Szellem szíve: a benned rejlő, Isten iránti szeretet!



Szellem szíve: a benned rejlő, 
Isten iránti szeretet!
ISTEN HÁZTARTÁSA. Lorber Jakab (1800-1864) III. Kötet.

A bölcs férfiú – (Jézus, vagyis Isten.) erre kézen fogta Lameket, s így szólt: halljad te alázatos szívű férfiú! Nem többet jelentenek-e testvéreid szívei ennél a templomnál? Te azonban velünk együtt mégis keresztül-kasul jártál azokon! 
Miért aggodalmaskodsz tehát ebbe a templomba belépni, amelyre Isten csupán reálehelt, testvéreid szívét azonban életre keltette örök szentséges szeretetével, irgalmával, kegyelmével?
Vajon mi több, Isten lehelete akaratából, vagy a te testvérek szívébe árasztott, Szívéből eredő élő Igéje? Lásd Napok, Világok, s minden dolgok Isten akaratának leheletéből kelet-keznek, a szívben lakozó emberi szellem azonban, Isten szellemének lényegi része, Isten szívéből eredőleg!
Úgy véled, Isten tetszését leli a magasságban? Óh, semmiképpen sem, mert csakis az alacsony, kicsiny, felé fordítja szívét.
Isten nem akar fenséges nagy és gazdag Isten lenni gyermekei előtt, hanem kicsinyek, ala-csonyak, szegények Istene, s mindent gyermekeinek adott, hogy amije van, az az övék legyen. Mivel pedig ez az örök igazság, hogyan keresheted te a csillagok felett azt az Istent, akinek úgy tetszett, hogy az emberek kicsiny szívébe rendezzen be lakhelyet magának? 
Mondd meg, hogyan jött Isten nemrégen hozzád? Lásd, mint egy koldus. Akkor bölcsességéről ismerted fel. Hogyan van az, hogy egy felhő ennyire elhomályosítja látásodat?
Lásd, a szegénységben rejlik az igazi bölcsesség! Aki Istenhez hasonlóvá akar válni, annak szegénynek kell lennie, és csak legnagyobb szegénységben ismeri fel, hogy Isten, aki Maga is szegény, szegénységben leli legnagyobb tetszését, mert az élet szegénységében, a legna-gyobb szabadság rejlik.

Hogyan és hol kell keresni Istent.

Ostobábban és anyagiasabban, valóban lehetetlen a szellemit felfogni! - (Előzőleg a templom felett egy szívalak fénylett.) Úgy véled, a templom felett ragyogó szív komolyan a te testi szíved? 
Lásd, a te testi szívedet nem használhatjuk az oltáron, arra természetszerű életedhez feltétlenül szükséged van, hanem szellemed szívére van szükség az oltáron, azaz a benned rejlő Isten iránti szeretetre! Azt a szívet azonban, sem a testi kézzel, sem kampóval nem lehet lehúzni, hanem csakis a szeretet erejével.
A templom feletti sugárzó szív különben is csupán jelenség és csak szellemi szemmel látható, s azt jelzi, hogy te egy végtelen távoli Istent szeretsz.
A csillagok mögött keresed, de a mindenkor közeledben levő Istent nem tudod felismerni és szeretni! Szíved sugárzik ugyan az Isten iránti izzó szeretettől és ez semmi más előnnyel nem jár számodra, mint legfeljebb csak azzal, hogy ennek világosságában valamivel jobban látsz, mint a sűrű sötétségben. De nem is az időleges élet világossága a fontos, mert ez az élettel együtt meg-szűnik, hanem az örök tartamú élet. Szellemed szívének, azaz Isten iránti szeretetednek tehát a legközelebb kell lennie hozzád, azaz benned kell lakoznia. Önmagadban kell tehát Istent keresned, felismerned, s azután mindenekfelett szeretned, akkor elnyered az örök életet, mert az Isten Maga az élet, s Ő juttatja az életet! Ha pedig ez az örök igazság, mondd meg nekem, mit használ neked egy végtelen távoli Isten, vagy egy végtelen távoli élet? Az örök életnek, a mi Isten örök szeretete, benned kell lakoznia, ha élni akarsz, nem pedig a csillagok mögött. Azt is meg kell jegyeznem, hogy a végtelen Isten alig lehet hasznodra, mert mint véges lény, örökké sem vagy képes felfogni, Isten tulajdonképpeni végtelen lényét. Isten azért tette meg az emberi szívet lakhelyéül, hogy senki se éljen Isten nélkül és Istenen kívül! Mondd, mit használna neked ez a hatalmas nagy Nap, ha el is érhetnéd kezeddel, de tested és szemed nem volna úgy berendezve, hogy az egész Napot befogadhassad magadba? Akkor sem világosságban, sem meleg-ségben nem lenne részed! Isten azonban úgy teremtette szemedet, hogy az egész Napot áttekinthe-ted, s befogadhatod magadba, s ezért fényét és melegét is felhasználhatod! Téged azonban nem a nagy és távoli Nap melegít most, hanem az, amit magadban kérdezel! 
Lásd, annál inkább fennáll ez az eset Istennel is, akit képtelen vagy végtelenségében felfogni, tehát szinte nem is létezik számodra. De ez a végtelen isten az Ő tökéletes képmását helyezte szellemi szívedbe, s ez a te életed. A te hatalmas erejű szereteted Isten iránt, a benned rejlő és téged éltető képmása, Istennek! Maradj meg ebben, ne emeld ki magadból ezt a szentséget, hanem szilárdítsd meg magadban, akkor nem kell kérdezned, melyik csillag mögött lakozik Isten, hanem felismered magadban a saját szentséges csillagod mögött Istent és a saját életedet, habár számodra még öntudatlanul.
Ébreszd fel tehát szeretetedet, a hozzád oly közeli Isten iránt, akkor szíved az oltáron lesz és felismered a közeli Istent, s az igazi alázat jutalmát! Ámen. 


337. Fejezet.    Lamek belátja dőreségét és felismeri az Urat a bölcs férfiúban. 
       Az Úr beszéde Isten szellemének lényiségéről az emberben.

Lamek csak most értette meg teljesen a bölcs férfiú szavait és mellét verve így szólt önmagá-hoz, óh Istenem, milyen rettentő ostoba is az ember sajátosságában, és milyen nagy türelemre van szüksége az isteni bölcsességnek, amíg a hozzám hasonló emberből, valami lesz, és amíg csak némileg is megérti a fenséges szentséges isteni rendet! De mit is tehet a teremtett ember, önmagából. Csakis azt, hogy a megismert isteni rend szerint él, s aki ezt megis-meri és szerinte él, az bizonyára nem is hibázhat! Óh Istenem, Te tudod a legjobban, mennyit képes az ember elviselni, ezért csak fokozatosan engeded bepillantani végtelen bölcsessé-gedbe, hogy ezután Hozzád hasonlóvá váljon cselekedeteiben. Szeretni, dicsőíteni, magasztalni akarlak tehát egész életemben! 
Mialatt Lamek így szólt, beszélt és szemlélte önmagát, a felhő eltűnt a templomról, úgy hogy tisztán szabadon állt, s a sugárzó szív, az oltárra oszlott alá. Erre az egész nép leborult nagy hódolatában, s így szólt - óh szentséges, mindenható Isten, irgalmazza, kegyelmezz nekünk bűnösöknek! 
Lamek is leborult a bölcs férfiú előtt e rendkívüli jelenség hatására, s így szólt: a te tanításod szerint Isten szelleme lakozik bennem, ezt most elevenen érzem magamban, Benned azonban bizonyára hasonlíthatatlanul erősebben, hatalmasabban van jelen, mint bennem! Ezért előtted leborulva, dicsőítem, magasztalom a benned lakozó isteni szeretet és bölcsességet, valamint önmagamban is felismerve dicsőítem, és magasztalom a saját üdvömet, a népem üdvére. Minden imádatom, dicsőítésem Istené, a mi Urunké, mindenekfelett szentséges Atyánké legyen, amiért annyira leereszkedett hozzánk, hogy szemünk előtt művel ilyen nagy jeleket, hogy őt felismerhessük, az örök életet elnyerhessük, az Ő szentséges, mindnyájunknak kinyilvánított isteni rendje szerint! 
A bölcs férfiú erre lehajolva felemelte Lameket, s így szólt Lamekhez: - Azt mondom neked, szedd össze magadat lelkedben és ismerd fel, ki az, aki ezt mondja most neked! Emberek sohase térdeljenek, vagy boruljanak le emberek előtt. Nézz nappal testvéreid szemébe, s minden ember szemébe ugyanezt tedd, mivel minden egyes ember ugyanazt a Napot látja, azért csak egy Nap sugárzik minden ember szívéből. Ugyanígy működik Isten szelleme is minden egyes emberi szívben! 
Az emberben lakozó isteni szellem, tehát nem egy második Isten, hanem végtelen emberi szellemmel azonos szelem, miként az emberi szemekből, visszatükröződő napsugarak is, egy Napból áradnak.
Én vagyok az Úr, ezt most felismered, s ezért borultál le előttem, Én mindig azt mondom ne-ked, ha a Nap önmagában tartaná meg izzó sugarait, megsemmisítené önmagát! A Nap azonban a hideg földekre árasztja ki sugarait, melegíti, megvilágítja azokat, ezért kellemes az élet azok táján. 
Én is sugárzom minden isteni lényiségemet gyermekeimre, hogy egykor a legnagyobb boldogságban lakozhassanak nálam!
Nem akarom tehát, hogy a gyermekek leboruljanak Előttem, hanem mint jóságos Atyjukat, minden erejükből szeressenek Engem! Az alázatost azonban sohasem tévesztem szemem elől, hanem mindenkor vele leszek, s felemelem, ha leborul Előttem! Ezért megdicsérlek most téged is, mivel alázatos vagy! Maradj meg ebben az alázatodban és szeretetedben, s akkor nem lesz többé szükséged arra, hogy a tetőről húzd le a szívedet. Ámen.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az űr végtelenjét behálózó élet fejlettségi fokáról