ISTEN HÁZTARTÁSA II. kötet: Lorber Jakab 1800-1867
108. Fejezet
1./ Abedám, Isten, vagy Jézus azonban látta, mi történik Ádám szívében, azért is mindjárt hozzálépett és szólt: Ádám, átkoznád-e még e káromlókat?
2./ Lásd, azért az ember semmivel se takarékoskodjék annyira, mint a bíráskodó, különösképpen pedig az atyai átkozódással!
3./ Mert ki pillanthat be az Én utaimba, és ki fürkészheti ki végzéseimet?
4./ Ha azonban valaki jelenségeket átkoz, amelyek okát ő nem ismeri, történhet-e valami könnyebben, mint az, hogy nagy szeretetemet, irgalmamat, hősszútűrésemet, jóságomat, kegyelmemet, szelídségemet és így ezekből folyólag minden isteni rendemet átkozza?
5./ Ha pedig valaki ezt a rendet megátkozta, milyen áldás származik ebből egykoron szelleme számára?
6./ Ha valaki átokkal így elítélte szeretetemet, irgalmamat, hosszútűrésemet, jóságomat, kegyelmemet és szelídségemet, nem saját magára vetette-e azt az ítéletet, minthogy hiszen maga ítélte előbb azt, ami által egyedül kaphatja csak Belőlem az örök életet.
7./ Mije van vajon az embernek, amit előbb szeretetemből és irgalmamból nem kapott volna? És honnan akar vajon valamit venni, ha nem szeretetemből, irgalmamból és kegyelmemből?
8./ Ha azonban előbb ítélet alá vetette szeretetemet, és átokkal azt mindenkorra száműzte magától, hogyan, mondd meg nekem, Ádám - hogyan merítsen vajon aztán vizet a kútból, amelyet előbb erőszakosan teledobált földdel, kövekkel, homokkal és mindenféle kaviccsal?
9./ Azért soha testvér testvére felett ne ítélkezzék, hacsak Én Magam nem adtam neki erre határozott parancsot!
10./ Aki azonban önhatalmúlag ítél, az saját maga fölött mondta ki a halálos ítéletet, minthogy minden élet életét száműzte önmagából!
11./ Ha azonban valaki olyan nagyon megharagudott volna testvérére, hogy éjjel fel akarná gyújtani annak házát - de amikor gonosz tervét végrehajtani kezdi, megtörténik, hogy égő fáklyájáról egy szikra a saját házára hull, és azt előbb gyújtsa fel mintsem a haragvó a szegény testvér lakását elérte volna fáklyájával. Kit fog vajon akkor a gonoszat tenni akaró okolhatni azért, hogy most a gonosz tűz minden vagyonától, minden élelmiszerétől és lakásától megfosztotta őt?
12./ Óh, lásd, amit itt e képben mutattam neked, az történik meg minden haragvóval a saját házában szellemileg! Mert mielőtt még testvérét a bíráskodó átok, pusztító tűzével illetni akarja, már sokkal előbb felgyújtja saját házában a mindent tönkretevő tüzet, amely őbenne mindent megemészt és elpusztít, amivel Én az ő bensejét szépen berendeztem az örök élet számára!
13./ Azért senki ne átkozza, káromolja a másikat valamely bűn miatt, amelyet egyik testvér a másikon esetleg elkövetett.
14./ Hanem ahol átkozni kívánna, ott mindenkor áldjon, így aztán testvére és önmaga fölött is mindenkor igaz módon fog ítéletet mondani, de nem vesztére, hanem az örök életre.
15./ Ha azonban mindeneket a romlásra, tönkretevés és végleges megsemmisülés célzatából teremtettem volna, vajon akkor Én, mint az örökké szent és végtelenül bölcs Isten, bölcsen cselekedtem volna-e, ha valamikor valamit is teremtettem volna?
16./ Én azt gondolom, hogy ilyen tettre maga a legvastagabb és a leggonoszabb botorság is alig lenne képes, annál kevésbé Én, Aki szent, örök, végtelen bölcs és legszeretőbb Istene és Atyja vagyok minden gyermekemnek.
17./ Minthogy pedig ekként mindent csak az örökkévalóság tartamára teremtettem, mégpedig úgy, hogy még a leghalkabb gondolat, amelyet a legcsekélyebb ember a legfutólagosabban gondolt, se menjen tönkre, mi okból ítéljétek akkor ti egymást, kölcsönösen megrontani akarva egymást?
18./ Azért jegyezd meg magadnak, te Ádám azt, hogy Én egyedül vagyok az igaz bíró! Te azonban légy igaz fiam, aki mindenkor úgy ítél, amint Én ítélek mindeneket, ugyanis:
19./ Nem átokkal, hanem szeretetemmel, irgalmammal, türelmemmel, hosszútűrésemmel, jóságommal, kegyelmemmel és szelídségemmel.
20./ Cselekedjél te és mindeniktek hasonlóképpen és akkor tied lesz mindenkor az örök élet Belőlem! Amen.”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése