teljesen addig, míg bejárja a lélek, mint a 49 tudati síkot, a 12 bolygókon. Minden bolygó, más energia mintázatot ad a sejteknek. Az első bolygó létsíkja nagyon sűrű, míg az utolsóé, már kristályos formát vesz fel. Ezt hívják mennyországnak.
De ezek között vannak, a felejtés fátylai, hogy a tudat, nehogy összeomoljon. Csak a tudatlan elme, eltorzította, mert minél távolabb van a emberi tudat, a forrás tudatától, annál nagyobb a torzulás. Mint ahogy, minél távolabb vagyunk a rádióhoz, annál rosszabbul halljuk. Talán még félre is értjük, amit mond és ebből vannak a félreértések.
Mi van akkor, ha azt mondom nektek, hogy nincs rajtad kívül Isten, hiszen te magad vagy! A lélek, maga bennünk, Isten az információ, ő jelen van benned és az anyagban is, vagyis körülötted. Jézus is benned van, ő az igazságot megnyitó rezgés, /528. Hz/ vagyis a szeretet, amely valójában vagy. Megszűnik az elme kettőssége, és egy nagy asztrális elmévé válik. Így lesz az ember, újra istenné.
Köszönöm, hogy elolvastad. Áldás. Ilona



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Foton Öv-ről

Jézus tiltott tanításai

A máj- és epehólyag-tisztítás technikája