Miért bántanak a rossz emberek?

Miért bántanak a rossz emberek? Vajon a kutyának van-e lelke, van-e sajátakarata?

130:2.4 Egy napon az új kormánylapáton Jézussal együtt dolgozó egyik fiatal hajóács figyelmét felkeltették Jézus időről időre elejtett szavai, amint a hajójavító műhelyben dolgoztak. Amikor Jézus arról beszélt, hogy a mennyei Atyát igenis érdekli földi gyermekeinek jóléte, Anaxand, ez a görög ifjú azt mondta: "Ha az Istenek törődnek velem, akkor miért nem távolítják el a műhelyből azt a kegyetlen és igazságtalan munkafelügyelőt?" Alaposan meglepődött Jézus válaszától, "Mivel te tudod mi a jóság, és értékeled az igazságot, az Istenek talán éppen azért vezették a közeledbe ezt a tévelygő embert, hogy e jobb útra tereld. Talán te vagy a só, mely őt a többi ember számára kellemesebbé teszi; feltéve, hogy még nem veszítetted el ízedet. Ha ez így van, akkor ez az ember uralkodik rajtad annyiban, hogy a rossz viselkedése kedvezőtlenül befolyásol. Miért nem kerekedsz felül a rosszon a jóság ereje révén, és így te irányíthatnád a kettőtök közötti minden kapcsolatot? Állítom, hogy a benned lévő jó le tudja győzni az őbenne lévő rosszat, csak valódi esélyt kell adnod annak. Nincs lebilincselőbb kaland a halandói létben, mint élvezni azt a lelkesültséget, hogy a szellemi energia és az isteni igazság anyagi létű társa lehetsz a tévedések és a rossz ellen vívott győzelmes csatáikban. Csodálatos és felemelő tapasztalás a szellemi sötétségben gubbasztó halandó számára a szellemi fény élő csatornájává lenni. Ha te többet birtokolsz az igazságból mint ez az ember, akkor az ő szüksége cselekedetre kell, hogy sarkalljon téged. Te biztosan nem vagy az a gyávafajta, aki a partról nézi végig, hogyan fullad a vízbe úszni nem tudó embertársa! És mennyivel többet ér e sötétségben kapálódzó ember lelke a vízben fuldokló testénél!" 130:2.6 Ganid ekkoriban kezdte felismerni tanítója szokatlan ténykedését, vagyis azt, hogy a szabadidejét társai személyes szolgálatával töltötte, és a fiatal indiai megpróbálta kitalálni e fáradhatatlan tevékenységek indítékait. Megkérdezte, "Miért töltöd a szabadidődet állandóan ezekkel az idegenekkel?" És Jézus így válaszolt: "Ganid, aki ismeri Istent, annak senki sem idegen. A mennyei Atya megtalálásának tapasztalása megtanít arra, hogy minden ember a testvéred, és mi különös van abban, hogy az ember fellelkesül az újonnan felfedezett testvéreivel való találkozástól? Az ember fivéreit és nővéreit és az ő gondjaikat megismerni, és megtanulni szeretni őket, ez az élet legmagasztosabb tapasztalása." 130:2.7 E késő éjszakáig tartó beszélgetés során a fiatalember Isten akarata és a szintén akaratnak nevezett emberi elme választása közötti különbség megmagyarázására kérte Jézust. Jézus lényegében azt mondta: Isten akarata Isten útja, közösségvállalás Isten választásával minden más magvábanvaló lehetőséggel szemben. Isten akaratának megcselekedése ezért annak fokozatos megtapasztalása, hogy egyre inkább olyanná válunk, mint ő, és az Isten a forrása és beteljesülése mindannak, ami jó, szép és igaz. Az ember akarata az ember útja, összegzése és lényege annak a halandói választásnak, amivé lenni akar és amit tenni akar. A sajátakarat az öntudatos lény szándékos választása, mely az értelmes gondolkodáson alapuló döntéshozatalhoz vezet.



 Ganid tudni akarta, hogy vajon a kutyának van-e lelke, van-e sajátakarata, és a kérdéseire válaszul Jézus azt felelte: "A kutyának van elméje, melynek révén képes gazdája, az anyagi ember megismerésére, de nem ismerheti meg Istent, aki szellem; ezért a kutyának nincs szellemi természete és nem képes szellemi tapasztalás megélésére. A kutya természettől kapott akaraterővel rendelkezhet és ez fejleszthető, de ez az értelmi képesség nem szellemi erő, és nem is mérhető össze az emberi sajátakarattal, mivel nem gondolkodó - ez nem a magasabb rendű és erkölcsi jelentéstartalmak megkülönböztetésének eredménye és nem is a szellemi és örök értékek választásáé. A szellemi különbségképzésre és az igazságkeresésre való képesség teszi a halandó embert olyan erkölcsi lénnyé, teremtménnyé, aki fel van ruházva a szellemi felelősség sajátosságaival és az örök továbbélés lehetőségével." Jézus tovább fejtegette, hogy mindezeknek az értelmi képességeknek a hiánya akadályozza mindörökké az állatokat abban, hogy nyelvet fejlesszenek ki az időben vagy bármi olyasmit tapasztaljanak meg, amely az örökkévalóságban a személyiség továbbélésével lenne egyenlő. Az e napi okulás eredményeként Ganid soha többé nem hitt az emberek lelkének állati testbe költözésében. 130:2.9 Másnap Ganid minderről beszámolt apjának, és Gonod kérdésére Jézus elmagyarázta, hogy "mindazok az emberi akaratok, melyek kizárólag az állati lét anyagi problémáinak ideigvaló megoldásaival foglalkoznak, arra ítéltettek, hogy megszűnjenek az időben. Akik viszont teljes odaadással erkölcsi döntéseket hoznak és a szellemi választásokat fenntartás nélkül vállalják, fokozatosan azonosulnak az emberben lakozó isteni szellemmel, és ezáltal egyre nagyobb mértékben alakulnak át az örök továbbélés - az isteni szolgálat véget nem érő fejlődése - értékeivé." 130:2.10 Ugyanezen a napon hallottuk először azt a nagy jelentőségű igazságot, mely mai szavakkal megfogalmazva a következőt fejezte ki: "A sajátakarat az emberi elme azon megnyilatkozása, mely lehetővé teszi, hogy az alanyi tudat tárgyilagosan fejezze ki önmagát és megtapasztalja az Istenhez való hasonlatosság iránti vágyakozás élményét." És ugyanebben az értelemben képes minden gondolkodó és szellemi elmével felruházott emberi lény teremtővé válni.

Forrás: Az Urantia könyv

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A máj- és epehólyag-tisztítás technikája

Jézus tiltott tanításai

AZ ANTROPOZÓFIA KÖRVONALAI