A gonosz eredete és lényege

A gonosz eredete és lényege

ISTEN HÁZTARTÁSA. III. Kötet. 347. Fejezet Lorber Jakab (1800-1864)

Uram, felelt erre Lamek, Te örökkévalóságok óta tökéletes és végtelen jóságos voltál egész lényedben, s kívüled senki sem létezett egész végtelenségedben. Midőn angyalokat, mennyet, világokat, embereket akartál teremteni, nem volt szükséged ehhez anyagra, mert legbölcsebb, legszentségesebb fenséges eszméidnek, gondolataidnak, mindenható akaratodból való kapcso-lata, elegendő alap volt és lesz örökké is végtelen teremtésedhez. 

Mivel el nem tudod képzelni, hogy valaha is egy gonosz eszme, vagy gondolat keletkezhetett volna benned, azt szeretném Tőled megtudni, honnan ered tulajdonképpen a Sátán gonoszsága, ki bennünk, emberekben rejlő gonoszság, a bűn, a rang, az irigység, a bosszúvágy, az uralom-vágy, és a paráznaság? 

Kedves Lamekem, szólt az Úr, ez a kérdésed nagyon bölcsnek látszik, de Én mégis azt mon-dom, ez nagyon is emberi! Én azonban mégis válaszolok erre, habár titokban úgy vélted, erre a kérdésre csak tétovázva adhatok majd neked választ. Halljad tehát: 

Az Én színem előtt, semmiféle gonosz nem létezik, hanem csupán különbségek akaratom hatásában, ez pedig úgy a pokolban, mint a mennyben, az alkotásban és a romlásban egyaránt megvan. A teremtmények szempontjából azonban, csak az a viszony tekinthető jónak, amely-ben a teremtmény mellettem, és Bennem megállhat, s ez a fenntartó, vagy állandóan teremtő elem, Bennem. A romboló elem, a gonosz, az előbbivel szemben, a teremtmény szempontjából, mert ebben a viszonyban, a mellettem és Bennem való létezése, el nem képzelhető. 

Bennem tehát, egyaránt jó az igen és a nem. Az igennel teremtek, a nemmel rendezek és vezetek mindent. A teremtmény számára azonban csakis az igen, - a nem pedig a rossz, éspedig mindaddig, amíg tökéletesen eggyé nem vált Velem, mert akkor már a nemben is létezhet.

Számomra tehát sem pokol, sem sátán nem létezik, csak önmaga és az embereinek szempontjából, mivel itt gyermekeim fejlődésének kell végbemenni. Még számtalan más világ is létezik, amelyeken nem ismerik a sátánt, ezért a nem-et sem, hanem csupán az igent minden viszonylatban. 

Lásd, ez a valódi helyzet! A Föld egy gyermekszoba ezért itt sok a kiáltozás és a vaklárma. Én azonban más szemmel látom mindezt, mint te földi ember létedre! Szólj mennyit értettél meg ebből?

349. Fejezet. A teremtmény élete, mint Isten életének része. 

Az ember, mint Isten megrögzített gondolata. Az emberi szabadság titokzatos kérdése.

Az Úr e bátorító szavaira Lamek megkönnyebbülve mondotta: Igen, így van, s örökké így is marad! A teremtmény sohasem válhat istenné, Isten pedig sohasem válhat teremtett lénnyé. Isten örökké szabadon él önmagából, a teremtmény azonban csak Istentől függően. Isten által és Isten-ből! Mivel azonban a teremtmény már itt van és él, akkor a maga módján, szintén isteni életet él, mert más élet örökké sem létezik, mint csak az Istenből való élet. 

Ha pedig az élet Isten örök életéből származik, akkor az nem is lehet más, mint szintén örök élet. Az Én életemnek tehát Isten végtelen örök életének egy részecskéjének kell lennie, másként nem is lenne élet. Mivel pedig egy részecskének hasonlónak kell, lennie ahhoz, amelynek részecskéje, az örök életnek. 

Ebből arra következtetek, hogy Én örökké a te életed voltam, a Te végtelen életteljessé-gedben megrögzítve. Neked egy időszakban úgy tetszett, hogy szabadon kihelyezd az én élet-részecskémet önmagadból, s ilyen vagyok most örökké, miként előzőleg is, bár megkötöttem, örök szabad életem volt benned. 

Uram és Atyám! Helyesen vélekedek-e vagy tévedtem-e valamiben? 

Úgy van, ahogyan most elmondottad, így vagyok Én és vagy te, már örökkévalóságok óta. A különbség közöttünk csak annyi, hogy Én az örök mindenség, te pedig egy részecskéje vagy ennek a végtelen mindenségnek!

Az bizonyos, hogy minden ember gondolatainak olyan régi eredetűeknek kell lenniük, amilyen ő maga és csak az emberen múlik, mikor gondolja el azokat, vagyis mikor szabadítja fel azokat önmagában. Ha ez megtörtént, akkor az ember úgyszólván alkotott önmagából és ezek a gondolatok azok a szabad lények, - habár még mindig a teremtőjükhöz kapcsolódnak, azaz ahhoz az emberhez, aki azokat elgondolta.

Lásd nálunk is ugyanez az eset áll fenn! Én a minden embereknek vagyok embere, ti embe-rek pedig mindnyájan, az Én gondolataim vagytok, azaz az Én életem, mert tulajdonképpen, a szabad gondolatok jelentik Bennem az életet, valamint bennetek is, mivel ti, teljesen az Én hasonmásaim gyanánt lettetek teremtve.

Mint az Én örök gondolataim, ti nem lehettek tehát ifjabbak, mint Én magam, s ezért te Lamek teljesen helyesen ítéled meg a helyzetet. Ez tehát helyes, de még egy nagy titok tárul elénk abban a kérdésben, mint képes a Teremtő, az ő gondolatait, mint örök életrészecskéit, mint tökéletes szabad, öntudatos élőlényeket önmagamból, úgy kihelyezni, hogy azok olyanok le-gyenek, mint most te is előttem, aki úgy tudsz Velem beszélni, mintha egy második örök Isten lennél mellettem? 

351. Fejezet. Lamek szellemi látása a gondolat általi teremtésről, s ennek megfeleléséről az embernek Istenből való származásában.

Óh, gondolatok, szellem csodás, dicsőséges alkotásai, milyen különös alakzatok vagytok! Hatalmasan betöltitek keblemet! Csillag szorong csillag mellett, világos alakzatok, világos alakzatokhoz, lelkem pedig mindinkább szabadabbá válik. Most elvonulnak lelkemről az éjszakai felhők, a világosság hatalmas áradatai fogadják be ezeket, mire maguk is világossá válnak és csodás, gyönyörűséges alakokat öltenek.

Most fényalakzatok jelenségeit látom önmagamban, s a nagy választ is látom, de miként tudom ezt szavakba foglalni? Azt veszem most észre, hogy ezek az alakzatok akaratom szerint formálódnak! Hozzám hasonló embereket akarok, erre akaratom szerint alakulnak, s akaratom tartja meg őket az én alakomban. Most azt akarom, hogy éljenek, erre hozzám hasonlóan élnek és szabadon mozognak, mivel így akarom! 

Magamat is látom közöttük, a saját alakomban, s ez azt mondja, amit én akarok, gondolok, a saját eredeti nagyságomban. A többi, tökéletes emberi alak is az én alakom körül tolong, hallgatják és beszélnek vele az akaratom által, nekik sugalmazott módon. Nagy örömöm telik azokban az alakzatokban, s fenn akarom ezeket tartani akaratommal, s az az örömöm, az irántuk való nagy szeretetemből ered, mert szeretem őket!

Az én alakomból most villámok cikáznak, s e villámok a többi alakzatba csapódnak, mire ezek önállóan mozognak, vizsgálják és felismerik önmagukat, és íme, olyan dolgokat művelnek egymással, amilyeneket én nem akarok. - ( Lamek tünemény képe volt, a teremtésről!)

Óh, Uram, milyen nagy csoda megy végbe bennem! Csak találnám meg végre a választ!

Azt mondom neked, szólt az Úr, erre már nincsen szükség, mert már megadtad a választ! Így van, ahogyan magadban most láttad, de Nálam az igazi valóság, míg nálad, csupán tünemény kép volt. Hiábavaló volna erről még tovább beszélni, mert képletesen megértheti ugyan a teremtmény a Teremtő erejét, de valóságban sohasem!

Te azonban még egy másik kérdést is tartogatsz magadban, állj elő tehát azzal is! Amen. 

352. Fejezet. A test fájdalom érzete. A fájdalom, mint az élet őrzője és jótevője. 

Miként lehet fájdalom nélkül élni.

Mivel az Úr felszólította Lameket, hogy még egy kérdést intézhet Hozzá, ezért Lamek, bár keleten már hajnalodott, minden tétovázás nélkül így szólt: Óh, Uram, legszentségesebb Atyám, és minden angyal, s ember Teremtője. A szellem megpróbáltatására szolgáló földi élet önmagában megfelelne a fennkölt céljának, ha nem volna egy nagyon kellemetlen jelenséggel kapcsolatos, azaz a fájdalom iránti érzékenységgel! Miért is kell a testnek érzékenynek lennie a fájdalommal szemben. Miért kell fájdalmat okoznia, ha valamibe beleütődök, ha elesek, ha megvágom, vagy megszúrom valamiképpen testemet? Miért kell mindettől eltekintve gyakran alig elviselhető fájdalmaknak keletkezni a testben? Miért kell a tűznek oly rettentően égetni a testet? Lásd, jóságos, szentséges Atyám, ezt semmiképpen sem tartom helyesnek a mai megismerésem mellett, s ezért szeretném e szomorú jelenség okát Tőled, a Teremtőtől megtudni! Biztos vagyok ugyanis abban, hogy a szellem élete teljesen fájdalommentes, tehát a testi élet is fájdalommentes lehet. Igazam van-e vagy nincsen? Halljad Lamek fiam, szólt az Úr, szánakozva, pillantva Lamekre, s ezúttal az igazságnak és a jognak még a látszata sincsen a te oldaladon. Mondd meg Nekem, el-képzelhető-e egy olyan élet, amely nem volt fogékony mindenféle behatásra? Élnél-e ha nem volnának érzéseid? Tegyük fel, hogy az ember mindent csak kellemesen érzékelne, mint pl. a nemzés tényét. Nem tenné-e magát tönkre az ember, ha egyre másra megütné, megvágná, megszúrná, megégetné magát anélkül, hogy mindezek fájdalmat okoznának neki? Azt mondom neked, ha ez így menne végbe, akkor az ember egy év alatt minden tagját elveszítené! 

A minden érzés, akár jó, akár fájdalmas érzésnélküli lét, maga a tökéletes halál. A fájdalom tehát az élet legnagyobb jótevője és őrzője, s nélküle az élet el sem képzelhető! A test fáj-dalom nélkül adatott, s ha rendem szerint élsz, ha kellő elővigyázattal jársz, kelsz, mozogsz, akkor fájdalom nélkül pereg le életed. Ha mértékletes vagy evésben-ivásban, akkor megkímé-led magadat a benső fájdalmaktól, s ha nem szolgálsz túlságosan testednek, akkor sohasem tapasztalhatsz fájdalmat tagjaidban! 

A fájdalom, a jellemző tulajdonsága az életnek, s nélküle nem lennének érzékeid. Ha a rendből kilép, ezt a fájdalom által érzékeli, a renden belül azonban folytonosan nagyon kellemes érzéssel tölti el az embert.

Ne kívánd tehát, hogy a fájdalom megszűnjön, mert életed leghűségesebb őrzője, s egykor szellemed életének megmentője lesz! Hogy pedig a tiszta szellemek érzékelik-e a fájdalmat, vagy nem érzékelik, azt most mindjárt egy szellem adja tudtunkra! Amen. 

353. Fejezet. Zuriel bizonysága, a szellem érzékenységéről, a fájdalom iránt.

Alig mondotta ki ezt az Úr, a fényesen sugárzó Zuriel állott a templomban üldögélő kis társaság előtt, földi meghajolt az Úr előtt, s így szólt:

Óh Uram, Te nagy Isten, szentséges Atyánk és minden szellem és ember mindenható Teremtője! Hivattál engem végtelen atyai szeretetedből! Tudasd tehát velem szentséges szeretetedből, milyen szeretetcselekményt kell elvégeznem!

Zuriel, szólt az Úr, ismerem hűségedet is. Itt melletted van Lamek, akit ismersz, hogy igazi testvéreddé váljon, oldd meg kérésének szellemi részét, hogy megtudja, hogy a tökéletes szellem is, megérzi-e a fájdalmat, vagy nem! Lásd, ezért hívattalak téged, közöld tehát ezt azzal a testvér-rel a szellemek útján! Amen.

Az Úr e szavai után Zuriel mellére helyezte kezét, s így szólt: - Testvérem! Az Úr legszentsé-gesebb akarata szerint, lépj ki rövid időre, korhadt lakhelyedből és győződj meg arról, amiben most még nem tudsz hinni!

Míg mondotta e szavakat, Lamek teste úgy összeomlott, mint egy haldoklóé, szellem pedig fehér fényben állt Zuriel előtt. Zuriel ekkor megfogta Lamek kezét, s erősen megszorította azt. Lamek erre így kiáltott fel fájdalmában: az Úr nevére mit csinálsz te velem? Összezúzod a kezemet, s rettentő fájdalmat okozol nekem!

Zuriel ekkor elengedte Lamek kezét, s így szólt: testvérem, te most szellemben vagy itt, mert nézd, lakhelyed ott hever élettelenül az oltárlépcsőn! Hogyan panaszkodhatsz tehát fájdalomról, mikor előzőleg azt állítottad, hogy a tiszta szellem nem érezhet fájdalmat?

Óh testvérem, felelte Lamek, ugyancsak szigorú tanító vagy! Igaz, hogy a tapasztalás a legjobb tanító, de azért ennél kissé szelídebb módon is megértettem volna, hogy a szellem összehasonlíthatatlanul érzékenyebb, mint a test! A jövőre nézve is megköszönöm az ilyen tanítást, mert kezem még mindig úgy ég, mintha izzó lenne!

Zuriel erre reá lehelt Lamek kezére, mire minden fájdalma megszűnt és újra testébe helyezke-dett, teljes öntudattal.

Az Úr most megkérdezte Lameket, mi a véleménye a szellem érzékenysége felől?

Óh Uram, felelte Lamek, most egyenesen az ellenkező véleményen vagyok, mint előbb voltam!

Egyébre nincs is szükség, szólt az Úr, ha az érzékenység az élethez tartozik, akkor éppen ott kell a leghevesebbnek lennie, ahol az élet ősi teljességében tömörül. Különben már ez a kije-lentés, az érzéketlen szellem maga is a legnagyobb ellentmondás!

De bízzuk a továbbit Zurielre, hiszen azért van itt. Beszélj tehát Zuriel! Amen. 

354. Fejezet. Az élet lényegéről. A fájdalom iránti érzékenység oka.

Zuriel erre így szólt Lamekhez: - Lamek testvérem az Úrban, a mi mindenható Teremtőnkben és legszentségesebb, legszeretetteljesebb Atyánkban! Lásd, most szinte kézzel foghatólag bizonyí-tottam be neked, hogy a szellem rendkívül érzékeny a szellemi befolyásokra, amelyek jelenségi-leg teljesen hasonlatosak a természetszerűekhez, jelentőségük szerint azonban nem!

Azt azonban még nem tudod, mi az oka a szellem fájdalomérzetének, ezért az Úr akarata szerint világosabban feltárom ezt előtted! Hallgass meg tehát!

Lásd, a világi benyomásokat, mivel a világban élsz, fájdalmasan vagy jólesően érzékeled. Fájdalmasan akkor, ha a benyomások hatalmasabbak a benned lakozó erőknél, és jólesően, kellemesen akkor, ha a benyomások nem haladják túl a benned rejlő erőidet, hanem össz-hangban vannak azokkal! 

Ha a benyomások gyengébbek, úgy hogy erőid győzedelmeskednek felettük, akkor telje-sen közönyösen észleled azokat, mivel alig kell azokkal szemben erőidet felhasználnod. A jól-eső érzés, azaz a boldogság, tulajdonképpeni eleme, az erőiddel összhangban lévő, visszaha-tásban rejlik. Ha testedben valamilyen fájdalmat észlelsz, azt nem testedben érzékeled, hanem szellemedben, mert csakis ennek van erre képessége. 

Hogy mégis úgy érzed, mintha testedből eredne a fájdalom, mert szellemed teljesen áthatja minden részét. Ha tehát szellemed már a durva anyagi testben is ennyire érzékeny, midőn a test által teljesen be van burkolva, még sokkal érzékenyebb, burkolatlan állapotában. 

Ez pedig azért van így, mivel a szellem, teljesen szabadállapotában, kapcsolatban áll, az alaperőkkel, és a saját erejéből - idő és térségre való tekintet nélkül, - előre észlelhet mindent. Enélkül ugyanis, feloldozhatatlan megkötöttségbe kerülne, s ebben sokkal rosszabbul járna, mint te jártál kézszorításom következtében. 

Ha a szellem még tökéletlen, még nem fejlődött ki teljesen és gyakorlatlan születési képességében, vak és süket, az igazsággal szemben, akkor szabad állapota semmiképpen sem kívánatos számára, mert a reá zuhanó benyomások elől, nem képes kellő időben kitérni, és nem tud azokkal szemben teljesen szembeszállni.

Egészen más azonban a helyzet, a kiteljesedett szellemnél, mert ez mindenkora egyesül azzal, aki most melletted ül, vagyis Istennel! Ő pedig úgy rendezi el a szellem erőit, hogy azok mindenkor megfelelnek a benyomásoknak, s ennek következtében örökké csakis jóérzés ke-letkezhet, fájdalomérzet azonban soha! 

Szívleld meg ezeket a szavaimat, mert ezek az élet legmélységesebb titkaiba vezetnek téged, az Úr örök szeretetéből és kegyelméből!

Óh, Uram, teljesítettem akaratodat, kegyelmedből, engedd meg tehát, hogy békességben távozhassak!

Az Úr erre felszólította Zurielt a távozásra, Énoknak pedig azt mondotta, beszéljen erről még további mélységes értelemben. 

355. Fejezet. Énok beszéde a szellem életéről, mint a poláris erők szükségszerű harcáról.

A jóságos, szentséges Atya legszentségesebb akaratából, fel akarlak szellemben emelni, hogy láthassad, miként alakul a szellem élete. Hallgass meg tehát engem szívedben! Lásd, ha két egyenlő erejű szél találkozik egymással, akkor helyreáll az egyensúly a levegőben, s jótékony nyugalom áll be a Föld felszínén. A levegő tiszta, derült, a napsugár akadálytalanul megvilágítja és melegíti a Földet. Ha azonban az egyik irányú szél megerősödik, a másik pedig meggyengül, akkor az erősebb hatalmasan előretör, és kíméletlenül magával ragadja a gyengébb szelet. Amíg ez a gyengébb megkísérli, hogy az erősebbel szembeszálljon, addig el kell viselnie, hogy az erősebb nyomja, szorítsa, míg végre legyőzi. Ha azonban rögtön megadja magát sorsának, akkor megszűnik ugyan minden nyomás és szorítás, de egyben a gyengébb további önálló léte is. Erre azt kérdezed magadban, miért engedi meg az Úr, Ő a mindenható, könnyen megakadályozhatná az ilyen harcot! Ebben igazad van, mert Istennek minden lehetséges! Ha azonban nem engedné meg, hogy az erők kölcsönösen harcoljanak egymással, elernyednének, s végül élettelenül hevernének, mint a hegységek kőzetei. Ezek szintén erők, ugyan önmagukban, de ítélettel teljesen le vannak kötve, azért élettelenek és érzéketlenek. Lásd, az ember élete is hasonló ehhez. Szavaiban állandó mozgás megy végbe. A szellem mozgatja az anyagot, s magával akarja ragadni, az anyag, vagy a világ a szellemmel száll szemben, s magával igyekszik azt ragadni. És a szellem hatalmasabb az anyagnál. Nyomást gyakorol reá, s szolgálatába állítja. Ha pedig az anyag győzedelmeskedik a szellem felett, a szellem, mint élet, fájdalmasan szenvedne az anyag, nyomasztó terhe alatt, s az anyag végül magával ragadja, s ez már a szellem halála. Ha a szellem érzéketlen maradna a halálban, akkor menthetetlenül elveszne. A folytonosan erősödő nyomás fájdalmas érzése azonban arra készteti, hogy védekezzen, s harcoljon az anyag ellen, s ezáltal mindinkább megerősödik. Ily módon tökéletes győzelmet arathat idővel az anyag felett, s eljuthat az örök élet szabadságához, miként a kő is erre kényszerül idővel, hogy a folytonos nyomás alóli kötöttségéből felszabadulva, felolvadjon, mire ereje eggyé válik ezzel a központi erővel, amelynek minden anyag alá van vetve. A szélnél is ugyanez történik, mert a legyőzött végül is győzedelmeskedik a győző felett. Azt már tudjuk, hogy a szellem, mint az ember életeleme, maga az öntudat, így az, élő érzés, s ebben a fájdalom iránti érzékenység is benne foglalttik! Ha ezt alapjában véve már tudjuk, akkor eleget tudunk, s lehetőleg úgy rendezhetjük be életünket, hogy örökké se legyen semmi dolgunk a kellemetlen fájdalomérzetről.

Forrás: http://www.jezusatyank.hu/