A kicsik és a gyengék értékelése!
A kicsik és a gyengék értékelése!
Isten háztartása: I. kötet/111. Fejezet
Amidőn azonban Ádám Énok e két utódját Asmáháél oldalán a társasághoz jönni látta, kérdezte Énokot:
2./ Ki mondta, hogy ez a kettő idejöjjön? Holott én nem akartam, hogy velünk jöjjenek, lévén az egyik nagyon lagymatag, a másik pedig nagyon szeles és komolytalan!"
3./ Énok azonban válaszolta: "Nézd Ádám atyám; az egyik ok, amely azt tette, Járednek atyai szeretete énhelyettem, a fő ok pedig Az, Aki közöttünk jár, és őket felénk vezeti!
4./ Ha azonban ismered őt, hogyan kérdezheted, mi az, amit az Úr cselekszik?
5./ Óh azért örvendj velünk, hogy a nagy Isten - olyan nagyon örvendez annak, ami a világ előtt kicsiny és kedvteléssel nézi a csekélyet, és oly gyorsan segítségére siet annak, ami a szemünk előtt gyenge.
6./ Óh, dicsértessék azért örökre, nagy szentséges Istenünk és Atyánk! Ámen!"
7./ Ádám azonban könnyekig meg volt hatva, és hálát adott Nekem és dicsért és magasztalt Engem nagyon lecsendesedett szíve mélyéből.
8./ Asmáháél azonban az alatt védenceit az atyákhoz vezette és a következő beszédet intézte aztán mindnyájukhoz, szólván:
9./ "Halljátok ti mindnyájan, akik itt jelen vagytok testileg és szellemileg, és a szeretetben és hitben; de különösen halljátok ti, akik különbségeket tesztek ezek között, és amazok között, és úgy mondjátok: "ez itt kedvencem, mert mindig engedelmeskedik szívemnek; élete valósággal belőlem van, minthogy teljesen alkalmazkodik akaratomhoz." És ismét mondjátok: "ezt a gyermeket vagy ezt az embert nem szeretem, és nem tudom szeretni, mert nem alakult szívem kívánságának megfelelően, és az én akaratom szinte idegen neki, és nem figyel teljesen arra, ami nekem kedvemre van. Ha nyugalmat akarok, akkor ugrál, ha járkálni akarok, akkor keresztülszaladgál előttem az úton. Ha azonban beszélnie kellene, kiabál, és ha hallgatnia kellene, beszél; ha járnia kellene, lefekszik; ha virrasztania kellene, elalszik, és álmában félrebeszél" … És így, e mérték után ítélitek meg azokat, akiknek az arca nektek nem tetszik, és száműzitek őket szívetekből azért, mert nem felelnek meg önszereteteknek. Látjátok, milyen igazságtalanok a ti ítéleteitek!
10./ Ha azonban Isten létet adott az embernek, átokra, avagy áldásra hívta-e létbe őt?
11./ Kijelentett-e Isten nektek valamikor különbséget ember és ember között, kivéve a természetes nembelit? Avagy kinyilatkoztatott-e nektek valamikor olyan értelmi parancsolatot, amely azt mondaná: azokat a gyermekeket és embereket, akik nem úgy alakulnak, amint az az önszereteteteknek megfelel, meg kell vetnetek, és csak azokat kell szeretnetek és tisztelnetek, akik nem akarnak mást, mint azt, ami a ti szíveteknek az akarata!
12./ Óh, látjátok, amidőn így tesztek, holott arra parancsolatotok nincs, miként átkozhatjátok a Mélység rabszolgaságát, amely az éjszaka rendetlensége, amely belőletek eredt?! Hiszen saját gyermekeiteket teszitek rabszolgákká!
13./ Nem vagyok-e Én - így szól az Úr - Atyja a ti gyermekeiteknek is éppen úgy, amint az vagyok nektek, atyáknak?
14./ Nincs-e tehát Nekem jogom arra, hogy a gyermekeknek is adjak saját szabad akaratot? És ha Én olyat tettem, amin ti bosszankodtok, köteles vagyok-e Én talán arra is, hogy nektek számot adjak róla?!
15./ Ha azonban már ti öregek sem adtok számot gyermekeiteknek akaratotokról, hogyan kívánhatnátok azt igazán tőlem, Aki titeket mind egészen egyenlő szeretettel veszlek körül, nem úgy, mint ti, az egyiket jobban, a másikat kevésbé, avagy bizony gyakran éppen nem!
16./ Mutassatok Nekem egy pontot a Föld felületén, ahová még sohasem esett volna egy esőcsepp, vagy napsugár, vagy ahol az egyik esőcsepp kevésbé nedves lett volna a másiknál?!
17./ Pedig bizony mondom nektek, nincs keményebb rabszolgaság a merev önakaraténál, amely semmi mást nem vesz tekintetbe, csak egyedül az önszeretetet, azt kívánva, hogy mindenki csak egyetlen egy akaratának hódoljon!
18./ Minthogy azonban a szentséges örök, legbölcsebb, legszeretőbb Atya mindenkinek saját szabad akaratot adott, úgy amint saját szívet is; nem méltánytalan-e ha az idősebb soha, de soha sem akarja látni felnőtt fiának szabad élettevékenységét?
19./ Én azonban azt mondom, bárha a fiúnak jobb, ha élete végéig engedelmeskedik atyjának és neki soha semmiben ellent nem mond, az atyához azonban mégis sokkal illőbb, ha fiának születésétől kezdve olyan irányt ad, amely azt önálló, szabad cselekvésre képesíti, és aztán szabad emberként, saját szeretetének ösztönzéséből tér vissza az atyához, mondván:
20./ Óh, atyám, nézd, fiad megjött és tenyerén akar hordozni téged.
21./ Mondjátok, nem többet ér-e ez, mint ha mondanotok kell gyermekeiteknek: "Jer ide és vezess engem!" És a fiú jön és megteszi akaratodat, de nem mert volna jönni, ha fel nem szólítod őt rá!"
22./ Óh, látjátok, milyen nagyon megkülönböztetitek ti még egymást, és milyen kevéssé vagytok ti még hasonlók Ahhoz, Aki örök gyermekivé szeretne tenni titeket!
23./ Nézzétek meg e nagy fa leveleit, amelyek mind együttvéve megvédenek titeket a Nap, tűző sugaraitól és gondolkozzatok felette magatokban, melyik az a levél, amelyik a másikat értékben felülmúlja?
24./ Ti azt mondjátok: Legalul van-e, vagy legfelül, az nem határoz. Ha azonban a levelek ízletes étel lennének, akkor a nagyobbak értékesebbek lennének a kicsinyeknél!
25./ Ez a ti becslésetek. De mi volt bennetek a becsüsmester? Állíthattok-e mást, mint hogy magatok előtt hűen bevalljátok és mondjátok:
"A mi sokat élvezni akaró, önszeretetünk" - anélkül, hogy a legkevésbé is tekintettel lennétek a Teremtőre, hogy vajon Ő, a legkisebb levelekbe nem helyezett-e még nagyobb rendeltetést, mint a gyomrotoknak inkább megfelelőkbe!
26./ De ha létrát csináltok, miért csináljátok az alsó fokokat erősebbre, mint a felsőket?
27./ Én azonban mondom nektek - amit ti is tudtok - hogy azért az alsó fokok nem célszerűbbek a felsőknél; habár ezek gyengébbek az alsóknál és messze vannak ezektől felfelé, mégis ha aztán a létrát a fának támasztjátok, nem éppen a leggyengébbek érinti-e akkor a gyümölcsöt.
28./ Óh, bizony mondom nektek, így építek majd Én is Magamnak egy létrát emberekből, mégpedig egy létrát, amelyet majd az élet fájához támasztok, amely a Föld alapjától a minden élet mennyországáig ér. Boldogok lesznek azok a létrafokok, amelyeket legfölülre teszek. Mert csak azok érik majd el az életet; míg az erősek várakoznak majd mindama életteher alatt, amely a mélységbe dobatik!
29./ Jól értések meg ezt és soha se ítéljétek meg gyermekeiteket önszeretetek szerint, hanem az isteni szabadság és isteni szeretet szerint.
Az ISTEN HÁZTARTÁSA és sok-sok értékes tanítások, letölthetők itt:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése