2014. október 5., vasárnap

Az utolsó jelenés Jeruzsálemben


Az utolsó jelenés Jeruzsálemben

193:3.1 Május 18-án, csütörtökön kora reggel jelent meg Jézus a földön morontia személyiségként utoljára. A tizenegy apostol éppen leült reggelizni Mária Márk házának felsőtermében, amikor Jézus megjelent nekik és azt mondta:
193:3.2 "Béke legyen veletek. Arra kértelek titeket, hogy maradjatok itt, Jeruzsálemben, amíg felemelkedem az Atyához, egészen addig, amíg elküldöm hozzátok az Igazság Szellemét, aki rövidesen kiárad minden húsvér testre, és aki felruház benneteket fentről való hatalommal." Zélóta Simon e kérdéssel szakította félbe Jézust, "Akkor hát, Mester, helyreállítod az országot, és látjuk az Isten dicsőségét megmutatkozni a földön?" Simon kérdését hallva Jézus azt felelte: "Simon, te még mindig kitartasz a zsidó Messiásra és az anyagi királyságra vonatkozó régi felfogásod mellett. De szellemi erőt kaptok, miután a szellem leszállt rátok, és rövidesen elmentek az egész világba terjeszteni az országról szóló örömhírt. Ahogy az Atya elküldött engem a világba, úgy küldelek el titeket én. És én azt szeretném, hogy szeressétek egymást és bízzatok egymásban. Júdás többé már nincs veletek, mert a szeretete kihűlt, és mert nem volt hajlandó bízni bennetek, az ő hű testvéreiben. Nem olvastátok az Írásban, ahol meg van írva: 'Nem tesz jót az embernek, ha egyedül van. Senki nem él önmagának'? Meg ahol azt mondja: 'Aki barátokat akar, annak barátságosnak kell mutatkoznia'? És nem kettesével küldtelek-e ki benneteket tanítani, hogy ne legyetek magányosak és nehogy az elszigeteltség tévútjára jussatok és annak gyötrelmeibe essetek? Azt is jól tudjátok, hogy amikor a húsvér testben voltam, én nem engedtem meg magamnak, hogy hosszú időszakokra egyedül legyek. Már az együttlétünk legelejétől fogva mindig is ketten-hárman közületek állandóan mellettem voltak, illetőleg kéznél voltak még akkor is, amikor az Atyával társalogtam. Ezért hát bízzatok egymásban és legyetek bizalommal egymás iránt. És ez annál is inkább szükséges, hiszen én ma egyedül hagylak titeket a világban. Eljött az idő; elmegyek az Atyához." 193:3.3 Amikor ezt elmondta, jelezte nekik, hogy jöjjenek vele, és kivezette őket az Olajfák-hegyére, ahol az Urantia elhagyására készülve búcsút vett tőlük. Ez ünnepélyes út volt az Olajfák-hegyére. Egyikük sem szólt egy szót sem attól fogva, hogy elhagyták a felsőtermet egészen addig, amíg Jézus meg nem állt velük az Olajfák-hegyén.
Júdás bukásának okai
193:4.1 A Mester által az apostoloknak szánt búcsúüzenet első részében utalt Júdás elveszésére, és a munkában hitszegő társuk megrendítően szomorú sorsát a közösségi és testvéri elszigetelődés veszélyeivel szembeni ünnepélyes figyelmeztetésként emelte ki. Hasznos lehet az ebben és az eljövendő korszakokban élő hívek számára, hogy röviden áttekintsük Júdás bukásának okait a Mester megjegyzéseinek tükrében és az egymást követő évszázadok során megjelent szellemi világosság szempontjából. 193:4.2 Ahogy mi visszatekintünk e gyászos történésekre, úgy véljük, hogy Júdás elsődlegesen azért tért rossz útra, mert kifejezetten elszigetelt személyiség volt, olyan személyiség, aki bezárkózott és elzárkózott a társas kapcsolatok elől. Következetesen elutasította, hogy bízzon, illetőleg összebarátkozzon az apostoltársaival. De az, hogy a személyisége a magányos fajtába tartozott, önmagában és önmagától még nem okozott volna ilyen gondot Júdásnak, ha nem az lett volna a helyzet, hogy sem nem erősödött szeretetben, sem nem gyarapodott szellemi kegyelemben. És ekkor, mintha még fokozni akarná a rossz dolgokat, minduntalan olyan ellenérzéseknek adott teret és olyan lélektani ellenségeket támogatott, mint a bosszúállás és az az általánossá tett törekvése, hogy "leszámoljon" valakivel minden csalódásáért. 193:4.3 Az egyéni sajátságok és az elmebéli hajlamok e szerencsétlen társulása hatott együtt abban, hogy elpusztítsanak egy olyan jó szándékú embert, aki nem győzte le a rossz dolgait szeretet, hit és bizalom révén. Azt, hogy Júdásnak nem kellett volna megtévednie, jól mutatja Tamás és Nátániel esete is, mert mindkettejüket ugyanilyen fajta gyanakvás és az egyéniségközpontú hajlam túlfejlettsége sújtotta. Még Andrásnak és Máténak is sok ilyen hajlama volt; de mindezekben az emberekben az idő múlásával többé-kevésbé megerősödött a szeretet Jézus és az apostoltársaik iránt. Gyarapodtak a kegyelemben és az igazság tudatában. Képessé váltak egyre jobban bízni a testvéreikben és lassan kifejlesztették ama képességüket, hogy megbízzanak a társaikban. Júdás következetesen elutasította, hogy megbízzon a testvéreiben. Amikor az érzelmi feszültségeinek felhalmozódása miatt arra kényszerült, hogy a mások felé nyitás által jusson megkönnyebbüléshez, ő mindig a szellemietlen rokonainak, illetőleg azon alkalmi ismerőseinek a tanácsát kérte és az ő botor vigaszukat fogadta el, akik azon mennyország szellemi valóságainak jóléte iránt és előrehaladásával szemben, mely mennyország tizenkét felszentelt földi követének ő az egyike volt, vagy közömbösek vagy ténylegesen is ellenségesek voltak. 193:4.4 Júdás a személyes hajlamok és jellembeli gyengeségek következő tényezői miatt szenvedett vereséget a földi csatáiban:
193:4.5 1. Az elszigetelt fajtába tartozó emberi lény volt. Erősen egyéniség-hangsúlyozó, aki úgy döntött, hogy megrögzötten "zárkózott" és összeférhetetlen fajtájú személlyé válik.
193:4.6 2. Gyermekként túl könnyűvé tették számára az életet. Keserűen fogadta a kudarcot. Mindig elvárta, hogy győzzön; nagyon rossz vesztes volt.
193:4.7 3. Sohasem sajátított el a csalódottsággal való szembenézés kezelésére alkalmas bölcseleti módszert. Ahelyett, hogy a csalódásokat az emberi létezés szokványos és hétköznapi sajátságaként fogadta volna el, minduntalan ahhoz a gyakorlathoz folyamodott, hogy egy valakit vagy a társait, mint csoportot hibáztassa minden személyes problémájáért és csalódásáért.
193:4.8 4. Hajlamos volt a haragtartásra; mindig a bosszúállás gondolata foglalkoztatta.
193:4.9 5. Nem szeretett szembenézni a tényekkel; nem volt őszinte az élethelyzetekkel kapcsolatos hozzáállásában.
193:4.10 6. Nem szerette megvitatni a személyes problémáit a vele együtt dolgozókkal; nem volt hajlandó megbeszélni a nehézségeit az igazi barátaival és azokkal, akik igazán szerették őt. Az együttlétük évei alatt egyszer sem ment oda a Mesterhez tisztán személyes problémával.
193:4.11 7. Sohasem tanulta meg, hogy a nemes élet valódi jutalmai tulajdonképpen szellemi díjak, melyeket nem mindig a húsvér testbeni rövid életben osztanak ki.
193:4.12 A személyiségbeli következetes elszigetelődésének eredményeként a bánata megsokasodott, a fájdalmai felerősödtek, a nyugtalansága fokozódott és a kétségbeesése csaknem az elviselhetetlenségig mélyült. 193:4.13 Míg ennek az önközpontú és végletesen egyéniség-hangsúlyozó apostolnak számos lelki, érzelmi és szellemi problémája volt, a fő nehézségeit ezek alkották: Személyében elszigetelt volt. Elméjében gyanakvó és bosszúálló. Vérmérsékletét tekintve mogorva és gyűlölködő. Érzelmileg szeretetlen és kérlelhetetlen. Közösségi értelemben gyanakvó és csaknem teljesen zárkózott volt. Szellemében önhitté és önzőn törtetővé vált. Életében semmibe vette azokat, akik szerették, és halálában barátok nélkül maradt. 193:4.14 Ezek tehát azok az elmetényezők és rossz hatások, melyek együttesen már megmagyarázzák, hogy egy jó szándékú és Jézusban egyébként egykor önként hívő ember még a Jézus átalakító személyiségének társaságában eltöltött több év után is miért hagyta el a társait, tagadott meg egy szent ügyet, utasította el a neki szóló szent felhívást és árulta el az isteni Mesterét.
A Mester mennybemenetele
193:5.1 Már majdnem fél nyolc volt ezen a csütörtök reggelen, május 18-án, amikor Jézus megérkezett az Olajfák-hegyének nyugati lejtőjére a tizenegy hallgatag és némiképp összezavarodott apostollal. Innen, a hegyre felvezető út mintegy kétharmadáról kitekinthettek Jeruzsálemre és ráláthattak a Getszemánira. Jézus most arra készült, hogy elmondja az apostoloknak az utolsó búcsúszavait, mielőtt elhagyja az Urantiát. Ahogy ott állt előttük, anélkül, hogy elrendelte volna, az apostolok körben letérdeltek körülötte és a Mester így szólt:
193:5.2 "Meghagyom nektek, hogy addig maradjatok Jeruzsálemben, amíg fentről fel nem ruháztattok hatalommal. Én most itt hagylak titeket; felemelkedem az Atyámhoz, és rövidesen, nagyon is hamar, elküldjük az ittlétem e világába az Igazság Szellemét; és amikor ő eljött, akkor kezdjétek meg az országról szóló örömhír új terjesztését először Jeruzsálemben, majd pedig a világ legtávolabbi részeiben is. Azzal a szeretettel szeressétek az embereket, amilyennel én szerettelek titeket és úgy szolgáljátok a halandótársaitokat, ahogyan én szolgáltalak benneteket. Az életetek szellemgyümölcseivel vegyetek rá lelkeket arra, hogy higgyék el azt az igazságot, hogy az ember az Isten fia, és hogy minden ember testvér. Emlékezzetek mindarra, amit tanítottam nektek, és az életre, melyet közöttetek éltem. Szeretetem rátok vetül, szellemem veletek lakozik és békém veletek marad. Búcsúzom."
193:5.3 Amikor a morontia Mester ezt elmondta, eltűnt a szemük elől. Jézusnak ez az úgynevezett mennybemenetele semmilyen tekintetben nem különbözött a halandói szemek elől való többi eltűnésétől, melyekre az Urantián megélt morontia létpályájának negyven napja alatt került sor.
193:5.4 A Mester a Jerusemen keresztül ment az Edentiára, ahol a Fenségesek a paradicsomi Fiú jelenlétében elbocsátották a názáreti Jézust a morontia állapotból, és a felemelkedés szellemcsatornáin keresztül visszaállították a paradicsomi fiúi és a Szalvington legfőbb hatalmát jelentő állapotba.

193:5.5 Hét óra negyvenöt perc körül járt az idő ezen a reggelen, amikor a morontia Jézus eltűnt a tizenegy apostol figyelő tekintete elől, hogy megkezdje a felemelkedést az Atyja jobbjára, hogy ott megkapja a hivatalos megerősítést arról, hogy a Nebadon világegyetem feletti főhatalma immár kiteljesedett.

Forrás: Az Urantia könyv 

2014. szeptember 17., szerda

A kereszthalál jelentése

 

A kereszthalál jelentése

188:4.1 Bár Jézus nem azért halt e kereszthalállal, hogy vezekeljen a halandó ember faji bűnösségéért, és nem is azért tett így, hogy valamiképpen eredményesen közeledjen egy egyébként megsértődött és engesztelhetetlen Istenhez; az Ember Fia még csak nem is azért ajánlotta magát áldozatnak, hogy lecsendesítse az Isten haragját és megnyissa az utat a bűnös ember előtt az üdvözülés elnyeréséhez; függetlenül attól, hogy ezek a vezeklési és kiengesztelési eszmék milyen tévesek, mégis vannak e jézusi kereszthalálhoz kapcsolódóan olyan jelentések, melyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Tény, hogy az Urantiát a szomszédos lakott bolygókon úgy ismerték meg, mint a "Kereszt Világát." 188:4.2 Jézus teljes halandói életet akart élni az Urantián. A halál rendszerint az élet része. A halál a halandói színmű utolsó felvonása. A ti azon jó szándékú erőfeszítéseitek során, hogy elkerüljétek a kereszthalál jelentésének hamis értelmezésű, babonás tévedéseit, ügyelnetek kell arra, hogy ne kövessétek el azt a nagy hibát, hogy nem veszitek észre a Mester halálának valódi jelentőségét és igazi horderejét.
188:4.3 A halandó ember sohasem volt a főcsalóknak kiszolgáltatott eszköz. Jézus nem azért halt meg, hogy kiváltsa az embert a hitehagyott vezetők és a szférák bukott hercegeinek fogságából. A mennyei Atya sohasem gondolt ki olyan durva igazságtalanságot, hogy megátkozzon egy halandói lelket, mert annak elődei rosszat tettek. A Mester kereszthalála nem is olyan áldozat volt, mely azért történt volna, hogy megpróbálja megfizetni Istennek az emberi faj őnála felhalmozott tartozását. 188:4.4 Mielőtt Jézus a földön élt, talán igazolást találtatok volna arra, hogy egy ilyen Istenben higgyetek, de nem ez a helyzet azóta, hogy a Mester a halandótársaitok között élt és halt. Mózes egy Teremtő Isten méltóságát és igazságosságát tanította; Jézus viszont egy mennyei Atya szeretetét és irgalmát mutatta be. 188:4.5 Az állati természet - a rosszcselekedetre való hajlam - lehet öröklődő, de a bűn nem adódik át a szülőtől a gyermeknek. A bűn valamely sajátakaratú teremtmény tudatos és szándékos lázadási cselekedete az Atya akarata és a Fiak törvényei ellen. 188:4.6 Jézus egy egész világegyetemért élt és halt meg, nem csak ezen egy világ emberfajtáiért. Bár a teremtésrészek halandói már azelőtt is üdvözültek, hogy Jézus az Urantián élt és meghalt volna, mindazonáltal tény, hogy az e világra való alászállása nagymértékben megvilágította az üdvözülés útját; a halála nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mindörökre nyilvánvalóvá tegye a húsvér test halála utáni halandói továbbélés bizonyosságát. 188:4.7 Bár aligha helyes úgy beszélni Jézusról, mint áldozópapról, váltságfizetőről vagy megváltóról, teljes mértékben megfelelő dolog úgy utalni rá, mint megmentőre. Örökre világosabbá és bizonyosabbá tette az üdvözülés (a továbbélés) útját; jobban és bizonyosabban megmutatta az üdvözülés útját a Nebadon világegyetem minden világa összes halandójának. 188:4.8 Amikor egyszer majd megértitek az Istent igaz és szerető Atyaként leíró eszmét, azt az egyetlen fogalmat, melyet Jézus mindig is tanított, akkor haladéktalanul, teljes következetesség mellett végképp fel kell hagynotok mindama kezdetleges képzetekkel, melyeket Istenről, mint egy megsértett egyeduralkodóról, egy olyan zord és mindenható úrról alakítottatok ki, akinek a fő kedvtelése az, hogy leleplezze az alattvalói rossztéteményeit és gondoskodjon a megfelelő megbüntetésükről, hacsak valaki, vele csaknem egyenlő, nem vállalkozik önként arra, hogy értük szenvedjen, hogy helyettük és a helyükben meghaljon. A váltság és a vezeklés teljes eszméje összeegyeztethetetlen azzal az istenképpel, amelyet a názáreti Jézus tanított és amelyre példát mutatott. Az Isten végtelen szeretete semmihez képest sem másodrendű az isteni természetben. 188:4.9 A vezeklés és az áldozati üdvözülés fogalomrendszere önzőségben gyökerezik és azon alapul. Jézus azt tanította, hogy az embertársak iránti szolgálat a szellemi hívek testvériségének legmagasabb rendű fogalma. Az üdvözülést magától értetődőnek kell venniük azoknak, akik hisznek az Isten atyaságában. A hívő figyelmének középpontjában ne a személyes üdvözülésének önző vágya álljon, hanem az az önzetlen késztetés, hogy úgy szeresse a társait és ezért úgy szolgálja őket, ahogy Jézus szerette és szolgálta a halandó embereket.
188:4.10 Az igaz híveknek nem nagyon kell aggódniuk a bűn jövőbeli megbüntetése miatt. Az igaz hívőt csak az aggasztja, ha a jelenben eltávolodik Istentől. Igaz, a bölcs apák megfenyíthetik a fiaikat, ám mindezt szeretetből és javító célzattal teszik. Nem mérgükben büntetnek, és nem is megtorlásul fenyítenek. 188:4.11 Még ha Isten a zord és törvényes egyeduralkodója volna is egy világegyetemnek, melyben az igazság a legfelsőbb szinten uralkodik, ő bizonyosan akkor sem elégedne meg egy olyan gyerekes renddel, melyben egy ártatlan szenvedővel helyettesítik a bűnben vétkest. 188:4.12 Jézus halálában, amint az az emberi tapasztalás gazdagodásával és az üdvözülés útjának kiszélesedésével összefüggésbe hozható, nem a halálának a ténye a nagyszerű, hanem az a kiváló mód és az a páratlan szellem, melyben a halállal szembenézett. 188:4.13 Az engesztelő áldozaton keresztüli váltság eme teljes eszméje az üdvözülést a valószerűtlenség síkjára helyezi; az ilyen felfogás tisztán bölcseleti. Az emberi üdvözülés valós; két olyan valóságon alapul, melyeket a teremtményi hit megragadhat és ezáltal beépülhetnek az egyéni emberi tapasztalásba: az Isten atyaságának ténye és az ahhoz kapcsolódó igazságnak, az emberek közötti testvériségnek a ténye. Igaz ugyanis, hogy "megbocsátják adósságaitokat, mint ahogy ti is megbocsátotok adósaitoknak."
A   kereszt tanulságai
188:5.1 Jézus keresztje azon legfelsőbb szintű odaadást mutatja, melyet az igaz pásztor még a nyája méltatlan egyedei iránt is táplál. Ez mindörökre családi alapokra helyez minden Isten és ember között meglévő kapcsolatot. Az Isten az Atya; az ember az ő fia. A szeretet, egy apa szeretete a fia iránt, a Teremtő és a teremtmény világegyetemi kapcsolataiban a központi igazsággá válik - s nem egy olyan király igazságává, aki megelégedést keres a rossztevő alattvalóinak szenvedéseiben és megbüntetésében. 188:5.2 A kereszt mindörökre mutatja, hogy Jézusnak a bűnösökhöz való hozzáállása nem az elítélés vagy az elnézés volt, hanem az örökkévaló és szeretetteljes üdvözítés. Jézus valóban megmentő abban az értelemben, hogy az élete és a halála megnyeri az embereket a jóságnak és az igaz továbbélésnek. Jézus olyannyira szereti az embereket, hogy a szeretete szeretetválaszt kelt az emberi szívben. A szeretet valóban ragályos és örökmód teremtő. Jézus kereszthalála a bűn megbocsátásához és minden rossztett eltörléséhez elég erős és isteni szeretetet példáz. Jézus inkább egy felsőbb rendű pártatlanságot, mint pusztán alakilag helyes és helytelen igazságosságot tárt e világ elé. Az isteni szeretet nem pusztán megbocsátja a helytelen dolgokat; elnyeli és ténylegesen meg is szünteti azokat. A szeretet megbocsátása teljes mértékben meghaladja az irgalom megbocsátását. Az irgalom figyelmen kívül hagyja a rossztétemény által való bűnösséget; a szeretet azonban mindörökre megszünteti a bűnt és az abból eredő minden gyengeséget. Jézus új életmódot hozott az Urantiára. Azt tanította nekünk, hogy ne álljunk ellent a rossznak, viszont rajta keresztül találjuk meg a rosszat eredményesen semlegesítő jóságot. A jézusi megbocsátás nem elnézés; az nem más, mint az elítéléstől való megszabadulás. Az üdvözülés nem veszi semmibe a helytelen dolgokat; hanem helyessé teszi azokat. Az igaz szeretet nem alkuszik meg a gyűlölettel és nem is nézi el azt; hanem megszünteti. A jézusi szeretet sohasem elégszik meg a puszta megbocsátással. A Mester szeretete elégtételt, örökkévaló továbbélést foglal magában. Teljesen helyénvaló úgy beszélni az üdvözülésről, mint váltságról, ha ez alatt ezt az örökkévaló elégtételt értitek.

188:5.3 Jézus az emberek iránti személyes szeretetének ereje révén képes volt felbontani a bűn és a rossz szorítását. Ezáltal szabadságot biztosított az embereknek, hogy a jobb életutakat válasszák. Jézus megszabadulást mutatott a múlttól, mely önmagában is jövőbeli győzelmet ígért. A megbocsátás így üdvözülést hozott. Az isteni szeretet szépsége, amint azt az emberi szív végre teljes mértékben befogadja, örökre megtöri a bűn báját és a rossz erejét. 188:5.4 Jézus szenvedései nem korlátozódtak a keresztre feszítésre. Valójában a názáreti Jézus több mint huszonöt évet töltött egy valós és megfeszített halandói létezés keresztjén. A kereszt igazi értéke ama tényben áll fenn, hogy az a szeretetének a legfelsőbb rendű és végleges kifejeződése, az irgalma kiteljesített kinyilatkoztatása volt. 188:5.5 A lakott világok millióin a fejlődő teremtmények tízbilliói, akik esetleg kísértést éreztek arra, hogy feladják az erkölcsi küzdelmet és felhagyjanak a hittel való jó harccal, csak egy pillantást vetettek Jézusra a kereszten és aztán teljes erővel törekedtek előre, melyhez annak látványa nyújtott ösztönzést, hogy az Isten a megtestesült életét adja az ember önzetlen szolgálata iránti odaadásban. 188:5.6 A kereszthalál feletti diadal egészében összeadódik annak szellemében, hogy Jézus milyen magatartást tanúsított a nekitámadókkal szemben. Azáltal, hogy úgy imádkozott, "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek", a keresztet annak örök jelképévé tette, hogy a szeretet győzedelmeskedik a gyűlölet felett és az igazság legyőzi a rosszat. Ez a szeretetteljes odaadás ragályos volt egy egész hatalmas világegyetemben; a tanítványok a Mesterüktől kapták el. Az evangéliumának legelső tanítója, akinek életét kellett adnia e szolgálatban, azt mondta, amint halálra kövezték, "Ne ródd fel nekik ezt bűnükül." 188:5.7 A kereszt kiválóan folyamodik az emberben lévő legjobbhoz, mert arra emlékeztet, aki hajlandó volt életét adni az embertársai szolgálatában. Az embernek nem lehet ennél nagyobb szeretete: hogy hajlandó legyen életét adni a barátaiért - és Jézusnak olyan szeretete volt, hogy hajlandó volt életét adni az ellenségeiért, mely szeretet nagyobb, mint amilyet addig a földön valaha is ismertek. 188:5.8 Más világokon, valamint az Urantián is, az emberi Jézus golgotai kereszthalálának felemelő látványa felkavarta a halandói érzelmeket, s közben kivívta az angyalok legmagasabb rendű odaadását. 188:5.9 A kereszt a szent szolgálatnak, annak felsőbb jelképe, hogy valaki az életét a társai jólétének és üdvözülésének szenteli. A kereszt nem az ártatlan Istenfi áldozatának jelképe, akit a bűnösök helyében és egy megsértett Isten haragjának lecsillapítása érdekében áldoztak fel, hanem mindörökre olyan szent jelképként áll a földön és mindenhol egy hatalmas világegyetemben, amely azt jelképezi, hogy a jók magukat a rossznak adományozták és ezáltal megmentették őket, éppen e szeretetteljes odaadással. A kereszt az önzetlen szolgálat legfelsőbb rendű formájának jelképeként áll, az őszinte segédkezéssel való szolgálatbeli igaz élet teljes adományozására irányuló legfelsőbb rendű odaadás jelképeként, még a halálban, a kereszthalálban is. És Jézus alászállási élete eme nagy jelképének látványa valóban ösztönzést jelent mindnyájunknak, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk. 188:5.10 Amikor a gondolkodó férfiak és nők úgy tekintenek Jézusra, mint aki felajánlja életét a kereszten, aligha fogják újra megengedni maguknak, hogy panaszkodjanak az életük akár legkeményebb megpróbáltatásai miatt, még kevésbé a jelentéktelenebb gondjaik és a számos, tisztán képzelt sérelmeik miatt. Az ő élete oly dicső volt és a halála oly diadalmas volt, hogy mindannyiunkat arra csábít, hogy hajlandók legyünk mindkettőben osztozni. Igaz vonzóerő van Mihály egész alászállásában, az ifjúkorának napjaitól fogva a kereszthalálának e lenyűgöző látványáig. 188:5.11 Ezért hát ügyeljetek, hogy amikor a keresztet Isten kinyilatkoztatásaként szemlélitek, ne az ősember szemével lássatok, és ne is a későbbi vad népek nézőpontjából nézzétek, melyek mindegyike úgy tekintett Istenre, mint a zord igazság és rideg törvényalkalmazás hajlíthatatlan Fejedelmére. Ehelyett inkább gondoskodjatok arról, hogy a keresztben Jézusnak az ő hatalmas világegyetemében élő halandó fajaihoz való alászállási életküldetése iránti szeretet és odaadás végső megnyilvánulását lássátok. Az Ember Fia halálában az Atyának a halandói szférákon élő fiai iránti isteni szeretete tényét lássátok. A kereszt így azt a szolgálatkész szeretetet és az önkéntes üdvözítés adományát mutatja, melyben azok részesülnek, akik hajlandók ilyen ajándékokat és odaadást elfogadni. A keresztben nem volt semmi olyasmi, amit az Atya igényelt volna - csak az, amit Jézus oly készségesen megadott, és amelyet nem volt hajlandó elkerülni. 188:5.12 Ha az ember egyébként nem képes értékelni Jézust és nem tudja megérteni a földi alászállásának jelentését, legalább felfoghatja a halandóként élt szenvedéseinek összességét. Senki ember nem félhet attól, hogy a Teremtő nem ismeri az ő ideigvaló kínjainak természetét vagy mértékét. 188:5.13 Tudjuk, hogy a kereszthalálra nem azért került sor, hogy az embert kibékítse Istennel, hanem hogy ösztönözze azt, hogy az ember felismerje az Atya örökkévaló szeretetét és a Fia végtelen irgalmát, és hogy ezeket az egyetemes igazságokat egy egész világegyetem számára közvetítse. 


Forrás: Az Urantia könyv

2014. szeptember 11., csütörtök

Jézus nem úgy készül meghalni, mint bűnért való áldozat!!


Jézus nem úgy készül meghalni, mint bűnért való áldozat!!!



186:5.1 Nincs közvetlen kapcsolat Jézus halála és a zsidó páska-ünnep között. Igaz, a Mester ezen a napon, a páska-ünnepre való felkészülés napján adta életét a húsvér testben, és nagyjából akkor, amikor a páska-ünnepi bárányokat a templomban feláldozták. Ám ez a véletlen egybeesés semmilyen mértékben nem jelenti azt, hogy az Ember Fia halála a földön bármilyen kapcsolatban lenne a zsidó áldozási rendszerrel. Jézus zsidó volt, de az Ember Fiaként a teremtésrészek halandója is. A már elmondott és a Mester közelgő keresztre feszítésének ezen órájához vezető események elégségesek annak jelzésére, hogy a bekövetkező halála tisztán természetes és ember által irányított történés volt.
186:5.2 Ember és nem az Isten volt az, aki eltervezte és kivitelezte Jézus kereszthalálát. Igaz, az Atya nem volt hajlandó beavatkozni az emberi események menetébe az Urantián, de a paradicsomi Atya nem rendelte el, nem igényelte, illetőleg nem követelte meg a Fia olyan módon való halálát, ahogyan azt a földön véghezvitték. Tény, hogy előbb-utóbb, valamiképp Jézusnak meg kellett válnia a halandói testétől, a húsvér testbeni megtestesülésétől, ám e feladatot számtalan módon végrehajthatta volna úgy, hogy ne két tolvaj között, egy kereszten kelljen meghalnia. Ami történt, az ember cselekedete volt, nem az Istené. 186:5.3 A megkeresztelése idejére a Mester már magáévá tette azt a szükséges földi és húsvér testbeni tapasztalást, mely az ő hetedik és utolsó világegyetemi alászállásához kellett. Ekkorra Jézus a földi kötelességének már eleget tett. Az egész élet, melyet azt követően megélt, és még a halálának módja is, tisztán személyes segédkezés volt a részéről az ezen a világon és a többi világon élő halandó teremtményei jóléte és felemelése érdekében. 186:5.4 Ama jó hírek evangéliuma, hogy a halandó emberben hit által szellemileg tudatosulhat az, hogy ő az Isten fia, nem függ Jézus halálától. Való igaz, hogy az országról szóló evangéliumot igen erősen megvilágította a Mester halála, de még inkább az ő élete. 186:5.5 Mindaz, amit az Ember Fia mondott vagy tett a földön, nagymértékben megszépítette az Istenhez fűződő fiúságnak és az emberek közötti testvériségnek a tantételeit, ám az Isten és az emberek közötti ezen alapvető fontosságú kapcsolatok eredendően megvannak azon világegyetemi tényekben, hogy az Isten szereti a teremtményeit és az isteni Fiak természetüknél fogva irgalmasak. E megható és istenmód szépséges kapcsolatok ember és az Alkotója között e világon és minden más világon szerte a világegyetemek mindenségében, az örökkévalóságtól fogva léteznek; és azok semmilyen értelemben nem függnek az Isten Teremtő Fiainak ezen időszakos alászállásaitól, akik így felveszik a teremtett értelmes lényeik természetét és hasonlatosságát azon ár részeként, mely árat meg kell fizetniük azért, hogy véglegesen megkapják a korlátlan főhatalmat a saját helyi világegyetemük felett. 186:5.6 A mennyei Atya éppen úgy szerette a halandó embert a földön Jézus urantiai életét és halálát megelőzően, mint ahogy az ember és az Isten társas viszonyának ezen érzékfeletti megmutatkozását követően. A Nebadon Istenének emberként való megtestesülése, olyan nagyszerű folyamat, mely az Urantián nem tudta teljesebben megmutatni az örökkévaló, végtelen és egyetemes Atya sajátosságait, viszont gazdagabbá tett és megvilágosított minden más intézőt és teremtményt a Nebadon világegyetemben. Míg a mennyei Atya nem szeret bennünket jobban, Mihály ezen alászállása miatt, minden más mennyei értelem igen. És ez azért van így, mert Jézus nem csak Istent nyilatkoztatta ki az embernek, hanem mert ugyancsak új kinyilatkoztatást tett az emberről az Isteneknek és a világegyetemek mindensége, mennyei értelmeinek. 186:5.7 Jézus nem úgy készül meghalni, mint bűnért való áldozat. Nem fog vezekelni az emberi faj veleszületett erkölcsi bűnösségéért. Az emberiségnek nincs ilyen faji vétke az Isten előtt. A bűnösség tisztán a személyes bűn területe, az Atya akarata és az ő Fiainak igazgatása elleni tudatos és szándékos lázadás kérdése. 186:5.8 A bűnnek és a lázadásnak semmi köze sincs a paradicsomi Istenfiak alapvető alászállási tervéhez, jóllehet számunkra úgy tűnik, hogy a megmentési terv az alászállási terv egyik időleges ismérve.
186:5.9 Az Istentől eredő megszabadulás az Urantia halandói számára éppoly eredményes és csalhatatlanul bizonyos lett volna akkor is, ha Jézus nem hal meg a tudatlan halandók kegyetlen kezétől. Ha a Mestert kedvezően fogadták volna a földi halandók és a húsvér testbeni életét, önként feladva távozott volna az Urantiáról, akkor az az Isten szeretetének és a Fiú irgalmának tényét - az Istennél való fiúi elismerés tényét - semmilyen mértékben nem érintette volna.
Ti, halandók, az Isten fiai vagytok, és egyetlen dologra van szükség ahhoz, hogy ez az igazság tényszerűvé váljon a személyes tapasztalásotokban, és az nem más, mint

                                                                                       a szellemtől született hitetek.



Forrás: Urantia könyv

2014. augusztus 26., kedd

A máj- és epehólyag-tisztítás technikája


A máj- és epehólyag-tisztítás technikája

A következő tisztítási technika a leghatékonyabb máj- és epetisztítási módszer az egészség helyreállítására. 6 napos előkészületet igényel, amely a 16-20 órás kiválasztási fázissal, magával a konkrét tisztítással zárul.

A következők szükségesek: 

- Almalé          6 liter

- Keserűsó (Magnéziumszulfát) 4 evőkanálnyi, vízben feloldva 720 ml

- Extra-szűz olívaolaj     120 ml

- Friss grapefruit (legjobb a rózsaszínes),
vagy friss citrom és narancs. Elegendő 180 ml léhez    

- 1 db fél literes kancsó, vagy egy zárható üveg.



1. Naponta igyon meg 1 liter almalevet - ez felpuhítja az epeköveket és segíti azok kiválasztását. Érzékeny embereknél az almaié felfúvódást vagy szélsőséges esetben hasmenést okozhat. Az almaié által okozott erjedés tágítja az epe utakat.
2. Igya az almalevet az egész napra elosztva, de sosem étkezés közben, röviddel étkezés előtt vagy 2 órán belül étkezés után! Az almaié fogyasztása legyen része a napi folyadék-fogyasztásnak. Mivel az almaié savassága miatt károsíthatja a fogakat, tanácsos szalmaszállal inni vagy naponta többször fogat mosni,
3.  Diéta a kúra alatt: a 6 nap alatt a máj megterhelésének csökkentése végett ajánlott a hideg- és hűtött italok kerülése.  Az ital legyen szobahőmérsékletű.
Ne együnk semmilyen állati eredetű terméket, tejterméket, sült vagy fritözben készült ételt. Kerüljük a túlzott étkezést és az alkoholt.
4.  A máj tisztítás legjobb időpontja a hétvége, amikor nincs stressz. Bár a kúra bármikor elvégezhető, fogyó holdkor (telihold és újhold között) optimálisabb. Az előkészületeket megtehetjük az újhold előtt 5-6 nappal.
5.  Kerülje a gyógyszerek, táplálék-kiegészítők és vitaminok fogyasztását, csak a legszükségesebb gyógyszert szedje!  Fontos, hogy a májat amennyire csak lehet, tehermentesítsük a leghatékonyabb tisztulás érdekében.
6.  Rendkívül fontos a kúra előtt és után az alapos béltisztítás.
A rendszeres széklet nem biztosíték a bél tiszta állapotára. Az előkészületi szakaszban végzett béltisztítás -leginkább a 6. napon történő - segít elkerülni a kellemetlen közérzetet vagy rosszullétet. (A bélmosás megakadályozza az olaj illetve a bél-salakanyagok visszafolyását, valamint elősegíti az epekövek gyorsabb távozását.
A colon-hidroterápia a legegyszerűbb és a leggyorsabb módszer a májtisztítás előtti béltisztításnak. Ha nincs rá más mód, a béltisztítást egy beöntő készülékkel otthon is elvégezheti.
7.  Mit tegyünk a 6. napon? Ha reggel éhes, egyen egy könnyű reggelit: leginkább zabkását. Kerülje a cukor, cukorpótlók, fűszerek, tej, vaj, olaj, joghurt, sajtok, sonka, tojás, diók, sütemény és péksütemények fogyasztását, helyette a gyümölcs és gyümölcslé ehető.
Ebédre egyen főtt vagy párolt zöldséget fehér (Basmati) rizzsel, melyet maximum kezeletlen sóval fűszerezzen.
Nagyon fontos: a hatékony kúra érdekében ne egyen proteineket és zsírokat (vaj, olaj)! 14 óra után vízen kívül ne egyen és igyon semmit! Különben lehet, hogy nem lesz eredményes a kúra.
A tulajdonképpeni tisztulás (a kiválasztás)

A 6. nap estéje
18.00 óra: Oldjon fel 720 ml forrásvízben (vagy szénsavmentes ásványvízben) 4 evőkanál keserűsót (magnézium-szulfátot).
Ez a mennyiség 4 alkalomra elegendő, háromnegyed poharanként (180 ml). Igya meg most az első adagot (180 ml-t). Az elfogyasztása után ihat néhány korty vizet, hogy a keserű íz eltűnjön, vagy adhat az előbbi oldathoz néhány csepp citromlevet, hogy kellemesebbé tegye az izét. Vannak, akik szívószállal isszák, hogy kikerüljék az ízlelőbimbókat. Az oldat elfogyasztása után fogat is moshat vagy kiöblítheti a száját nátronos vízzel. A keserűsó fó hatása az epe utak tágítása, hogy lehetővé váljon az epekövek gyengéd kiválasztása. Ugyanakkor megtisztítja a beleket és megakadályozza, hogy ottmaradjanak az epekövek. Amennyiben érzékeny a keserűsóra, vagy egyszerűen képtelen meginni, választhatja a következő legjobb hatóanyagot, a magnézium-citrátot - ugyanabban a mennyiségben.

20.00     óra: Igya meg a keserűsó második adagját (180 ml).

21.30 óra: Ha eddig nem volt széklete és az utolsó 24 órában nem végzett bélmosást, akkor most tegye meg. A vízmennyiség minimum 1 liter legyen. így átjárhatóvá válik a vastagbél.

21.45 óra: Alaposan mossa meg a grapefruitokat (vagy citromokat és narancsokat). Kézzel nyomja ki a levüket és kaparja ki a húsukat.
Háromnegyed pohárnyi (180 ml) lére lesz szüksége. Keverje össze a levet olívaolajjal (120 ml vagyis egy fél pohárnyi), leginkább egy fedeles kancsóban, vagy flakonban. Alaposan rázza át a keveréket kb. 20-szor, mindaddig, amíg vízállagúvá nem válik. A legjobb, ha 22.00 órakor issza meg a keverékei. Ha úgy érzi, hogy még néhányszor WC-re kell mennie, akkor az elfogyasztását maximum 10 perccel eltolhatja.

22.00     óra: Álljon az ágya mellé, ne üljön le. Állva igya meg az olajos keveréket, ha lehet, egy hajtásra. Most is megihatja szívószállal, hogy ne érezze az ízét. Ha szükséges, a kortyok között egy kevés mézet is bevehet, hogy könnyebben lemenjen. A legtöbb embernek nem okoz problémát ezt egyszerre felhajtani. Az ivás ne tartson tovább 5 percnél (csak idősek vagy nagyon gyengék ihatják egy kicsit lassabban).
AZONNAL FEKÜDJÖN LE! Ez rendkívül fontos, hogy az epekövek kiválasztása elindulhasson. Kapcsolja le a lámpát és megemelt felsőtesttel (1-2 párnával) feküdjön a hátán.
A feje magasabban legyen, mint a hasa. Ha ez kényelmetlen lenne, feküdjön a jobb oldalára és húzza fel a térdeit a feje irányába. Legalább 20 percen keresztül maradjon mozdulatlan! Ne mozogjon és próbáljon meg nem beszelni. Koncentráljon a májára.
Talán még érezni is fogja, ahogy a kövek az epecsatornában elindulnak. Nem lesznek fájdalmai, mivel a keserűsóban lévő magnézium kitágítja az epe utakat és ellazítja azokat. A kövekkel együtt kifolyó epe váladék pedig síkosítóként működik (- ez lényeges különbség az epe felfúvódáshoz képest, ahol nincs keserűsó és nincs epeváladék sem). Ha tud, aludjon.
Ha éjjel úgy érzi, hogy mosdóba kell mennie, tegye meg. Figyelje meg, hogy lát-e már a víz tetején apró (borsózöld vagy agyagszínű) epeköveket úszni. Lehet, hogy éjjel vagy reggel kissé rosszul érzi magát. Ez az epeköveknek és a mérgeknek a májból és az epehólyagból való erős és gyors kiválasztódása miatt történhet, amelyet az olajkeverék visszanyom a gyomorba. A rossz közérzet néhány óra múltán megszűnik.

Következő reggel

06. 00 -06.30 óra: Ébredés után, de 06.00 óránál nem korábban, igya meg a 3. adag keserűsót (180 ml). Ha nagyon szomjas, a keserűsó előtt igyon meg egy pohár meleg vizet. Pihenje ki magát, olvasson, vagy meditáljon. Ha nagyon fáradt, aludjon még, ugyanakkor a magas párna kívánatos lenne. A legtöbb ember jól érzi magát, és szívesen végez könnyű gimnasztikát, mint pl. a jóga.
08. 00 -08. 30. óra: Most igya meg a 4. és egyben utolsó keserűsó-adagját (180 ml)
10. 00 -10.30. óra: Ihat egy pohár frissen préselt gyümölcslét. Egy fél óra múlva ehet 1-2 szelet gyümölcsöt. Egy óra múlva ehet valami könnyűt. Este, vagy legkésőbb reggel jól fogja magát érezni, és a megkönnyebbülés első jeleit is tapasztalja már. A következő napokban csak könnyű ételeket egyen. Ne felejtse el, hogy a mája és az epehólyagja nehéz operáción esett át, ugyanakkor káros mellékhatások nélkül.

A várható eredmények

A délelőtt és lehet, hogy még a délután folyamán is, néhányszor vizes lesz a széklete. Először az ételmaradékkal összekeveredett epekövekről van szó, aztán már csak a kövekről és vízről.
A legtöbb epekő borsózöld és a víz felszínén úszik, mivel az epeváladék alkotórészeiből áll.  


Fontos útmutató! Kérjük, figyelmesen olvassa el!

A májtisztítás az egyik legértékesebb és leghatékonyabb módszer egészsége helyreállítására. A módszernek nincs semmilyen veszélye,ha  szigorúan betartja a szabályokat. Kérjük, ügyeljen a következőkre:
Sokan vannak, akik barátok, vagy az internet alapján végeztek el tisztításokat és emiatt szükségtelen komplikációknak tették ki magukat. Nem rendelkeztek kellő információval a tisztítás módjáról, és azt gondolták, elég, ha a köveket a májból és az epéből kimossuk.
Felettébb lehetséges, hogy a kiválasztás során néhány epekő a bélben marad. Ezek könnyen eltávolíthatóak bélmosással (colon hidroterápiával) vagy beöntéssel. Ha nem távolítják el őket, az gyulladásokhoz, fertőzésekhez, fej- és hasfájásokhoz, pajzsmirigyproblémákhoz vezethet. Ezek a kövek idővel mérgezési forrásokká válhatnak. Ha lakóhelye közelében nincs colon-hidroterápiás központ, végezhet kávés beöntést is, melyet vizes beöntésnek kell követnie. Ez azonban még nem garantálja, hogy minden követ sikerült eltávolítani. Igazság szerint a colon hidroterápiás kezelésnek nincs jobb alternatívája. Mégis, a beöntés a colon hidroterápia után még mindig a legjobb megoldás. Ha ezt választja, azon nap reggelén, amikor a beöntést szeretné elvégezni, igyon meg egy pohár keserűsós meleg vizet.
Nagyon fontos a bél- és vesetisztítás!
Akkor is, ha a májtisztítás már önmagában is megdöbbentő eredményekkel szolgálhat, ideális, ha megelőzi egy bél- és vesetisztítás (ebben a sorrendben).
A béltisztítás (lásd az előkészületek fejezetben) biztosítja azt, hogy az epekövek gyorsan távozhassanak a belekből. Az epetisztítás biztosítja azt, hogy a májtisztítás során felszabaduló méreganyagok ne terheljék meg túlzott mértékben a kiválasztó szerveket. Ha soha nem volt veseproblémája, veseköve, húgyhólyaggyulladása stb., nyugodtan végezheti a tisztítást a bél - máj - bél sorrendjében. Utána azonban végezzen el egy vesetisztítást! Legkésőbb a 2.-3. májtisztítás után végezzen el egy vesetisztítást, és aztán akkor a következőt, ha a máj teljesen tiszta, (lásd vesetisztítás - 5. fejezet). Alternatívaként minden májtisztítás után 2-3 napig igyon meg napi egy csésze veseteát. (Receptjét lásd a veseteánál). Kövesse ugyanazt az utasítást, mint a tulajdonképpeni vesetisztításnál.

Azoknak, akiknek a belei nagyon el vannak dugulva, vagy már régóta szenvednek szorulásban, tanácsos a májtisztítás előtt 2-3 bélmosást végezni. Nagyon fontos, hogy minden májtisztítás után 3 napon belül megtörténjen a béltisztítás, hisz a májból és az epéből származó epekövek más méreganyagokkal együtt a belekben maradhatnak. Az egészsége érdekében elkerülhetetlen ezek eltávolítása!                 

                                               Írta: Andreas Moritz

Használjon gyógynövényeket a májára!

Számos gyógynövény segiti a májműködést, táplálja, és visszaadja vitalitását. A legjobb, ha összekeverjük őket és ebből a teakeverékből 10 napig fogyasztunk minden évszakváltásnál vagy akut betegség esetén. Noha sok olyan gyógynövény van, amely erősíti a májat és tisztítja a vért, mégis a következők a legfontosabbak:
Pitypanggyökér (Taraxacum officinale)
Articsókalevél (Cynara scolynius)
Édesgyökér (Glycyrrhiza glabra)
Közönséges párlólü (Agrímonia eurpatoria)
Ideggyökér v. mexikói yamgyökér (Dioscorea villosa)
Közönséges borbolya (Berberis vulgáris)
Kocsányos tölgyfakéreg (Quercus robur)
Máriatövis, őszbogáncs (Silybumm marianum)
Füstikefő, epefii (Fumaria officinalis)
A legjobb hatást akkor éri el, ha ezeket a növényeket együttesen alkalmazza. Keverje össze a növényeket azonos arányban (20 gramm fajtánként) kivéve az articsókaleveleket, - ebből csak a felét, 10 grammot vegyen. 0,75 1 vízhez használjon kb. 2 evőkanálnyi keveréket. Hagyja a keveréket 6 órán át vagy éjszakán át ázni, utána forralja fel, 10 perc forralást idővel, majd szűrje le! Igyon meg naponta 2 csészényit ebből a teából, ha lehet, éhgyomorra.


2014. augusztus 18., hétfő

Jézusunk utolsó csoportos imája...


Jézusunk utolsó csoportos imája...

182:1.1 Néhány pillanattal a táborba érést követően Jézus így szólt hozzájuk: "Barátaim és testvéreim, a veletek eltöltendő időm már nagyon rövid, és azt szeretném, ha elvonulnánk magunkban, és imádkoznánk a mennyei Atyánkhoz, hogy adjon éltető erőt ebben az órában és ettől kezdve minden munkában, melyet az ő nevében kell elvégeznünk."
182:1.2 Amikor Jézus ezt elmondta, egy közeli helyre vonult az Olajfák hegyén, és egész Jeruzsálem látképe előtt arra kérte őket, hogy térdeljenek le körülötte egy nagy, lapos sziklán, mint ahogy a felavatásuk napján is tették; és akkor, ahogy ott állt a kör közepén, a lágy holdfényben megmutatkozó dicső alakjában, tekintetét az égre emelte és így imádkozott:
182:1.3 "Atyám, az időm elérkezett; dicsőítsd meg most a Fiadat, hogy a Fiú megdicsőítsen téged. Tudom, hogy teljes fennhatóságot adtál nekem az országom minden élő teremtménye felett, és én örökkévaló életet fogok adni mindenkinek, aki az Isten hű fiává lesz. És ez az örökkévaló élet, hogy a teremtményeim megismerjenek téged úgy, mint a mindenek egyetlen igaz Istenét és Atyját, és hogy higgyenek őbenne, akit te a világba küldtél. Atyám, megdicsőítettelek téged a földön és elvégeztem a rám bízott feladatot. Már csaknem befejeztem a magunk teremtése szerinti gyermekek számára való alászállásomat; már csak az maradt hátra, hogy életemet adjam a húsvér testben. És most, ó, Atyám, dicsőíts meg azzal a dicsőséggel, melyben akkor volt részem, mielőtt e világ volt és fogadj engem még egyszer a jobbodon.
182:1.4 Kinyilatkoztattalak téged azoknak az embereknek, akiket a világból kiválasztottál és nekem adtál. Ők a tieid - minthogy minden élet a te kezedben van - te pedig nekem adtad őket, és én közöttük éltem, tanítottam őket az élet útjára, és ők hittek. Ezek az emberek megtanulják, hogy minden, amim csak van, tőled származik, és hogy a húsvér testben élt életem célja nem más, mint megismertetnem Atyámat a világokkal. A tőled való igazságot kinyilatkoztattam nekik. Ezek a barátaim és a követeim őszintén beleegyeztek, hogy elfogadják a szavadat. Elmondtam nekik, hogy én tőled jöttem, hogy te küldtél engem ebbe a világba, és hogy vissza fogok térni hozzád. Atyám, eme kiválasztott emberekért imádkozom. És nem úgy imádkozom értük, mint ahogy a világért imádkoznék, hanem ahogy azokért, akiket a világból kiválasztottam, hogy képviseljenek engem a világ számára, miután visszatértem a munkádhoz, éppen úgy, ahogy én is képviseltelek e világban, a húsvér testben való ittlétem alatt. Ezek az emberek az enyémek; te adtad nekem őket; de mindazok a dolgok, melyek az enyémek, örökre a tieid, és mindent, ami a tiéd volt, az enyémmé tettél. Bennem magasztalódtál fel, és most azért imádkozom, hogy én ezekben az emberekben tiszteltessek meg. Én tovább már nem lehetek e világban; azon vagyok, hogy visszatérjek a tőled kapott munkához. Itt kell hagynom ezeket az embereket, hogy képviseljenek minket és az országunkat az emberek között. Atyám, tartsd meg ezeket az embereket hűségükben, mivel én arra készülök, hogy feladjam életemet a húsvér testben. Segítsd őket, az én barátaimat, hogy szellemben egyek legyenek, éppen úgy, ahogy mi is egy vagyunk. Ameddig velük lehettem, addig felügyelhettem és vezethettem őket, de most távozni készülök. Óvd őket, Atyám, amíg elküldhetjük az új tanítót, hogy megvigasztalja és megerősítse őket.
182:1.5 Tizenkét embert adtál nekem, és én mindet megtartottam, egynek, a bosszúállás fiának a kivételével, aki nem akar társunk lenni többé. Ezek a férfiak gyengék és esendők, de én tudom, hogy megbízhatunk bennük; próbára tettem őket; szeretnek engem, éppen úgy, ahogy tisztelnek téged. Bár a kedvemért sokat kell szenvedniük, azt szeretném, ha őket is eltöltené a mennyországban való fiúi elismertség bizonyságának öröme. E tizenkét embernek kinyilatkoztattam szavadat és megtanítottam nekik az igazságot. A világ talán gyűlöli őket, mint ahogy engem is gyűlölt, de nem kérem, hogy vedd ki őket a világból, csak azt, hogy tartsd távol őket a rossztól. Szenteld meg őket az igazságban; a te szavad az igazság. És miként elküldtél engem e világba, éppen úgy fogom én is elküldeni ezeket az embereket a világba. A kedvükért éltem az emberek között és szenteltem életemet a szolgálatodnak, hogy ösztönözzem őket a megtisztulásra a nekik megtanított igazságon és a nekik kinyilatkoztatott szereteten keresztül. Jól tudom Atyám, hogy nem szükséges megkérnem téged, hogy vigyázz e testvéreimre, miután eltávoztam; tudom, hogy éppen úgy szereted őket, ahogy én, de azért teszem ezt, hogy jobban megértsék, hogy az Atya éppen úgy szereti a halandó embereket, mint a Fiú.
182:1.6 És most, Atyám, nem csak ezért a tizenegy emberért akarok imádkozni, hanem mindenki másért is, akik hisznek, illetőleg akik ezt követően elhiszik a mennyországról szóló örömhírt, az ő jövőbeli segédkezésükön keresztül. Azt akarom, hogy egyek legyenek, mint ahogy te és én egy vagyunk. Te bennem vagy és én benned vagyok, és azt szeretném, hogy e hívek hasonlóképpen bennünk legyenek; hogy mindkettőnk szelleme bennük lakozzon. Ha a gyermekeim egyek úgy, ahogy mi egy vagyunk, és ha úgy szeretik egymást, ahogy én szerettem őket, akkor minden ember el fogja hinni, hogy én tőled jöttem és hajlandó lesz elfogadni az igazságról és a dicsőségről tett kinyilatkoztatásomat. A dicsőséget, melyet nekem adtál, kinyilatkoztattam e híveknek. Ahogy te velem éltél szellemben, úgy éltem én velük a húsvér testben. Ahogy te egy voltál velem, úgy voltam én egy velük, és úgy lesz az új tanító mindig egy velük és bennük. És mindezt azért tettem, hogy a testvéreim a húsvér testben megtudják, hogy az Atya éppen úgy szereti őket, ahogy a Fiú, és hogy te éppen úgy szereted őket, ahogy engem szeretsz. Atyám, munkálkodj velem azon, hogy megmentsük e híveket, hogy rövidesen velem lehessenek dicsőségben, majd tovább haladva csatlakozzanak hozzád, hogy a Paradicsomon magadhoz ölelhesd őket. Akik magukat lealacsonyítva velem szolgálnak, azokat magamhoz veszem a dicsőségben, hogy meglássák mindazt, amit nekem adtál, mint örökkévaló termését a halandói húsvér testhez hasonló alak idővetéséből kinőtt magnak. Arra vágyom, hogy megmutassam a földi testvéreimnek azt a dicsőséget, melyben részem volt e világ megalapítása előtt. Ez a világ nagyon keveset tud rólad, igazságos Atyám, de én ismerlek, és megismertettelek e hívekkel, és ők megismertetik a nevedet más nemzedékekkel. És most megígérem nekik, hogy velük leszel a világban, éppen úgy, ahogy velem voltál - úgy legyen."
182:1.7 A tizenegyek még néhány percig térden állva maradtak Jézus körül, mielőtt felkeltek és csendben elindultak volna vissza a közeli táborukba.
182:1.8 Jézus a követői közötti egységért imádkozott, de nem akart egyformaságot. A bűn haladásra képtelen, halott szintet teremt, csak az igazságosság táplálja az egyéni tapasztalás alkotószellemét, mely tapasztalásra az örökkévaló igazság élő valóságaiban, az Atya és a Fiú isteni szellemeivel való fokozatos fejlődési közösségében kerül sor. A hívő-fiú az isteni Atyával való szellemi társaságában sohasem birtokolhatja a tantételszerű véglegességet és a felekezeti felsőbbrendűség csoporttudatát.
182:1.9 A Mester az apostolaival közösen megtartott ezen utolsó imája alatt arra a tényre utalt, hogy megmutatta az Atya nevét a világnak. És pontosan ezt tette az Isten kinyilatkoztatása révén a húsvér testben eltöltött tökéletessé tett életében. A mennyei Atya megpróbálta kinyilatkoztatni magát Mózesnek, de annak kimondásánál, mint "VAGYOK", nem tudott tovább jutni. És amikor sürgették az önmaga további kinyilatkoztatását, csak annyi tárult fel, "VAGYOK, aki VAGYOK". De amikor Jézus a földi életét befejezte, az Atya e neve oly mértékben kinyilatkoztatott, hogy a Mester, aki a megtestesült Atya volt, igazul mondhatta:
182:1.10 Én vagyok az élet kenyere.
182:1.11 Én vagyok az élő víz.
182:1.12 Én vagyok a világ világossága.
182:1.13 Én vagyok minden korszak vágya.
182:1.14 Én vagyok a nyitott kapu az örökkévaló üdvözüléshez.
182:1.15 Én vagyok a vég nélküli élet valósága.
182:1.16 Én vagyok a jó pásztor.
182:1.17 Én vagyok a végtelen tökéletesség ösvénye.
182:1.18 Én vagyok a feltámadás és az élet.
182:1.19 Én vagyok az örök továbbélés titka.
182:1.20 Én vagyok az út, az igazság és az élet.
182:1.21 Én vagyok a véges gyermekeim végtelen Atyja.
182:1.22 Én vagyok az igaz szőlőtő; ti vagytok az ágak.
182:1.23 Én vagyok mindenkinek a reménye, aki ismeri az élő igazságot.
182:1.24 Én vagyok az élő híd az egyik világról a másikra.
182:1.25 Én vagyok az élő kapocs idő és örökkévalóság között.

182:1.26 Jézus így teljesítette ki az Isten nevének élő kinyilatkoztatását minden nemzedék számára. Ahogy az isteni szeretet kinyilatkoztatja az Isten természetét, az örökkévaló igazság egyre nagyobb arányban tárja fel az ő nevét.