2014. április 19., szombat

Az imáról, a köszönetnyilvánításról és az istenimádatról.


Az imáról, a köszönetnyilvánításról és az istenimádatról.

 Nátániel fejében volt némi zavar a Mesternek az imáról, a köszönetnyilvánításról és az istenimádatról szóló tanításait illetően, és a kérdésére válaszolva Jézus hosszan beszélt a tanítása további magyarázataként.  
146:2.2 1. A gonoszságnak az ember szívébe való tudatos és folyamatos befogadása, fokozatosan leépíti az emberi léleknek, az ember és Alkotója közötti érintkezési szellem-körökkel való ima-kapcsolatát. Az Isten természetesen meghallgatja a gyermeke kérelmét, de amikor az emberi szív szándékosan és folyamatosan befogadja a gonoszság eszméit, akkor a földi gyermek és a mennyei Atyja közötti személyes összeköttetés fokozatosan megszakad.
146:2.3 2. Az Isten ismert és fennálló törvényeivel összeegyeztethetetlen ima utálatos a paradicsomi Istenségek előtt. Ha az ember nem akarja meghallgatni az Isteneket, amint azok a szellem, az elme és az anyag törvényeiben szólnak a teremtményükhöz, akkor a teremtmény ilyen szándékos és tudatos megvetése arra készteti a szellemszemélyiségeket, hogy ne hallgassák meg az ilyen, a törvénnyel szembehelyezkedő és engedetlen halandók személyes kérelmeit. Jézus idézett az apostoloknak Zekarjahu látnoktól: "De nem vették figyelembe és elfordultak tőle és befogták a fülüket, nehogy halljanak. Igen, megkeményítették a szívüket, mint a gyémánt, nehogy megértsék a törvényemet és a szavaimat, amelyeket a szellemem révén a látnokokon keresztül küldtem; ezért a rossz gondolkodásuk eredményei nagy haragként zúdultak a bűnös fejükre. És így az történt, hogy hiába kiáltottak irgalomért, nem hallgatták meg őket." És az után Jézus idézte a bölcs ember mondását, aki azt mondta: "Aki elfordítja fülét az isteni törvény meghallgatásától, annak még az imája is irtózat tárgya."
146:2.4 3. Az Isten-ember érintkezési csatorna emberi végének megnyitásával a halandók számára nyomban igénybe vehetővé válik a világok teremtményei felé irányuló isteni segédkezés örökké mozgásban lévő árama. Amikor az ember meghallgatja Istennek az emberi szívben lakozó szellemét, akkor az ilyen tapasztalásnak ténye az is, hogy az Isten egyidejűleg meghallgatja annak az embernek az imáját. Még a bűn megbocsátása is ugyanezen tévedhetetlen minta alapján megy végbe. A mennyei Atya már az előtt megbocsátott nektek, hogy a megbocsátás kérésére gondoltatok volna, de az ilyen megbocsátás mindaddig nincs meg a személyes vallási tapasztalásotokban, amíg meg nem bocsátotok az embertársaitoknak. Az Isten megbocsátását valójában nem befolyásolja az, hogy megbocsátotok-e a társaitoknak, viszont a tapasztalásban ez pontosan így történik. És az isteni és emberi megbocsátás összhangjának e ténye nyert felismerést és kapcsolódott össze abban az imában, melyet Jézus az apostoloknak tanított.
146:2.5 4. Van egy igazságossági alaptörvény a világegyetemben, melynek megkerülésére a kegyelemnek nincs hatalma. A Paradicsom önzetlen dicsőségeiben az idő és tér teremtésrészein élő teljesen önző teremtmény nem részesülhet. Még az Isten végtelen szeretete sem képes rákényszeríteni az örök továbbélés boldogságát egyetlen, a továbbélést elutasító halandó teremtményre sem. A kegyelem bőségesen adományozható, azonban végeredményben, vannak az igazságnak olyan parancsai, melyeket még az irgalommal egyesült szeretet sem képes eredményesen érvényteleníteni. Jézus megint a héber írásokból idézett: "Hívtalak benneteket és ti nem hallgattatok meg; a kezemet nyújtottam, de nem figyelt senki. Semmibe vettétek minden tanácsomat és a feddésemmel mit sem törődtetek, és e lázadó magatartás miatt elkerülhetetlenné válik, hogy bár hívtok engem, nem fogtok választ kapni. Lévén, hogy elutasítottátok az élet útját, kereshettek engem nagy igyekezettel a szenvedés óráin, mégsem fogtok megtalálni."
146:2.6 5. Akik irgalmat akarnak, azoknak irgalmat kell mutatniuk; ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek. Amilyen szellemmel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Az irgalom nem érvényteleníti teljesen a világegyetemi pártatlanságot. A végén igaznak bizonyul: "Aki befogja a fülét a szegények jajszava elől, az maga is segítségért fog kiáltani egy napon, de senki sem hallja majd meg." Bármely ima őszintesége annak bizonysága, hogy meghallgatást nyer; bármely kérelem szellemi bölcsessége és világegyetemi viszonylata meghatározza a válasz idejét, módját és mértékét. Egy bölcs apa nem szó szerint válaszol a tudatlan és tapasztalatlan gyermekeinek buta imáira, jóllehet a gyermekek számára sok öröm és valódi lelki megelégedés származhat az ilyen képtelen kérelmek előadásában.
146:2.7 6. Mihelyst teljes mértékben a mennyei Atya akarata megcselekedésének szenteltétek magatokat, minden kérelmetekre azért érkezik válasz, mert az imáitok teljes mértékben megfelelnek az Atya akaratának, és az Atya akarata mindig megnyilvánul az ő hatalmas világegyetemében. Amit az igaz fiú kíván és amit a végtelen Atya akar, az úgy VAN. Az ilyen ima nem maradhat megválaszolatlan, és semmilyen más kérelemre nem adható teljes válasz.
146:2.8 7. Az igaz ember kiáltása az Isten gyermekének olyan hites cselekedete, mely megnyitja az Atya jóság, igazság és irgalom tárházának ajtaját, és e jó ajándékok már régóta vártak arra, hogy a fiú eljöjjön értük és elvegye azokat. Az ima nem változtatja meg az Isten viszonyulását az emberhez, viszont átalakítja az embernek a változhatatlan Atyával szembeni beállítottságát. Az ima hajtóereje találja meg a helyes utat az isteni meghallgatás felé, nem pedig az imádkozónak a társadalmi, gazdasági vagy külsődleges vallási helyzete. 146:2.9 8. Ima nem alkalmazható annak érdekében, hogy az ember elkerülje az időbeli késedelmeket vagy hogy meghaladja a tér korlátait. Az ima rendeltetése nem az, hogy a sajátlényeg felmagasztalásának vagy az embertársakkal szembeni tisztességtelen előny megszerzésének eszköze legyen. A teljesen önző lélek nem képes imádkozni a szó szoros értelmében. Jézus azt mondta: "A legfelsőbb örömetek az Isten jellemében legyen, és ő biztosan teljesíti a szívetek őszinte vágyait." "Utatokat bízzátok az Úrra; bízzatok benne, és cselekedni fog." "Mert az Úr meghallja a szükséget szenvedők kiáltását, és tekintetbe veszi az inségeskedők imáját." 146:2.10 9. "Én az Atyától jöttem; ezért amennyiben valaha is kétséged van afelől, hogy mit kérj az Atyától, kérj az én nevemben, és én a kérelmedet a valós igényeid és vágyaid szerint és az Atyám akaratának megfelelően előadom." Őrizkedj annak nagy veszélyétől, hogy önző légy az imáidban. Kerüld a magadért való túl sok imádkozást; többet imádkozz a testvéreid szellemi fejlődéséért. Kerüld az anyagelvű imádkozást; imádkozz a szellemben és a szellem ajándékaiban való bőségért.
146:2.11 10. A betegekért és a szenvedőkért imádkozva ne várjátok el, hogy a kérelmeitek majd helyettesítik a szenvedők szükségleteit kielégítő szeretetteljes és értelmes segédkezést. Imádkozzatok a családotok, a barátaitok és a társaitok jólétéért, de különösen azokért imádkozzatok, akik káromolnak benneteket, mutassatok be szeretetteljes kérelmeket azokért, akik üldöznek benneteket. "De hogy mikor imádkozzatok, azt nem mondom meg. Csakis a bennetek lakozó szellem vezethet benneteket ama kérelmek kimondására, melyek kifejezik a szellemek Atyjával való belső kapcsolatotokat."
146:2.12 11. Sokan csak akkor folyamodnak imádkozáshoz, amikor bajban vannak. Az ilyen gyakorlat meggondolatlan és félrevezető. Igaz, jól teszitek, hogy imádkoztok a gondjaitok közepette, de gondolnotok kell arra is, hogy fiúként beszéljetek Atyátokhoz olyankor is, amikor minden rendben van a lelketekkel. A valódi kérelmeiteket mindig titkoljátok. Emberek ne hallják a személyes imáitokat. A köszönőimák megfelelők az istenimádók csoportjai számára, de a lélek imája személyes kérdés. Az Isten minden gyermeke számára megfelelő imamintából csupán egy van, s ez pedig: "Mindazonáltal, a te akaratod legyen meg."
146:2.13 12. Mindenkinek, aki hisz ezen örömhírben, őszintén imádkoznia kell a mennyország kiterjesztéséért. A héber írások minden imája közül Jézus a leginkább elismerően a Zsoltáros kérelmeiről nyilatkozott: "Teremts tiszta szívet bennem, ó Isten, s élessz igaz szellemet bennem. Tisztíts meg a titkos bűnöktől és tartsd vissza szolgádat az öntelt vétségtől." Jézus hosszan beszélt az imának a meggondolatlan és bántó beszéddel való kapcsolatáról, ezt idézve: "Állíts, ó Uram, őrséget szám elé; védelmezd ajkam kapuját." "Az emberi nyelv", mondta Jézus, "olyan testrész, melyet csak kevés ember képes megzabolázni, de az emberben lakozó szellem képes e fékezhetetlen testrészt a türelem kedves hangjává és az irgalom ösztönző szolgálójává alakítani."
146:2.14 13. Jézus azt tanította, hogy a földi életútra vonatkozó isteni útmutatásért való imádkozás fontosság tekintetében az Atya akaratának megismerése iránti kérelem után következik. A valóságban ez isteni bölcsességért való imádkozást jelent. Jézus sohasem tanította, hogy imádkozás révén emberi tudásra vagy különleges szakértelemre lehetne szert tenni. Azt viszont tanította, hogy az ima hozzájárul ahhoz, hogy az egyénnek az isteni szellem jelenlétével kapcsolatos befogadóképessége növekedjen. Az apostolait a szellemben és igazságban imádkozni tanító Jézus elmagyarázta, hogy az őszintén és az illető megvilágosodottságának megfelelően való, a teljes szívvel és belátón, a komolyan és állhatatosan vett imádkozást részesíti előnyben. 146:2.15 14. Jézus figyelmeztette apostolait, hogy ne gondolják, hogy imáikat eredményesebbé tehetik díszes ismétlésekkel, ékes kifejezésmóddal, böjtöléssel, önsanyargatással vagy áldozatokkal. De arra intette a híveit, hogy az imát annak eszközéül használják, hogy a köszönetnyilvánításon keresztül eljussanak az igazi istenimádathoz. Jézus helytelenítette, hogy a követői imáiban és istenimádataiban oly kevés a köszönetnyilvánító szellem. Ez alkalommal az írásokból idézett, azt mondta: "Jó dolog az Úrnak köszönetet mondani és a Fenséges nevének dicsőítő énekeket zengeni, méltányolni szeretetét minden reggel és hűségét minden este, mert munkáján keresztül az Isten töltött el engem örömmel. Mindenben az Isten akaratának megfelelően mondok köszönetet."

146:2.16 15. És az után Jézus azt mondta: "Ne aggódjatok túlságosan és állandóan a hétköznapi szükségleteitek miatt. A földi létetekkel járó problémáitokat illetően ne nyugtalankodjatok, de mindeme dolgokban ima és fohász révén, az őszinte köszönetnyilvánítás szellemével hagyjátok, hogy a szükségleteitek feltáruljanak Atyátok előtt, aki a mennyben van." Ez után az írásokból idézett: "Dicsőítem Isten nevét énekemben és ünnepi hálával magasztalom. És ez jobban tetszik Istennek, mint az áldozati állat, jobban, mint az üsző, amelynek szarva és körme van." 146:2.17 16. Jézus azt tanította a követőinek, hogy miután elmondták imájukat az Atyának, egy ideig maradjanak a csendes befogadás állapotában, hogy jobb lehetőséget adjanak a bennük lakozó szellemnek arra, hogy beszéljen a figyelő lélekhez. Az Atya szelleme akkor szól a legjobban az emberhez, amikor az emberi elme hozzáállása az igaz istenimádat. Az Atya bennünk lakozó szelleme révén és az igazság segédkezésén keresztül megvilágosodó emberi elme révén imádjuk az Istent. Az istenimádat, tanította Jézus, egyre inkább hasonlóvá teszi az egyént ahhoz, akit imád. Az istenimádat olyan átalakító élmény, miáltal a véges fokozatosan megközelíti és végül el is éri a Végtelen jelenlétét. És Jézus sok más igazságot is elmondott az apostoloknak az embernek az Istennel való bensőséges közösségéről, de nem sokan tudták teljes egészében felfogni a tanítását.

Forrás: Az Urantia könyv

2014. április 12., szombat

Tanítások az imáról és az istenimádatról


 Tanítások az imáról és az istenimádatról

143:7.1 Az esti tanácskozásokon a Gerizim-hegyen Jézus sok nagy igazságot tanított, és különösen a következőket hangsúlyozta:
143:7.2 Az igaz vallás az egyes lélek cselekedete a Teremtőhöz fűződő öntudatos viszonyában; a szervezett vallás az ember kísérlete arra, hogy az egyedi hívek istenimádatát közösségiesítse.
143:7.3 Az istenimádatnak - a szellemi szemlélésének - szükségképpen váltakoznia kell a szolgálattal, kapcsolatba kell lépnie az anyagi valósággal. A munkának a játékkal kell váltakoznia; a vallást a vidámságnak kell ellensúlyoznia. Az elmélyült bölcseletet az ütemes verselésnek kell követnie. Az élet nehézségeit - a személyiség idő-feszültségét - az istenimádat nyugalmának kell oldania. A világegyetembeli személyes elszigeteltség félelméből eredő bizonytalanságérzet ellenszere az Atya hites szemlélése és a Legfelsőbb megismerésének kísérlete.
143:7.4 Az imádság célja, hogy az ember kevesebbet gondolkodjon és többet ismerjen meg; nem a tudás növelése a cél, hanem a szellemi meglátás kiterjesztése.
143:7.5 Az istenimádat célja a jobb élet előrevetítése, majd ezen új szellemi értékek visszavetítése a jelenbeli életre. Az imádság szellemi fenntartó, ám az istenimádat istenmód teremtő.
143:7.6 Az istenimádat olyan eljárás, mellyel az Egytől kérünk ösztönzést a sokak szolgálatához. Az istenimádat a mérőrúd, mellyel a léleknek az anyagi világegyetemtől való távolodása és a teremtésösszesség szellemi valóságaihoz való, az előbbivel egyidejű és biztos közeledése mérhető.
143:7.7 Az imádság önemlékeztető - fennkölt gondolkodás; az istenimádat önfeledés - felsőbb szintű gondolkodás. Az istenimádat erőfeszítés-mentes figyelem, igaz és eszményi lelki nyugalom, egyfajta nyugodt szellemi tevékenység.
143:7.8 Az istenimádat a rész azonosulása az Egésszel; a véges azonosulása a Végtelennel; a fiú azonosulása az Atyával; az idő azon próbálkozása, hogy lépést tartson az örökkévalósággal. Az istenimádat a fiú személyes egyesülése az isteni Atyával, a megélénkítő, alkotó, testvéri és ábrándos hozzáállások felemelkedése az emberi lélek-szellem révén.
143:7.9 Bár az apostolok csak néhány tanítását értették meg a táborban, más világok azonban értették, és más nemzedékek érteni fogják.
144:2.2 Az ima a lelki beállítódás teljesen személyes és önkéntelen kifejeződése a szellem irányában; az ima a fiúi elismertség bensőséges közössége és a közösség kifejeződése legyen. Az ima, ha a szellem alkothatja, együttműködésre kész szellemi fejlődéshez vezet. Az eszményi ima egyfajta szellemi bensőséges közösség, mely értelmes istenimádathoz vezet. Az igaz imádkozás a menny felé irányuló őszinte magatartás, mely révén eszményképeiteket eléritek.
Jézus így szólt: "Ha tehát még mindig ilyen imát akartok, akkor elmondom nektek azt, amelyet az öcséinek és a húgaimnak tanítottam Názáretben":
144:3.3 Mi Atyánk, ki a mennyben vagy, Legyen a neved szent.
Jöjjön el a te országod; a te akaratod legyen meg a földön éppúgy, miként a mennyben.
A holnapi kenyerünket add meg nékünk ma; Üdítsd fel lelkünket az élet vizével.
És bocsásd meg nékünk minden adósságunkat, mert mi is megbocsátottunk minden adósunknak. Ments meg minket a kísértésben, szabadíts meg a rossztól,  És fokozatosan tégy minket oly tökéletessé, mint amilyen te magad vagy. Az Úr Jézus Krisztus nevében.
Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség, mindörökre.
Jézus a tizenketteknek mindig a titkon való imádkozást tanította; hogy vonuljanak el magukban csendes természeti környezetbe vagy vonuljanak vissza a szobáikba és csukják be az ajtót maguk mögött, amikor imához fognak.
Jézus azt tanította, hogy a hatékony ima legyen:
     1. Önzetlen - ne kizárólag magáért az egyénért szóljon.
           2. Hívő - hit szerinti.
           3. Őszinte - a szívből fakadjon.
           4. Értelmes - világosságot mutasson.
           5. Bizodalmas - az Atya végtelenül bölcs akaratának legyen alárendelt.
Jézusnak az e napok során az apostolok számára az imádságra és istenimádásra vonatkozóan adott útmutatásai mai kifejezésmódban az alábbiak szerint összegezhetők és fogalmazhatók újra:
144:4.2 Bármely kérelem őszinte és vágyódó ismétlése, ha az ilyen fohász az Isten gyermekének őszinte megnyilatkozása és azt hittel ejti ki, függetlenül attól, hogy mennyire nem javasolt vagy lehetetlen a közvetlen válasz, mindig magával hozza a lélek szellemi befogadóképességének növekedését.
144:4.3 Imádkozáskor mindig emlékezzetek, hogy a fiúi elismerés ajándék. Egyetlen gyermek sem érdemli ki a fiúi vagy leányi besorolást. A földi gyermek szüleinek akaratára jön a világra. Az Isten gyermeke éppen így jut kegyre és a szellem új létére a mennyei Atya akarata révén. Ezért kell a mennyországot - az isteni fiúi besorolást - kisgyermekként fogadni. Az igazságosságot - a folytonos jellemfejlődést - kiérdemlitek, azonban fiúi besorolást kegyből és hit révén kaptok.
144:4.4 Az ima Jézust arra vezette, hogy a lelke megélje a felsőbb szintű bensőséges kapcsolatot a világegyetemek mindenségének Legfelsőbb Uraival. Az ima a földi halandókat az igaz istenimádat bensőséges közösségéig vezeti. A lélek szellemi befogadóképessége határozza meg a mennyei áldások azon mértékét, mely az ima válaszaként személyesen befogadható és tudatosan megérthető.
144:4.5 Az ima és az ezzel kapcsolatos istenimádat a mindennapoktól, az anyagi létezés egyhangú munkájától való elszakadás egyik módszere. Ez a szellemlényegű önmegvalósításhoz és az értelemre építő és vallásos egyéniség eléréséhez vezető széles út.
144:4.6 Az ima az ártalmas önvizsgálat ellenszere. Legalábbis, ahogy a Mester tanította, az ima igen jótékony segítség a léleknek. Jézus következetesen felhasználta az egymásért való imádkozás jótékony hatását. A Mester rendszerint többes számban imádkozott, nem egyes számban. Magáért pedig egyedül csak a földi életének nagy válsághelyzeteiben imádkozott.
144:4.7 Az ima a szellemi lét lélegzete az emberfajták anyagi, polgárosodott viszonyai közepette. Az istenimádat a halandók gyönyörkereső nemzedékei számára az üdvözülés.
144:4.8 Ha az imát a lélek szellemi energiatartalékainak feltöltéséhez hasonlítjuk, úgy az istenimádat tekinthető úgy is, mint a lélek ráhangolódása az Egyetemes Atya végtelen szellemétől jövő világegyetemi adásokra.
144:4.9 Az ima a gyermek őszinte és vágyódó pillantása szellemi Atyjára; ez egyfajta lélektani folyamat, melynek során az emberi akarat lecserélődik az isteni akaratra. Az ima azon isteni terv része, mely átalakítja azt, ami van, azzá, amivé lennie kell.
144:4.10 Annak egyik oka, hogy Péter, Jakab és János, akik oly gyakran voltak Jézus mellett a hosszú éjszakai virrasztásai idején, sohasem hallották Jézust imádkozni, az volt, hogy a Mesterük nagyon ritkán ejtette ki a száján az imái szavait. Jézus imádkozásának gyakorlatilag a teljes része a szellemben és a szívben - hangtalanul - zajlott.
144:4.11 Az összes apostol közül Péter és Jakab jutott a legközelebb ahhoz, hogy megértse a Mesternek az imáról és az istenimádatról szóló tanításait.

Más imaformák

144:5.1 Jézus a földi létének hátralévő részében időről időre bemutatott néhány további imaformát apostolainak, ám ezt mindig valamilyen tárgykörhöz kapcsolódóan tette, és meghagyta, hogy mindezen "példabeszéd imákat" ne tanítsák a tömegeknek. Számos ima más lakott bolygóról való volt, de ezt a tényt Jézus sosem fedte fel a tizenkettek előtt. Ezen imák közé tartoztak az alábbiak is:
144:5.2 Mi Atyánk, kiben a világegyetem teremtésrészei állnak fenn,
144:5.3 Emelkedjék neved és dicsőüljön meg jellemed.
144:5.4 Jelenléted övez minket, és dicsőséged megnyilvánul
144:5.5 Rajtunk keresztül tökéletlenül, miként tökéletes az fenn.
144:5.6 Add meg nékünk a fény éltető erőit ma,
144:5.7 És ne engedj minket képzeletünk rossz ösvényeire kóborolni,
144:5.8 Mert tiéd a dicső jelenlét, az örökkévaló hatalom,
144:5.9 És miénk a te Fiad végtelen szeretetének örök ajándéka.
144:5.10 Éppen így, és mindörökké így legyen igaz.
144:5.11 Teremtő Ősünk, ki a világegyetem középpontjában vagy,
144:5.12 Tölts el minket természeteddel és adj nekünk jellemedből.
144:5.13 Tégy minket kegyelmeddel a te fiaiddá és leányaiddá
144:5.14 És dicsőítsd neved a mi örök fejlődésünkön keresztül.
144:5.15 Igazító és szabályozó szellemed éljen és lakozzon bennünk,
144:5.16 Hogy megcselekedjük akaratodat mi itt e földön, miként az angyalok teszik a fényben.
144:5.17 Tarts meg minket fejlődésben az igazság útján ma is.
144:5.18 Szabadíts meg minket a restségtől, a rossztól és minden bűnös tévelygéstől.
144:5.19 Légy türelmes velünk, miként mi is szeretettel fordulunk társainkhoz.
144:5.20 Küldd mihozzánk, teremtett lények szívébe kegyelmed szellemét.
144:5.21 Saját kezeddel vezess minket, lépésről lépésre, az élet bizonytalan útvesztőjében,
144:5.22 S amikor eljön a vég, fogadd kebledre hű szellemünket.
144:5.23 Éppen így, ne a mi vágyaink, hanem a te akaratod legyen meg.


144:5.24 Tökéletes és igazságos mennyei Atyánk,
144:5.25 Vezéreld és irányítsd utunkat ma.
144:5.26 Szentesítsd lépteinket és rendezd gondolatainkat.
144:5.27 Vezess minket mindig az örök fejlődés útján.
144:5.28 Tölts el minket bölcsességgel az erő teljességéig
144:5.29 És éltess végtelen energiáddal.
144:5.30 Tölts el minket a szeráfi seregek jelenlétének
144:5.31 És útmutatásának isteni tudatosságával.
144:5.32 Vezess minket mindig a fény útján, felfelé;
144:5.33 Igazíts meg teljesen a nagy ítélet napján.
144:5.34 Dicsőíts meg minket örökre, miként magaddal is tetted
144:5.35 És fogadj minket végtelen szolgálatra a mennyben.


144:5.36 Mi Atyánk, ki a rejtelemben vagy,
144:5.37 Mutasd meg nekünk szent jellemedet.
144:5.38 Add meg gyermekeidnek e földön ma,
144:5.39 Hogy megláthassák az utat, a fényt és az igazságot.
144:5.40 Mutasd meg nekünk az örök fejlődés útját
144:5.41 És adj elszántságot, hogy ez utat járhassuk.
144:5.42 Alapozd meg bennünk isteni országlásodat
144:5.43 És így adományul láss el minket az önnön valónk feletti teljes uralommal.
144:5.44 Ne engedd, hogy a sötétség és a halál ösvényein kóboroljunk;
144:5.45 Vezess minket örökké az élet vize mentén.
144:5.46 Hallgasd meg imáinkat a magad kedvéért;
144:5.47 Teljék örömed abban, hogy magadhoz egyre hasonlóbbá teszel bennünket.
144:5.48 S e lét végén, isteni Fiad kedvéért,
144:5.49 Fogadj minket örök karodba.
144:5.50 Éppen így, ne a mi akaratunk, hanem a tieid legyenek meg.


144:5.51 Dicsőséges Atya és Anya, egységben közös szülőink,
144:5.52 Hűek leszünk mi az isteni természetetekhez.
144:5.53 A ti sajátlényegetek éljen újra bennünk és rajtunk keresztül,
144:5.54 Isteni szellemetek ajándéka és adománya révén,
144:5.55 Tökéletlenül kifejezve így titeket e földön
144:5.56 Miként ti oly tökéletesnek és fenségesnek mutatkoztok a mennyben.
144:5.57 A testvériség édes segédkezéséből adjatok nekünk nap, mint nap
144:5.58 És vezessetek folyvást a szeretetteljes szolgálat útján.
144:5.59 Legyetek mindig és kiapadhatatlanul türelmesek velünk
144:5.60 Ahogy mi is kimutatjuk türelmeteket gyermekeink iránt.
144:5.61 Adjátok meg az isteni bölcsességet, mely mindent jól művel
144:5.62 És adjátok a végtelen szeretetet, mely minden teremtményhez kegyes.
144:5.63 Adjatok türelmetekből és nyájasságotokból,
144:5.64 Hogy irgalmasságunk körülvegye a teremtésrész gyengéit.
144:5.65 És amikor e létünk véget ér, váljék nevetek dicsőségére,
144:5.66 Jó szellemetek örömére és lelki segítőink megelégedésére.
144:5.67 És ne a mi vágyaink szerint, szerető Atyánk, hanem a tiéd szerint legyen halandó gyermekeidnek örök jó sora,
144:5.68 Éppen így legyen.

 144:5.69 Mindig hű Forrásunk és mindenható Központunk,
144:5.70 Tisztelt és szent legyen végtelenül kegyes Fiad neve.
144:5.71 Adományaid és áldásaid elértek bennünket,
144:5.72 És képessé tesznek akaratod teljesítésére és parancsod végrehajtására.
144:5.73 Add meg nékünk folyvást az élet fájának éltető erejét;
144:5.74 Üdíts fel bennünket nap mint nap az élet fája folyójának élő vizeivel.
144:5.75 Lépésről lépésre vezess ki minket a sötétségből, és vezess az isteni fénybe.
144:5.76 Újítsd meg elménket a bentlakó szellem átalakító munkája révén,
144:5.77 És amikor a halandói vég elér minket,
144:5.78 Fogadj magadhoz és küldj bennünket az öröklétbe.
144:5.79 Koronázz meg minket az eredményes szolgálat égi fejékével,
144:5.80 És dicsőíteni fogjuk mi az Atyát, a Fiút és a Szent Hatalmat.
144:5.81 Éppen így legyen, végig a végtelen világegyetemben.

 


 144:5.82 Mi Atyánk, ki a világegyetem titkos helyein lakozol,
144:5.83 Tiszteltessék a neved, becsültessék az irgalmad és méltányoltassék az ítéleted.
144:5.84 Az igazságosság napja ragyogjon reánk nappal,
144:5.85 És kérünk, hogy vezéreld lépteinket a szürkületben.
144:5.86 Kézen fogva vezess a te választásod szerint
144:5.87 És ne hagyj el minket a nehéz úton és a sötét órákban.
144:5.88 Ne feledkezz meg rólunk, még ha mi oly gyakran elhanyagolunk is téged és megfeledkezünk rólad.
144:5.89 De légy irgalmas és szeress minket úgy, ahogy mi szeretni vágyunk téged.
144:5.90 Gyöngédséggel tekints le ránk és irgalommal bocsáss meg nekünk,
144:5.91 Miként mi is igazul megbocsátunk a minket bántóknak és kínzóknak.
144:5.92 A fenséges Fiú szeretete, odaadása és ajándéka
144:5.93 Töltse el a megélhető létet mindörökre a te végtelen irgalmaddal és szereteteddel.
144:5.94 A világegyetemek Istene küldje el nekünk szellemét a maga teljességében;
144:5.95 Adj nékünk jóindulatot e szellemi vezetés elfogadásához.
144:5.96 Az elhivatott szeráfi seregek szeretetteljes segédkezése révén
144:5.97 Vezessen és irányítson a Fiú minket a korszak végéig.
144:5.98 Tégy minket fokozatosan hozzád hasonlóvá
144:5.99 És végzetünkkor fogadj minket az örök Paradicsom ölelésébe.
144:5.100 Éppen így, az alászállott Fiú nevében
144:5.101 És a Legfelsőbb Atya tiszteletére és dicsőségére, így legyen. 

2014. április 9., szerda

Hogyan tudjuk biztosan, hogy téged az Isten küldött?


Beszélgetés a bizonyosságról:
Hogyan tudjuk biztosan, hogy téged az Isten küldött?

142:5.1 Ama nagy beszédek egyike, melyeket Jézus a templomban mondott el a páska-ünnep hete alatt, egy kérdésre válaszul hangzott el, mely kérdést az egyik hallgató, egy damaszkuszi férfi tette fel.
E férfi azt kérdezte Jézustól:
"De rabbi, hogyan tudjuk biztosan, hogy téged az Isten küldött, és hogy valóban beléphetünk ebbe az országba, melyről te és a tanítványaid azt állítjátok, hogy közel van?"

És Jézus így válaszolt:

142:5.2 "Ami az én üzenetemet és a tanítványaim tanítását illeti, azokat a gyümölcseiről kell megítélnetek.
Ha mi a szellem igazságát hirdetjük nektek, akkor a szellem fog bizonyságot tenni a szívetekben arról, hogy az üzenetünk hiteles.
Az ország kapcsán és a mennyei Atya által való elfogadás fölötti bizonyságotok vonatkozásában, hadd kérdezzem meg, hogy ki az olyan apa közületek, aki méltó és jószívű lévén, aggodalomban, vagy kétségben tartaná a fiát, a családbeli helyzetét, vagy az atyai szív odaadásából való részesedés bizonyosságát illetően? Vajon ti, földi apák, örömöt leltek-e a gyermekeitek abból fakadó szenvedésében, hogy bizonytalanok legyenek afelől, hogy részesülnek-e az emberi szívetek állandó szeretetében? A mennyei Atyátok sem hagyja a szellem hites gyermekeit kétségek közötti bizonytalanságban az országbeli helyzetüket illetően.
Ha elfogadjátok Istent, mint Atyátokat, akkor valóban és igazán az Isten fiai vagytok. És ha fiak vagytok, akkor minden olyasmit illetően biztos a helyzetetek, ami örökkévaló és isteni fiúi besorolású dolog.
Ha hisztek a szavaimban, akkor ezáltal hisztek Őbenne, aki engem küldött, és ha így hisztek az Atyában, akkor biztosítottátok a mennyei létpolgárként való elismertségeteket.
Ha megcselekszitek a mennyei Atya akaratát, akkor soha nem fogtok elbukni, a fejlődés örök életének elérésében, az isteni országban.
142:5.3 A Legfelsőbb Szellem fog tanúságot tenni a szellemetek mellett, hogy ti valóban az Isten gyermekei vagytok. És ha az Isten fiai vagytok, akkor megszülettetek az Isten szellemétől; és aki megszületett a szellemtől, abban magában ott van az erő, hogy minden kétséget legyőzzön, és ez a minden bizonytalanságon felülkerekedő győzelem, ez éppen, a hitetek.

142:5.4 Ésaiás látnok azt mondta ezekről az időkről szólva:

'Amikor a szellem elárad rajtunk a magasból, akkor az igazságosság békét, nyugalmat és bizonyosságot teremt mindörökre.'
És mindenki számára, aki igazán elhiszi ezt az örömhírt, bizonyosság leszek én, az ő befogadásukra, az örökkévaló kegyelmekbe és az Atyám országának örökké tartó életébe.
Így hát ti, akik halljátok ezt az üzenetet és elhiszitek az országról szóló örömhírt, az Isten fiai vagytok, és örök életetek van; és annak bizonysága az egész világ számára, hogy szellemtől születtetek az, hogy őszintén szeretitek egymást."
142:5.5 A hallgatók sokasága még órákig Jézussal maradt, kérdéseket tettek fel neki és figyelmesen hallgatták a vigasznyújtó válaszait. Jézus tanítása még az apostolokat is bátorította abban, hogy több erővel és meggyőződéssel hirdessék az országról szóló evangéliumot. E jeruzsálemi élmény komoly ösztönzést jelentett a tizenketteknek. Ez volt az első találkozásuk ilyen nagy tömegekkel, és sok olyan értékes tanulságra tettek szert, mely nagy segítségnek bizonyult a későbbi munkájuk során.      
                                                                 
A Nikodémusszal folytatott beszélgetés

142:6.3 Miután Fláviusz bemutatta Jézusnak, Nikodémusz így szólt: "Rabbi, tudjuk, hogy te Isten küldötte tanító vagy, mert ember nem tudna így tanítani, hacsak nincs vele az Isten. És én többet szeretnék tudni a jövő országára vonatkozó tanításaidról." 142:6.4 Jézus ezt válaszolta Nikodémusznak: "Bizony, bizony mondom neked, Nikodémusz, aki nem születik meg fentről, az nem láthatja meg az Isten országát." Erre Nikodémusz így felelt: "Hogy születhet valaki újjá, amikor már öreg? Nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy megszülessék."
142:6.5 Jézus ezt mondta: "Én mégis kijelentem neked, hogy a szellemtől születettet kivéve, az ember nem megy be az Isten országába. Ami a húsvér testből születik, az húsvér test, és ami a szellemtől születik, az szellem. De ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam, hogy fentről kell születned. Amikor a szél fúj, hallod a levelek zizegését, de nem látod a szelet - hogy honnan jön és hova tart - és így van ezzel mindenki, aki a szellemtől született. A húsvér test szemével megfigyelheted a szellem megnyilatkozásait, de ténylegesen nem láthatod a szellemet."
142:6.6 Nikodémusz ezt válaszolta: "De nem értem - hogyan lehetséges ez?" Jézus azt mondta: "Hát lehet az, hogy tanító vagy Izráelben és mégsem érted mindezt? Ezért válik azok kötelességévé, akik ismerik a szellem valóságait, hogy kinyilatkoztassák e dolgokat azok számára, akik csak az anyagi világ megnyilvánulásait érzékelik. De vajon hiszel-e majd nekünk, amikor a mennyei igazságokról beszélünk? Megvan-e a bátorságod, Nikodémusz, hogy higgy a mennyből küldöttnek, nevezetesen az Ember Fiának?" 142:6.7 És Nikodémusz ezt mondta:
"De hogyan fogjak hozzá e szellem megragadásához, melynek újjá kell teremtenie engem, az országba való belépésre való felkészülés érdekében?" Jézus válasza ez volt:
"A mennyei Atya szelleme már benned lakozik. Ha e fentről való szellem vezetne, akkor nagyon hamar látni kezdenél, a szellem szemével, és azután a szellem-vezetés melletti őszinte választás révén, megszületnél a szellemtől, hiszen az egyetlen életcélod az volna, hogy megcselekedd az Atyád akaratát, aki a mennyben van. És miután így megszülettél a szellemtől és örvendesz az Isten országában, elkezded bőségesen teremni a szellem gyümölcseit a napi életedben."

Jézus kijelentette, hogy egy igaz család a következő hét tényen alapul:

142:7.6 1. A létezés ténye. A természetes kapcsolatok és a halandói hasonlatosság jelenségei a családban állnak össze: A gyermekek bizonyos szülői vonásokat örökölnek. A gyermekek a szülőktől származnak; a személyiség-lét a szülő cselekedetétől függ. Az apa-gyermek kapcsolat eredendően benne van minden természetes dologban és áthat minden élő lételvi lényt.
142:7.7 2. Biztonság és öröm. Az igazi apák, nagy örömet lelnek abban, hogy gondoskodnak a gyermekeik igényeiről. Sok apa nem elégszik meg azzal, hogy kielégíti a gyermekei puszta igényeit, hanem örömét leli abban is, hogy gondoskodhat az örömeikről is.
142:7.8 3. Nevelés és képzés. A bölcs apák gondosan megtervezik a fiaik és lányaik nevelését és megfelelő képzését. Fiatal korukban kapnak felkészítést a későbbi életük során való nagyobb felelősségekre.
142:7.9 4. Fegyelem és korlátozás. Az előrelátó apák gondoskodnak a fiatal és éretlen utódaik szükséges mértékű fegyelmezéséről, a számukra való iránymutatásról, helyesbítésről, és néha a korlátozásukról is.
142:7.10 5. Társaság és hűség. Az odaadó apa bensőséges és szeretetteljes kapcsolatot tart fenn a gyermekeivel. Mindig meghallgatja a kérelmeiket; mindig kész osztozni velük a nehézségeikben és átsegíteni őket a problémáikon. Az apát a legmagasabb fokon érdekli az utódjainak folyamatosan javuló jóléte.
142:7.11 6. Szeretet és irgalom. A könyörületes apa önként megbocsátó; az apák nem táplálnak bosszúszomjas gondolatokat a gyermekeik iránt. Az apák nem olyanok, mint a bírák, az ellenségek vagy a hitelezők. Az igazi családok, elfogulatlanságra, türelemre és megbocsátásra épülnek.
142:7.12 7. Gondoskodás a jövőről. A földi apák szeretnek örökséget hagyni a fiaikra. A család nemzedéktől nemzedékig folytatódik. A halál csak azért vet véget egy nemzedéknek, hogy egy újabb kezdetét jelezze. A halál lezárja az egyéni életet, de a családnak nem szükségképpen vet véget.

                                                               Forrás: Az Urantia könyv

2014. március 15., szombat

Jézus beszél a mennyországról, amit nem fizikai háborúkkal érünk el, hanem a szellemi csatákkal.


Jézus beszél a mennyországról, amit nem fizikai háborúkkal érünk el, hanem a szellemi csatákkal.

Jézus másnap, elküldte Jakab öccsét, hogy kérjen engedélyt arra, hogy a következő szombaton szólhasson a zsinagógában. És a zsinagóga vezetője nagyon örült, hogy Jézus újból hajlandó istentiszteletet vezetni.
137:8.4 Mielőtt elmondta volna ezt az emlékezetes hitszónoklatot az Isten országáról, mely a nyilvános pályájának első komolyabb előhangja volt, Jézus ezeket a részeket olvasta fel az írásokból: "Papok országa lesztek számomra, szent nép. Jahve a bíránk, Jahve a törvényhozónk, Jahve a királyunk; ő ment meg minket. Jahve az én királyom és az Istenem. Nagy király ő az egész föld felett. Ebben a királyságban szeretet van Izráel felett. Áldott legyen az Úr dicsősége, mert ő a mi Királyunk."
137:8.5 És amikor befejezte a felolvasást, Jézus ezt mondta:
137:8.6 "Azért jöttem, hogy hirdessem az Atya országának építését. És ez az ország magába foglalja majd az istenimádó lelkeit zsidóknak és nem-zsidóknak, gazdagoknak és szegények, szabadoknak és rabszolgáknak, mert az én Atyám nem tesz különbséget a személyek között; az ő szeretete és könyörülete mindre kiterjed.
137:8.7 A mennyei Atya elküldi a szellemét, hogy az emberek elméjében lakozzon, és amikor befejezem a munkámat a földön, hasonlóképpen az Igazság Szelleme is kiárad majd minden húsvér testre. És az Atyám szelleme és az Igazság Szelleme bevezet benneteket a szellemi megértés és az isteni igazságosság közelgő országába. Az én országom nem evilági. Az Ember Fia nem fog seregeket csatára vezetni a hatalom királyszékének vagy a világi dicsőségű királyságnak a megalapítására. Amikor elérkezik az én országom, úgy fogjátok ismerni az Ember Fiát, mint a Béke Hercegét, az örökkévaló Atya kinyilatkoztatását. E világ gyermekei evilági országok megalapításáért és gyarapításáért harcolnak, de az én tanítványaim az erkölcsi döntéseik és a szellemi győzelmeik révén lépnek be a mennyországba; és ha egyszer oda belépnek, örömre, igazságosságra és örök életre lelnek.
137:8.8 Akik elsősorban arra törekednek, hogy belépjenek az országba, s így olyan nemes jellemre törekszenek, mint amilyen az Atyámé is, azok rövidesen szert tesznek mindenre, ami szükséges. De teljes őszinteséggel mondom nektek: hacsak nem törekedtek az országba való belépésre a kisgyermek hitével és hívő bizalmával, semmiképp nem nyertek bebocsátást.
137:8.9 Ne tévesszenek meg azok, akik odajönnek és azt mondják, itt van az ország vagy ott van az ország, mert az Atyám országa nem látható és anyagi dolgokat jelent. És ez az ország már most is közöttetek van, mert ahol az Isten szelleme tanítja és vezeti az ember lelkét, ott valóban ott van a mennyország. És az Isten ezen országa a Szent Szellemben való igazságosság, béke és öröm. 137:8.10 János valóban a bűnbánat zálogául és a bűneitek megbocsátásáért keresztelt meg benneteket, de amikor beléptek a mennyországba, a Szent Szellemmel keresztelkedtek meg.
137:8.11 Az Atyám országában nem lesz sem zsidó, sem nem-zsidó, csak a szolgálaton keresztüli tökéletességet keresők, mert kijelentem, hogy annak, aki az Atyám országában nagy akar lenni, előbb mindenkit szolgálnia kell. Ha hajlandók vagytok a társaitok szolgálatára, akkor üljetek le mellém az országomban, éppen úgy, ahogy a teremtményhez hasonló alakban szolgálva magam is rövidesen ott fogok ülni az Atyámmal az ő országában.
137:8.12 Ez az ország olyan, mint a mező jó talajában növekvő mag. Nem gyorsan hoz érett gyümölcsöt. Eltelik némi idő az országnak az emberi lélekben való felállítása és azon óra között, amikor az ország az örökkévaló igazságosságtól és az örök üdvözüléstől teljesen gyümölcsbe borul.
137:8.13 És ez az ország, melyet hirdetek nektek, nem a hatalom és a bőség uralma. A mennyország nem ételről és italról szól, hanem az inkább a fejlődésben fokozatosan elért igazságosságnak és a növekvő örömnek a mennyei Atyám tökéletesedő szolgálatában megélendő élete. Mert nem mondta-e az Atya a világon élő gyermekeiről, 'Azt akarom, hogy végül tökéletesek legyenek, éppen olyan tökéletesek, mint én.'
137:8.14 Azért jöttem, hogy az országról szóló örömteli híreket hirdessem. Nem azért jöttem, hogy növeljem azok nehéz terheit, akik ezen országba be akarnak lépni. Én az új és jobb utat hirdetem, és isteni nyugalmat élveznek majd azok, akik be tudnak lépni a közelgő országba. És bármibe kerül is a világ dolgaiban mérve, mindegy milyen árat fizettek a mennyországba való belépésért, sokszor több örömet és szellemi fejlődést nyertek e világban, és az örökkévaló élet eljövendő korszakaiban.
137:8.15 Az Atya országába való belépéshez nem menetelő seregekre, evilági királyságok bukására van szükség, és nem is rabszolgaigák letörésére. A mennyország kéznél van, és mindenki, aki belép oda, bőséges szabadságot és örömteli üdvözülést lel.
137:8.16 Ez az ország örökkévaló uralom. Akik belépnek az országba, azok felemelkednek az Atyámhoz; bizonyosan elérik az ő dicsőséges jobbját a Paradicsomban. És mindazok, akik belépnek a mennyországba, az Isten fiaivá lesznek, és az eljövendő korszakban így emelkednek fel az Atyához. És nem azért jöttem, hogy azokat hívjam, akik igazzá lesznek, hanem a bűnösöket és mindenkit, aki vágyik az isteni tökéletesség igazságosságára és szomjazza azt.
137:8.17 János azért jött, hogy bűnbánatot hirdessen annak érdekében, hogy felkészítsen benneteket az országra; én a hitet jöttem hirdetni, az Isten ajándékát, mint a mennyországba való bejutás árát. Ha csak hajlandók vagytok hinni, hogy az Atyám végtelen szeretettel szeret benneteket, akkor már az Isten országában vagytok."
137:8.18 És miután így szólt, leült. Mindenki, aki csak hallotta őt, megdöbbent a szavain. A tanítványai álmélkodtak. De az emberek nem voltak felkészülve az ezen Isten-ember szájából elhangzott jó hír befogadására. A hallgatóságának nagyjából a harmada elhitte az üzenetet, még ha nem is értették meg teljesen; nagyjából egyharmaduk a szívében elutasítani készült a várt orszáról szóló tisztán szellemi felfogást, míg a fennmaradt egyharmad nem volt képes megérteni a tanítást, sokan azt hitték, hogy Jézus "magánkívül van".

Forrás? AZ URANTIA KÖNYV


2014. március 9., vasárnap

Az emberek közötti testvériség alapja az Isten atyaként való elfogadása.


Az emberek közötti testvériség alapja, 
az Isten atyaként való elfogadása.
Főhatalom - Isteni és emberi

134:4.1 Az emberek közötti testvériség alapja az Isten atyaként való elfogadása. Az Isten családja az Isten szeretetéből származik - az Isten maga a szeretet. Az Atya Isten istenmód szereti a gyermekeit, minden gyermekét.
134:4.2 A mennyországnak, az isteni kormánynak, az alapja az isteni főhatalom ténye - az Isten szellem. Lévén, hogy az Isten szellem, ezért ez az ország szellemi. A mennyország nem anyagi, és nem is pusztán értelmi; az ország nem más, mint szellemi kapcsolat Isten és ember között.
134:4.3 Ha a különféle vallások elismerik az Atya Isten szellemi fennhatóságát, akkor minden vallás békében megférhet egymás mellett. Ha csak egy is közülük azt tartja magáról, hogy valamiben felsőbbrendű a többihez képest, és hogy kizárólagos hatalmat gyakorol a többi vallás felett, akkor az a vallás valószínűleg türelmetlen lesz a többivel vagy akár arra is vetemedhet, hogy üldözze a más vallások híveit.
134:4.4 A vallási béke - a testvériség - soha nem jöhet létre, hacsak az összes vallás teljesen le nem mond minden egyházi hatalomról és teljes mértékben fel nem adja a szellemi főhatalom minden formáját. Egyedül Isten a szellemi uralkodó.
134:4.5 A vallások közötti egyenlőség (a vallásszabadság) megteremtésének ára a vallási háborúk megvívása, hacsak az összes vallás meg nem egyezik abban, hogy minden vallási főhatalmat egyetlen emberfeletti szintnek adnak át, magának Istennek.
134:4.6 A mennyország az emberek szívében vallásos egységet (de nem szükségszerűen egyformaságot) teremt, mert az ilyen vallásos hívőkből álló minden vallási csoport megszabadul az összes egyházi hatalomra vonatkozó képzettől - a vallási főhatalomtól.
134:4.7 Az Isten szellem, és az Isten szellem-énjéből egy darabot az embernek ad, mely az ember szívébe költözik. Szellemileg minden ember egyenlő. A mennyországban nincsenek kasztok, osztályok, társadalmi rétegek vagy gazdasági csoportok. Minden ember testvér.
134:4.8 De amint szem elől tévesztitek az Atya Isten szellemi főhatalmát, valamelyik vallás ismét elsőbbséget fog követelni magának a többi kárára; és ekkor, ahelyett, hogy a földön béke és az emberek között jó szándék honolna, viszályok, ellenségeskedések, sőt vallási háborúk, de legalábbis a hívők között háborúskodások törnek ki.
134:4.9 Azok a szabad akarattal rendelkező lények, akik egyenlőnek tekintik magukat, előbb vagy utóbb próbára teszik uralom- és hatalomszerző képességeiket a többi ember és embercsoport kárára, hacsak kölcsönösen el nem ismerik, hogy mindannyian egy mindenek fölött álló hatalom fennhatósága alá tartoznak. Az egyenlőség elve sohasem hozhat békét, kivéve, ha mindenki kölcsönösen elismeri egy mindenek fölött álló főhatalom felügyelő befolyását.

134:4.10 Az urmiai hívek viszonylagos békében és nyugalomban éltek egymással, mert teljesen feladták a vallási főhatalommal kapcsolatos mindenféle nézetüket. Szellemi értelemben mindannyian egy független Istenben hittek; társadalmi értelemben a teljes és megkérdőjelezhetetlen hatalmat a vezetőjük - Cimboyton - birtokolta. Jól tudták, hogy mi történne bármely tanítóval, aki a társai feletti irányítás megszerzésével próbálkozna. Az Urantián addig nem lehet tartós vallási béke, amíg minden vallási csoport önként le nem mond az isteni kegyeltséggel, a választott néppel és vallási főhatalommal kapcsolatos mindenféle képzetéről. Csak amikor az Atya Isten legfőbbé válik, akkor lesznek az emberek vallási értelemben testvérek és fognak vallási békében élni egymással a földön.

Forrás: Az Urantia könyv

2014. február 25., kedd

Jézus beszél az ítélkezésről


Jézus beszél az ítélkezésről.       1. Irgalom és igazságosság

133:1.1 Egy nagyon érdekes esemény zajlott le az egyik délután az út mentén, ahogy éppen Tarentumhoz közeledtek. Észrevették, amint egy durva és erőszakos suhanc kegyetlenül rátámad egy kisebb gyermekre. Jézus a megtámadott fiú segítségére sietett, és amikor kimentette, erősen lefogta a támadót, mialatt a kisebb fiú el tudott menekülni. Abban a pillanatban, amikor Jézus elengedte az erőszakos fiút, Ganid rávetette magát a fiúra és alaposan püfölni kezdte, és Ganid elképedésére Jézus azonnal közbelépett. Miután leállította Ganidot és megengedte a megszeppent fiúnak, hogy távozzon, a fiatalember, mihelyt lélegzethez jutott, felindultan így kiáltott: "Nem értelek téged, tanítóm. Ha az irgalom megköveteli, hogy megmentsd a kisebbik fiút, akkor az igazság talán nem követeli meg a nagyobbik és támadó fiú megbüntetését?" Válaszképpen Jézus így szólt:
133:1.2 "Ganid, valóban nem érted. Az irgalmas segédkezés mindig az egyén dolga, de az igazságos büntetés a társadalmi, kormányzati vagy világegyetemi igazgatási csoportok feladatkörébe tartozik. Egyénként hálás vagyok, hogy irgalmat mutathatok; a megtámadott fiú segítségére kell sietnem, és teljes következetességgel alkalmazhatok elégséges erőt ahhoz, hogy visszatartsam a támadót. És éppen ezt tettem. Elértem a megtámadott gyermek megmenekülését; itt ért véget az irgalmas segédkezés. Ez után erővel visszatartottam a támadót elegendően hosszú ideig, hogy ezáltal lehetőséget adjak a verekedésben gyengébb félnek a menekülésre, miután visszavonultam az ügytől. Nem bonyolódtam bele a támadó feletti ítélkezésbe, vagyis hogy megítéljem a szándékát - hogy ítéletet mondjak minden felett, ami a társa elleni támadásra indította - és azután felvállaljam a büntetés végrehajtását, melyet az elmém esetleg sugall, hogy ellentételezzem az ő rosszcselekedetét. Ganid, az irgalom lehet bőséges, de az igazságnak pontosnak kell lennie. Hát nem látod, hogy nincs két ember, aki egyetértene az igazságosság követelményét kielégítő büntetésben? Az egyik negyven korbácsütést szabna ki, a másik húszat, megint más valaki igaz büntetésül elzárást javasolna. Hát nem látod, hogy e világon az ilyen felelősségeket jobb a csoportra bízni vagy a felelősséggyakorlást jobb a csoport választott képviselőire hagyni? A világegyetemben az ítélet azoknál van, akik pontosan ismerik minden rossztett előzményét és annak indíttatásait is. A polgárosodott társadalomban és egy szervezett világegyetemben az igazságszolgáltatás eleve feltételezi a tisztességes megítélésen alapuló igazságos ítélethozatalt, és ezek az előjogok a világok ítélkező csoportjaira és a teremtésösszesség felsőbb világegyetemeinek mindentudó intézőire szállnak át."
133:1.3 Napokig beszéltek az irgalom mutatásának és az igazságszolgáltatásnak e problémájáról. És Ganid, legalábbis bizonyos mértékig, megértette, hogy Jézus nem szívesen keveredne személyes küzdelembe. De Ganid feltett még egy utolsó kérdést, melyre sohasem kapott teljesen kielégítő választ; és e kérdés az volt, hogy: "De tanítóm, ha egy erősebb és rossz természetű teremtmény neked támadna és az életedre törne, akkor vajon mit tennél? Talán nem törekednél önmagad megvédésére?" Bár Jézus nem tudott teljes és kielégítő választ adni az ifjú kérdésére, amennyiben nem volt hajlandó feltárni előtte, hogy ő (Jézus) a paradicsomi Atya szeretetének a figyelő világegyetem számára való példájául él a földön, ezért ennyit mégis elmondott:
133:1.4 "Ganid, én igazán megértem, hogy e problémák némelyike mennyire felkavar téged, és megpróbálok válaszolni is a kérdésedre. Először is, minden, a személyemet érő támadás esetén eldönteném, hogy a támadó az Isten fia-e - testvérem a húsvér testben - vagy sem, és ha úgy gondolnám, hogy az ilyen teremtmény nem rendelkezik erkölcsi ítélőképességgel és szellemi értelemmel, akkor bizony habozás nélkül a védekezési képességeimet teljes mértékben igénybe véve védeném magam, függetlenül a támadóra irányuló következményektől. De a fiúi besorolású embertársamat nem támadnám így, még önvédelemből sem. Vagyis, nem büntetném meg előre és mérlegelés nélkül azért, mert rám támadt. Minden találékonyságomat latba vetném annak érdekében, hogy megelőzzem a támadást és hogy eltérítsem a támadástól és mérsékeljem annak következményeit, ha a megelőzési beavatkozásom kudarcba fulladna. Ganid, én tökéletesen bízom a mennyei Atyám gondoskodásában; magamat a mennyei Atyám akarata megcselekedésének szenteltem. Nem hiszem, hogy valódi baj érhet engem; nem hiszem, hogy az életem munkáját valóban veszélybe sodorhatja bármi is, amivel az ellenségeim bosszút állhatnának rajtam, és valóban nincs tartanivalónk attól, hogy a barátaink részéről erőszak áldozatai leszünk. Én tökéletesen bizonyos vagyok abban, hogy az egész világegyetem barátságos hozzám - e korlátlan hatalmú igazságban való hithez teljes szívvel ragaszkodom minden ezzel ellentétes történéssel szemben."
133:1.5 Ám Ganid nem volt teljesen elégedett a válasszal. Sokszor beszéltek ezekről a dolgokról, és Jézus beszámolt neki a gyermekkora némely élményéről és szólt Jákobról, a kőműves fiáról is. Ganid, miután megtudta, hogy Jákob miként nevezte ki magát Jézus védelmezőjének, így szólt: "Ó, most már kezdem érteni! Először is, épelméjű emberi lény nagyon ritkán támadna meg egy olyan kedves személyt, mint amilyen te is vagy, és még ha valaki olyan meggondolatlan lenne is, hogy ilyet tegyen, igen bizonyosan a közelben lenne egy másik halandó, aki a segítségedre sietne, éppen úgy, ahogy te is mindig a segítségére kelsz annak a személynek, akiről úgy látod, hogy szorult helyzetben van. A szívem mélyén egyetértek veled, tanítóm, de az eszem még mindig azt mondatja velem, hogy ha én lettem volna Jákob, akkor bizony élvezettel büntettem volna meg azokat a goromba fiúkat, akik arra vetemedtek, hogy rád támadjanak csak azért, mert úgy gondolták, hogy nem fogsz védekezni. Úgy vélem, hogy az életutadon te bizony elég nagy biztonságban vagy, hiszen sok időt fordítasz mások megsegítésére és a szorongatott helyzetben lévő társaid számára való segédkezésre - nos, minden bizonnyal mindig lesz valaki, aki megvédjen." És Jézus így válaszolt: "Az a megmérettetés még nem jött el, Ganid, és amikor eljön, akkor nekünk alá kell vetnünk magunkat az Atya akaratának." És ez volt minden, amit az ifjú a tanítójából kiszedhetett az önvédelem és az ellen nem állás nehéz tárgykörében. Egy másik alkalommal azt a választ kapta Jézustól, hogy a szervezett társadalomnak minden joga megvan ahhoz, hogy az igaz felhatalmazásaival élve erőt alkalmazzon.


Forrás: Az Urantia könyv

2014. február 23., vasárnap

Jézus beszél a gazdagságok fajtájáról.




Jézus beszél a gazdagságok fajtájáról.                

5. Intelmek a gazdag embernek                                           

                                                                        Forrás: Az Urantia könyv

132:5.1 Egy bizonyos gazdag embernek, aki római polgár és sztoikus volt, Jézus tanításai nagyon felkeltették az érdeklődését, mely tanításokkal Angamon ismertette meg. E jómódú polgár, miután több bensőséges megbeszélést folytatott Jézussal, megkérdezte, hogy mihez kezdjen a vagyonával, ha már van neki, és Jézus ezt válaszolta: "Az anyagi javakat az anyagi élet javítására fordítanám, éppen úgy, ahogy a tudást, a bölcsességet és a szellemi szolgálatot az értelmi élet gazdagításának, a társadalmi élet nemesebbé tételének és a szellemi élet fejlesztésének segítésére használnám. Az anyagi vagyont úgy gondoznám, mint egy bölcs és hatékony intéző, akinek feladata az adott nemzedék erőforrásainak felhasználása a következő és a későbbi nemzedékek javára és nemesítésére."
132:5.2 Ám a gazdag embert nem elégítette ki Jézus válasza. Bátran megkérdezte újra: "De szerinted az én helyemben lévő ember mihez kezdjen a vagyonával? Tartsam meg, vagy szabaduljak meg tőle?" És ahogy Jézus megértette, hogy a gazdag ember valóban többet akar tudni az Istenhez való hűségéről és az emberek iránti elkötelezettségéről, kiegészítette a válaszát: "Kedves barátom, úgy látom, hogy őszintén keresed a bölcsességet és őszintén szereted az igazságot; ezért hajlandó vagyok megosztani veled a vagyonnal kapcsolatos problémáid megoldására vonatkozó nézeteimet. Ezt azért teszem, mert kérted a tanácsomat, és e tanácsommal nem a többi gazdag ember vagyonára utalok; tanácsot kizárólag neked és a te személyes tájékoztatásodul adok. Ha valóban úgy akarod tekinteni a vagyonodat, mint rád bízott értéket, ha tényleg bölcs és hatékony gondnoka akarsz lenni a felhalmozott vagyonodnak, akkor azt tanácsolnám, hogy a következőképpen tekintsd át a javaid forrását: tedd fel a kérdést magadnak, és tégy meg minden tőled telhetőt annak érdekében, hogy megtaláld az őszinte választ azzal kapcsolatban, hogy honnan is ered ez a vagyon. És a te nagy vagyonod forrásainak megvizsgálásához segítségül azt javaslom, hogy tartsd szem előtt az anyagi javak felhalmozásának következő tíz különböző módját:
132:5.3 1. Örökölt vagyon - a szülőktől és más elődöktől származó javak.
132:5.4 2. Felfedezett vagyon - az anyaföld nem művelt erőforrásaiból származó javak.
132:5.5 3. Kereskedelmi vagyon - az anyagi áruk cseréjéből és eladásából származó tisztességes nyereségből lett javak.
132:5.6 4. Tisztességtelen vagyon - az embertársaid tisztességtelen kizsákmányolásából vagy rabszolgasorba vetéséből származó javak.
132:5.7 5. Kamatokból származó vagyon - a beruházott tőke tisztességes és méltányos jövedelemtermelő képességeiből származó bevétel.
132:5.8 6. A tehetségből származó vagyon - az emberi elme termékeny és találékony képességeiből származó javak.
132:5.9 7. Véletlenül szerzett vagyon - az embertársaid nagylelkűségéből származó vagy az életkörülményekből eredő javak.
132:5.10 8. Lopott vagyon - a tisztességtelenség, csalás, lopás vagy megtévesztés útján szerzett javak.
132:5.11 9. Letéti vagyon - a társaid által valamilyen jelenbeli vagy jövőbeli különleges célból rád bízott vagyon.
132:5.12 10. Megkeresett vagyon - a közvetlenül a te személyes munkavégzésedből származó javak, az elméd és a tested napi munkájának tisztességes és méltányos jutalma.
132:5.13 Így tehát, barátom, ha hű és igazságos gondnoka akarsz lenni a nagy vagyonodnak az Isten előtt és az ember szolgálatában, akkor a vagyonodat hozzávetőleg e tíz nagy részre kell felosztanod, és azután minden egyes részt az igazságosság, a méltányosság, a tisztességesség és az igaz eredményesség törvényeinek bölcs és őszinte értelmezése szerint kell kezelned; jóllehet a mennyei Isten nem fog elítélni, ha néha, némely kétséges helyzetben a könyörületes és önzetlen oldal irányában tévednél a halandói élet szerencsétlen körülményeitől szenvedő áldozatok ínségét figyelembe véve. Az anyagi helyzetek méltányosságát és igazságosságát illető kétséged őszinte volta esetén a döntéseiddel azoknak kedvezz, akik szükséget szenvednek, kedvezz azoknak, akik a meg nem érdemelt nehézségek csapásától szenvednek."
132:5.14 Miután e kérdésekről néhány órán át beszélgettek és válaszul a gazdag ember további és részletesebb útmutatáskérésére, Jézus bővebben is kifejtette a válaszát, lényegében a következőket mondva: "Bár további javaslatokat teszek a vagyonhoz való viszonyulásod kérdésében, figyelmeztetlek, hogy a tanácsomat csakis neked és a te személyes tájékoztatásodul adom. Csak a magam nevében beszélek és kizárólag hozzád, mint kérdező baráthoz szólok. Felszólítalak, hogy ne szabd meg más gazdag embernek, hogy miként kezelje a vagyonát. A táncsom neked a következő:
132:5.15 1. Az örökölt vagyon gondnokaként meg kell vizsgálnod annak forrásait. Erkölcsi kötelességed képviselni az elmúlt nemzedéket abban, hogy becsületesen átadod a törvényes vagyont a jövő nemzedékeinek, miután levontál abból egy tisztességes illetéket a mai nemzedék számára. De nem vagy köteles fenntartani semmiféle tisztességtelenséget vagy igazságtalanságot, mely az elődeid tisztességtelen vagyonfelhalmozásához kötődik. A megörökölt vagyonod bármely részét, melyről kiderül, hogy csalásból vagy tisztességtelenségből származik, az igazságosságról, a nagylelkűségről és a kárpótlásról alkotott nézeteid szerint kifizetheted. A törvényesen megörökölt vagyonod többi részét gondnokként a nemzedékek között méltányosan használhatod és biztonságosan átadhatod. Bölcs éleslátás és egészséges ítélőképesség vezérelje a javaknak az utódaid számára való örökhagyásával kapcsolatos döntéseidet.
132:5.16 2. Mindenkinek, aki felfedezés eredményeként élvezi a vagyont, szem előtt kell tartania, hogy egy egyén csak rövid ideig él a földön és hogy ezért megfelelőképpen gondoskodnia kell e felfedezések megosztásáról úgy, hogy azok a lehető legtöbb embertársának legyenek a segítségére. Bár a felfedezőtől nem szabad megtagadni a felfedezőmunkájáért járó minden jutalmat, azért ő sem tarthat önzően igényt mindazon előnyre és áldásra, mely a természet által felhalmozott erőforrások feltárásából nyerhető.
132:5.17 3. Mindaddig, amíg az emberek a világ üzleti ügyeinek vitelében a kereskedelem és az árucsere mellett döntenek, addig tisztességes és törvényes haszonra jogosultak. Minden iparos fizetést érdemel a szolgálataiért; a kereskedőt megilleti a díja. A kereskedelem tisztességes volta és az üzletfelekkel való tisztességes bánásmód a világ szervezett üzletében sok különböző fajtájú hasznot teremt, és e vagyonforrásokat mind az igazságosság, a becsületesség és a tisztességesség legmagasabb rendű elvei alapján kell megítélni. A tisztességes kereskedőnek nem szabad haboznia, hogy ugyanolyan haszonnal dolgozzon, mint amekkorát örömmel megadna a kereskedőtársának a hasonló ügyletben. Bár e vagyonfajta a nagytételben való üzletelés miatt nem azonos az egyénileg megkeresett jövedelemmel, mégis, az ilyen tisztességesen felhalmozott vagyon széleskörű jogokat biztosít a tulajdonosának a vagyon későbbi felosztásába való beleszóláshoz.
132:5.18 4. Az Istent ismerő és az isteni akarat megcselekedésére törekvő egyetlen halandó sem alacsonyodhat le odáig, hogy kizsákmányoláshoz folyamodjon. Egyetlen nemes ember sem törekszik vagyonfelhalmozásra és vagyoni hatalom gyűjtésére a húsvér testbeli testvéreinek rabszolgasorba taszítása vagy tisztességtelen kizsákmányolása révén. A vagyoni javak erkölcsi átkot és szellemi bélyeget jelentenek, ha azok az elnyomott halandó ember verítékéből származnak. Minden ilyen vagyoni elemet vissza kell adni azoknak, akiktől rabolták vagy az ő gyermekeiknek és a gyermekeik gyermekeinek. Egy tartós polgárosodott társadalom nem épülhet a dolgozók bére elcsalásának gyakorlatára.
132:5.19 5. A tisztességes vagyonhoz hozzátartozik a hozadéka. Amíg az emberek kölcsönt vesznek és kölcsönt adnak, mindaddig szedhető tisztességes kamat, feltéve, hogy a kölcsönzött tőke törvényes vagyonelem. Először tisztítsd meg a tőkédet, mielőtt kamatot követelsz érte. Ne légy olyan kicsinyes és kapzsi, hogy fösvénykedésre vetemedsz. Soha ne engedd meg magadnak azt az önzőséget, hogy a pénzhatalmadat arra használod, hogy tisztességtelen előnyre tegyél szert a küszködő társaiddal szemben. Ne engedj a kísértésnek, hogy tisztességtelen kamatot szedj a pénzügyi zavarba került testvéreidtől.
132:5.20 6. Ha a tehetséged kamatoztatása révén tennél szert vagyonra, ha az anyagi javaid a feltalálói képességeidből származnak, akkor ne akarj tisztességtelen részhez jutni e jutalmakból. A tehetséges ember éppúgy tartozik az elődeinek, mint az utódainak; ugyancsak vannak kötelezettségei a fajtájával, a nemzetével szemben, és befolyásolja őt a találmányai által megteremtett helyzet is; arra is emlékeznie kell, hogy az emberek között emberként élt, amikor a találmányain munkálkodott és kidolgozta azokat. De éppúgy tisztességtelen lenne megfosztani a tehetséges embert minden vagyoni nyereségétől. És az emberek sohasem lesznek képesek olyan szabályokat felállítani és olyan előírásokat kidolgozni, melyek a vagyon tisztességes elosztásával kapcsolatos mindeme problémákat egyformán kezelnék. Először el kell ismerned az embert a testvéredként, és ha őszintén vágysz arra, hogy úgy bánj vele, ahogy azt szeretnéd, hogy veled is bánjon, akkor az igazságosság, a becsületesség és a tisztességesség szokványos parancsai fognak vezérelni téged a gazdasági jutalmak és társadalmi igazságosság minden visszatérő problémájának tisztességes és pártatlan megoldásában.
132:5.21 7. Senki sem formálhat személyes igényt az idő és a véletlen által a kezére játszott vagyonra az annak kezelési költségét ellentételező tisztességes és törvényes mértéken túl. A véletlen folytán szerzett vagyont úgy kell tekinteni, mint valamiféle letéthez hasonlót, melyet az embernek a maga társadalmi vagy gazdasági csoportjának a javára kell fordítania. Az ilyen vagyon birtokosainak vezérelve az legyen, hogy miként osszák szét bölcsen és eredményesen az ilyen ki nem érdemelt forrásokat. A polgárosodott ember az általa ellenőrzött dolgokat nem mindig tekinti a személyes és magántulajdonának.
132:5.22 8. Ha a vagyonod bármely részéről tudható, hogy csalásból származik; ha a vagyonod bármely eleme tisztességtelen módon vagy becstelen módszerek révén halmozódott fel; ha a javaid a társaiddal való tisztességtelen eljárás eredményei, akkor késlekedés nélkül juttasd vissza ezeket a nem egyenes úton szerzett javakat a jogos tulajdonosainak. Teljes legyen a kártalanítás és így tisztítsd meg a vagyonodat minden becstelen vagyonrésztől.
132:5.23 9. Az egyik személy által a mások javát szolgáló célból átadott vagyon megőrzése komoly és szent felelősség. Ilyen letétet ne veszélyeztess, és ne tedd ki kockázatnak. Bármely ilyen rád bízott vagyonból annyit vegyél ki a magad számára, amennyit minden tisztességes ember is megengedne magának.
132:5.24 10. A vagyonod azon része, mely a saját elmebéli és fizikai munkádból származó jövedelmet jelenti - amennyiben a munkádat tisztességesen és méltányosan elvégezted - igazán a tiéd. Egyetlen ember sem vitathatja el tőled a jogot arra, hogy e vagyonrészt úgy tartsd meg és használd fel, ahogy jónak látod, feltéve, hogy e jogod gyakorlása nem okoz kárt a társaidnak."
132:5.25 Amint Jézus a tanácsai elmondása után elhallgatott, e tehetős római felkelt a kerevetéről és éjszakára elbúcsúzva tőlük, ezt az ígéretet tette magának: "Kedves barátom, látom, hogy igen bölcs és jó ember vagy, és holnap neki is fogok a vagyonom olyan módon való kezeléséhez, ahogy azt tanácsoltad."