Miért kellett meghalnom: hogy megmentsem a világot az örök kárhozattól.

Mária Julianna Teremtő Atya Hetedik, az Utolsó Prófétája által közvetített Üzenete, JÉZUS Atyánknak. 

2012, március 29, csütörtök, 1:15

Jézus keresztre feszítésének részleteit tárja fel..

Drága szeretett leányom, Számomra a legnagyobb szenvedés ideje akkor fog bekövetkezni, amikor megemlékeznek keresztre feszítésem kínszenvedéseiről.

Senki sem képes megérteni, hogy milyen nagy volt az Én szenvedésem a keresztre feszítés ideje alatt, sem a módot, ahogyan megostoroztak Engem.

A legrosszabb a megkorbácsolásom volt. Tíz ember vert vadul Engem, és Testem minden hüvelyknyi részét felhasították.

A hátamon a hús felszakadt, és a lapockáim láthatóak voltak.

Éppen hogy állni tudtam, és az egyik szemem az ütéstől megsérült. 

Egyedül csak a bal szememmel láttam.

Addigra, Poncius Pilátus elé vittek, és töviskoronát helyeztek a fejemre; alig tudtam felállni.

Még mielőtt egy piros rövid ruhadarabot húztak volna rám a fejemen keresztül, meztelenre vet-kőztettek, és a jobb kezembe egy pálmaágat adtak.

Mindegyik tövis olyan volt, mint egy tű, annyira éles. A tövisek közül az egyik, a jobb szememet is átszúrta, ami képtelenné tett arra, hogy lássak.

Oly sok vért veszítettem, hogy hánynom kellett, és annyira szédültem, hogy amikor elkezdtem felkapaszkodni a Kálvária felé vezető úton, nem bírtam tartani a keresztet. 

Olyan sokszor elestem, hogy órákig tartott, mire a domb tetejére értem.

Az út minden lépésénél ostoroztak és korbácsoltak Engem.

Az egész testem véres volt, és a perzselő nap miatt vastagon borított el a verejték.

Néhány alkalommal elájultam.

Bármennyire fájdalmas és gyötrelmes volt mindez, a legijesztőbb az egészből mégis az a gyűlölet volt, amelyet Irántam mutattak, nemcsak a felnőttek az út mentén, hanem a kisgyermekek is, akik – szüleik példáját követve – rugdostak Engem.

Az üvöltések, amelyek a szájukból ömlöttek, és a gyűlölet, semmi volt a Tőlem való félelmükhöz képest.

Mert mindezek mögött, ők még mindig nem voltak biztosak abban, hogy valóban Én voltam-e a Messiás vagy sem, akire már oly régóta vártak.

Könnyebb volt tehát nekik gyűlölni és feljelenteni Engem, mint hogy elfogadjanak, mert ez azt jelentette volna számukra, hogy nekik meg kell változtatniuk életmódjukat.

A leggyötrelmesebb pillanatom az volt, amikor a földön, az oldalamon feküdve ismételten a hátamat rugdosták; és láttam, hogy szeretett Anyám néz Engem.

Megszakadt a szíve, és tanítványaim közül kettőnek támogatniuk kellett Őt.

Én csak az egyetlen megmarad szememmel láthattam Őt, és nem tudtam elviselni kínszenvedésének látványát.

Százak gúnykacaja, üvöltése és ordítása a földön is észlelhető volt, ahol feküdtem; és hatszáz katonát vezényeltek ki, hogy megszervezzék és felügyeljék Keresztre feszítésemet, és még hat másikét.

Én voltam a figyelem központjában, és a többiek nem szenvedtek annyira, mint Én.

Amikor a csuklómat hüvelykujjam alatt a keresztre szegezték, azt már nem éreztem.

Testem annyira sérült és zúzott volt, hogy sokkot kaptam.

Vállaimat kificamították, és karjaimat pedig kitépték a helyükből.

A legsúlyosabb testi sérüléseket okozták Testemnek, még mielőtt keresztre feszítettek volna.

Egy sikoly sem hagyta el ajkamat. Nem tiltakoztam. 

Egyedül csak suttogtam.

Ez felbőszítette hóhéraimat, akik erre reagálván, ki akarták elégíteni vágyaikat.

Egyáltalán nem törődtem velük, mert ez azt jelentette volna, hogy a sátánnal és démonaival is foglalkozom, akik megfertőzték az ő lelküket.

Ezért volt annyira intenzív a gonoszságuk Irántam.

Öt órán át függtem a kereszten.

A nap perzselt, felhő pedig nem volt, ami segített volna csökkenteni a bőröm égését.

Amint az utolsó lélegzetet vettem, Atyám fekete felhőket küldött, valamint mennydörgést és villámlást.

A lezajló vihar olyan ijesztő nagyságot öltött, és olyan hirtelen jött, hogy a bámészkodókban nem maradt semmi kétség a felől, hogy Én valóban a Megváltó voltam, akit az Atyaisten küldött.

Mindezt ajándékként nyilatkoztattam ki neked, leányom, viszonzásképpen szenvedésed nagy cselekedetéért, melyet felajánlottál Nekem.

Mondd meg, gyermekeimnek, hogy Keresztre feszítésem kínszenvedéseit Én nem bántam meg.

Ami bánt az az, hogy Áldozatom feledésbe merült, és hogy oly sokan tagadják azt, hogy keresztre feszítésem valóban megtörtént.

Sokaknak fogalmuk sincs arról, amit Nekem el kellett szenvednem, mint ahogyan sokan az apostolaim közül sem voltak tanúi, amint a Kálvárián felmentem.

Ma az okoz nekem fájdalmat, hogy még mindig olyan sokan megtagadnak Engem.

Az a felhívásom hozzátok, követőim, hogy ne engedjétek, hogy Keresztre feszítésem hiábavaló áldozattá váljon.

Én minden bűnért meghaltam, beleértve azokat is, amelyeket ma követnek el.

Én meg akarom, és Nekem meg is kell mentenem azokat, akik még ma is megtagadnak Engem.

Szeretet Üdvözítőtök, Jézus Krisztus. 

Könyörgöm hozzátok: 

ne feszítsetek újra keresztre Engem..

2012, március 30. péntek, 3:00

Drága szeretett leányom, fontos megértenie Isten minden gyermekének, hogy miért kellett meghalnom: 

hogy megmentsem a világot az örök kárhozattól.

A sátán, aki Ádám és Éva bukása óta, az emberiség szívében uralkodott, azt gondolta, hogy sikeresen lopott lelkeket.

A legtöbb ember nem akarta elfogadni Isten szavát, különösen a Tízparancsolatot nem, amely Mózes által adatott nekik.

Aztán, engem azért küldtek el, hogy bizonyossá tegyem, az emberiség valóban megkapta az igazságot, abban a reményben, hogy a világ azt elfogadja, és visszafordul az Atyához.

Bár sokan elfogadták legszentebb Szavamat, a többség azonban nem volt hajlandó elfogadni engem, mint Messiást.

Az igazság az, hogy nem fogadtak volna el senkit sem, beleértve a prófétákat is, mert elégedettek voltak azzal, hogy bűnben éltek, ami tőrbe csalta a lelküket.

Ha elfogadtak volna Engem, akkor a Földön uralkodtam volna, és az egész emberiség örülhetett volna az örök üdvösségnek.

Ehelyett elutasítottak Engem.

A zsidók, a saját népem megvetett Engem.

A farizeusok lenéztek, de amikor Szent Szavamat hallották, egyszerűen nem hagyhattak figyelmen kívül engem.

Ezért Szavaim világosságot gyújtottak a szívükben, amelyet nehezen tudtak volna elutasítani.

Így állandóan visszajöttek Hozzám, hogy újra és újra kérdezzenek Engem.

Ma ugyanez a helyzet. Azok közületek, akik azt állítják, hogy tagadják Szavamat, amelyet e prófétámon keresztül mondok, nem tudnak csak úgy egyszerűen elsétálni mellette.

Kifejezett elutasításotok ellenére is, állandóan vissza jöttök, újra és újra.

Idővel el fogjátok fogadni Szavamat, amely ma hozzátok szól.

Nektek nem szabad ugyanazt a hibát elkövetnetek, amelyet azok követtek el, akik nemcsak elutasítottak Engem, hanem még keresztre is feszítettek.

Könyörgöm hozzátok: 

ne feszítsetek újra keresztre Engem.

Engedjétek meg Nekem, hogy az üdvösségre vezesselek benneteket azáltal, hogy most meghallgattok Engem, amint a Mennyből szólítalak benneteket, hogy felkészítselek titeket az üdvösségre és az Új Paradicsomomra.

Szeretett Jézusotok