Jézus beszél az ítélkezésről
133:1.1 Egy nagyon érdekes esemény zajlott le az egyik délután az út mentén, ahogy
éppen Tarentumhoz közeledtek. Észrevették, amint egy durva és erőszakos suhanc
kegyetlenül rátámad egy kisebb gyermekre. Jézus a megtámadott fiú segítségére
sietett, és amikor kimentette, erősen lefogta a támadót, mialatt a kisebb fiú
el tudott menekülni. Abban a pillanatban, amikor Jézus elengedte az erőszakos
fiút, Ganid rávetette magát a fiúra és alaposan püfölni kezdte, és Ganid elképedésére
Jézus azonnal közbelépett. Miután leállította Ganidot és megengedte a
megszeppent fiúnak, hogy távozzon, a fiatalember, mihelyt lélegzethez jutott,
felindultan így kiáltott: "Nem értelek téged, tanítóm. Ha az irgalom
megköveteli, hogy megmentsd a kisebbik fiút, akkor az igazság talán nem
követeli meg a nagyobbik és támadó fiú megbüntetését?" Válaszképpen Jézus
így szólt:
133:1.2 "Ganid, valóban nem érted. Az irgalmas segédkezés mindig az egyén
dolga, de az igazságos büntetés a társadalmi, kormányzati vagy világegyetemi
igazgatási csoportok feladatkörébe tartozik. Egyénként hálás vagyok, hogy
irgalmat mutathatok; a megtámadott fiú segítségére kell sietnem, és teljes
következetességgel alkalmazhatok elégséges erőt ahhoz, hogy visszatartsam a támadót.
És éppen ezt tettem. Elértem a megtámadott gyermek megmenekülését; itt ért
véget az irgalmas segédkezés. Ez után erővel visszatartottam a támadót
elegendően hosszú ideig, hogy ezáltal lehetőséget adjak a verekedésben gyengébb
félnek a menekülésre, miután visszavonultam az ügytől. Nem bonyolódtam bele a
támadó feletti ítélkezésbe, vagyis hogy megítéljem a szándékát - hogy ítéletet
mondjak minden felett, ami a társa elleni támadásra indította - és azután
felvállaljam a büntetés végrehajtását, melyet az elmém esetleg sugall, hogy
ellentételezzem az ő rosszcselekedetét. Ganid, az irgalom lehet bőséges, de az
igazságnak pontosnak kell lennie. Hát nem látod, hogy nincs két ember, aki
egyetértene az igazságosság követelményét kielégítő büntetésben? Az egyik
negyven korbácsütést szabna ki, a másik húszat, megint más valaki igaz
büntetésül elzárást javasolna. Hát nem látod, hogy e világon az ilyen
felelősségeket jobb a csoportra bízni vagy a felelősséggyakorlást jobb a csoport
választott képviselőire hagyni? A világegyetemben az ítélet azoknál van, akik
pontosan ismerik minden rossztett előzményét és annak indíttatásait is. A
polgárosodott társadalomban és egy szervezett világegyetemben az
igazságszolgáltatás eleve feltételezi a tisztességes megítélésen alapuló igazságos
ítélethozatalt, és ezek az előjogok a világok ítélkező csoportjaira és a teremtésösszesség
felsőbb világegyetemeinek mindentudó intézőire szállnak át."
133:1.3 Napokig beszéltek az irgalom mutatásának és az igazságszolgáltatásnak e
problémájáról. És Ganid, legalábbis bizonyos mértékig, megértette, hogy Jézus
nem szívesen keveredne személyes küzdelembe. De Ganid feltett még egy utolsó
kérdést, melyre sohasem kapott teljesen kielégítő választ; és e kérdés az volt,
hogy: "De tanítóm, ha egy erősebb és rossz természetű teremtmény neked
támadna és az életedre törne, akkor vajon mit tennél? Talán nem törekednél
önmagad megvédésére?" Bár Jézus nem tudott teljes és kielégítő választ
adni az ifjú kérdésére, amennyiben nem volt hajlandó feltárni előtte, hogy ő
(Jézus) a paradicsomi Atya szeretetének a figyelő világegyetem számára való példájául
él a földön, ezért ennyit mégis elmondott:
133:1.4 "Ganid, én igazán megértem, hogy e problémák némelyike mennyire
felkavar téged, és megpróbálok válaszolni is a kérdésedre. Először is, minden,
a személyemet érő támadás esetén eldönteném, hogy a támadó az Isten fia-e -
testvérem a húsvér testben - vagy sem, és ha úgy gondolnám, hogy az ilyen
teremtmény nem rendelkezik erkölcsi ítélőképességgel és szellemi értelemmel,
akkor bizony habozás nélkül a védekezési képességeimet teljes mértékben igénybe
véve védeném magam, függetlenül a támadóra irányuló következményektől. De a
fiúi besorolású embertársamat nem támadnám így, még önvédelemből sem. Vagyis,
nem büntetném meg előre és mérlegelés nélkül azért, mert rám támadt. Minden
találékonyságomat latba vetném annak érdekében, hogy megelőzzem a támadást és
hogy eltérítsem a támadástól és mérsékeljem annak következményeit, ha a megelőzési
beavatkozásom kudarcba fulladna. Ganid, én tökéletesen bízom a mennyei Atyám gondoskodásában;
magamat a mennyei Atyám akarata megcselekedésének szenteltem. Nem hiszem, hogy valódi baj érhet engem;
nem hiszem, hogy az életem munkáját valóban veszélybe sodorhatja bármi is,
amivel az ellenségeim bosszút állhatnának rajtam, és valóban nincs
tartanivalónk attól, hogy a barátaink részéről erőszak áldozatai leszünk. Én
tökéletesen bizonyos vagyok abban, hogy az egész világegyetem barátságos hozzám
- e korlátlan hatalmú igazságban való hithez teljes szívvel ragaszkodom minden
ezzel ellentétes történéssel szemben."
133:1.5 Ám Ganid nem volt teljesen elégedett a válasszal. Sokszor beszéltek
ezekről a dolgokról, és Jézus beszámolt neki a gyermekkora némely élményéről és
szólt Jákobról, a kőműves fiáról is. Ganid, miután megtudta, hogy Jákob miként
nevezte ki magát Jézus védelmezőjének, így szólt: "Ó, most már kezdem
érteni! Először is, épelméjű emberi lény nagyon ritkán támadna meg egy olyan
kedves személyt, mint amilyen te is vagy, és még ha valaki olyan meggondolatlan
lenne is, hogy ilyet tegyen, igen bizonyosan a közelben lenne egy másik
halandó, aki a segítségedre sietne, éppen úgy, ahogy te is mindig a segítségére
kelsz annak a személynek, akiről úgy látod, hogy szorult helyzetben van. A szívem
mélyén egyetértek veled, tanítóm, de az eszem még mindig azt mondatja velem,
hogy ha én lettem volna Jákob, akkor bizony élvezettel büntettem volna meg
azokat a goromba fiúkat, akik arra vetemedtek, hogy rád támadjanak csak azért,
mert úgy gondolták, hogy nem fogsz védekezni. Úgy vélem, hogy az életutadon te
bizony elég nagy biztonságban vagy, hiszen sok időt fordítasz mások
megsegítésére és a szorongatott helyzetben lévő társaid számára való
segédkezésre - nos, minden bizonnyal mindig lesz valaki, aki megvédjen."
És Jézus így válaszolt: "Az a megmérettetés még nem jött el, Ganid, és amikor
eljön, akkor nekünk alá kell vetnünk magunkat az Atya akaratának." És ez
volt minden, amit az ifjú a tanítójából kiszedhetett az önvédelem és az ellen
nem állás nehéz tárgykörében. Egy másik alkalommal azt a választ kapta
Jézustól, hogy a szervezett társadalomnak minden joga megvan ahhoz, hogy az
igaz felhatalmazásaival élve erőt alkalmazzon.
Forrás: Az Urantia könyv
Megjegyzések
Megjegyzés küldése