MÁJUS 18_ AZ ÖRÖMÜNNEPEK ÜNNEPE

 

MÁJUS 18_ AZ ÖRÖMÜNNEPEK ÜNNEPE

 

A mennybemenetelre és az Igazság Szellemének eljövetelére (tévesen: a Szentlélek kiáradására) egy napon került sor, közel kétezer évvel ezelőtt. Az őskeresztények még ismerték ezt az igazságot, és az ókeresztény egyházban egészen a 4. századig, e két esemény évfordulóját, együtt pünkösdkor ünnepelték.

De mi is történt Kr.u. 30. május 18. napján? Az örömünnepek ünnepének ezen a napján, két nagy világegyetemi jelentőségű eseményre került sor:

1. Mihály, a Teremtő Fiúnk és helyi világegyetemi atyánk, elindul a trónra emelésének helyszínére, a helyi világegyetemünk központi világára, és felemelkedik az ő Atyjának jobbjára, hogy a helyi világegyetem feletti főhatalmának gyakorlásában, megkapja az Atyától, a hivatalos megerősítést.

2. A helyi világegyetemi Anyánk, az Alkotó Szellem, személyesen is megismerhetővé válik, minden olyan egyén számára, aki a vele való kapcsolatfelvételt kezdeményezi.

A Mihállyal kialakítandó személyes kapcsolathoz csupán, egyetlen feltételnek kell megfelelnünk, mégpedig annak, hogy a benső életünket, megosszuk vele.

Ő abban segít, hogy mindazok részesülhessenek, az Atya kegyelmében, akik küzdenek és szükséget szenvednek.

A vele való kapcsolatunk, az Igazság Szellemén – melyet megkapott minden hívő a Földön, Mihály mennybemenetelét (felemelkedését) követően – keresztül, tölt el bennünket, erővel ahhoz, hogy az igazság-kinyilatkoztatás, értelmi és szellemi szintjein élhessünk és ezt az életet, másokkal is megoszthassuk.

Több mint 200 milliárd évvel ezelőtt, Anyánk hozzáfogott, hogy életet adjon és szeretettel gondoskodjon az életről, a helyi világegyetemünkben, az ő isteni életszikráján keresztül; a Szent Szellemén keresztül, az ő segédkező elmeszellemein, angyalain és számtalan fenséges lényén keresztül.

A mi kis világunkon is, a Földön, hasonlóképpen indította be az életet, 550 millió évvel ezelőtt, lévén, hogy ez a bolygó is, egyike annak a számos világnak, ahol kifejtheti, a szeretetteljes és alkotó erőfeszítéseit, szerte a helyi világegyetemében.

Lévén, hogy Anyánk jelenti, az elménk, világegyetemi forrását, ezért aztán egészen természetes dolog, hogy könnyebb fogalmat alkotnunk róla, mint akár a Mihály Fiúról, vagy a bennünk lakozó Atya-részről, az Isteni szikránkról, a gondolat igazitonkról.

Minden elmét, magához vonz, ebben a világegyetemben; ő hangol össze minden energiát, anyagot és elmét; és kitölti a teljes helyi világegyetemi teret is.

Az Anya segíti, az Atya egyesített szeretetének és Mihály kegyelmének a megosztását, ezért aztán úgy is utalhatunk rá, mint az Isteni Segédkezőre.

Május 18-án sokféleképpen ünnepelhetünk, de valamiképpen érdemes megünnepelni, ezt a jeles alkalmat. A helyi világegyetem többi része – a központi világok és a számos fejlett bolygó – már úgy ünnepli ezt, mint a legszentebb napot. Mi se maradjunk ki belőle. Végül is nekünk, földi népeknek kellene elől járnunk az ünneplésben, hiszen a mi bolygónkon zajlottak azok az események, amelyek lehetővé tették ezt: itt került sor Mihály, hetedik és egyben utolsó alászállására.

Végülis két alapvető oka van annak, hogy az ember higgyen, az emberi továbbélést segítő Istenben:

(1) Az emberi tapasztalás, a személyes bizonyosság, a valamiképp kifejezett remény és bizodalom, melyet, a bennünk lakozó, a Gondolatigazító kezdeményez; és

(2) Az igazság kinyilatkoztatása, akár az Igazság Szellemének, közvetlen személyes segédkezése révén, akár Isteni Fiak, a világra való alászállása által, - pl: JÉZUS, vagy az írott szó, kinyilatkoztatásain keresztül.