A természet miért ilyen szeszélyes

 

 A természet miért ilyen szeszélyes

 A rendembe tartozó lények, a világegyetemi igazgatás szokványos ügyeiben, képesek végleges összhangot felfedezni és messze ható, lényegi mellérendeltséget érzékelni. A halandó elméje számára összefüggéstelennek és véletlenszerűnek tűnő sok dolog, az én felfogásomban rendezett és előre vivő. De a világegyetemekben zajló dolgok közül, sokat nem teljesen értek én magam sem. Már régóta tanulmányozom és többé-kevésbé elég jól ismerem is a feltárt térerőket, energiákat, elméket, morontiákat (fél-anyagi működésmódokat), szellemeket, valamint a helyi világegyetemek és a felsőbb-világegyetemek személyiségeit. Általában értem, hogy e segítők és személyiségek miként működnek, és egészen közelről ismerem a nagy világegyetem meghatalmazott szellem-értelmeinek tevékenykedését. Azonban a világegyetemi jelenségekre vonatkozó ismereteim ellenére, a mindenség működésében állandóan találkozom olyan egymásra hatásokkal, melyeket képtelen vagyok a maguk teljességében felfogni. Folyton találkozom a térerők, energiák, értelmes elmék és szellemek társulásának olyan, látszólag véletlenszerű formáival, melyekre nem tudok kielégítő magyarázatot adni.

 A természet szűkebb értelemben, az Isten fizikai szokása. Az Isten viselkedését, vagy cselekedetét, valamely helyi világegyetem, csillagvilág, csillagrendszer, vagy bolygó kísérleti tervei és evolúciós mintái, korlátozzák és átmenetileg módosítják. A változatlan Isten, egy jól meghatározott, nem változó törvény szerint cselekszik, szerte a széles világmindenségben; de módosítja a cselekvési mintáit, annak érdekében, hogy az egyes világegyetemek, csillagvilágok, csillagrendszerek, bolygók és személyiségek, összehangolt és kiegyensúlyozott működését előmozdítsa, az evolúciós kibontakozás véges munkaterveiben foglalt általános és közvetlen helyi célkitűzéseknek és helyi terveknek megfelelően.

 A halandó ember számára a természetet, úgy lehet értelmezni, hogy annak szilárd alapját a változatlan Istenség, nem változó törvényei képezik, melyeket a helyi világegyetemi, csillagvilágbeli, csillagrendszerbeli és bolygón élő személyiségek által kezdeményezett és kivitelezett tervek, célkitűzések, minták és feltételek valósulása módosíthat, s emiatt tapasztalhatók benne hullámzások és zavarok. Például: Amint Isten törvényei elrendeltettek a Nebadonban, úgy módosulnak a helyi világegyetem Teremtő Fia és az Alkotó Szelleme által kidolgozott tervek szerint; mindezen felül pedig e törvények működésére további hatást gyakorolnak, a bolygótokon tartózkodó és a bolygótok saját csillagrendszeréhez, a Sataniához tartozó bizonyos lények tévedései, vétségei és lázadásai.

 A természet két olyan tényező eredménye, melyek a mindenség tér-idő rendjét alakítják: ezek közül első a paradicsomi Istenség változhatatlansága, tökéletessége és fedhetetlensége, a második pedig a Paradicsomon kívüli teremtményeknek, a legmagasabb rendűtől a legalacsonyabbig, a kísérleti tervei, kivitelezési tévedései, lázadói hibái, félbeszakadt fejlődése és tökéletlen bölcsessége. A természetet ennélfogva átszövi, az örökkévalóság köréből kiinduló, tökéletesség, egységes, változatlan, fenséges és bámulatos szála; de minden egyes világegyetemben, minden egyes bolygón és minden egyes egyedi életben, e természetet módosítják, korlátozzák és esetleg lerontják, az evolúciós csillagrendszerek és világegyetemek teremtményeinek cselekedetei, tévedései és hűtlenségei; és emiatt a természetnek, mindig változó hangulatúnak, sőt mi több, szeszélyesnek, ugyanakkor a felszín alatt állandósultnak kell lennie, és a helyi világegyetem működési rendjének megfelelően kell változnia.

 A természet egyenlő, = a Paradicsom tökéletessége, osztva : a befejezetlen világegyetemek hiányos és rossz voltával, bűnével. E hányados már kifejezi, mind a tökéletest, mind a részlegest, mind az örökkévalót, mind pedig az időlegest. A folytatódó evolúció azáltal módosítja a természetet, hogy növeli a paradicsomi tökéletességtartalmat és csökkenti a viszonylagos valóság rossz-, vétek- és kiegyensúlyozatlanság tartalmát. Isten nem személyesen van jelen a természetben, vagy bármely természeti erőben, mert a természet jelensége nem más, mint a fokozatos evolúció tökéletlenségeinek és néha a lázadás következményeinek a ráépülése, az Isten egyetemes törvényének paradicsomi alapjaira. Az olyan világon, mint az Urantia, úgy tűnik, hogy a természet sohasem lehet, a korlátlanul bölcs és végtelen Isten, megfelelő kifejeződése, igaz megjelenítése és hű képe. A természet, a ti világotokon nem más, mint a tökéletesség törvényeinek korlátozása, a helyi világegyetem evolúciós tervei révén. Mily szánalmas dolog a természetet imádni azért, mert azt valamilyen lehatárolt, korlátozott értelemben, átjárja az Isten; mert az, az egyetemes és ennélfogva isteni hatalom, egyik szakaszát alkotja! A természet egyúttal, az el nem készült, a befejezetlen, a tökéletlen kimunkálásának megnyilvánulása, mely kimunkálás alatt a mindenség rendje szerinti evolúcióban zajló valamely világegyetemi kísérlet alakulása, kiteljesedése és előrehaladottsága értendő.