Az Úr beszéde az igazi Isten imádatról. Az Úr nyilatkozik a törvényben rejlő ítéletről és a szeretetben rejlő szabadságról

 

                                                     A benső Ige útján kapta és leírta:

                                                                 LORBER JAKAB
                                                                    (1800-1864)

Isten Háztarása II. Könyv. 228. Fejezet

Az Úr beszéde az igazi Isten imádatról

Az Úr ekkor felszólította a síkság gyermekeit, keljenek fel, majd így szólt hozzájuk: halljátok mindnyájan gyermekeim! Én vagyok az egyedüli szentséges mindenható Isten minden dolgok és lények Teremtője a Mennyben és a Földön!

Kívülem nincsen más Isten, s az egész végtelenséget és örökkévalóságot az Én szeretetem, bölcsességem, irgalmam, kegyelmem hatalma tölti el. Örökkévalóságok óta Úr vagyok mindenek felett, mert minden Belőlem származik, és végtelen hatalmamnak van szükségszerűen alárendelve!

De miként is lehetne ez másként, mikor mindaz, ami létezik, az Én akaratomból származik, az tartja fenn, s az alól sohasem szabadulhat fel. Mert ha valami felszabadulna hatalmam alól, akkor szükségszerűen egész létét is elveszítené, mivel az egész végtelenségben semmi sem létezhet akaratom nélkül, s ez minden lét alapfeltétele az egész végtelen térségben örökké.

Mivel pedig ez így van, s lehetetlen is, hogy másként legyen, el kell ismernetek Engem annak, aki vagyok, azaz az egyedüli Istennek és egyedüli Úrnak! Csak az lehet az Úr, aki önmagából örökké birtokában van minden végtelen hatalomnak, erőnek!

Én örökké és végtelenül birtokában vagyok mindennek, tehát egyedüli Úr vagyok. De azért nem kell Előttem a porban hevernetek és hiábavaló módon beszennyeznetek testeteket, s annak leplét! Egyenes tartásúaknak teremtettelek titeket és nem porban csúszkáló férgeknek, hanem szabad embereknek, mint gyermekeimet, egymás között pedig testvéreknek, mindenkor egyenes testtartással járjatok tehát Atyátok előtt!

Tudjátok meg tehát a saját ajkamról, hogy semmiféle testi szolgálat nem tetszetős Előttem, mert nem azért nyertétek testeteket, hogy azzal szolgáljatok Nekem bármilyen módon is, hanem azért adatott, hogy a kellő ideig szellemetek megerősödésére szolgáljon, mert a szellem a ti tulajdonképpeni lényiségtek!

Mire való tehát az, ha valaki pórba borul testével Előttem? Talán elnyeri ezzel tetszésemet, vagy talán jobbakká váltok azzal, hogy egy ideig a porban hemperegtek? Azt mondom tehát nektek, - ez hiábavaló dőreség! Nem volna balga az a kézműves, aki egy ideig a pórba hevertetné a szerszámát, hogy ezzel mutassa ki, milyen nagyra becsüli az ezzel végzendő munkáját?

Úgy vélem, a kézműves okosabban teszi, ha arra használja fel szerszámát, amire való, mert csak az elvégzett munka válik becsületére, s nem a szerszáma. Szellemetek számára pedig Én vagyok a legfontosabb munka, aki mindig ugyanazon, változatlan Isten vagyok! Ezért az, aki Előttem megalázkodik és Engem imád, az szüntelenül cselekedje azt, mert Én szüntelenül szentséges vagyok mindenki számára!

Aki tehát testével akarna Engem imádni, annak nappal és éjszaka szüntelenül a porban kellene heverni, s ha Én ezt kívántam volna tőletek, akkor férgeknek teremtettelek volna titeket, nem pedig szabad embereknek.

Az igazi imádat abban áll, hogy szüntelenül akaratom szerint cselekedjetek. Akaratom többszörösen is megnyilvánul előttetek: - először a természetszerű dolgok rendjében, azután a saját szellemi szívetekben, ami a tiszta szeretet, s végül hírnökeim által, most pedig mindennek igazolására Általam is!

Szeressetek tehát Engem mindenek felett, egymást pedig, mint önmagatokat, akkor valóban szellemben és igazságban imádtok Engem! Ez az Én akaratom, s egyedül csak ez jelent Előttem valamit, minden egyéb azonban csak hiábavaló balgaság! Így cselekedjetek tehát, akkor mindenkor tetszésemre szolgáltatok! Amen.

 

230. Fejezet. Lamek dőre kérelme törvényekért. Az Úr nyilatkozik a törvényben rejlő ítéletről és a szeretetben rejlő szabadságról

Hálásan és mélységes alázattal fogadott fenséges tanítás után Lamek ismét kérdést intézett az Úrhoz!

Óh Uram, mivel egyszer már megkérdeztelek, végtelen jóságodban, türelmedben bízva, még egy kérdést merészelek Hozzád intézni! Azt szeretném közvetlenül legszentségesebb ajkadról hallani, miként kellene az embernek földi viszonylatban a Te tetszésedre cselekedni?

Lásd, szentséges Atyám - ha egyik helyiségből a másikba rendes út vezet, senki sem tévedhet el, kivéve, ha szándékosan teszi ezt, vagy ha a járatról letérve, egy rövidebb utat keres magának, s így kígyókkal, viperákkal telt bozótos helyre kerül!

Ezért semmi sem lenne számunkra kívánatosabb, mint az, ha pontosan megjelölnéd nekünk, óh szentséges Atyánk a követendő utat, azaz határozott törvényt adnál, hogy szerinte, s nem másként tudjuk, mit akarsz, mi van isteni rended szerint, s akkor könnyen tudnánk tetszésedre szolgáló módon élni!

Ha azonban nincsen ilyen törvényünk, akkor minden egyes lépésünket folytonos aggodalom kíséri, nem követünk-e el valamilyen ballépést legszentségesebb rended ellen! Ha Neked úgy tetszik, óh szentséges Atyám, az egész síkság nevében kérlek erre és hűséges követést fogadunk Neked örökre!

Az Úr erre felemelte kezét, s így szólt: mint mindnyájatok szentséges szeretetteljes Atyja, azt mondom nektek: ha törvényekkel korlátozlak titeket, akkor egyben ítélet alá is kerültök, mert ítélet nélkül nem állhat fenn törvény, tehát ítélet sincsen törvény nélkül!

Ha eddig törvényeket adtam volna neked, Lamek, akkor nem, mint Atyátok és segítőtök jöttem volna el hozzátok, hanem mint kérlelhetetlen bíró, hogy elkárhoztassalak titeket gonosz üzelmeitek miatt! Nektek azonban nem voltak törvényeitek kezdettől fogva, s olyanok voltatok, mint a gyermekek a bölcsőben. Sok gonosz, sőt égbekiáltóan gonosz dolgot vittetek véghez, mivel azonban nem kaptatok közvetlenül Tőlem határozott törvényt, hanem csupán közvetett tanácsot, ítéletet sem bocsátottam eddig reátok!

Most pedig azért vagyok itt, hogy segítsek rajtatok. Hogyan kérhetsz tehát most, te Lamek törvényeket Tőlem? Vajon mi jobb, az, ha teljesen szabadok vagytok az Irántam való szeretetben, s Én Atyátok vagyok, vagy ha törvények kötnek meg benneteket, s ezáltal mindenkor csak bírátok vagyok?

Azt mondom mindnyájatoknak: - inkább megsemmisítem az egész teremtést, hogysem törvényekkel kössem meg gyermekeimet, s örök halálra ítéljem őket, s ezzel megszűnjek Atyátok lenni!

Vondd tehát vissza Lamek ezt a kérésedet, mert minden gonoszságodban is kedvesebb voltál Nekem, mint amilyen a törvények legszigorúbb követése mellett lennél. A törvény ugyanis minden szeretetet megszüntet a törvényadó és a törvény által sújtottak között, s a szeretet helyébe a kérlelhetetlen szigorúságú igazságot helyezi!

Már pedig ki mondhatja el magáról - én mindenben tökéletesen betöltöm a törvényt? Ez csupán Számomra volna lehetséges, de egyetlen szabad lénynek sem, s a teremtménynek az állatokhoz hasonlóan ítéletben kellene élnie. Így pedig hol maradna a szellem szabad élettevékenysége?

Jaj lenne nektek, és jaj lesz minden népnek, amelynek törvényeket fogok adni, mert akkor vasreteszekkel lesz az atyai ház kapuja előttük elzárva, ha pedig Én Magam jövök el, hogy a törvényeket betöltsem, akkor az egész teremtés belepusztul ebbe!

Ezért nem adok nektek törvényt, hanem azt mondom nektek, mint Atyátok: szeressetek Engem mindenekfelett, egymást pedig, mint önmagatokat! Ez az Én akaratom! Minden egyebet pedig szeretetemből eredő bölcsességtekből cselekedjetek, akkor úgy fogtok élni, ahogyan ez a legtetszetősebb lesz Előttem!

Szívleljétek meg ezt, cselekedjetek e szerint, akkor mindenkor megmaradtok szeretetemben és nagy atyai házam kapuja sohasem zárul be előttetek! Amen.

A szeretet, az örök fenntartó elv,

a harag pedig, az csak örökké romboló!

Hogyan képzelhetsz el magadnak egy haragvó Istent? Lásd, a szeretet és a harag, merőben ellenkezik egymással, mert a szeretet, az örök fenntartó elv, a harag pedig, az csak örökké romboló! Ha tehát valamilyen harag lenne lényemben, akkor ez csakhamar megsemmisítené a szeretetet, s mindazt, amit a szeretet teremtett, sőt végül önmagát is!

Amint azonban láthatod, még mindig fennáll! Hol lenne tehát az Én haragom?

Az ember haragos lehet, mert szabadságpróbája miatt, Tőlem különálló lény, s időnként ellentétbe kerülhet Velem, de újra egyesülhet Velem, a szeretet által!

Én azonban, mint a legtisztább szeretet, teljesen képtelen vagyok a haragra! Igen - egykor a harag burkolta be szeretetemet, de akkor még sem szellemileg, sem anyagilag nem volt a végtelenség teremtményekkel benépesítve. A Szeretet ezután felszabadította magát Bennem, a harag nyomása alól és lényiségileg kihelyezkedett!

Ebből a haragból lettek, erre a szellemek, Napok, Világok és ez a Föld is megteremtve, mindezzel, ami rajta létezik. Ha tehát Isten haragját akarod látni, szemléld csak a teremtett dolgokat, mert mindezek Isten haragjából keletkeztek, de nem merőben haragból állanak, mert szeretetem a hatalmasabb elem bennük.

Ezért ne ragaszkodjon az ember a világhoz, hanem szakítsa el magát tőle, nehogy elnyelje, s így haragomba kerüljön bele. A világ ugyanis az Én megrögzített haragom, s aki a világhoz ragaszkodik, az az örök halál rabságába süllyed. Ami pedig előtted talán haragomnak tűnik fel, az az Én isteni szeretet-buzgalmak, azaz a tulajdonképpeni irgalmam!

Úgy beszélhetsz tehát Előttem, ahogyan akarsz, azért nem haragszom meg reád, hanem felvilágosítalak tévedéseid felől. Mondd el tehát, ami a szívedet nyomja, minden tartózkodás nélkül, s Én majd segítségedre leszek! Amen.

Forrás:

http://www.jezusatyank.hu/