2016. december 9., péntek

Chris Tomlin - Our God (Live) A mi Istenünk (Live)

ÉGI BÉKE A Földön


ÉGI BÉKE A Földön
Örömhír:
A fizikai testünk halálával, nincs mindennek vége.
Van örök élet. Van feltámadás. A lélek örök.

ÉGI BÉKE A Földön
Jézus két nagyon fajsúlyos gondolatot hagyott ránk, mely mindenkire vonatkozik.

a,  Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket!

b,  Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet!

A Jézusi Út, a Jézusi szeretet tartalma.
A Jézus szeretet hármas meghatározása

1,  Nem árthatok senkinek!

2,  Meg kell bocsátanom mindenkinek, -mindent!

3,  Ahol tudok, segítek!

A Jézusi Igazság
Kétfajta igazság van

1,  Jogi igazság: Mindenkinek meg kel adni azt, ami jár Neki!

2,  Erkölcsi igazság: Az embereknek szeretniük kell egymást!
Úgy ahogy Jézus szeretett bennünket.

A Jézusi élet
Meghatározása: A Jézusi Út és a Jézusi igazság, megvalósítása életünkben.
Ha ezeket megvalósítjuk, és így élünk, akkor az életünk Boldog lesz.
A Jézusi Boldogságot fogjuk megélni.

Ennek a Jézusi Boldogságnak négy jellemzője van.

1,  Passzív jellemzője: Belső béke, a lelki béke!
2,  Aktív jellemzője: A haza találtság öröme!
Ekkor azt érezzük, hogy a helyünkön vagyunk, azaz Jó helyen vagyunk!
3,  Szociális jellemzője: A különbözőségek dinamikus harmóniája!
Az egymástól eltérő vélemények, jól megférnek egymás mellett!
4,  Filozófiai jellemzője: Valaminek a birtoklása, az elveszítés félelme nélkül!

Ezeknek a tanításoknak a megvalósítása:
Lelki ismeretemet, a négy Evangéliumban leírt Jézusi tanításokhoz igazítom.

Ezeket a tartalmakat, közösségben élem meg. A Testvérek szerető kontrollja alatt!

2016. október 30., vasárnap

A legújabb Asthar üzenet



A legújabb Asthar üzenet


Agartha-belső Föld
A legújabb Asthar üzenet-a mi szavainkkal unoka testvérei a belső-Földieknek, ez már nem cukormázas, bírál bennünket rendesen...

Nem vagyunk az ellenségetek!
Nem folytatunk háborút hódító értelemben.
Nem nyomjuk el egyetlen bolygó egyetlen emberét, egyetlen emberiségét és egyetlen népét sem.
Nincs jogos cél vagy eszme, melyért fennállna annak szükségessége, hogy akár egyetlen embert is fel kelljen azért áldozni vagy meg kelljen azért ölni.
Mi magunk egy szabad emberiség vagyunk szabad akarattal. Mi is megtehetjük és megengedhetjük azt, amit szeretnénk. Nekünk azonban van egy kötelességünk : nem szabad megengednünk, hogy a hatalmas univerzum Szellemét és Teremtőjét megsértsék, és azt sem szabad megengednünk, hogy az Ő világegyetemét felelőtlen, könnyelmű és gonosz módon megkárosítsák.
A földi emberiség egy kisebbsége évezredek óta arra ragadtatta magát, hogy uralkodjon a földi emberek többsége fölött, ahelyett hogy vezette volna azt. Egy földi ember életét emberi önkényuralom fenyegeti.
Nem a földi emberiség uralkodói adták embertársaiknak az életet, ezért nincs joguk arra, hogy akaratuk szerint elvegyék tőlük azt.
A testvérgyilkosság nem hőstett, nem nemzeti eszme, hanem egyetemes bűntett!
Egy háború egy erőszakos döntés az emberi intelligencia, munkaerő, egészség, szabadság és a fizikai élet kihasználásával.
A mi szemünkben egy háború azon képtelenségnek a megtestesült bizonyítéka, hogy a vezetők szembe mennek azzal, hogy egy bolygón minden ember harmóniában, békében és haladásban éljen.
Aki egy háborút tervez és készít elő, tömeggyilkosságot tervez, tömeges pusztítást és megsemmisítést és az univerzum Harmóniája ellen követ el bűnt. Az ilyen ember alig tud valamit, mert határtalanul istentelen és egyfajta szellemi sötétségben van.
Ha többet tudna, minden ilyen szándékra irányuló gondolata iszonyatot váltana belőle.
A ti bolygótok nem a ti tulajdonotok, hanem kölcsönkapott eszköz és egy élettér, mely egy bizonyos időre szellemi előrehaladásotok céljára van kiutalva számotokra. Ti mindannyian csak vendégek vagytok Isten anyagi házában, mégsem vagytok tudatában ennek a vendégszeretetnek. Ezért romboljátok le a földi világot és károsítjátok e vendégeknek az egészségét és ráadásul még meg is semmisítitek a fizikai életüket.
A kormányok mind tudják, hogy figyeljük a bolygótokat. Csak azt nem tudják, hogy ezt miért tesszük!
Ha nálatok valaki kémkedik, akkor azt, mint az állam ellenségét üldözitek és megsemmisítitek. Így ítélkeznek és cselekednek a földi kormányok ősidők óta. De senki sem jut arra a gondolatra, hogy másfajta megfigyelés is létezhet. – Mi Isten megbízásából folytatunk megfigyelést. Ő ismeretlen számotokra és nem fogadtátok el uralkodónak. Nem ismeritek az Ő „lobogóit” és az Ő „trónját”. Azt mondjátok, hogy még semmit sem tapasztaltatok az Ő uralmából és nem láttátok azt. - Ez egy tévedés !
Az úgynevezett ufók, a mi űrjárműveink és az Ő flottáját képezik!
A pompás fényaurák az Ő jelvényei!
Az Ő hatalma törvényekből áll és sugarakból.
Mi ki-be jártunk a ti védelmi minisztériumaitokban, úgy, hogy ti nem láttatok bennünket! Mi ellenben annál többet láttunk! Ennek ellenére a ti egyetlen egy háborús szakértőtök sem jutott még arra a gondolatra, hogy mi legyőzhetetlenek vagyunk. Hozzánk továbbra is ugyanolyan bizalmatlanok az illetékesek, de alábecsülik a megbízatásunkat!.
Üldözhettek bennünket nyugodtan és vadászhattok ránk. Lőhettek ránk és értelmetlenségnek tekinthetitek összes üzenetünket. Népeitek előtt letagadhatjátok az összes megfigyelést, mikor a földi emberek észlelnek bennünket. Ezzel azonban nem fogjátok tudni megakadályozni a mi jelenlétünket! Mert ez a hatalmas tény már a Bibliátokban is benne van! Ez mégsem tartozik nálatok az egyház illetékességéhez, legalábbis ebben a formában nem, hanem csak a hadügyminisztérium alá tartozik!
Ma eltitkoljátok létünket népeitek elől, Missziónkat még inkább. Holnap eltitkoljátok a rátok bízott népek elől a valamilyen világpusztításra vonatkozó titkos szándékotokat!
Tévesen azt hiszitek, hogy az emberiség élete és halála fölötti minden döntés a ti kezeitekben van. – Tévedés! Ez részben már a mi kezünkben van, mert mi gondoskodtunk arról, hogy az erőszak igazságtalansága ne szabadulhasson el. A ti tudósaitok és műszaki tanácsadóitok mind nagy hibát követnek el, a szemléletmód hagyományos hibáját.
Minket csak olyan embereknek tartanak, akik a ti szándékaitok szerint, a ti hibáitokkal és gyengeségeitekkel élnek és döntenek.
Ugyanakkor irigylik a mi technikai fejlettségünket.
Ki szeretnék csalni tőlünk a titkot, el szeretnék azt lopni vagy rabolni, akár az általatok nagyon kifejlesztett erőszak által.
Ti minket egy idegen népnek tartotok, idegen fajnak, űrhajósok egy olyan utazó csoportjának, akikről azt gondoljátok, hogy nem igazán mernek kapcsolatot felvenni veletek. – Ez is tévedés!
Mi már évezredekkel ezelőtt is kapcsolatokat vettünk fel veletek. Mindenesetre nem úgy, ahogy azt ti szeretnétek, nevezetesen, hogy közben ránk támadhassatok és tőrbe csalhassatok minket.
Nekünk volt kapcsolatunk az izraelitákkal.
Volt kapcsolatunk a bibliai prófétákkal.
Volt kapcsolatunk Krisztussal.
Volt kapcsolatunk a rómaiakkal.
Kapcsolatot kapcsolatra halmoztunk veletek. Mi idéztük elő a „fatimai csodá”-t. Ott is volt kapcsolatunk – akkor gyermeki médiumokkal.
Volt veletek kapcsolatunk az első világháborúban. Veletek együtt éltük át a második világháborút.
A lehető legnagyobb tartózkodásra kényszerítettük magunkat, mígnem Japánban az atombomba ledobásakor meg nem láttuk, hogy milyen őrületes bűnökre vagytok képesek! Ezek a bűnök nem egyedül csak a ti történelmetekbe vonultak be, hanem az univerzum kitörölhetetlen archívumába is. Ez a bűn nem Lucifer számlájára íródik, hanem azoknak az embereknek a számlájára, akik a JÓ és a gonosz között teljesen szabad akarattal döntve követték el ezt a gaztettet. Ők nemcsak istentelenek voltak, hanem elképzelhetetlenül tudatlanok is, azt illetően, hogy legalább megsejtették volna azt, ami még rájuk vár.
Ezt az üzenetünket kormányaitokhoz intézzük, hogy elmondjuk ezzel nekik, hogy mi nem olyan emberek vagyunk, mint Ti. Vannak ugyan bizonyos hasonlóságaink veletek, de mögöttünk egy egészen más fejlődés áll.
Számotokra először is az anyag létezik. Ti egész fejlődéseteket annak szentelitek.
Számunkra elsődleges a Szellem. A mi fejlődésünknél ez áll a középpontban, és az anyag alárendelt szerepet játszik.

Csak így tudtuk győzedelmesen leküzdeni a nehéz anyag minket akadályozó tulajdonságait.

2016. október 16., vasárnap

VIKIDÁL GYULA, a legendás Koppány levele a Csendes Tömeghez:


VIKIDÁL GYULA,     
A legendás Koppány levele, 
a Csendes Tömeghez 

Akinek nem inge, ne vegye magára....
 
 
 
 Ezt muszáj továbbküldeni, szomorú, de sajnos igy van.
VIKIDÁL GYULA, a legendás Koppány levele a Csendes Tömeghez:

"Itt nem a kormány szerepelt le, nem az ellenzék mondott csődöt, és nem a demokrácia intézménye szenvedett csorbát.
Itt maga a nép az, amely érvénytelenítette önmagát.

Már amit ezen a masszán még népnek lehet nevezni. Az a tény, hogy egy, az ország, a nemzet sorsának jövőjét alapvetően befolyásoló sorskérdés esetén a magyar társadalom nem képes mozgósítani szavazóképes polgárainak felét, gyakorlatilag leírja azt, amilyen állapotban ez a massza van. Ez nem csak siralmas, nem csupán végzetes, ez egy brutális, tetszhalott és agyhalott stáció. Ebből, a zombiféléből áll egy jó ideje a magyar nemzet (van még ilyen?) nagy része, a cinikusan „csendes többségnek” nevezett, szinte mindenkor inaktív, láthatatlan milliókból összeálló emberanyag, akiknek úgy látszik, minden mindegy.

Nekik jöhet ide több millió kontinensfoglaló, mindegy. Hiába mondogatják ugyanis azt a „jogvédők” és „humanisták”, a „liberálisok” és „baloldaliak”, hogy a kvóták nem úgy és nem annyit szabadítanának az országra, ahogyan azt elképzeljük, hosszú távon úgyis az lenne az eredmény, hogy Európa márpedig iszlamizálódik (azé a föld, aki teleszüli), és ezzel felszámolják az eredeti, európai értékeket, a kultúrát és civilizációt. De úgy látszik, ez annyira sem számít, hogy az egyszeri Csendes Többség felemelje a punnyadt valagát és elcaplasson a legközelebbi szavazófülkéig.

Nem. Ő vasárnap tévét néz, hajrá fradi vagy akármi, megiszik két-három olcsó sört, és nézi a tévéjét. És közben osztja az észt asszonynak-gyereknek, hogy ezért meg azért nem ment el szavazni. Például mert rohadtorbánviktor, rohadtfidesz. Meg azért, mert úgysem az ő szavazata számít. Meg azért nem, mert őt bizony nem fogják manipulálni. Meg még egy csomó mindenért nem, amik mögött a valódi kifogás az, hogy kedves Csendes Többség, te az idők során annyira le lettél aljasítva, le lettél butítva, annyira ostoba lettél, hogy nem fogod fel: A kifogásaid nem legitimálják a távolmaradásodat, hiszen itt nem pártról, politikai kérdésről kellett volna voksolnod, nem arról, hogy ki raboljon a következő négy évben, hanem mondjuk a Te jövődről, a gyermekeid jövőjéről, az unokáid jövőjéről. Persze tudod te ezt, csak hát szarsz rá.

lyen vagy te, Csendes Többség. Utánad a vízözön, carpe diem,(
Élj a mának). Ahogy a tévé tanította neked. Ha te távozol, omoljon össze minden, kit érdekel, nehogy már jól érezzék magukat azok, akik még élnék az életüket. Van ebben valami a magyaros, „dögöljön meg a szomszéd tehene is” mentalitásból, de leginkább azért nem mentél el szavazni most kedves Csendes Többség, mert alapvetően alkalmatlan vagy távlatokban gondolkodni, vészesen alul informált vagy, mindemellett agymosott, kisszerű és persze annyira frusztrált, hogy az egy sajátos paralízist okoz nálad.

A Csendes Többségnek nem kell sok ahhoz, hogy meg lehessen bénítani. Elég hozzávágni némi rabszolgamunkát az Uniós fizetések harmadáért-negyedéért, biztosítani neki a vásárlást, ami által megveheti az élelmiszereknek nevezett gyomortöltő anyagokat Uniós árszinten, adj neki 100+1 tévécsatornát, vetess fel vele hitelt olyan fontos dolgokra, mint egy hűtőszekrény, és máris megvetted kilóra ezt a Csendes Többséget. Ez után (közben) már csak az agyát kell a lehető legsimábbra vasalnod brazil sorozatokkal, szappanoperákkal, bulvárműsorokkal, híradónak álcázott állatkerti beszámolókkal, amerikai filmekkel, és azok globálisan elterjesztett utánzataival, ingyen osztogatott, 16 oldalas újságokkal, Facebook-al, és hamarosan beérik a rohadt gyümölcs, a Csendes Többség tökéletesen agyhalott üzemmódban közlekedik az utcán, fejét a telefon kijelzőjébe temetve.

Kis idő múlva Csendes Többségünk alkalmatlanná válik a valós problémák felismerésére és kezelésére. Mint most is. A Csendes Többség otthon ül, és mindenféle ostoba és képtelen indokot kitalál arra, hogy miért nem ment el szavazni. Közben pedig csak arról van szó, hogy a mostanra kitermelt és a saját, illetve utódjai sorsával szemben ennyire közönyös emberanyag a közeljövő egyfajta előhírnöke, egy teljesen idióta emberfajé, amit tökéletesen lehet irányítani, manipulálni, ütni-verni, csak adjuk meg neki a 100 tévécsatornát, az esti shownak nevezett húgyszagú mocskot és a moslékot, amit az arcába töm. Azonnal lealjasodik, végletesen elbutul, eltompul, azt fogsz vele csinálni, amit csak akarsz. Mert hogy ő maga (mármint a Csendes Többség) nem csinál már semmit, csak nyomogatja a telefonját és bárgyún vigyorog az azon keresztül felsejlő illúzióra, a nem létező látszatvilágra, aminek legalább a telefonja közvetítésével kvázi része akar lenni.

Aztán itt vannak azok, akik úgynevezett protest-nem-szavazók. Ők azok, akik vagy nem mennek el voksolni, vagy érvénytelenül szavaznak (a blődség csúcsa), vagy az igenhez teszik az x-et, ami ezek szerint a szignójuknak is megfelelne. Azért cselekednek így, mert ők valójában nem a feltett kérdéssel kapcsolatban mondanak véleményt, hanem pártszavazást csinálnak a népszavazásból. Ők a kormány, a Fidesz, de legfőképp Orbán Viktor ellen teszik amit tesznek. Ezek a szegény, agyonfrusztrált szerencsétlenek az igazi demokraták, akik ennyire nem képesek elviselni azt, ha olyan kormánya van az országnak, amivel nem szimpatizálnak. Olyan kőkemény demokraták ők, akik egy népszavazást vagy érvénytelenítenek, vagy nem a kérdésre válaszolnak, inkább kiforgatják azt a saját szájízük szerint. Talán nem is érdemes ezekről több szót mondani, előbb-utóbb a mostani viselkedésük és hozzáállásuk következménye az lesz, hogy a történelem szemétdombján végzik. Akármennyire érvénytelenítik ennek az országnak a jövőjét.

Mert erről van szó.

Ezzel az érvénytelen népszavazással mindannyiunk jövőjét érvénytelenítettétek. Módot adtatok arra, hogy mostantól még inkább azt tegyenek velünk, amit csak akarnak, akár Brüsszelből, akár ellenzékből, akár a tévétársaságok legmélyebb bugyraiból, akárhonnan. Erre vártak-várnak a migránsoknak mondott jövendőbeli „euróarabok” Szerbiában (és még távolabb), akik máris meg fognak indulni hazánk felé, hogy keresztülgázoljanak rajta. Ezzel legitimáltatok egy olyan szándékot, ami az eredeti Európa elpusztítására törekszik, és igen, Európa a mi tágabb hazánk, így egyáltalán nem közömbös, hogy mi történik Magyarország névleges határain túl, mert a Nyugat-Európai jövő hatással lesz a mi jövőnkre is. De persze ez nem ért el az ingerküszöbötökig, mondjuk annyira, mint a legújabb szuperhősös szuperprodukció. Vagy mint a SMS-kunyeráló tévéműsorok, és arra bezzeg milliószám szavaztok, hogy a Gazsika vagy a kis aranyos Xiao legyen az aktuális megasztár. Itt tartotok, ott ültök a gödör alján és örültök neki.

Kedves Csendes Többség, kedves magyar (nem)szavazópolgárok! Innentől kezdve semmiféle elvárásaitok nem lehetnek a mindenkor regnáló hatalom, és Brüsszel, illetve az azt irányító láthatatlan hatalom felé. Nem lehetnek elvárásaitok a megválasztott képviselőkkel szemben. Ti a jövő elpusztítására nem-szavaztatok, egy rendkívül komoly, szinte kézzelfogható fenyegetés hatása alatt sem voltatok képesek felemelni a ványadt-dagadt valagatokat, csak ültetek a tévé előtt, rágcsáltátok a csirkefarhátat, sör- és zsírlé folyt le a szátok oldaláról, miközben átszellemült tekintettel bámultátok a valóvilágsokadikat. Ti mostantól kezdve mindent megérdemeltek. A migránsoknak nevezett kontinensfoglalókat is.

Ti most arra nem-szavaztatok, hogy elpusztítsák a jövőtöket, az európai kultúrát és civilizációt, hogy Brüsszel és a többi bábjátékos meglássa a megfelelő pillanatot arra, hogy hazánkba olyanokat telepítsen, akik egy csendes invázió tagjaiként érkeznek majd. Így elsősorban a magyar jövőt nem-szavaztátok meg és járultatok hozzá annak elpusztításához.

Ahogy mondani szokták: Mert megérdemlitek.

Innentől kezdve fogjátok be a pofátokat. Ne panaszkodjatok sem most, sem később. Semmire. Legkevésbé az invázióra és annak velejáró jelenségeire. Hiszen ezekre nem-szavaztatok. Mostantól akkor sem szólhattok egy szót sem, ha egy „migráns” család előbb kap lakást, mint egy magyar. Akkor sem, ha a „migráns” több juttatást kap majd, mint Te fizetést. Akkor sem, ha az egyre több menekült halomba veri-öli majd a magyarokat. Ha így lesz, én a megvetés közönyével sétálok el melletted kedves Csendes Többség. Értetek többé nem érdemes kiállni, mert nem csak haszontalanok vagytok, hanem reménytelenek is. Kedves Csendes Többség, ne feledd: Mostantól nincs hőbörgés, óbégatás, elégedetlenkedés, viseld azt, amire nem mentél el szavazni. Fel fognak számolni titeket kedves Csendes Többség. Csak az a baj, hogy veletek együtt azokat is, akik az utolsó pillanatig kiálltak elveik mellett és igyekeztek minden rendelkezésre álló eszközzel megvédeni kultúrát, életmódot, civilizációt, jövőt.

Már csak abban lehet reménykedni, hogy legelőször közületek, nem-szavazók közül kerülnek ki az első áldozatok.
Én mostantól erre szavazok. "

"A kemény szövegért elnézést kérek, de a Vikidál Gyulát igen elkeserítette a jelen..."

2016. október 1., szombat

A „szabadság”, a migránsok megszállása nélküli élet


A „szabadság”, a migránsok megszállása nélküli élet

A XVII. kötet egyik legfontosabb Üzenete:


2016. június 20.
Szeretet Istene ír
Megírom a mai órámon azt a sok-sok feladatot, amit a szabadságotokért meg kell tennetek. A „szabadság”, a migránsok megszállása nélküli élet, de ehhez nektek is meg kell tennetek a feladataitokat, a nélkül nem sikerül.
Tehát a lényeg, a szavazás kétharmadának a megszerzése! Utána olyan egységes álláspontok kialakítása, ami semmilyen rést, vagy olyan magyarázathelyet hagy ki, amiben az ellenség meg tud kapaszkodni, és a sok kis résen befolyt víz elönti a szobát.
Ne engedjetek a kimondott szóból akkor sem, ha sajnáljátok őket, akkor sem, ha meggyőzni akarnak, ti csak tegyétek a központi akarat szerint előírt feladataitokat, akkor megússzátok a honfoglalást!
Azokat a rendeleteket, amiket hoznak a vezetőitek, pontosan tartsátok be, sem a szívetekre, sem az eszetekre ne hallgassatok! Most csak legyetek olyanok, akár egy gyermek, aki nem szól a szülei ellen semmi rosszat.

Meg kell írnom azokat a feladatokat, amikkel nem akadályozzátok meg a törvények folyamatát!
Tehát az alap az, hogy bíznotok kell azokban, akik hozzák, ne kössetek bele olyan dolgokba, amit ti másképpen csinálnátok! Higgyétek el, hogy most nem ember intézkedik fölöttetek, hanem az Isten segít, csak éppen Ő most nincs testben, így megkért maga helyett néhány embert, akiknek a szívében megszólal, és irányítja a cselekedeteiket.
Tehát bízzatok akkor is, ha nem értetek vele egyet! A gyermek sem látja a szakadékot, még nem lát olyan messzire, és nem olyan magas, hogy átlássa a területet. Ezért a szakadékot nem veszi észre, de, ha szereti az ő testvéreit, szüleit, az otthonát, akkor hagyja magát vezetni, tudja, hogy jó helyre vezetik, és elkerülik a szakadékot.
Szinte látom a sorsotok kettéválását! A két a lehetőségét!
Ott áll a Jó és a Gonosz, a karját mindkettő kitárja! De akkor, amikor odaértek, ismerjétek fel őket! A gonosz színpompás ruhában lesz előttetek, kezében serleg, és pénz, a Jó egy egyszerű, szerény ember, semmi sincs a kezében, úgy nyújtja felétek, hogy fogjátok meg.
A két kezet figyeljétek, akkor jól választotok! Mert az Isten az egyszerűség, a Sátán a pompa! Vigyázzatok ezen a ponton, ne tévedjetek, ne akarjatok most semmilyen kincset, semmilyen csalogató szöveget hallani. Az Isten kezét figyeljétek, amin nincs gyűrű, semmilyen ékesség, csak egy egyszerű munkáskéz, de, ami a legerősebb a világon, mert meg tud menteni benneteket!
Szinte látom ezt a két kezet, a szívem tele van félelemmel, de örömmel is, mert a szívetek ki van nyitva, tehát nem lesz nehéz rátalálni az Isten útjára.
Ne féljetek a szegénységtől, a lélek ereje a legnagyobb kincs! Az teremti meg az élet nyugalmát, a békességben születnek meg a gondolatok, amikkel egymást segítve szárnyaljátok át ezt a nehéz időt.

2016. szeptember 24., szombat

A dicsőség egyedül az Istené!

 

A dicsőség egyedül az Istené!


Isten népének életében sokszor vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, vannak nagy győzelmek és vannak vereségek. Van, hogy jól mennek a dolgok és mindenki jól érzi magát, és van, amikor nehéz a lelki életet élni.
Mikor Dávid legyőzte Góliátot, Izráel, a filiszteusokat, akkor jól mennek a dolgok. Isten áldja az ő népét, kezébe veszi Saul királyt is, Dávidot is, a harcosokat is, és megáldja őket. Nem csak akkor vannak, vagyunk veszélyben, amikor veszteség, nyomorúság van. Gondoljátok, hogy győzelem idején alszik a Sátán? Nem alszik! Olyankor még nagyobb veszély leselkedik ránk!
Csodálatos ez a kép: Jön vissza a győztes nép, az asszonyok örülnek, előkerülnek a hangszerek, énekelve körbetáncolják, dicsőítik őket. Elmondják az igazságot, és ez az igazság, amit elmondanak, nagyon nagy kárt okoz Izráel életében. Mit is mondanak az asszonyok? Megverte Saul is az ő ezerét, Dávid is az ő tízezerét! Ezek az asszonyok nem hazudtak, valóban így történt. Örülni jó az Úrban mindig, az nem bűn, ha valaki örül. Mégis egy hatalmas hibát követtek el ezek az asszonyok. Olyan hibát, ami helyrehozhatatlan lett. A hiba az volt, hogy Istenről, aki adta a győzelmet, egyetlen egy szó sem esik. Hatalmas hiba, hogy embereket dicsérnek, őket emelik ki, rájuk néznek, és elfelejtkeznek arról, hogy mindent Isten ad, a győzelmet is! És ez olyan események láncolatát indítja el e két ember között, ami rányomta bélyegét egész életükre. Rossznak tetszett Saulnak, féltékeny lett a szívében, és ez a féltékenység, irigység haraggá növekedett, ami gyűlöletté fajult, és több ízben megpróbálta testvérét megölni. Ezért. Csak az volt a hiba, hogy nem Istennek adták a dicsőséget. Talán első pillanatban Dávidnak is tetszett, hogy dicsérik, felmagasztalják, de ez az ének tönkretette e két ember kapcsolatát, mert nem gondolták meg, mi lesz ennek következménye. Voltak a Bibliában emberek, akiknek életük katasztrófához vezetett, sőt el is buktak a miatt, mert megdicsérték őket. Ha valami jól sikerül, soha embernek egyetlen szó dicséret nem jár, mert mid van, ó ember, amit nem úgy kaptál volna? Ha kaptad, akkor miért dicsekedel? Semmilyen szolgálatot nem tud senki jól elvégezni, ha nem kapott hozzá Istentől ajándékot és tehetséget. Éppen ezért nem az ő érdeme.
Nagy hibát követnek el a testvérek, amikor különbséget tesznek a szolgálattevők között. Ez nem csak az ószövetségi időkben volt veszély! Ahol egy szolgálattevő van, ott – szeretik, nem szeretik – őt hallgatják. De amikor Isten gazdagon megáld egy gyülekezetet, ott szokott előfordulni, hogy a testvérek elkezdik őket méricskélni. Latolgatják, ki a jó, a kevésbé jó, és elfelejtkeznek arról, hogy Isten rendelte őket. Nem jó a személyválogatás! Az újszövetségi gyülekezetekben is hallatszott: - Én Pálé vagyok, én Sílásé, én Krisztusé – és a szépen fejlődő gyülekezet elkezdett darabokra hullani. Ezért. Mert különbséget tettek a szolgálattevők között. Pál apostol azonnal megfeddi őket: Mondjátok meg, kicsoda Pál, kicsoda Sílás? Ők semmik! Minden szolgálattevőnek tudni kell, hogy semmik vagyunk! Ha valamit tudunk tenni az Úrért, az nem a mi érdemünk, hanem Isten kegyelmi ajándéka! És a gyülekezet tagjainak ezt kell tudniuk! Nagy baj, ha erről megfeledkezünk, és elfogadjuk a dicséretet, sőt, jól is esik nekünk! Ez kettős veszély! Egyrészt: megossza a gyülekezetet, másrészt bennünket is bajba sodor. Én is átéltem szolgálatom elején, hogy ha valamit meg tudtam jól tenni, akkor vállba veregettem magam, jól esett a dicséret. Ennek következtében alaposan elbíztam magam, nagyra tartottam magam, és ezzel kiköveteltem a jó Istentől, hogy rám eressze a kezét és értesse meg velem azt, hogy egy kicsivel sem vagyok különb az én atyámfiainál.
Volt egy nagy prédikátor, akinek nagyon áldott szolgálatai voltak. S amikor lement a szószékről, a testvérek kezet fogtak vele, s mondták: - Testvér, ez nagyon nagyszerű volt! Ez kellett a mi lelkünknek! Csodálatosan prédikálsz! Áldott munkát végzel! – És a testvér így felelt: - Nem te vagy az első, aki megdicsért engem, a Sátán már megtette.
Lelkünk ellensége így is támad, és ha nem vigyáz a szolgálattevő, akkor könnyen előfordulhat, hogy magának tulajdonít olyan dolgokat, ami nem az ő érdeme, és tönkre teheti a lelki munkát. Mert Isten nem adja senki másnak a dicsőséget! Aki magának tulajdonítja, attól Isten elveszi a munka áldását! Sokszor ezért van rajtunk teher, és sok fájdalom, mert ezzel nem gondolunk.
Sámson, amikor egy szamár állcsontjával veri a filiszteusokat, akkor is hangzik a diadalének, és Isten dicsőségéről ott sem esik egyetlen szó sem! Saját magának tulajdonítja azt, ami nem volt az övé. Isten megengedi, hogy ez az erős ember, ez a hős elkezdjen szomjazni. S akkor azt mondja: - Istenem, te adtad a te szolgádnak ezt a nagy győzelmet, és most szomjan kell meghalnom? Sámsonnak meg kellett értenie, hogy még egy pohár vizet sem tud magának előteremteni, ha Isten nem ajándékozza meg vele. És ebben a nyomorúságban megtanulja Sámson, hogy a dicsőség nem az övé, hanem Istené.
Nabukodonozor király is felmegy palotája tetejére, körülnéz, és büszkén mondja: - Ezt mind az én kezem munkája csinálta! Elfeledkezett arról, hogy Istentől kapott mindehhez hatalmat és erőt. És Isten nem hagyta szó nélkül. Még ajkán sem volt a szó, mikor Isten az ítéletet kimondta felette. Ezért. Mert nagyképű lett, és nem Istennek adta a dicsőséget. Hét idő telt el felette, megalázottan, állati szinten kellett élnie, míg végül Isten megkönyörült rajta. A király már ismeri valós helyzetét, hogy amije csak van, amit tudott tenni, az mind Isten ereje által van úgy.
Alapvetően megvan az emberekben ez a tulajdonság, hogy a saját dicsőségükre kezdenek el építeni. Több kell, és ha megvan, még több kell! Le kell győzni mindenkit, mások fölé kell kerekedni! Ha nem is mondjuk ki, ez számunkra is nagy kísértés! Az ember hajlamos arra, hogy ha valamit jól csinál, el is várja a dicséretet. A gyülekezetnek nagyon okosnak kell lenni, a Szentlélekre kell figyelni! Ha van egy ajándék, ha valami szépen alakul, a gyülekezetnek tudni kell, hogy nagyon nagy kísértésnek teszi ki azokat a szolgákat, akiket megdicsér! Ez testvérek között nagy feszültséget okozhat! Hogy érzi magát ebben a helyzetben Saul? Ő megvert ezret. Ki adta ezt az ezret neki? Isten. És ki adta Dávidnak a tízezret? Valaki kap a gyülekezetben öt tálentumot, az több? Ha kettőt, az kevesebb? Hiszen a Szentlélek osztogatja az ajándékokat kinek-kinek, ahogy Ő akarja. Mindenkinek erejéhez mérten. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy aki kettőt kapott, annak kettőről kell elszámolni! Aki ötöt kapott, annak ötről kell számot adni! Mindenkinek azt a szolgálatot kell betölteni, amit Istentől kapott! Ezért hálásnak kell lenni! Örüljön a gyülekezet, ha vannak ajándékok, de sohasem szabad az ajándékozottat kiemelni, sem dicsőíteni, sem őrá nézni! Aki emberekre néz, az biztos, hogy el fog bukni! Mindig Istenre kell nézni, és a felmagasztalás, a hódolat mindig az Övé! Lehet valaki akármilyen ékesszóló, lehet bármilyen ajándéka, ha nincs rajta Isten áldása, semmi haszon sincs belőle. „Ha az Úr nem építi a házat, hiába munkálkodnak az építők!” Ha Isten nem áld egy gyülekezetet, ott lehet hangoskodni, üres szavakat mondani, de Isten ereje és a hangerő – az sohasem ugyanaz!
Isten azt akarja, hogy ne legyen személyválogatás, az ő népe egy legyen! Mindenki egyformán fontos! Mondjuk mi ezt, de vajon úgy is gondoljuk? Az Isten szerint gondolkodó lélek azt mondja, hogy mindenki egyenlő, és mindenkire egyformán szükség van. Szükség van arra, aki felsöpri az udvart, aki lenyírja a füvet, aki kitakarítja a termet, szükség van azokra, akik Isten Igéjét hirdetik, tanítanak, akik zenélnek, énekelnek, verset mondanak… egymásra van szükségünk! Egymás nélkül nem vagyunk gyülekezet! Egy ember vagyunk egyedül ebben a nagyvilágban… és ha Krisztus a feje a gyülekezetnek, akkor minden tagnak fontos szerepe van!
Pál és Barnabás munkáját nagy áldás kíséri. Meggyógyulnak a betegek, sok csoda történik. És a népek, mikor ezt látják, leborulnak előttük, és dicsérni kezdik őket, azt hívén, hogy az istenek érkeztek hozzájuk, és áldozni akarnak nekik. Mikor ők ezt meghallották, megszaggatták köntösüket, és kiáltanak a sokaságnak: - Férfiak, miért művelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes üzenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek! Ők a porig alázták magukat, nem fogadták el az Istennek járó magasztalást! Isten áldása nem is maradt el tőlük!
Egy kitűzött napon Heródes díszbe öltözve szólt a néphez. És a nép felkiáltott: - Isten szava ez, és nem emberé! Heródes örült ennek a dicséretnek. És azonnal megverte az Isten angyala, hogy nem Őneki adta a dicsőséget, és a férgektől megemésztve meghalt. Az Istennek Igéje pedig növekedett és terjedt…
Sohasem tudhatjuk, milyen következménye lesz annak, ha az Istent illető dicséretet elfogadjuk! Legyünk nagyon éberek, figyeljünk a Szentlélek vezetésére, nehogy elkövessük ezt a hibát! Nagy esőnek zúgását hallom… épül, növekedik a gyülekezet. Nehogy most kövessük el azt a hibát, hogy mindezt embereknek tulajdonítjuk! Végezze mindenki szorgalmasan azt a munkát, amivel Isten megbízta! Örüljünk az áldásnak, a növekedésnek, de a dicséretet el ne fogadjuk, és ne édesgessük szívünkben, mert ezzel Isten ellen vétkezünk, és önmagunknak nagy nyomorúságot, Isten munkájának nagy kárt okozhatunk! Minden dicsőség, hála és felmagasztalás egyedül az Istené!

A szerző nem adta nevét a leíráshoz.