JÉZUSATYÁNK

  Földönkívüli evolúciós értelmek az ötödik korszakos kinyilatkoztatásban     Jézus azért tanított az Isten atyaságáról, valamint az emberek szellemi testvériségéről, mert az Isten atyaságán alapuló szellemi testvériség létének megértése és elfogadása nem csak a halál legyőzését teszi lehetővé az evolúciós eredetű személyiségek számára, hanem az örök fejlődés folyamatában való részvételüket is biztosítja. Aki a földi élet létezésével kapcsolatban elfogadja az isteni akarat működését, és az Istent nem csak az élet forrásának, hanem következetesnek is tartja, annak alapos okkal kell feltételeznie azt is, hogyha a mi bolygónkon léteznek Istent felfogni képes értelmes lények, akkor ilyen értelmeknek más bolygókon is létezniük kell. A földönkívüli evolúciós értelmek létezéséről nem venni tudomást kicsit olyan, mint amikor valaki az Istennel kapcsolatban ezt állítja: „lehet, hogy van, lehet, hogy nincs”. S pontosan így állnak hozzá sokan a földönkívüli evolúciós értelmek létezésének

    Jézus vallása, egyetemes voltát mutatja.  Az „új tanító” adományozásával kapcsolatos megnyilatkozások, és az, ahogy a Jeruzsálemben összegyűlt különböző emberfajtákba és nemzetekbe tartozó emberek fogadták az apostolok szónoklatait, mindez Jézus vallásának egyetemes voltát mutatja. Az országról szóló evangéliumot nem lehetett egy adott emberfajtával, műveltséggel vagy nyelvvel azonosítani. A pünkösd napja megmutatta a szellem ama nagy erőfeszítését, hogy megszabadítsa Jézus vallását a megörökölt zsidó láncoktól. Eleinte az apostolok, még a szellemnek a minden húsvér testre való kiáradását követően is, megpróbálták a judaizmus követelményeit ráerőltetni az áttértekre. Még Pálnak is gondja akadt a jeruzsálemi testvéreivel, mert ő nem volt hajlandó alávetni a nem-zsidókat e zsidó szokásoknak. Egyetlen kinyilatkoztatott vallás sem terjedhet el az egész világon, ha elköveti azt a súlyos hibát, hogy átitatódik valamilyen nemzeti műveltséggel vagy összekapcsolódik bevett faji, társadalm

  „(…) Az Atya örökkévaló teremtésében az élet nem a tétlenségben és önző kényelemben való végtelen pihenésről szól, hanem a vég nélküli fejlődésről a kegyelemben, az igazságban és a dicsőségben. A mennyei Atya házában lévő sok-sok állomáshely egy-egy megálló, olyan élet, melynek rendeltetése az, hogy felkészítsen titeket a következőre, mely előttetek áll. A világosság gyermekei így fognak dicsőségről dicsőségre tovább menni, míg eljutnak ahhoz az isteni állapothoz, amelyben szellemileg tökéletessé váltak, éppen olyan tökéletessé, mint amilyen tökéletes az Atya minden dologban.” (Az Urantia könyv, 181:1.2)