2014. szeptember 17., szerda

A kereszthalál jelentése

 

A kereszthalál jelentése

188:4.1 Bár Jézus nem azért halt e kereszthalállal, hogy vezekeljen a halandó ember faji bűnösségéért, és nem is azért tett így, hogy valamiképpen eredményesen közeledjen egy egyébként megsértődött és engesztelhetetlen Istenhez; az Ember Fia még csak nem is azért ajánlotta magát áldozatnak, hogy lecsendesítse az Isten haragját és megnyissa az utat a bűnös ember előtt az üdvözülés elnyeréséhez; függetlenül attól, hogy ezek a vezeklési és kiengesztelési eszmék milyen tévesek, mégis vannak e jézusi kereszthalálhoz kapcsolódóan olyan jelentések, melyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Tény, hogy az Urantiát a szomszédos lakott bolygókon úgy ismerték meg, mint a "Kereszt Világát." 188:4.2 Jézus teljes halandói életet akart élni az Urantián. A halál rendszerint az élet része. A halál a halandói színmű utolsó felvonása. A ti azon jó szándékú erőfeszítéseitek során, hogy elkerüljétek a kereszthalál jelentésének hamis értelmezésű, babonás tévedéseit, ügyelnetek kell arra, hogy ne kövessétek el azt a nagy hibát, hogy nem veszitek észre a Mester halálának valódi jelentőségét és igazi horderejét.
188:4.3 A halandó ember sohasem volt a főcsalóknak kiszolgáltatott eszköz. Jézus nem azért halt meg, hogy kiváltsa az embert a hitehagyott vezetők és a szférák bukott hercegeinek fogságából. A mennyei Atya sohasem gondolt ki olyan durva igazságtalanságot, hogy megátkozzon egy halandói lelket, mert annak elődei rosszat tettek. A Mester kereszthalála nem is olyan áldozat volt, mely azért történt volna, hogy megpróbálja megfizetni Istennek az emberi faj őnála felhalmozott tartozását. 188:4.4 Mielőtt Jézus a földön élt, talán igazolást találtatok volna arra, hogy egy ilyen Istenben higgyetek, de nem ez a helyzet azóta, hogy a Mester a halandótársaitok között élt és halt. Mózes egy Teremtő Isten méltóságát és igazságosságát tanította; Jézus viszont egy mennyei Atya szeretetét és irgalmát mutatta be. 188:4.5 Az állati természet - a rosszcselekedetre való hajlam - lehet öröklődő, de a bűn nem adódik át a szülőtől a gyermeknek. A bűn valamely sajátakaratú teremtmény tudatos és szándékos lázadási cselekedete az Atya akarata és a Fiak törvényei ellen. 188:4.6 Jézus egy egész világegyetemért élt és halt meg, nem csak ezen egy világ emberfajtáiért. Bár a teremtésrészek halandói már azelőtt is üdvözültek, hogy Jézus az Urantián élt és meghalt volna, mindazonáltal tény, hogy az e világra való alászállása nagymértékben megvilágította az üdvözülés útját; a halála nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mindörökre nyilvánvalóvá tegye a húsvér test halála utáni halandói továbbélés bizonyosságát. 188:4.7 Bár aligha helyes úgy beszélni Jézusról, mint áldozópapról, váltságfizetőről vagy megváltóról, teljes mértékben megfelelő dolog úgy utalni rá, mint megmentőre. Örökre világosabbá és bizonyosabbá tette az üdvözülés (a továbbélés) útját; jobban és bizonyosabban megmutatta az üdvözülés útját a Nebadon világegyetem minden világa összes halandójának. 188:4.8 Amikor egyszer majd megértitek az Istent igaz és szerető Atyaként leíró eszmét, azt az egyetlen fogalmat, melyet Jézus mindig is tanított, akkor haladéktalanul, teljes következetesség mellett végképp fel kell hagynotok mindama kezdetleges képzetekkel, melyeket Istenről, mint egy megsértett egyeduralkodóról, egy olyan zord és mindenható úrról alakítottatok ki, akinek a fő kedvtelése az, hogy leleplezze az alattvalói rossztéteményeit és gondoskodjon a megfelelő megbüntetésükről, hacsak valaki, vele csaknem egyenlő, nem vállalkozik önként arra, hogy értük szenvedjen, hogy helyettük és a helyükben meghaljon. A váltság és a vezeklés teljes eszméje összeegyeztethetetlen azzal az istenképpel, amelyet a názáreti Jézus tanított és amelyre példát mutatott. Az Isten végtelen szeretete semmihez képest sem másodrendű az isteni természetben. 188:4.9 A vezeklés és az áldozati üdvözülés fogalomrendszere önzőségben gyökerezik és azon alapul. Jézus azt tanította, hogy az embertársak iránti szolgálat a szellemi hívek testvériségének legmagasabb rendű fogalma. Az üdvözülést magától értetődőnek kell venniük azoknak, akik hisznek az Isten atyaságában. A hívő figyelmének középpontjában ne a személyes üdvözülésének önző vágya álljon, hanem az az önzetlen késztetés, hogy úgy szeresse a társait és ezért úgy szolgálja őket, ahogy Jézus szerette és szolgálta a halandó embereket.
188:4.10 Az igaz híveknek nem nagyon kell aggódniuk a bűn jövőbeli megbüntetése miatt. Az igaz hívőt csak az aggasztja, ha a jelenben eltávolodik Istentől. Igaz, a bölcs apák megfenyíthetik a fiaikat, ám mindezt szeretetből és javító célzattal teszik. Nem mérgükben büntetnek, és nem is megtorlásul fenyítenek. 188:4.11 Még ha Isten a zord és törvényes egyeduralkodója volna is egy világegyetemnek, melyben az igazság a legfelsőbb szinten uralkodik, ő bizonyosan akkor sem elégedne meg egy olyan gyerekes renddel, melyben egy ártatlan szenvedővel helyettesítik a bűnben vétkest. 188:4.12 Jézus halálában, amint az az emberi tapasztalás gazdagodásával és az üdvözülés útjának kiszélesedésével összefüggésbe hozható, nem a halálának a ténye a nagyszerű, hanem az a kiváló mód és az a páratlan szellem, melyben a halállal szembenézett. 188:4.13 Az engesztelő áldozaton keresztüli váltság eme teljes eszméje az üdvözülést a valószerűtlenség síkjára helyezi; az ilyen felfogás tisztán bölcseleti. Az emberi üdvözülés valós; két olyan valóságon alapul, melyeket a teremtményi hit megragadhat és ezáltal beépülhetnek az egyéni emberi tapasztalásba: az Isten atyaságának ténye és az ahhoz kapcsolódó igazságnak, az emberek közötti testvériségnek a ténye. Igaz ugyanis, hogy "megbocsátják adósságaitokat, mint ahogy ti is megbocsátotok adósaitoknak."
A   kereszt tanulságai
188:5.1 Jézus keresztje azon legfelsőbb szintű odaadást mutatja, melyet az igaz pásztor még a nyája méltatlan egyedei iránt is táplál. Ez mindörökre családi alapokra helyez minden Isten és ember között meglévő kapcsolatot. Az Isten az Atya; az ember az ő fia. A szeretet, egy apa szeretete a fia iránt, a Teremtő és a teremtmény világegyetemi kapcsolataiban a központi igazsággá válik - s nem egy olyan király igazságává, aki megelégedést keres a rossztevő alattvalóinak szenvedéseiben és megbüntetésében. 188:5.2 A kereszt mindörökre mutatja, hogy Jézusnak a bűnösökhöz való hozzáállása nem az elítélés vagy az elnézés volt, hanem az örökkévaló és szeretetteljes üdvözítés. Jézus valóban megmentő abban az értelemben, hogy az élete és a halála megnyeri az embereket a jóságnak és az igaz továbbélésnek. Jézus olyannyira szereti az embereket, hogy a szeretete szeretetválaszt kelt az emberi szívben. A szeretet valóban ragályos és örökmód teremtő. Jézus kereszthalála a bűn megbocsátásához és minden rossztett eltörléséhez elég erős és isteni szeretetet példáz. Jézus inkább egy felsőbb rendű pártatlanságot, mint pusztán alakilag helyes és helytelen igazságosságot tárt e világ elé. Az isteni szeretet nem pusztán megbocsátja a helytelen dolgokat; elnyeli és ténylegesen meg is szünteti azokat. A szeretet megbocsátása teljes mértékben meghaladja az irgalom megbocsátását. Az irgalom figyelmen kívül hagyja a rossztétemény által való bűnösséget; a szeretet azonban mindörökre megszünteti a bűnt és az abból eredő minden gyengeséget. Jézus új életmódot hozott az Urantiára. Azt tanította nekünk, hogy ne álljunk ellent a rossznak, viszont rajta keresztül találjuk meg a rosszat eredményesen semlegesítő jóságot. A jézusi megbocsátás nem elnézés; az nem más, mint az elítéléstől való megszabadulás. Az üdvözülés nem veszi semmibe a helytelen dolgokat; hanem helyessé teszi azokat. Az igaz szeretet nem alkuszik meg a gyűlölettel és nem is nézi el azt; hanem megszünteti. A jézusi szeretet sohasem elégszik meg a puszta megbocsátással. A Mester szeretete elégtételt, örökkévaló továbbélést foglal magában. Teljesen helyénvaló úgy beszélni az üdvözülésről, mint váltságról, ha ez alatt ezt az örökkévaló elégtételt értitek.

188:5.3 Jézus az emberek iránti személyes szeretetének ereje révén képes volt felbontani a bűn és a rossz szorítását. Ezáltal szabadságot biztosított az embereknek, hogy a jobb életutakat válasszák. Jézus megszabadulást mutatott a múlttól, mely önmagában is jövőbeli győzelmet ígért. A megbocsátás így üdvözülést hozott. Az isteni szeretet szépsége, amint azt az emberi szív végre teljes mértékben befogadja, örökre megtöri a bűn báját és a rossz erejét. 188:5.4 Jézus szenvedései nem korlátozódtak a keresztre feszítésre. Valójában a názáreti Jézus több mint huszonöt évet töltött egy valós és megfeszített halandói létezés keresztjén. A kereszt igazi értéke ama tényben áll fenn, hogy az a szeretetének a legfelsőbb rendű és végleges kifejeződése, az irgalma kiteljesített kinyilatkoztatása volt. 188:5.5 A lakott világok millióin a fejlődő teremtmények tízbilliói, akik esetleg kísértést éreztek arra, hogy feladják az erkölcsi küzdelmet és felhagyjanak a hittel való jó harccal, csak egy pillantást vetettek Jézusra a kereszten és aztán teljes erővel törekedtek előre, melyhez annak látványa nyújtott ösztönzést, hogy az Isten a megtestesült életét adja az ember önzetlen szolgálata iránti odaadásban. 188:5.6 A kereszthalál feletti diadal egészében összeadódik annak szellemében, hogy Jézus milyen magatartást tanúsított a nekitámadókkal szemben. Azáltal, hogy úgy imádkozott, "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek", a keresztet annak örök jelképévé tette, hogy a szeretet győzedelmeskedik a gyűlölet felett és az igazság legyőzi a rosszat. Ez a szeretetteljes odaadás ragályos volt egy egész hatalmas világegyetemben; a tanítványok a Mesterüktől kapták el. Az evangéliumának legelső tanítója, akinek életét kellett adnia e szolgálatban, azt mondta, amint halálra kövezték, "Ne ródd fel nekik ezt bűnükül." 188:5.7 A kereszt kiválóan folyamodik az emberben lévő legjobbhoz, mert arra emlékeztet, aki hajlandó volt életét adni az embertársai szolgálatában. Az embernek nem lehet ennél nagyobb szeretete: hogy hajlandó legyen életét adni a barátaiért - és Jézusnak olyan szeretete volt, hogy hajlandó volt életét adni az ellenségeiért, mely szeretet nagyobb, mint amilyet addig a földön valaha is ismertek. 188:5.8 Más világokon, valamint az Urantián is, az emberi Jézus golgotai kereszthalálának felemelő látványa felkavarta a halandói érzelmeket, s közben kivívta az angyalok legmagasabb rendű odaadását. 188:5.9 A kereszt a szent szolgálatnak, annak felsőbb jelképe, hogy valaki az életét a társai jólétének és üdvözülésének szenteli. A kereszt nem az ártatlan Istenfi áldozatának jelképe, akit a bűnösök helyében és egy megsértett Isten haragjának lecsillapítása érdekében áldoztak fel, hanem mindörökre olyan szent jelképként áll a földön és mindenhol egy hatalmas világegyetemben, amely azt jelképezi, hogy a jók magukat a rossznak adományozták és ezáltal megmentették őket, éppen e szeretetteljes odaadással. A kereszt az önzetlen szolgálat legfelsőbb rendű formájának jelképeként áll, az őszinte segédkezéssel való szolgálatbeli igaz élet teljes adományozására irányuló legfelsőbb rendű odaadás jelképeként, még a halálban, a kereszthalálban is. És Jézus alászállási élete eme nagy jelképének látványa valóban ösztönzést jelent mindnyájunknak, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk. 188:5.10 Amikor a gondolkodó férfiak és nők úgy tekintenek Jézusra, mint aki felajánlja életét a kereszten, aligha fogják újra megengedni maguknak, hogy panaszkodjanak az életük akár legkeményebb megpróbáltatásai miatt, még kevésbé a jelentéktelenebb gondjaik és a számos, tisztán képzelt sérelmeik miatt. Az ő élete oly dicső volt és a halála oly diadalmas volt, hogy mindannyiunkat arra csábít, hogy hajlandók legyünk mindkettőben osztozni. Igaz vonzóerő van Mihály egész alászállásában, az ifjúkorának napjaitól fogva a kereszthalálának e lenyűgöző látványáig. 188:5.11 Ezért hát ügyeljetek, hogy amikor a keresztet Isten kinyilatkoztatásaként szemlélitek, ne az ősember szemével lássatok, és ne is a későbbi vad népek nézőpontjából nézzétek, melyek mindegyike úgy tekintett Istenre, mint a zord igazság és rideg törvényalkalmazás hajlíthatatlan Fejedelmére. Ehelyett inkább gondoskodjatok arról, hogy a keresztben Jézusnak az ő hatalmas világegyetemében élő halandó fajaihoz való alászállási életküldetése iránti szeretet és odaadás végső megnyilvánulását lássátok. Az Ember Fia halálában az Atyának a halandói szférákon élő fiai iránti isteni szeretete tényét lássátok. A kereszt így azt a szolgálatkész szeretetet és az önkéntes üdvözítés adományát mutatja, melyben azok részesülnek, akik hajlandók ilyen ajándékokat és odaadást elfogadni. A keresztben nem volt semmi olyasmi, amit az Atya igényelt volna - csak az, amit Jézus oly készségesen megadott, és amelyet nem volt hajlandó elkerülni. 188:5.12 Ha az ember egyébként nem képes értékelni Jézust és nem tudja megérteni a földi alászállásának jelentését, legalább felfoghatja a halandóként élt szenvedéseinek összességét. Senki ember nem félhet attól, hogy a Teremtő nem ismeri az ő ideigvaló kínjainak természetét vagy mértékét. 188:5.13 Tudjuk, hogy a kereszthalálra nem azért került sor, hogy az embert kibékítse Istennel, hanem hogy ösztönözze azt, hogy az ember felismerje az Atya örökkévaló szeretetét és a Fia végtelen irgalmát, és hogy ezeket az egyetemes igazságokat egy egész világegyetem számára közvetítse. 


Forrás: Az Urantia könyv

2014. szeptember 11., csütörtök

Jézus nem úgy készül meghalni, mint bűnért való áldozat!!


Jézus nem úgy készül meghalni, mint bűnért való áldozat!!!



186:5.1 Nincs közvetlen kapcsolat Jézus halála és a zsidó páska-ünnep között. Igaz, a Mester ezen a napon, a páska-ünnepre való felkészülés napján adta életét a húsvér testben, és nagyjából akkor, amikor a páska-ünnepi bárányokat a templomban feláldozták. Ám ez a véletlen egybeesés semmilyen mértékben nem jelenti azt, hogy az Ember Fia halála a földön bármilyen kapcsolatban lenne a zsidó áldozási rendszerrel. Jézus zsidó volt, de az Ember Fiaként a teremtésrészek halandója is. A már elmondott és a Mester közelgő keresztre feszítésének ezen órájához vezető események elégségesek annak jelzésére, hogy a bekövetkező halála tisztán természetes és ember által irányított történés volt.
186:5.2 Ember és nem az Isten volt az, aki eltervezte és kivitelezte Jézus kereszthalálát. Igaz, az Atya nem volt hajlandó beavatkozni az emberi események menetébe az Urantián, de a paradicsomi Atya nem rendelte el, nem igényelte, illetőleg nem követelte meg a Fia olyan módon való halálát, ahogyan azt a földön véghezvitték. Tény, hogy előbb-utóbb, valamiképp Jézusnak meg kellett válnia a halandói testétől, a húsvér testbeni megtestesülésétől, ám e feladatot számtalan módon végrehajthatta volna úgy, hogy ne két tolvaj között, egy kereszten kelljen meghalnia. Ami történt, az ember cselekedete volt, nem az Istené. 186:5.3 A megkeresztelése idejére a Mester már magáévá tette azt a szükséges földi és húsvér testbeni tapasztalást, mely az ő hetedik és utolsó világegyetemi alászállásához kellett. Ekkorra Jézus a földi kötelességének már eleget tett. Az egész élet, melyet azt követően megélt, és még a halálának módja is, tisztán személyes segédkezés volt a részéről az ezen a világon és a többi világon élő halandó teremtményei jóléte és felemelése érdekében. 186:5.4 Ama jó hírek evangéliuma, hogy a halandó emberben hit által szellemileg tudatosulhat az, hogy ő az Isten fia, nem függ Jézus halálától. Való igaz, hogy az országról szóló evangéliumot igen erősen megvilágította a Mester halála, de még inkább az ő élete. 186:5.5 Mindaz, amit az Ember Fia mondott vagy tett a földön, nagymértékben megszépítette az Istenhez fűződő fiúságnak és az emberek közötti testvériségnek a tantételeit, ám az Isten és az emberek közötti ezen alapvető fontosságú kapcsolatok eredendően megvannak azon világegyetemi tényekben, hogy az Isten szereti a teremtményeit és az isteni Fiak természetüknél fogva irgalmasak. E megható és istenmód szépséges kapcsolatok ember és az Alkotója között e világon és minden más világon szerte a világegyetemek mindenségében, az örökkévalóságtól fogva léteznek; és azok semmilyen értelemben nem függnek az Isten Teremtő Fiainak ezen időszakos alászállásaitól, akik így felveszik a teremtett értelmes lényeik természetét és hasonlatosságát azon ár részeként, mely árat meg kell fizetniük azért, hogy véglegesen megkapják a korlátlan főhatalmat a saját helyi világegyetemük felett. 186:5.6 A mennyei Atya éppen úgy szerette a halandó embert a földön Jézus urantiai életét és halálát megelőzően, mint ahogy az ember és az Isten társas viszonyának ezen érzékfeletti megmutatkozását követően. A Nebadon Istenének emberként való megtestesülése, olyan nagyszerű folyamat, mely az Urantián nem tudta teljesebben megmutatni az örökkévaló, végtelen és egyetemes Atya sajátosságait, viszont gazdagabbá tett és megvilágosított minden más intézőt és teremtményt a Nebadon világegyetemben. Míg a mennyei Atya nem szeret bennünket jobban, Mihály ezen alászállása miatt, minden más mennyei értelem igen. És ez azért van így, mert Jézus nem csak Istent nyilatkoztatta ki az embernek, hanem mert ugyancsak új kinyilatkoztatást tett az emberről az Isteneknek és a világegyetemek mindensége, mennyei értelmeinek. 186:5.7 Jézus nem úgy készül meghalni, mint bűnért való áldozat. Nem fog vezekelni az emberi faj veleszületett erkölcsi bűnösségéért. Az emberiségnek nincs ilyen faji vétke az Isten előtt. A bűnösség tisztán a személyes bűn területe, az Atya akarata és az ő Fiainak igazgatása elleni tudatos és szándékos lázadás kérdése. 186:5.8 A bűnnek és a lázadásnak semmi köze sincs a paradicsomi Istenfiak alapvető alászállási tervéhez, jóllehet számunkra úgy tűnik, hogy a megmentési terv az alászállási terv egyik időleges ismérve.
186:5.9 Az Istentől eredő megszabadulás az Urantia halandói számára éppoly eredményes és csalhatatlanul bizonyos lett volna akkor is, ha Jézus nem hal meg a tudatlan halandók kegyetlen kezétől. Ha a Mestert kedvezően fogadták volna a földi halandók és a húsvér testbeni életét, önként feladva távozott volna az Urantiáról, akkor az az Isten szeretetének és a Fiú irgalmának tényét - az Istennél való fiúi elismerés tényét - semmilyen mértékben nem érintette volna.
Ti, halandók, az Isten fiai vagytok, és egyetlen dologra van szükség ahhoz, hogy ez az igazság tényszerűvé váljon a személyes tapasztalásotokban, és az nem más, mint

                                                                                       a szellemtől született hitetek.



Forrás: Urantia könyv

2014. augusztus 26., kedd

A máj- és epehólyag-tisztítás technikája


A máj- és epehólyag-tisztítás technikája

A következő tisztítási technika a leghatékonyabb máj- és epetisztítási módszer az egészség helyreállítására. 6 napos előkészületet igényel, amely a 16-20 órás kiválasztási fázissal, magával a konkrét tisztítással zárul.

A következők szükségesek: 

- Almalé          6 liter

- Keserűsó (Magnéziumszulfát) 4 evőkanálnyi, vízben feloldva 720 ml

- Extra-szűz olívaolaj     120 ml

- Friss grapefruit (legjobb a rózsaszínes),
vagy friss citrom és narancs. Elegendő 180 ml léhez    

- 1 db fél literes kancsó, vagy egy zárható üveg.



1. Naponta igyon meg 1 liter almalevet - ez felpuhítja az epeköveket és segíti azok kiválasztását. Érzékeny embereknél az almaié felfúvódást vagy szélsőséges esetben hasmenést okozhat. Az almaié által okozott erjedés tágítja az epe utakat.
2. Igya az almalevet az egész napra elosztva, de sosem étkezés közben, röviddel étkezés előtt vagy 2 órán belül étkezés után! Az almaié fogyasztása legyen része a napi folyadék-fogyasztásnak. Mivel az almaié savassága miatt károsíthatja a fogakat, tanácsos szalmaszállal inni vagy naponta többször fogat mosni,
3.  Diéta a kúra alatt: a 6 nap alatt a máj megterhelésének csökkentése végett ajánlott a hideg- és hűtött italok kerülése.  Az ital legyen szobahőmérsékletű.
Ne együnk semmilyen állati eredetű terméket, tejterméket, sült vagy fritözben készült ételt. Kerüljük a túlzott étkezést és az alkoholt.
4.  A máj tisztítás legjobb időpontja a hétvége, amikor nincs stressz. Bár a kúra bármikor elvégezhető, fogyó holdkor (telihold és újhold között) optimálisabb. Az előkészületeket megtehetjük az újhold előtt 5-6 nappal.
5.  Kerülje a gyógyszerek, táplálék-kiegészítők és vitaminok fogyasztását, csak a legszükségesebb gyógyszert szedje!  Fontos, hogy a májat amennyire csak lehet, tehermentesítsük a leghatékonyabb tisztulás érdekében.
6.  Rendkívül fontos a kúra előtt és után az alapos béltisztítás.
A rendszeres széklet nem biztosíték a bél tiszta állapotára. Az előkészületi szakaszban végzett béltisztítás -leginkább a 6. napon történő - segít elkerülni a kellemetlen közérzetet vagy rosszullétet. (A bélmosás megakadályozza az olaj illetve a bél-salakanyagok visszafolyását, valamint elősegíti az epekövek gyorsabb távozását.
A colon-hidroterápia a legegyszerűbb és a leggyorsabb módszer a májtisztítás előtti béltisztításnak. Ha nincs rá más mód, a béltisztítást egy beöntő készülékkel otthon is elvégezheti.
7.  Mit tegyünk a 6. napon? Ha reggel éhes, egyen egy könnyű reggelit: leginkább zabkását. Kerülje a cukor, cukorpótlók, fűszerek, tej, vaj, olaj, joghurt, sajtok, sonka, tojás, diók, sütemény és péksütemények fogyasztását, helyette a gyümölcs és gyümölcslé ehető.
Ebédre egyen főtt vagy párolt zöldséget fehér (Basmati) rizzsel, melyet maximum kezeletlen sóval fűszerezzen.
Nagyon fontos: a hatékony kúra érdekében ne egyen proteineket és zsírokat (vaj, olaj)! 14 óra után vízen kívül ne egyen és igyon semmit! Különben lehet, hogy nem lesz eredményes a kúra.
A tulajdonképpeni tisztulás (a kiválasztás)

A 6. nap estéje
18.00 óra: Oldjon fel 720 ml forrásvízben (vagy szénsavmentes ásványvízben) 4 evőkanál keserűsót (magnézium-szulfátot).
Ez a mennyiség 4 alkalomra elegendő, háromnegyed poharanként (180 ml). Igya meg most az első adagot (180 ml-t). Az elfogyasztása után ihat néhány korty vizet, hogy a keserű íz eltűnjön, vagy adhat az előbbi oldathoz néhány csepp citromlevet, hogy kellemesebbé tegye az izét. Vannak, akik szívószállal isszák, hogy kikerüljék az ízlelőbimbókat. Az oldat elfogyasztása után fogat is moshat vagy kiöblítheti a száját nátronos vízzel. A keserűsó fó hatása az epe utak tágítása, hogy lehetővé váljon az epekövek gyengéd kiválasztása. Ugyanakkor megtisztítja a beleket és megakadályozza, hogy ottmaradjanak az epekövek. Amennyiben érzékeny a keserűsóra, vagy egyszerűen képtelen meginni, választhatja a következő legjobb hatóanyagot, a magnézium-citrátot - ugyanabban a mennyiségben.

20.00     óra: Igya meg a keserűsó második adagját (180 ml).

21.30 óra: Ha eddig nem volt széklete és az utolsó 24 órában nem végzett bélmosást, akkor most tegye meg. A vízmennyiség minimum 1 liter legyen. így átjárhatóvá válik a vastagbél.

21.45 óra: Alaposan mossa meg a grapefruitokat (vagy citromokat és narancsokat). Kézzel nyomja ki a levüket és kaparja ki a húsukat.
Háromnegyed pohárnyi (180 ml) lére lesz szüksége. Keverje össze a levet olívaolajjal (120 ml vagyis egy fél pohárnyi), leginkább egy fedeles kancsóban, vagy flakonban. Alaposan rázza át a keveréket kb. 20-szor, mindaddig, amíg vízállagúvá nem válik. A legjobb, ha 22.00 órakor issza meg a keverékei. Ha úgy érzi, hogy még néhányszor WC-re kell mennie, akkor az elfogyasztását maximum 10 perccel eltolhatja.

22.00     óra: Álljon az ágya mellé, ne üljön le. Állva igya meg az olajos keveréket, ha lehet, egy hajtásra. Most is megihatja szívószállal, hogy ne érezze az ízét. Ha szükséges, a kortyok között egy kevés mézet is bevehet, hogy könnyebben lemenjen. A legtöbb embernek nem okoz problémát ezt egyszerre felhajtani. Az ivás ne tartson tovább 5 percnél (csak idősek vagy nagyon gyengék ihatják egy kicsit lassabban).
AZONNAL FEKÜDJÖN LE! Ez rendkívül fontos, hogy az epekövek kiválasztása elindulhasson. Kapcsolja le a lámpát és megemelt felsőtesttel (1-2 párnával) feküdjön a hátán.
A feje magasabban legyen, mint a hasa. Ha ez kényelmetlen lenne, feküdjön a jobb oldalára és húzza fel a térdeit a feje irányába. Legalább 20 percen keresztül maradjon mozdulatlan! Ne mozogjon és próbáljon meg nem beszelni. Koncentráljon a májára.
Talán még érezni is fogja, ahogy a kövek az epecsatornában elindulnak. Nem lesznek fájdalmai, mivel a keserűsóban lévő magnézium kitágítja az epe utakat és ellazítja azokat. A kövekkel együtt kifolyó epe váladék pedig síkosítóként működik (- ez lényeges különbség az epe felfúvódáshoz képest, ahol nincs keserűsó és nincs epeváladék sem). Ha tud, aludjon.
Ha éjjel úgy érzi, hogy mosdóba kell mennie, tegye meg. Figyelje meg, hogy lát-e már a víz tetején apró (borsózöld vagy agyagszínű) epeköveket úszni. Lehet, hogy éjjel vagy reggel kissé rosszul érzi magát. Ez az epeköveknek és a mérgeknek a májból és az epehólyagból való erős és gyors kiválasztódása miatt történhet, amelyet az olajkeverék visszanyom a gyomorba. A rossz közérzet néhány óra múltán megszűnik.

Következő reggel

06. 00 -06.30 óra: Ébredés után, de 06.00 óránál nem korábban, igya meg a 3. adag keserűsót (180 ml). Ha nagyon szomjas, a keserűsó előtt igyon meg egy pohár meleg vizet. Pihenje ki magát, olvasson, vagy meditáljon. Ha nagyon fáradt, aludjon még, ugyanakkor a magas párna kívánatos lenne. A legtöbb ember jól érzi magát, és szívesen végez könnyű gimnasztikát, mint pl. a jóga.
08. 00 -08. 30. óra: Most igya meg a 4. és egyben utolsó keserűsó-adagját (180 ml)
10. 00 -10.30. óra: Ihat egy pohár frissen préselt gyümölcslét. Egy fél óra múlva ehet 1-2 szelet gyümölcsöt. Egy óra múlva ehet valami könnyűt. Este, vagy legkésőbb reggel jól fogja magát érezni, és a megkönnyebbülés első jeleit is tapasztalja már. A következő napokban csak könnyű ételeket egyen. Ne felejtse el, hogy a mája és az epehólyagja nehéz operáción esett át, ugyanakkor káros mellékhatások nélkül.

A várható eredmények

A délelőtt és lehet, hogy még a délután folyamán is, néhányszor vizes lesz a széklete. Először az ételmaradékkal összekeveredett epekövekről van szó, aztán már csak a kövekről és vízről.
A legtöbb epekő borsózöld és a víz felszínén úszik, mivel az epeváladék alkotórészeiből áll.  


Fontos útmutató! Kérjük, figyelmesen olvassa el!

A májtisztítás az egyik legértékesebb és leghatékonyabb módszer egészsége helyreállítására. A módszernek nincs semmilyen veszélye,ha  szigorúan betartja a szabályokat. Kérjük, ügyeljen a következőkre:
Sokan vannak, akik barátok, vagy az internet alapján végeztek el tisztításokat és emiatt szükségtelen komplikációknak tették ki magukat. Nem rendelkeztek kellő információval a tisztítás módjáról, és azt gondolták, elég, ha a köveket a májból és az epéből kimossuk.
Felettébb lehetséges, hogy a kiválasztás során néhány epekő a bélben marad. Ezek könnyen eltávolíthatóak bélmosással (colon hidroterápiával) vagy beöntéssel. Ha nem távolítják el őket, az gyulladásokhoz, fertőzésekhez, fej- és hasfájásokhoz, pajzsmirigyproblémákhoz vezethet. Ezek a kövek idővel mérgezési forrásokká válhatnak. Ha lakóhelye közelében nincs colon-hidroterápiás központ, végezhet kávés beöntést is, melyet vizes beöntésnek kell követnie. Ez azonban még nem garantálja, hogy minden követ sikerült eltávolítani. Igazság szerint a colon hidroterápiás kezelésnek nincs jobb alternatívája. Mégis, a beöntés a colon hidroterápia után még mindig a legjobb megoldás. Ha ezt választja, azon nap reggelén, amikor a beöntést szeretné elvégezni, igyon meg egy pohár keserűsós meleg vizet.
Nagyon fontos a bél- és vesetisztítás!
Akkor is, ha a májtisztítás már önmagában is megdöbbentő eredményekkel szolgálhat, ideális, ha megelőzi egy bél- és vesetisztítás (ebben a sorrendben).
A béltisztítás (lásd az előkészületek fejezetben) biztosítja azt, hogy az epekövek gyorsan távozhassanak a belekből. Az epetisztítás biztosítja azt, hogy a májtisztítás során felszabaduló méreganyagok ne terheljék meg túlzott mértékben a kiválasztó szerveket. Ha soha nem volt veseproblémája, veseköve, húgyhólyaggyulladása stb., nyugodtan végezheti a tisztítást a bél - máj - bél sorrendjében. Utána azonban végezzen el egy vesetisztítást! Legkésőbb a 2.-3. májtisztítás után végezzen el egy vesetisztítást, és aztán akkor a következőt, ha a máj teljesen tiszta, (lásd vesetisztítás - 5. fejezet). Alternatívaként minden májtisztítás után 2-3 napig igyon meg napi egy csésze veseteát. (Receptjét lásd a veseteánál). Kövesse ugyanazt az utasítást, mint a tulajdonképpeni vesetisztításnál.

Azoknak, akiknek a belei nagyon el vannak dugulva, vagy már régóta szenvednek szorulásban, tanácsos a májtisztítás előtt 2-3 bélmosást végezni. Nagyon fontos, hogy minden májtisztítás után 3 napon belül megtörténjen a béltisztítás, hisz a májból és az epéből származó epekövek más méreganyagokkal együtt a belekben maradhatnak. Az egészsége érdekében elkerülhetetlen ezek eltávolítása!                 

                                               Írta: Andreas Moritz

Használjon gyógynövényeket a májára!

Számos gyógynövény segiti a májműködést, táplálja, és visszaadja vitalitását. A legjobb, ha összekeverjük őket és ebből a teakeverékből 10 napig fogyasztunk minden évszakváltásnál vagy akut betegség esetén. Noha sok olyan gyógynövény van, amely erősíti a májat és tisztítja a vért, mégis a következők a legfontosabbak:
Pitypanggyökér (Taraxacum officinale)
Articsókalevél (Cynara scolynius)
Édesgyökér (Glycyrrhiza glabra)
Közönséges párlólü (Agrímonia eurpatoria)
Ideggyökér v. mexikói yamgyökér (Dioscorea villosa)
Közönséges borbolya (Berberis vulgáris)
Kocsányos tölgyfakéreg (Quercus robur)
Máriatövis, őszbogáncs (Silybumm marianum)
Füstikefő, epefii (Fumaria officinalis)
A legjobb hatást akkor éri el, ha ezeket a növényeket együttesen alkalmazza. Keverje össze a növényeket azonos arányban (20 gramm fajtánként) kivéve az articsókaleveleket, - ebből csak a felét, 10 grammot vegyen. 0,75 1 vízhez használjon kb. 2 evőkanálnyi keveréket. Hagyja a keveréket 6 órán át vagy éjszakán át ázni, utána forralja fel, 10 perc forralást idővel, majd szűrje le! Igyon meg naponta 2 csészényit ebből a teából, ha lehet, éhgyomorra.


2014. augusztus 18., hétfő

Jézusunk utolsó csoportos imája...


Jézusunk utolsó csoportos imája...

182:1.1 Néhány pillanattal a táborba érést követően Jézus így szólt hozzájuk: "Barátaim és testvéreim, a veletek eltöltendő időm már nagyon rövid, és azt szeretném, ha elvonulnánk magunkban, és imádkoznánk a mennyei Atyánkhoz, hogy adjon éltető erőt ebben az órában és ettől kezdve minden munkában, melyet az ő nevében kell elvégeznünk."
182:1.2 Amikor Jézus ezt elmondta, egy közeli helyre vonult az Olajfák hegyén, és egész Jeruzsálem látképe előtt arra kérte őket, hogy térdeljenek le körülötte egy nagy, lapos sziklán, mint ahogy a felavatásuk napján is tették; és akkor, ahogy ott állt a kör közepén, a lágy holdfényben megmutatkozó dicső alakjában, tekintetét az égre emelte és így imádkozott:
182:1.3 "Atyám, az időm elérkezett; dicsőítsd meg most a Fiadat, hogy a Fiú megdicsőítsen téged. Tudom, hogy teljes fennhatóságot adtál nekem az országom minden élő teremtménye felett, és én örökkévaló életet fogok adni mindenkinek, aki az Isten hű fiává lesz. És ez az örökkévaló élet, hogy a teremtményeim megismerjenek téged úgy, mint a mindenek egyetlen igaz Istenét és Atyját, és hogy higgyenek őbenne, akit te a világba küldtél. Atyám, megdicsőítettelek téged a földön és elvégeztem a rám bízott feladatot. Már csaknem befejeztem a magunk teremtése szerinti gyermekek számára való alászállásomat; már csak az maradt hátra, hogy életemet adjam a húsvér testben. És most, ó, Atyám, dicsőíts meg azzal a dicsőséggel, melyben akkor volt részem, mielőtt e világ volt és fogadj engem még egyszer a jobbodon.
182:1.4 Kinyilatkoztattalak téged azoknak az embereknek, akiket a világból kiválasztottál és nekem adtál. Ők a tieid - minthogy minden élet a te kezedben van - te pedig nekem adtad őket, és én közöttük éltem, tanítottam őket az élet útjára, és ők hittek. Ezek az emberek megtanulják, hogy minden, amim csak van, tőled származik, és hogy a húsvér testben élt életem célja nem más, mint megismertetnem Atyámat a világokkal. A tőled való igazságot kinyilatkoztattam nekik. Ezek a barátaim és a követeim őszintén beleegyeztek, hogy elfogadják a szavadat. Elmondtam nekik, hogy én tőled jöttem, hogy te küldtél engem ebbe a világba, és hogy vissza fogok térni hozzád. Atyám, eme kiválasztott emberekért imádkozom. És nem úgy imádkozom értük, mint ahogy a világért imádkoznék, hanem ahogy azokért, akiket a világból kiválasztottam, hogy képviseljenek engem a világ számára, miután visszatértem a munkádhoz, éppen úgy, ahogy én is képviseltelek e világban, a húsvér testben való ittlétem alatt. Ezek az emberek az enyémek; te adtad nekem őket; de mindazok a dolgok, melyek az enyémek, örökre a tieid, és mindent, ami a tiéd volt, az enyémmé tettél. Bennem magasztalódtál fel, és most azért imádkozom, hogy én ezekben az emberekben tiszteltessek meg. Én tovább már nem lehetek e világban; azon vagyok, hogy visszatérjek a tőled kapott munkához. Itt kell hagynom ezeket az embereket, hogy képviseljenek minket és az országunkat az emberek között. Atyám, tartsd meg ezeket az embereket hűségükben, mivel én arra készülök, hogy feladjam életemet a húsvér testben. Segítsd őket, az én barátaimat, hogy szellemben egyek legyenek, éppen úgy, ahogy mi is egy vagyunk. Ameddig velük lehettem, addig felügyelhettem és vezethettem őket, de most távozni készülök. Óvd őket, Atyám, amíg elküldhetjük az új tanítót, hogy megvigasztalja és megerősítse őket.
182:1.5 Tizenkét embert adtál nekem, és én mindet megtartottam, egynek, a bosszúállás fiának a kivételével, aki nem akar társunk lenni többé. Ezek a férfiak gyengék és esendők, de én tudom, hogy megbízhatunk bennük; próbára tettem őket; szeretnek engem, éppen úgy, ahogy tisztelnek téged. Bár a kedvemért sokat kell szenvedniük, azt szeretném, ha őket is eltöltené a mennyországban való fiúi elismertség bizonyságának öröme. E tizenkét embernek kinyilatkoztattam szavadat és megtanítottam nekik az igazságot. A világ talán gyűlöli őket, mint ahogy engem is gyűlölt, de nem kérem, hogy vedd ki őket a világból, csak azt, hogy tartsd távol őket a rossztól. Szenteld meg őket az igazságban; a te szavad az igazság. És miként elküldtél engem e világba, éppen úgy fogom én is elküldeni ezeket az embereket a világba. A kedvükért éltem az emberek között és szenteltem életemet a szolgálatodnak, hogy ösztönözzem őket a megtisztulásra a nekik megtanított igazságon és a nekik kinyilatkoztatott szereteten keresztül. Jól tudom Atyám, hogy nem szükséges megkérnem téged, hogy vigyázz e testvéreimre, miután eltávoztam; tudom, hogy éppen úgy szereted őket, ahogy én, de azért teszem ezt, hogy jobban megértsék, hogy az Atya éppen úgy szereti a halandó embereket, mint a Fiú.
182:1.6 És most, Atyám, nem csak ezért a tizenegy emberért akarok imádkozni, hanem mindenki másért is, akik hisznek, illetőleg akik ezt követően elhiszik a mennyországról szóló örömhírt, az ő jövőbeli segédkezésükön keresztül. Azt akarom, hogy egyek legyenek, mint ahogy te és én egy vagyunk. Te bennem vagy és én benned vagyok, és azt szeretném, hogy e hívek hasonlóképpen bennünk legyenek; hogy mindkettőnk szelleme bennük lakozzon. Ha a gyermekeim egyek úgy, ahogy mi egy vagyunk, és ha úgy szeretik egymást, ahogy én szerettem őket, akkor minden ember el fogja hinni, hogy én tőled jöttem és hajlandó lesz elfogadni az igazságról és a dicsőségről tett kinyilatkoztatásomat. A dicsőséget, melyet nekem adtál, kinyilatkoztattam e híveknek. Ahogy te velem éltél szellemben, úgy éltem én velük a húsvér testben. Ahogy te egy voltál velem, úgy voltam én egy velük, és úgy lesz az új tanító mindig egy velük és bennük. És mindezt azért tettem, hogy a testvéreim a húsvér testben megtudják, hogy az Atya éppen úgy szereti őket, ahogy a Fiú, és hogy te éppen úgy szereted őket, ahogy engem szeretsz. Atyám, munkálkodj velem azon, hogy megmentsük e híveket, hogy rövidesen velem lehessenek dicsőségben, majd tovább haladva csatlakozzanak hozzád, hogy a Paradicsomon magadhoz ölelhesd őket. Akik magukat lealacsonyítva velem szolgálnak, azokat magamhoz veszem a dicsőségben, hogy meglássák mindazt, amit nekem adtál, mint örökkévaló termését a halandói húsvér testhez hasonló alak idővetéséből kinőtt magnak. Arra vágyom, hogy megmutassam a földi testvéreimnek azt a dicsőséget, melyben részem volt e világ megalapítása előtt. Ez a világ nagyon keveset tud rólad, igazságos Atyám, de én ismerlek, és megismertettelek e hívekkel, és ők megismertetik a nevedet más nemzedékekkel. És most megígérem nekik, hogy velük leszel a világban, éppen úgy, ahogy velem voltál - úgy legyen."
182:1.7 A tizenegyek még néhány percig térden állva maradtak Jézus körül, mielőtt felkeltek és csendben elindultak volna vissza a közeli táborukba.
182:1.8 Jézus a követői közötti egységért imádkozott, de nem akart egyformaságot. A bűn haladásra képtelen, halott szintet teremt, csak az igazságosság táplálja az egyéni tapasztalás alkotószellemét, mely tapasztalásra az örökkévaló igazság élő valóságaiban, az Atya és a Fiú isteni szellemeivel való fokozatos fejlődési közösségében kerül sor. A hívő-fiú az isteni Atyával való szellemi társaságában sohasem birtokolhatja a tantételszerű véglegességet és a felekezeti felsőbbrendűség csoporttudatát.
182:1.9 A Mester az apostolaival közösen megtartott ezen utolsó imája alatt arra a tényre utalt, hogy megmutatta az Atya nevét a világnak. És pontosan ezt tette az Isten kinyilatkoztatása révén a húsvér testben eltöltött tökéletessé tett életében. A mennyei Atya megpróbálta kinyilatkoztatni magát Mózesnek, de annak kimondásánál, mint "VAGYOK", nem tudott tovább jutni. És amikor sürgették az önmaga további kinyilatkoztatását, csak annyi tárult fel, "VAGYOK, aki VAGYOK". De amikor Jézus a földi életét befejezte, az Atya e neve oly mértékben kinyilatkoztatott, hogy a Mester, aki a megtestesült Atya volt, igazul mondhatta:
182:1.10 Én vagyok az élet kenyere.
182:1.11 Én vagyok az élő víz.
182:1.12 Én vagyok a világ világossága.
182:1.13 Én vagyok minden korszak vágya.
182:1.14 Én vagyok a nyitott kapu az örökkévaló üdvözüléshez.
182:1.15 Én vagyok a vég nélküli élet valósága.
182:1.16 Én vagyok a jó pásztor.
182:1.17 Én vagyok a végtelen tökéletesség ösvénye.
182:1.18 Én vagyok a feltámadás és az élet.
182:1.19 Én vagyok az örök továbbélés titka.
182:1.20 Én vagyok az út, az igazság és az élet.
182:1.21 Én vagyok a véges gyermekeim végtelen Atyja.
182:1.22 Én vagyok az igaz szőlőtő; ti vagytok az ágak.
182:1.23 Én vagyok mindenkinek a reménye, aki ismeri az élő igazságot.
182:1.24 Én vagyok az élő híd az egyik világról a másikra.
182:1.25 Én vagyok az élő kapocs idő és örökkévalóság között.

182:1.26 Jézus így teljesítette ki az Isten nevének élő kinyilatkoztatását minden nemzedék számára. Ahogy az isteni szeretet kinyilatkoztatja az Isten természetét, az örökkévaló igazság egyre nagyobb arányban tárja fel az ő nevét.

2014. augusztus 4., hétfő

A megemlékezési Estebéd Meghonosítása

 


A megemlékezési Estebéd Meghonosítása

179:5.1 Ahogy kihozták Jézusnak a harmadik pohár bort, az "áldás poharát", ő felkelt a kerevetről és két kezébe fogva a poharat, azt mondta: "Vegyétek kézbe e poharat mindannyian, és igyátok ki. Ez lesz az én megemlékezésem pohara. Ez a kegyben és az igazságban való, új megítéltetés áldásának pohara. Ez lesz számotokra az Igazság isteni Szelleme alászállásának és segédkezésének jelképe. És én addig nem iszom újra e pohárból, amíg új alakban nem iszom veletek az Atya örökkévaló országában."
179:5.2 Az apostolok mind érzékelték, hogy valami rendkívüli dolog zajlik, ahogy az áldás e poharát mély hódolattal és tökéletes csendben itták ki. A régi páska-ünnep annak emléke volt, hogy apáik kiemelkedtek a faji rabszolgaság állapotából, az egyéni szabadságra; most a Mester, egy új megemlékezési estebédet honosított meg, az új megítéltetés jelképeként, ahol a rabszolgasorba taszított egyén, kiemelkedik a szertartások és az önzőség rabszolgaságából, az élő Isten, felszabadult, hű fiai testvériségének és közösségének, szellemi örömére. 179:5.3 Amikor a megemlékezés ezen új poharát kiürítették, a Mester felvette a kenyeret, és miután köszönetet mondott, darabokat tört belőle és arra utasítván őket, hogy adják körbe, azt mondta: "Vegyétek az emlékezés eme kenyerét és egyétek. Mondtam már, hogy én vagyok az élet vize. És az élet, e kenyere, az Atya és a Fiú egyesített élete, egyetlen ajándékban. Az Atya szava, mely a Fiúban nyilatkoztatik ki, valóban az élet kenyere." Miután vettek a megemlékezés kenyeréből, az igazság élő szavának, a halandói húsvér testhez hasonló alakban való megtestesülése jelképéből, mind leültek.
179:5.4 E megemlékezési estebéd meghonosításában a Mester, miként az mindig is szokása volt, példázatokhoz és jelképekhez folyamodott. Azért alkalmazott jelképeket, mert bizonyos nagy szellemi igazságokat akart megtanítani úgy, hogy az utódjainak nehézséget okozzon pontos értelmezést kapcsolni és határozott jelentést társítani a szavaihoz. Így akarta megelőzni, hogy az egymást követő nemzedékek elmerevítsék a tanításait, és a hagyomány és a rögzöttelvűség halott láncaival megkössék az ő szellemi tanításait. Az egész életküldetésével kapcsolatos egyetlen szertartás, illetőleg szentség megteremtésében Jézus kínosan ügyelt arra, hogy utaljon a jelentéstartalmakra, mintsem hogy pontos meghatározásokhoz kösse magát. Nem akarta lerombolni az egyes embereknek az isteni bensőséges közösségről alkotott felfogását azzal, hogy egy pontos formát teremt; nem akarta a hívő szellemi képzelőerejét sem korlátozni azzal, hogy formailag elmerevíti azt. Megpróbálta inkább felszabadítani az ember újjászületett lelkét, hogy az az új és élő szellemi szabadság örömében szárnyra kapjon.
179:5.5 Függetlenül a Mester ama törekvésétől, hogy az emlékezés ezen új szentségét megalapítsa, az azóta eltelt évszázadokban élt követői gondoskodtak arról, hogy az ő kifejezett kívánságát eredményesen megkerüljék annyiban, hogy a húsvér testben eltöltött azon utolsó estére vonatkozó egyszerű szellemi jelképrendszerét, pontos értelmezésekre silányították és egy csaknem mennyiségtani pontosságú bevett mintának rendelték alá. Jézus összes tanítása közül egyet sem tettek jobban hagyományelvű mércévé.
179:5.6 A megemlékezés ezen estebédét, amikor azt a Fiúban hívők és Istent ismerők fogyasztják, jelképrendszerében nem szabad semmi olyasmihez társítani, melynek köze van az isteni jelenlét jelentésével kapcsolatos bármely gyerekes emberi félreértelmezéshez, mert minden ilyen alkalommal a Mester valóban jelen van. A megemlékezési estebéd, a hívő jelképes találkozója, Mihállyal. Amikor ilyen szellemtudatossá váltok, a Fiú ténylegesen is jelen van, és az ő szelleme, az Atyjának, az emberben lakozó szilánkjával társalog.
179:5.7 Miután néhány pillanatra magukban elmerengtek, Jézus így folytatta: "Amikor e dolgokat teszitek, idézzétek fel, a földön veletek töltött életemet és örvendezzetek, hogy én, továbbra is a földön élek veletek és rajtatok keresztül szolgálok. Egyénekként ne vitatkozzatok azon, hogy ki legyen a legnagyobb. Legyetek mind egymás testvérei. És amikor az ország olyannyira kiterjed, hogy hívek nagyszámú csoportjait foglalja magába, akkor ugyancsak tartózkodnotok kell attól, hogy a nagyságért versengjetek, vagy hogy e csoportok között kiváltságot keressetek." 179:5.8 És e nagyszerű alkalomra egy barát házának felsőszobájában került sor. Semmi szent forma, vagy szertartásos beszentelés, nem kötődött, sem az estebédhez, sem az épülethez. A megemlékezési estebéd megteremtésére, egyházi megszentelés nélkül került sor.
179:5.9 Miután Jézus így megalapította a megemlékezés estebédét, azt mondta a tizenegyeknek: "És amikor csak így tesztek, énrám emlékezve tegyétek. És amikor rám emlékeztek, először tekintsétek át, a húsvér testben töltött életemet, idézzétek fel, hogy egykor veletek voltam, és az után, hit révén ismerjétek fel, hogy ti mind, egyszer majd velem estebédeltek, az Atya örökkévaló országában. Ezt az új páska-ünnepet hagyom itt nektek, s ez nem más, mint az alászállási életemnek, az örökkévaló igazság szavának emléke; és az irántatok való szeretetemé, az én Igazság Szellememnek, a minden húsvér testre való kiáradásáé."
179:5.10 És a régi szokás szerinti, ám vértelen páska-ünnep megtartását, melyhez a megemlékezés új estebédének bevezetése társult, azzal fejezték be, hogy együtt elénekelték a száztizennyolcadik istendicsőítő éneket.
 A búcsúbeszéd
180:0.1 AZ UTOLSÓ Estebéd után, az istendicsőítő ének eléneklését követően, az apostolok úgy gondolták, hogy Jézus haladéktalanul vissza akar térni a táborba, de ő jelezte, hogy üljenek le. A Mester így szólt:
180:0.2 "Jól emlékeztek, amikor erszény, illetőleg tarisznya nélkül küldtelek ki titeket és még azt is javasoltam, hogy ne vigyetek magatokkal külön ruhát. És mindannyian emlékeztek, hogy semmiben sem szenvedtetek hiányt. De most nehéz idők elébe néztek. Többé már nem számíthattok a tömegek jóindulatára. Mostantól kezdve, akinek van erszénye, vigye magával. Amikor elindultok a világba hirdetni ezt az örömhírt, az ellátásotokra olyan dolgot vigyetek, amilyet a legjobbnak gondoltok. Én azért jöttem, hogy békét hozzak, de az most egy időig nem fog előtűnni. 180:0.3 Eljött az ideje annak, hogy az Ember Fia megdicsőüljön, és az Atya bennem fog megdicsőülni. Barátaim, én már csak egy kis időre vagyok veletek. Hamarosan keresni fogtok, de nem találtok meg, mert olyan helyre megyek, ahová ti most nem jöhettek. De amint elvégeztétek a dolgotokat a földön, mint ahogy én is elvégeztem az enyémet, akkor eljöttök majd hozzám, éppen úgy, ahogy én most az Atyámhoz megyek. Rövid időn belül elhagylak titeket, többé nem láttok engem a földön, de mind látni fogtok az eljövendő korszakban, amikor felemelkedtek az országhoz, melyet Atyám nekem adott."
Az új parancsolat
180:1.1 Néhány pillanatnyi kötetlen beszélgetést követően Jézus felállt és így szólt: "Amikor előadtam nektek egy példázatot arról, hogy miként kell hajlandóknak lennetek egymás szolgálatára, azt mondtam, hogy egy új parancsolatot szeretnék adni nektek; és ezt most teszem meg, mivel távozni készülök. Jól ismeritek azt a parancsolatot, mely azt mondja, hogy szeressétek egymást; hogy a szomszédodat, magadként szeresd. De én nem elégszem meg még ezzel az őszinte odaadással sem a gyermekeim részéről. Azt szeretném, ha még nagyobb szeretetteljes tetteket vinnétek véghez, a hívő testvériség országában. És így e parancsolatot adom nektek: hogy szeressétek a másikat éppen úgy, ahogy én szerettelek titeket. És ennek révén minden ember megtudja, hogy ti az én tanítványaim vagytok, ha így szeretitek egymást.
180:1.2 Amikor ezen új parancsolatot adom, nem teszek új terhet a lelketekre; inkább új örömöt hozok nektek és lehetővé teszem a számotokra, hogy új gyönyörűséget találjatok abban, hogy megismeritek annak boldogságait, hogy a szívetek ragaszkodását, embertársaitoknak adományozzátok. A szeretetem nektek és a halandó társaitoknak való adományozásában, én a legfelsőbb rendű örömöt fogom megtapasztalni, még ha kifelé, szenvedést élek is át. 180:1.3 Amikor arra hívlak fel titeket, hogy szeressétek a másikat, éppen úgy, ahogy én szerettelek titeket, akkor az igaz ragaszkodás legfelsőbb mércéjét mutatom nektek, mert embernek ennél nagyobb szeretete nem lehet: hogy életét adja a barátaiért. És ti a barátaim vagytok; azok is maradtok, ha hajlandók vagytok megtenni, amit tanítottam nektek. Mesternek hívtatok, de én nem neveztelek benneteket szolgáknak. Ha szeretni tudjátok egymást úgy, ahogy én szeretlek titeket, akkor a barátaim lesztek, és mindig azt fogom mondani nektek, amit az Atya kinyilatkoztat nekem.
180:1.4 Nem csak ti választottatok engem, hanem én is választottalak titeket, és felavattalak benneteket, hogy menjetek ki a világba és teremjétek a szeretetteljes szolgálat gyümölcseit, a társaitok számára, éppen úgy, ahogy én közöttetek éltem és kinyilatkoztattam nektek az Atyát. Az Atya és én egyaránt veletek fogunk dolgozni, és az isteni örömöt teljességében tapasztaljátok majd, ha hajlandók vagytok engedelmeskedni, azon parancsomnak, hogy úgy szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket." 180:1.5 Ha osztozni akartok a Mester örömében, akkor osztoznotok kell a szeretetében is. És az ő szeretetében osztozni azt jelenti, hogy osztoztatok a szolgálatában. Az ilyen szeretet-tapasztalás, nem szabadít meg, e világ nehézségeitől; nem teremt új világot, de bizonyosan megújítja a régit.
180:1.6 Tartsátok észben: hűséget kért Jézus, nem áldozatot. Az áldozat tudata azzal jár, hogy hiányzik az ilyen szeretetteljes szolgálatot, a legnemesebb örömmé tenni képes, őszinte odaadás. A kötelesség eszméje azt jelzi, hogy szolgai beállítottságúak vagytok és ezért nincs meg bennetek, az a nagyszerű izgalom, hogy szolgálatotokat, barátként, egy barátnak tegyétek meg. A barátságbeli indíttatás, meghalad minden kötelességbeli meggyőződést, és egy barátnak, a barát iránti szolgálata, sohasem nevezhető áldozatnak. A Mester megtanította az apostolainak, hogy ők az Isten fiai. Testvéreinek nevezte őket, és most pedig, a távozása előtt, a barátainak hívta őket.

A szőlőtő és az ágak180:2.1 Ez után Jézus újra felállt és folytatta az apostolai tanítását: "Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Én vagyok a szőlőtő, és ti vagytok az ágak. És az Atya csak azt kívánja tőlem, hogy ti, bő termést hozzatok. A szőlőtövet csak azért metszik meg, hogy növeljék az ágainak terméshozamát. A belőlem kihajtó minden olyan ágat, mely nem hoz gyümölcsöt, az Atya lemetsz. Minden gyümölcshozó ágat, az Atya megtisztít, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Az általam elmondott szavakon keresztül, ti már tiszták vagytok, de továbbra is tisztának kell maradnotok. Bennem kell lakoznotok, és nekem tibennetek; meghal az ág, ha elválasztják a tőtől. Miként az ág nem tud teremni, hacsak nem marad meg a szőlőtőn, úgy ti sem tudjátok a szeretetteljes szolgálat gyümölcseit teremni, hacsak nem maradtok meg bennem. Emlékezzetek: Én vagyok a valódi szőlőtő, és ti vagytok az élő ágak. Aki bennem él, és én őbenne, az bőven termi a szellem gyümölcseit és megtapasztalja, e szellemi szüretet eredményező, legfelsőbb örömöt. Ha ezen élő szellemi kapcsolatot fenntartjátok velem, bőséges lesz a termésetek. Ha megmaradtok bennem és a szavaim bennetek élnek, akkor képesek lesztek szabadon tanácskozni velem, és akkor az én élő szellemem, képes olyannyira átjárni titeket, hogy kérhettek bármit, amit a szellemem akar és mindezt ama bizonyságban tehetitek, hogy az Atya teljesíti a kérésünket. Ebben dicsőül meg az Atya: hogy a szőlőtőnek számos élő ága van, és hogy minden egyes ág, sok gyümölcsöt hoz. És amikor a világ meglátja e gyümölcstermő ágakat - a barátaimat, akik szeretik egymást, éppen úgy, ahogy én szerettem őket - minden ember tudni fogja, hogy ti igazán az én tanítványaim vagytok. 180:2.2 Ahogy az Atya szeretett engem, úgy szerettelek én is titeket. Éljetek a szeretetemben éppen úgy, ahogy én élek az Atya szeretetében. Ha úgy tesztek, ahogy tanítottalak, akkor velem lesztek a szeretetemben, éppen úgy, ahogy én megtartottam az Atya szavát és mindig megmaradok az ő szeretetében."

2014. július 24., csütörtök

A Mester második eljövetele

 

A Mester második eljövetele


176:2.1 Jézus több alkalommal is tett olyan kijelentéseket, melyek alapján a hallgatósága arra következtetett, hogy bár az a szándéka, hogy rövidesen elhagyja e világot, minden bizonnyal vissza fog térni, hogy befejezze a mennyországért végzett munkáját. Ahogy a követőinek erősödött azon meggyőződése, hogy Jézus el fogja hagyni őket, és miután el is távozott e világból, teljesen természetes dolog volt minden hívő számára, hogy erősen belekapaszkodjon e visszatérési ígéretekbe. Krisztus második eljövetelének tantétele így már korán bekerült a keresztények tanításaiba, és a tanítványoknak csaknem minden későbbi nemzedéke őszintén elhitte ezt az igazságot és bizakodóan várta az ő valamikori eljövetelét.
176:2.2 Ha már meg kellett válniuk a Mesterüktől és Tanítójuktól, mennyivel erősebben kötődtek ezek az első tanítványok és apostolok e visszatérési ígérethez, s nem haboztak Jeruzsálem megjósolt pusztulását összekapcsolni e megígért második eljövetellel. És továbbra is így értelmezték a szavait, függetlenül attól, hogy az Olajfák hegyén megtartott e tanítási estén a Mester kínosan ügyelt arra, hogy az ilyen tévedést megelőzze.
176:2.3 Péter kérdésére további válaszul Jézus azt mondta: "Miért várjátok még mindig az Ember Fiától, hogy Dávid királyszékébe üljön és miért várjátok el, hogy a zsidók anyagi álmai beteljesülnek? Hát nem azt mondtam nektek mindezen évek során, hogy az én országom nem e világi? A dolgok, melyekre ti most letekintetek, a végükhöz közelednek, de ez egy olyan új kezdet lesz, melyből az ország örömhíre eljut az egész világba és az üdve elterjed minden nép között. És amikor az ország teljesen kibontakozik, legyetek nyugodtak afelől, hogy a mennyei Atya nem fog elfelejtkezni arról, hogy meglátogasson titeket az igazság teljesebb kinyilatkoztatásával és az igazságosság bőségesebb megmutatásával, éppen úgy, ahogy már e világnak adományozta őt, aki a sötétség hercege lett, és aztán Ádámot, akit a Melkizedek követett, és e napokban az Ember Fiát. És az Atyám így fogja folytatni a kegyelmének megmutatását és a szeretetének kimutatását még e sötét és rossz világnak is. Így én is, miután Atyám felruházott engem minden hatalommal és fennhatósággal, továbbra is nyomon követem a sorsotok alakulását és kísérlek benneteket az ország ügyeiben a szellemem jelenléte révén, akit rövidesen kiárasztok minden húsvér testre. És bár itt leszek veletek szellemben, azt is megígérem, hogy valamikor majd visszatérek e világra, ahol a húsvér testbeni életet éltem és eljutottam arra a tapasztalásra, amely által egyszerre nyilatkoztattam ki az Istent az embernek és vezettem az embert Istenhez. Igen rövid időn belül el kell hagynom benneteket és fel kell vennem azt a munkát, melyet az Atya énrám bízott, de legyetek bátrak, mert egykor majd visszatérek. Időközben a világegyetemi Igazság Szellemem fog bátorítani és kísérni titeket.
176:2.4 Ti most gyengeségben és húsvér testben láttok engem, de amikor visszatérek, arra hatalomban és szellemben fog sor kerülni. A húsvér test szeme húsvér testben látja az Ember Fiát, de csakis a szellem szeme fogja meglátni az Atya által megdicsőített Ember Fiát, aki a földön a saját nevén jelenik meg.
176:2.5 De az Ember Fia újbóli megjelenésének időpontját csak a Paradicsom tanácsaiban ismerik; még a menny angyalai sem tudják, hogy mikor kerül erre sor. Azonban meg kell értenetek, hogy amikor az országról szóló ezen örömhírt terjesztik majd az egész világon minden nép üdvére, és amikor a korszak lezárul, az Atya egy másik megítéltetési adományt küld nektek, vagy az Ember Fia tér vissza, hogy megítélje a korszakot.
176:2.6 Ami pedig a jeruzsálemi nehéz munkát illeti, melyről már szóltam nektek, még ez a nemzedék sem fog letűnni addig, míg a szavaim be nem teljesednek; de az Ember Fia újbóli eljövetelének idejét illetően se a mennyben, se a földön senki nem mondhat erről semmit. De bölcsen kell hozzáállnotok egy korszak kibontakozásához; éberen figyelnetek kell az idők jeleit. Amikor a fügefa gyenge ágat hajt és meghozza a leveleit, tudhatjátok, hogy közeleg a nyár. Hasonlóképpen tudhatjátok majd, hogy amikor a világ átesett az anyagias beállítottság hosszú telén és látjátok egy új megítéltetés szellemi tavaszának közeledtét, akkor egy új látogatás nyárideje közeleg.
176:2.7 De vajon mi a jelentősége ennek a tanításnak, mely az Isten Fiainak eljövetelével függ össze? Nem látjátok, hogy amikor mindegyikőtöket arra szólítják, hogy adja fel életküzdelmeit és keljen át a halál kapuján, akkor a megítéltetés közvetlen jelenlétében álltok, és hogy szemtől szembe kerültök a végtelen Atya örökkévaló tervében foglalt új megítéltetési szolgálat tényeivel? Amivel az egész világnak egy korszak végén szilárd tényként szembe kell néznie, azzal nektek, egyéneknek minden bizonnyal személyes tapasztalásként kell szembenéznetek, amikor a természetes életetek végére értek és így továbbmentek, hogy szembesüljetek azokkal a körülményekkel és igényekkel, melyek eredendően megvannak az Atya országa örökkévaló fejlődésének következő kinyilatkoztatásában."
176:2.8 Az apostolainak tartott minden beszéde közül eggyel sem okozott nagyobb zavart a fejükben, mint ezzel, melyet ezen a kedd estén az Olajfák hegyén mondott el Jeruzsálem pusztulásának és a maga második eljövetelének kettős tárgyában. Ezért volt kevés egyetértés ama későbbi írásos beszámolókban, melyek a Mester által e rendkívüli alkalommal elmondottak emlékein alapultak. Következésképp számos hagyomány teremtődött, amikor a feljegyzésekben nem foglalkoztak sok olyasmivel, ami ezen a kedd estén elhangzott; és már a második század legelején a Messiásról egy zsidó apoliptikát - melyet egy bizonyos Szelta írt, aki Kaligula császár udvarának szolgálatában állt - teljes egészében bemásoltak a Máté evangéliumba és később (részleteiben) hozzátettek Márk és Lukács feljegyzéseihez is. Szelta ezen írásaiban jelent meg a tíz szűz példázata. Az evangéliumi feljegyzés egyetlen része sem szenvedett el ilyen zavaró félremagyarázást, mint az ezen az estén elhangzott tanítás. János apostolnál azonban ekkora zavar sohasem alakult ki.
176:2.9 E tizenhárom férfi szótlanul, nagy érzelmi feszültség alatt folytatta útját a tábor felé. Júdás véglegesen megerősítette ama döntését, hogy elhagyja a társait. Későre járt az idő, amikor Zebedeus Dávid, János Márk és számos vezető tanítvány az új táborban üdvözölhette Jézust és a tizenketteket, de az apostolok nem akartak aludni; többet szerettek volna tudni Jeruzsálem pusztulásáról, a Mester távozásáról és a világ végéről.
176:3.1 Ahogy a tábortűznél összegyűltek, mintegy húszan, Tamás megkérdezte: "Lévén, hogy vissza fogsz térni, hogy az országért való munkádat befejezd, milyen magatartást tanúsítsunk, amíg te az Atya ügyében távol vagy?" Ahogy Jézus a tűz fényében végignézett rajtuk, azt felelte:
176:3.2 "És még te, Tamás, te sem érted, amit mondok. Nem azt tanítottam-e mindezen idő alatt, hogy az országgal való kapcsolatod szellemi és egyéni, teljes mértékben a szellemben való személyes tapasztalásod azon hitbeli felismerés révén, hogy az Isten fia vagy? Hát mit mondjak még? A nemzetek bukása, a birodalmak összeomlása, a hitetlen zsidók pusztulása, egy korszak vége, sőt a világ vége, mi közük ezeknek a dolgoknak ahhoz, aki elhiszi ezt az örömhírt, és aki az életét az örökkévaló ország bizonyosságába rejtette? Ti, akik Istent ismerők és örömhír-hívők vagytok, már megkaptátok az örök élet bizonyságait. Ha már életeteket a szellemben és az Atyáért éltétek, semmi sem aggaszthat igazán komolyan benneteket. Az ország építőit, a mennyei világok meghatalmazott képviselőit nem szabad, hogy megzavarják az ideigvaló felfordulások vagy nyugtalanítsák a szörnyű földi csapások. Mit számít az nektek, akik elhiszitek az országról szóló ezen örömhírt, hogy nemzetek buknak el, a korszak lezárul vagy minden látható dolog összeomlik, ha tudjátok, hogy az életetek a Fiú ajándéka, és hogy az örökre biztonságban van az Atyában? Ha az ideigvaló életet hit révén éltétek és megteremtétek a szellem gyümölcseit, mint a társaitokért való szeretetteljes szolgálat igazságosságát, akkor bizakodóan várhatjátok a következő lépést az örökkévaló létpályán a továbbélés ugyanazon hitében, mely végigvezetett benneteket az Istennél való fiúi elismertség első, földi kalandján.
176:3.3 A hívek minden egyes nemzedékének az Ember Fia esetleges visszatértét szem előtt tartva kell folytatnia a munkáját, pontosan úgy, ahogy minden egyes hívő az elkerülhetetlen és mindig küszöbön álló természetes halált szem előtt tartva viszi tovább az életművét. Amint egyszer már hit által megerősítettétek magatokat az Isten fiaként, semmi más nem számít a továbbélés bizonyosságát illetően. De félreértés ne essék! E továbbélési hit élő hit, és egyre inkább megmutatja azon isteni szellem gyümölcseit, mely elsőként ösztönözte azt az ember szívében. Az, hogy egyszer már elfogadtátok a mennyországban való fiúi elismerést, még nem ment meg titeket, ha tudatosan és konokul elutasítjátok azokat az igazságokat, melyek az Isten húsvér testbeni fiainak fokozatos szellemi gyümölcsözésével vannak kapcsolatban. Ti, akik velem voltatok az Atya ügyében a földön, már most elhagyhatjátok az országot, ha úgy látjátok, hogy nem szeretitek azt, ahogyan az Atya az emberiséget szolgálja.
176:3.4 Egyénekként, és mint a hívek nemzedéke, hallgassátok meg tőlem e példázatot: Volt egyszer egy bizonyos nagy ember, aki mielőtt hosszú útra kelt volna egy másik országba, összehívta a megbízható szolgáit és minden vagyonát rájuk bízta. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, és egy továbbinak meg egyet. És így tett a megbecsült intézők egész csoportjával, mindegyikre annak képességei szerint bízta rá a javait; és aztán útnak indult. Amikor az uruk elment, a szolgák munkához fogtak, hogy a rájuk bízott vagyonból hasznot termeljenek. Aki öt talentumot kapott, az rögvest kereskedni kezdett azokkal és nagyon rövid időn belül további öt talentumnyi haszonra tett szert. Aki két talentumot kapott, az hasonlóképpen további kettőt szerzett. És e szolgák mindegyike így hozott hasznot a gazdájának, kivéve azt, aki csak egy talentumot kapott. Ő elment magában és egy gödröt ásott a földbe, ahová elrejtette a gazdája pénzét. A szolgák ura rövid idő múlva váratlanul visszatért és számadást kért az intézőitől. És amikor mindannyiukat a gazdájuk elé szólították, az, aki öt talentumot kapott, előállt a rábízott pénzzel és hozzátett még öt talentumot, mondván, 'Uram, öt talentumot adtál, hogy fektessem be, és én örömmel adom át további öt talentumnyi hasznomat.' És erre azt mondta neki a gazdája: 'Jól van, jó és hű szolgám, hűséges voltál néhány dologban; most sok felett teszlek intézővé; vigadj most együtt uraddal.' És erre e szavakkal lépett elő az, aki két talentumot kapott: 'Uram, te két talentumot bíztál rám; nézd, én e két további talentumot szereztem.' És a gazda erre azt mondta neki: 'Jól van, jó és hű intézőm; te is több dologban voltál hűséges, és én most sok felett teszlek intézővé; vigadj most együtt uraddal.' És ekkor került a számadás sora arra, aki az egy talentumot kapta. Ez a szolga e szavakkal lépett elő: 'Uram, én ismertelek és tudtam, hogy túlzó ember vagy annyiban, hogy olyan hasznokat vársz el, melyekért magad nem dolgoztál meg; ezért féltem kockára tenni bármit is, amit rám bíztál. Biztonságban elrejtettem a talentumodat a földben; itt van; most már visszakaptad, ami a tiéd.' De a gazdája azt felelte: 'Semmirekellő és hanyag intéző vagy. A saját szavaid tanúsítják, hogy tudtad, hogy ésszerű haszonnal való elszámolást várok tőled, éppen olyat, mint amilyet az igyekvő szolgatársaid e napon megadtak. Tudván ezt, legalább a pénzváltóknak kellett volna adnod a pénzemet, hogy visszatértemkor kamatostul kapjam vissza.' És ez után azt mondta a gazda a főintézőnek: 'Vegyétek el ezt az egy talentumot ettől a hasznot nem hajtó szolgától és adjátok annak, akinek tíz talentuma van.'
176:3.5 Mindenkinek, akinek van, még több adatik, és bősége lesz annak; de attól, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. Az örökkévaló ország dolgainak tételében nem állhattok meg. Atyám megköveteli minden gyermekétől, hogy irgalomban és az igazság ismeretében gyarapodjék. Nektek, akik ismeritek ezeket az igazságokat, gyarapítanotok kell a szellem gyümölcseit és növekvő odaadást kell mutatnotok a társaitok önzetlen szolgálata iránt. És emlékezzetek, hogy amennyiben a testvéreim legkisebbjeinek egyike számára segédkeztek, e szolgálatot nekem tettétek.
176:3.6 És így kell járnotok az Atya ügyének munkájában, most és ezentúl, sőt mindörökre. Folytassátok, míg eljövök. Hűségesen tegyétek, amivel megbíztak titeket, és ezáltal készüljetek a halál számvetési szólítására. És miután így éltetek az Atya dicsőségére és a Fiú megelégedésére, örömmel és határtalanul nagy gyönyörűséggel léptek az örökké tartó ország örök szolgálatába."
176:3.7 Az igazság élő; az Igazság Szelleme mindegyre a szellemi valóság és az isteni szolgálat új területeire vezeti a fény gyermekeit. Nem azért kaptok igazságot, hogy azt rögzült, biztos és tisztelt formákká merevítsétek. A ti igazság-kinyilatkoztatásotoknak olyan mértékben ki kell teljesednie annak révén, hogy személyes tapasztaláson mentek keresztül, hogy új szépség és tényleges szellemi nyereségek mutatkozzanak meg mindazok számára, akik a szellemi gyümölcseiteket figyelik, hogy annak következményeként megdicsőítsék az Atyát, aki a mennyben van. Csak azok a hűséges szolgálók, akik az igazság ismeretében így gyarapodnak, és akik ezáltal kifejlesztik a szellemi valóságok isteni értékelésére való képességet, csak azok remélhetik, hogy "teljesen bemennek Uruk örömébe". Mily szomorú látni, amint a magukat Jézus követőinek vallók egymást követő nemzedékei azt mondják az isteni igazságbeli intézőségük kapcsán: "Itt van, Mester, a száz vagy ezer éve ránk bízott igazság. Nem veszítettünk el semmit sem; hűen megőriztünk mindent, amit adtál; nem engedtük, hogy bármi is megváltozzon abban, amit tanítottál nekünk; itt van az igazság, melyet nekünk adtál." De a szellemi tunyaságra vonatkozó ilyen kifogás nem igazolja az igazság haszontalan intézőjét a Mester előtt. A rátok bízott igazság szerint fogja az igazság Mestere a számonkérést elvégezni.
176:3.8 A következő világon arra kérnek majd, hogy adjatok számot az e világi felruházottságaitokról és intézőségeitekről. Legyen akár kevés vagy sok eredendően meglévő talentumotok, igazságos és irgalmas elszámoltatásra számíthattok. Ha a rátok bízott dolgokat csak önző törekvésekre használtátok és nem gondoltatok a szellem gyümölcseinek bővebb termésével kapcsolatos felsőbb kötelességekre - hogy azok megmutatkozzanak az emberek iránti egyre jobban kiteljesedő szolgálatban és az Isten imádatában - akkor ilyen önző intézőként mindenkinek el kell fogadnia a szándékos választása következményét. 176:3.9 És mennyire hasonlít minden önző halandóra ez a hűtlen szolga az egy talentummal annyiban, hogy a saját tunyasága miatt egyenesen a gazdáját okolta. Mennyire hajlamos a saját tévedéseivel szembesülő ember másokat hibáztatni, gyakran olyanokat, akik a legkevésbé érdemlik meg!
176:3.10 Amikor nyugovóra tértek, Jézus azt mondta: "Önként kaptátok; ezért önként kell adnotok a menny igazságát, és ahogy adjátok, ez az igazság megsokasodik és a megmentő irgalom növekvő fényét árasztja, éppen azáltal, hogy ebben a munkában segédkeztek.".

 Mihály visszatérése

176:4.1 A Mester minden tanítása közül egyetlen szakaszt sem értettek úgy félre, mint azt az ígéretét, hogy egyszer még személyesen is visszajön e világra. Nincs semmi különös abban, hogy Mihálynak érdeke egykor visszatérni arra a bolygóra, ahol a hetedik és utolsó alászállását a teremtésrész halandójaként megtapasztalta. Teljesen természetes dolog úgy gondolni, hogy a názáreti Jézus, aki ma egy hatalmas világegyetem legfőbb ura, érdekelt a visszatérésben, és nem csak az egyszeri visszatérésben, hanem a többszöriben is, arra a világra, ahol oly különleges életet élt és végül kiérdemelte a maga számára az Atya által adományozott korlátlan világegyetemi hatalmat és fennhatóságot. Az Urantia örökre az egyike lesz Mihály azon hét születési szférájának, ahol a világegyetemi főhatalmat kiérdemelte. 176:4.3 Jézus két dolgot ígért meg akkorra, miután felemelkedett az Atyához, és miután minden hatalom a mennyben és a földön az ő kezébe adatott. Először is megígérte, hogy maga helyett elküld a világba egy másik tanítót, az Igazság Szellemét; és ezt pünkösd napján tette meg. Másodszor felettébb biztosan megígérte a követőinek, hogy valamikor majd személyesen is visszatér e világra. De azt nem mondta meg, hogy hogyan, hol vagy mikor fog újból eljönni a húsvér testbeni alászállási tapasztalásának e bolygójára. Egy alkalommal utalt arra, hogy míg a húsvér test szeme látta őt, amikor a húsvér testben itt élt, a visszatértekor (legalábbis az egyik esetleges látogatásakor) csak a szellemi hit szeme fogja látni.
176:4.4 Sokunk hajlamos azt hinni, hogy Jézus az elkövetkező korszakokban több alkalommal is vissza fog térni az Urantiára. E többszöri látogatásra vonatkozóan nem rendelkezünk az ő külön ígéretével, de igencsak valószínű, hogy aki a világegyetemi címei között viseli az Urantia Bolygóhercegének címét is, az több alkalommal is meg fogja látogatni azt a világot, melynek meghódítása ilyen különleges címhez juttatta.
176:4.5 Igen határozott meggyőződésünk, hogy Mihály személyesen is újra el fog jönni az Urantiára, de halvány fogalmunk sincs arról, hogy mikor vagy milyen módon való eljövetel mellett fog dönteni. Vajon a második földi eljövetelét a jelen korszakot lezáró megítéltetéshez időzíti, akár egy Ítélkező Fiú megjelenésével együtt, akár nélküle? Esetleg valamely későbbi urantiai korszak lezárultával kapcsolatban jön el? Vagy bejelentés nélkül és más eseményhez nem köthetően fog eljönni? Nem tudjuk. Csak egy dologban vagyunk biztosak, és ez pedig az, hogy amikor visszatér, az egész világ valószínűleg tudni fog róla, mert úgy kell eljönnie, mint egy világegyetem legfőbb urának és nem úgy, mint az ismeretlen betlehemi újszülöttnek. De ha minden szemnek látnia kell őt, és ha csak szellemi szemek láthatják meg a jelenlétét, akkor az eljövetele még sokáig várat magára.
176:4.6 Ezért hát jól teszitek, ha a Mesternek a földre való személyes visszatérését nem kapcsoljátok semmiféle különleges eseményhez, vagy meghatározott időszakhoz. Mi csak egy dologban vagyunk biztosak: Megígérte, hogy visszajön. Ötletünk sincs arra, hogy mikor, vagy mivel összefüggésben fogja teljesíteni ezen ígéretét. Amennyire tudjuk, bármelyik napon megjelenhet a földön, és talán addig nem is jön el, amíg korszakok sora el nem telt és annak rendje és módja szerint meg nem ítélték azokat a paradicsomi testületbe tartozó Fiú-társai.

176:4.7 Mihálynak a földön való második megjelenése mind a közteslények, mind az emberek vonatkozásában óriási érzelmi értékkel bíró esemény; de egyébként nincs közvetlen jelentősége a közteslények számára és nem bír több gyakorlati jelentőséggel az emberi lények számára, mint a természetes halál mindennapos eseménye, mely oly hirtelenül és egyértelműen a világegyetemi események azon sorának útjára vezeti a halandó embert, mely eseménysor közvetlenül elvezet ugyanezen Jézusnak, a világegyetemünk legfőbb urának színe elé. A fény gyermekei rendeltetésük szerint mind meglátják őt, és nincs nagy jelentősége annak, hogy mi megyünk őhozzá, vagy esetleg ő jön előbb hozzánk. Ezért hát legyetek mindig készek a földön való üdvözlésére, mint ahogy ő is készen áll a fogadásotokra a mennyben. Mi bizakodóan várjuk az ő dicső megjelenését, akárha többször jönne is el, de fogalmunk sincs, hogy hogyan, mikor, vagy mivel kapcsolatban kell megjelennie.

Forrás: Az Urantia könyv