„A torontói jegyzőkönyvek”
A NWO
eszméjének akkori irányítói, a kanadai Torontóban gyűltek össze azzal a céllal,
hogy kidolgozzák a következő 50 évre szóló stratégiájukat.
Serge Monast 1995-ben publikálja „A torontói jegyzőkönyvek” (Les Protocoles de Toronto) c. dokumentumot.
A szerző szerint a jegyzőkönyvek 1967 nyarán születtek, amikor a NWO eszméjének akkori irányítói a kanadai nagyvárosban gyűltek össze azzal a céllal, hogy kidolgozzák a következő 50 évre szóló stratégiájukat.
Miután elolvastátok a kivonatokat, mindenki eldöntheti, hogy az elmúlt 50 évben vajon mennyi (és hogyan) valósult meg ebből.
Serge Monast 1995-ben publikálja „A torontói jegyzőkönyvek” (Les Protocoles de Toronto) c. dokumentumot.
A szerző szerint a jegyzőkönyvek 1967 nyarán születtek, amikor a NWO eszméjének akkori irányítói a kanadai nagyvárosban gyűltek össze azzal a céllal, hogy kidolgozzák a következő 50 évre szóló stratégiájukat.
Miután elolvastátok a kivonatokat, mindenki eldöntheti, hogy az elmúlt 50 évben vajon mennyi (és hogyan) valósult meg ebből.
- Erősíteni kell a „Szórakozás Társadalmát” (Société
des Loisirs), amely már eddig is hatalmas szolgálatokat tett nekünk. Az
elsődleges ösztönök által diktált egyéni elvárások minél rövidebb időn
belüli kielégítése gyenge, befolyásolható és manipulálható generációkat
eredményez. Ennek érdekében fel kell használnunk az audiovizuális
technológia valamennyi vívmányát, s az egyéneket (kiemelten az ifjúságot)
ezen keresztül individualista életszemléletre kell nevelni, mert a jövő
emberének ilyennek kell lennie. Egy önző embernek nincsenek eszméi,
nincsenek álmai, sem pedig belső tartása.
- Bátorítani kell az ökológiai szemléletű anarchizmus
elterjedését, kiemelten az egyetemi, főiskolai hallgatók körében, hiszen
ők a nemzetállamok ellenségei. Az úgynevezett környezetvédelmi és zöld
gondolkodás természetes (de csak taktikai) szövetségesünk mindaddig, amíg
a fennálló nemzetállami rendet támadja.
- Az általunk befolyásolt ifjúság lelki szegénységét
egy hamis és virtuális, tudománynak tűnő technológiai masszával kell
ellensúlyoznunk. Ennek a legmegfelelőbb terepe az oktatási rendszer, ahol
a klasszikus humán műveltséget helyettesítenünk kell egyfajta műszaki,
pragmatikus szemléletmóddal.
- Szorgalmaznunk kell a nemzetközi
szabad-kereskedelmet; le kell bontanunk a gazdasági és politikai
határokat, meg kell szüntetnünk a külkereskedelmet sújtó adókat, mert
ezáltal a nemzetállamok elveszítik egyik legerősebb fegyverüket. A nemzeti
és hazafias érzések egyre nevetségesebbé válnak, ami elősegíti a
globalizációt. A korlátok nélküli szabad-kereskedelem elősegíti a
munkanélküliség növekedését, a gyengébb nemzetállamok versenyképességének
elvesztését, a hagyományos nemzetgazdasági ágazatok végzetes lemerülését
és piacvesztését.
- Embereink, szimpatizánsaink által az elsők között
elfoglalandó területek a nemzetállamok külügyminisztériumai, a
bevándorlási hivatalok és a nemzetközi szervezetek migrációs ügynökségei.
Feladatuk az, hogy minél tágabbra nyissák a fejlett államok kapuit a
harmadik világból (elsősorban Afrikából és Ázsiából) érkező migránsok
előtt, hiszen így jelentősen növekszik a befogadók és a bevándorlók
közötti feszültség. A sajtó manipulálásával, a közvélemény általunk
kívánatosnak tartott irányba történő befolyásolásával – érdekeinknek
megfelelő módon – mindig olyan híreket terjesztünk, amelyek mindig a
megfelelő lökést adják a tömegeknek. A harmadik világban fegyveres
konfliktusokat és háborúkat gerjesztünk, mert ezek hatására az onnan
kivándorolni, menekülni szándékozók hullámokban érkeznek majd a Nyugat
kapuihoz.
- A nyugati világban működő nagyvállalatok
termelőegységeit lassanként át kell helyezni azokba az államokba, amelyek
még hisznek a piacgazdaság mindenhatóságában, s devizaéhségük elnyomja a
legelemibb óvintézkedéseket is: a keleteurópai és mediterrán országok,
Dél-Amerika. A multik természetesen csak addig fognak ottmaradni, amíg a
munkaerőt valóban rabszolgaáron tudják nyújtani; amint szükséges (s amint
a politikai változások lehetővé teszik), tovább kell vonulni még
keletebbre: a Szovjetunió, Kína és a többi ázsiai országba. A befogadó
államokat rá kell bírni, hogy kölcsönöket vegyenek fel a nemzetközi
pénzintézetektől (elsődlegesen az IMF-től és a Világbanktól, amelyek
gyakorlatilag a mi tulajdonunkban vannak). Ha húzódoznának a
kölcsönfelvételtől, meg kell ingatni a gazdaságukat, válságot kell
előidézni, s bele kell zavarni őket egy adósságspirálba, majd – közvetett
módon – kényszeríteni kell őket, hogy válságköltségvetésből válságköltségvetésbe
bukdácsoljanak.
- Létrehozzuk a globális gazdaságot (Économie
Globale), amely fölött sem a nemzetállamok, sem a szakszervezetek nem
tudnak semmiféle kontrollt gyakorolni. A globális gazdaság előbb-utóbb
létrehozza a saját (ugyancsak globális) politikáját, s ennek következtében
szükségessé válik a politikai rendszerek globális újjászervezése, melynek
bölcsőjénél mi fogunk bábáskodni.
- A globális gazdaság másik következménye, a globális
tömegkultúra, melybe – óvatosan és kiegyensúlyozott módon – bele kell
tenni minden vallásból, minden nemzeti kultúrából és minden hagyományból,
szokásból és tudományból egy kicsit – hogy mindenki elégedett legyen. Az
írott és elektronikus médiumokon keresztül sulykolni fogjuk az
uniformizált (és általunk előírt) ízlést kialakító reklámokat.
- Bátorítani kell (főként az ENSZ és a NATO égisze
alatt) a békefenntartó és béketeremtő katonai műveleteket, amelyeknek – a
lehetőségekhez képest – humanitárius akcióknak kell tűnniük a közvélemény
előtt (lásd még a média szerepe!). Ezek a fegyveresek valójában azt a célt
szolgálják, hogy a két szervezet vezetésében elhelyezett embereink mindig
rajta tartsák a szemüket a világ forrongó pontjain, s befolyásolhassák az
ottani eseményeket. A békeműveletek helyét pedig lassan majd átveszik a
reagáló erők, később pedig már az egyszerű megelőzés is okot szolgáltathat
fegyveres beavatkozásainkhoz, a világ bármelyik országában. Mindehhez
szükséges az ENSZ és a többi nemzetközi katonai szervezet alapszabályainak
lassú átalakítása, hogy előbb-utóbb (a már létező nemzetközi katonai erőn
kívül) rendelkezésre álljanak nemzetközi rendőri és csendőri erők is.
- Az egyént egyre kiszolgáltatottabbá kell tenni, s
igaz ez a gazdasági, az ideológiai és az érzelmi összetevőre is. Emelni
kell a nyugdíjkorhatárokat, egyre bizonytalanabbá kell tenni a
munkahelyeket (tudatosítani kell például a munkavállalóban, hogy bármikor
elbocsátható), a fizetések vásárlóerejét fokozatosan csökkenteni kell
(például mesterségesen gerjesztett infláció segítségével), ugyanakkor biztosítani
kell az egyéni agymosás lehetőségét (primitív tévéműsorok, manipulált
oktatás, irányított sajtó, fogyasztás-centrikus társadalom, stb.). Érdemes
megfontolni olyan – nagy visszhangot és felháborodást kiváltó –
bűncselekmények elkövetésének elősegítését, amelyek hatására az egyén maga
kiált nagyobb biztonság és erőteljesebb rendőri vagy titkosszolgálati
jelenlét után.
- A nemzetállamokat minden eszközzel meg kell
akadályozni abban, hogy gazdasági területeiket önállóan korszerűsítsék;
különös figyelmet érdemelnek ilyen szempontból az energia- és pénzügyi
szektor, a mezőgazdaság, valamint az új technológiák. Ezek azok a
neuralgikus pontok, amelyeket ki kell vonni a nemzeti felügyelet alól, és
soron kívül globális ellenőrzés alá kell helyeznünk.
- Ahol lehet, az emberi munkaerőt gépekkel,
robotokkal és – lehetőség szerint, a technológiai fejlődés függvényében –
számítógépekkel kell helyettesíteni.
- Egyre több olyan adatbázist kell létrehozni,
amelyek – változatos módon, a technológiai fejlődés függvényében – egyre
több információt tárolnak az egyénekről. Ezeknek a nyilvántartásoknak
szükség esetén összekapcsolhatóknak kell lenniük, s fenntartásuk, valamint
ellenőrzésük nemzetközi szervezetek joghatósága alá kell essen. Ezek
szükségességét bűnmegelőzési és bűnüldözési céllal kell magyarázni a
tömegeknek. Mindezen lépésekkel párhuzamosan a lehető legjobban
szigorítani kell a lőfegyverek egyének általi birtoklásának jogi
feltételeit.
- A velünk szembehelyezkedő nemzetállamokat meg kell
büntetni: pénzügyi és gazdasági módszerekkel, ideológiai
ellehetetlenítéssel, s végső esetben olyan extrém módszerekkel, mint az
elektromágneses fegyverekkel kiváltott (és irányított) földrengések, éghajlat-
és időjárás-változtatások, a férfiak és nők termékenységének csökkentése
(akár teljes vagy részleges sterilizáció), stb.
- Azokat az egyéneket, akik nem állnak be a sorba, s
tetteikkel vagy szavaikkal veszélyeztetik az Új Világrend kialakítását, el
kell lehetetleníteni, meg kell bélyegezni, nevetségessé kell tenni; végső
esetben fizikailag is meg kell semmisíteni.
Eddig tartott a
jegyzőkönyvek tartalmának kivonatos ismertetése. Serge Monast 1996 decemberében
hirtelen elhunyt, s lakásából, illetve irodájából dokumentumok százai tűntek el
a halálát követően. 1997 januárjában két egykori munkatársai is életét veszti:
egyikük autóbalesetben, a másik pedig (egy újságíró-gyakornok) állítólag
részegen kiesik egy toronyépület huszadik emeletének egyik ablakából.
Serge halála előtt (’96 novemberében) egy tévéműsorban azt ígérte, hogy a jegyzőkönyvekről, valamint további exkluzivitásokról részletekkel fog szolgálni, de hirtelen halála ebben megakadályozta.
Serge halála előtt (’96 novemberében) egy tévéműsorban azt ígérte, hogy a jegyzőkönyvekről, valamint további exkluzivitásokról részletekkel fog szolgálni, de hirtelen halála ebben megakadályozta.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése