1. A bábjátékos
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akinek a szíve se jó, se rossz nem volt, csak olyan, mint a legtöbb emberé. Ez az ember vásárokra járt a maga készítette bábuival és azokat olyan ügyesen tudta használni, velük olyan lelkes és nevelő történeteket játszatott és mondatott el, hogy örült a szív, amelyik előadásain jelen lehetett. Ő ezekről azt hitte, hogy mind az ő tehetségéből származnak. Minden játékának ugyanis egy célja volt: Megismertetni a falusi néppel az igaz szeretetet és Felém vezetni őket. Minden története happy-end-del végződött, vagyis a jó elnyerte jutalmát, a gonosz, pedig méltó büntetését. Tódult a nép, öregek, fiatalok a sátrába, mert mint a szomjúhozónak a tiszta forrásvíz, úgy hatott az a lelkek sóvárgására. Felüdült a lélek egy-egy előadás meghallgatása után. A közönség akárhányszor is ment, mindig új történetet hallott, a játékos soha egyet sem ismételt meg, amit egyszer lejátszatott bábuival azokat el is feledte. Számára ott volt…