Főhatalom — Isteni és emberi

  

       

Főhatalom — Isteni és emberi

 Az emberek közötti testvériség alapja, az Isten, atyaként való elfogadása. Az Isten családja, az Isten szeretetéből származik — az Isten, szeretet. Az Atya Isten, istenmód szereti a gyermekeit, minden gyermekét.

 A mennyország, az isteni kormányzás, az Isten főhatalmának tényén alapul — az Isten szellem. Lévén, hogy az Isten szellem, ezért ez az ország, szellemi. A mennyország nem anyagi, és nem is pusztán értelmi; az ország nem más, mint szellemi kapcsolat, az Isten és az ember között.

 Ha a különféle vallások elismerik, az Atya Isten szellemi fennhatóságát, akkor minden vallás, békében megférhet egymás mellett. Ha csak egy is közülük azt tartja magáról, hogy valamiben kiválóbb a többihez képest, és hogy kizárólagos hatalmat gyakorolhat a többi vallás felett, akkor az a vallás valószínűleg türelmetlen lesz a többivel vagy akár arra is vetemedhet, hogy üldözze más vallások híveit.

 A vallási béke — a testvériség — soha nem jöhet létre, hacsak az összes vallás, teljesen le nem mond, minden egyházi hatalomról és teljes mértékben, fel nem adja a szellemi főhatalom minden formáját. Egyedül Isten, a szellemi uralkodó.

 A vallások közötti egyenlőség (a vallásszabadság) megteremtésének ára, a vallási háborúk megvívása, hacsak az összes vallás, meg nem egyezik abban, hogy minden vallási főhatalmat, egyetlen emberfeletti szintnek adnak át, magának Istennek.

 A mennyország, az emberek szívében, vallásos egységet (de nem szükségszerűen egyformaságot) teremt, mert az ilyen vallásos hívőkből álló, minden vallási csoport, megszabadul az összes egyházi hatalomra vonatkozó képzettől — a vallási főhatalomtól.

 Az Isten szellem, és az Isten szellem-énjéből, egy darabot az embernek ad, mely az ember szívébe költözik. Szellemileg, minden ember egyenlő.

A mennyországban, nincsenek kasztok, osztályok, társadalmi rétegek vagy gazdasági csoportok. Minden ember testvér.

 De amint szem elől tévesztitek, az Atya Isten szellemi főhatalmát, valamelyik vallás, ismét elsőbbséget fog követelni magának, a többi kárára; és ekkor, ahelyett, hogy a földön béke és az emberek között jó szándék honolna, viszályok, ellenségeskedések, sőt vallási háborúk, de legalábbis a hívők között, háborúskodások törnek ki.

 Azok a szabad akarattal rendelkező lények, akik egyenlőnek tekintik magukat, előbb vagy utóbb, próbára teszik uralom- és hatalomszerző képességeiket, a többi ember és embercsoport kárára, hacsak kölcsönösen el nem ismerik, hogy mindannyian, egy mindenek fölött álló hatalom, fennhatósága alá tartoznak. Az egyenlőség elve, sohasem hozhat békét, kivéve, ha mindenki kölcsönösen elismeri, egy mindenek fölött álló főhatalom felügyelő befolyását.

Az urmiai hívek viszonylagos békében és nyugalomban éltek egymással, mert teljesen feladták a vallási főhatalommal kapcsolatos mindenféle nézetüket. Szellemi értelemben mindannyian egy független Istenben hittek; társadalmi értelemben a teljes és megkérdőjelezhetetlen hatalmat a vezetőjük — Cimboyton — birtokolta. Jól tudták, hogy mi történne bármely tanítóval, aki a társai feletti irányítás megszerzésével próbálkozna. Az Urantián addig nem lehet tartós vallási béke, amíg minden vallási csoport, önként le nem mond, az isteni kegyeltséggel, a választott néppel és vallási főhatalommal kapcsolatos mindenféle képzetéről. Csak amikor az Atya Isten, legfőbbé válik, akkor lesznek az emberek, vallási értelemben testvérek és fognak vallási békében élni egymással a földön.