Az anyag, az erő fátyla_Ki vagy?

Az anyag, az erő fátyla

Minden dolog megértéséhez abból kell kiindulnunk, hogy az anyag nem létezik. Már ismerjük a tudományból, hogyha anyaggal van dolgunk, az tulajdonképpen az erő fátyla. Minden anyagrészecske, voltaképpen egy erősorozat; anyag, mint olyan, nem létezik. Az anyag, fátyol az erőn. Pontosan ugyanígy fogja felfedezni a tudomány egy nap, hogy az, amit erőnek nevez, az tulajdonképpen, a tudat egy módja, egy fátyol a tudaton.

A logosz és a hét sík viszonyáról való felfogásunkban, azzal az alapigazsággal kell elindulnunk, hogy minden anyag, az ő tudatának kifejeződése. Mivel azonban az anyagnak, síkról síkra fokozatai vannak, az összes síkok, a tudat változatai, ami azt jelenti, hogy az elsődleges tudatra, 1-7 fátyol borul. Ezért amikor a hét sík megteremtődött, egyik szemszögből nézve, hétféle anyagunk van; de másik szemszögből nézve, hét fátyolt látunk, az Ő tudatán. Ebbe a hét világba küldi a Logosz, a Monádot, hogy a nagy drámában, saját szerepét eljátssza; és ez a dráma, a Logosz által teremtett, formákban való mozgásból áll.

A valóságban minden sík, a logosz egy gondolatformája; és minden síkon, minden tárgy, ugyancsak a logosz gondolatformája. Ez a szék, amelyen ülök, csak azért van, mert a logosz fenntartja azt, mint gondolatformát. Így minden tapasztalat, amit a fejlődésben szerzünk, kaland, a Logosz gondolatformái között. Amikor a fizikai síkkal, és annak látszólagos anyagiasságával érintkezünk, a valóságban, a logosz gondolatformáival érintkezünk; de ezek az Ő gondolatformái, hét fátyolba vannak burkolva, a fizikai lévén, az utolsó. Logosz tudatának nagyszerű világában játsszuk el, de ez a tudat különböző fokokon le van fátyolozva. Abból a szempontból, hogy minden sík egy fátyol, a Logosz tudatán, minden magasabb sík, egy fátyollal kevesebbet jelent. Ha hét fátylunk van a logosz tudatán, amikor a fizikai világban vagyunk. Akkor abban a pillanatban, amikor az asztrális világban kezdünk működni, úgy érintkezünk a logosz tudatával, hogy azon egy fátyollal kevesebb van. Minden világ, amelyhez tudatban felemelkedünk azt jelenti, hogy a logosz természetét és tevékenységeinek módját egy fátyollal kevesebbel látjuk.

Ebbe a fátyolozott világok rendszerébe lépünk mi, mint monádok, hogy megszerezzük tapasztalatainkat. A monádi síkon, mint monádok működünk, egy olyan módon, amelyet most nem tudunk az agyunkkal teljesen felfogni; de mégis működünk. Észrevesszük monád testvéreinket. Ugyanaz a dráma hat rájuk is, meg ránk is.

Abban a pillanatban, amint a mentális síkra leereszkedtünk, részesülünk azokban a fátyol-okban, amelyek a logosz tudatán vannak. Saját tudatunk elfátyolozódik, amint a mentális síkra érkezünk. Mindannyiunknak hét fátyla van. Úgy nézzünk egymásra, ahogyan Szent Pál mondja, „mintegy üvegen át, homályosan”. Minden tudateszköz, amit mint monádok felöltünk, egy dimenzió elvesztését jelenti, hogy a matematikai kifejezést használjuk. Ahogyan a háromdimenziójú kocka, ha egy kétdimenziójú síkban kényszerül működni, elveszti három dimenzióját, és csak egy négyszög. A valóság felfedezése, megszabadulásunk, fejlődésünk, nevezzük, ahogyan akarjuk, abból áll, hogy áthatolunk azon a hét fátylon, és a fátyol-ok nélkül látjuk az Igazságot.

 " Forrás: C. Jinarajadasha részlet a tudat hét fátyla. The Theosophist 1952. évi számából "

Ki vagy?

Sajnos az emberiség nagy része azt sem tudja, kik ők. Egy igazság van, de több módon közelítjük meg azt.

Jézus pedig elmondta, hogy ők és mi is, az atyában, vagyis a lélekben vagyunk. Tehát nincs te és én, csak az egy.

12 x 2160=25920 földi ciklus alatt, járja a hármasságunk végig a fejlődését. Ezalatt az idő alatt volt a lélek, minden szituációban. Voltál férfi és nő, katona a háborúkban, koldus és király. Még azok a lények is, akiket most úgy gyűlölsz. Pápa és pap, hóhér és gyilkos, kegyelmező és kegyelmezett. Minden mesterségben kipróbáltad magad.

 A személyes akashád, csak úgy tudod törölni, ha megérted, ki vagy és hová mész. Ha törlöd az emlékeid mintázatát, akkor már képes vagy megbocsájtani magadnak. De, csak akkor leszel képes másoknak is megbocsájtani.

Az nem számít ki voltál, csak az, hogy ki leszel. 2160. éves ciklusokban reinkarnálódsz. Míg fel nem fogod azt a tényt, hogy mindent, isten élt át benned, csak a gondolatában vagy.

Az a lélek, szellem, test vagy, aki isten akaratában vagy, vagyis Jézusban, mert ő az akaratod. Az dönt itt a földi síkon, hogy milyen energiákat mozgatsz meg. Mert minden, egy energia halmaz. Az elme dönt, melyikben akar megnyilvánulni. Így tartva mozgásban az életet, hogy megakadályozza a ledermedést. A ledermedés az élet megszűnésével járna Ezért minden korszakokban jöttek, a felsőbb lélekszikráid emlékeztetni, ki vagy és hová térsz vissza.

De az emberiség nagy része, ma sem figyel, mert elaltatja lelkiismeretét, hogy az elméjére és mások beszédeire hallgat. Jézus ezt, a farkas és a báránnyal példázta. Milyen energiát engedsz be az ajtódon "szívtér " éneden. Ha átengeded magad a szellemed irányításának, ő elvezet az igazságra, mert csak abból vesz, amit ismer. Ő csak saját magát ismeri, a szeretetet. Mert minden más, az elme szüleménye. Minden dimenzióban, ahol jelen vagy, megszünteti önmagában az alacsony rezgést, mihelyt felemeled tudatosságod.

Minden leszületéssel, egy kifinomultabb energiával ajándékozod meg magad, míg egybe nem olvadsz a kiindulási energiáddal. Nem tudod fenntartani a jelened, ha mindig a múltadban kotorászol. A jövőd képlékeny, úgy formálódik, ahogyan fejlődsz. Ez olyan, mint mikor a vízvezetékben elakadás van. S míg ki nem tisztítod, pang és bűzlik benne a lerakódott múltad. Sokan még mindig ebben a bűzös lében kotorásznak. Az történik meg, amit az egy akar, mert ő az, aki fenntartja az idő kerekét. Ha itt az idő, megállítja azzal az akarattal, amelyben azt mondod: Tudom ki vagyok és hová tartozom, azt is tudom, ki szeretnék lenni.

Sosem vagy egyedül, csak az elméd hiszi azt. Minden fejlett lélekszikrád, fogja a kezed és rakja a lábad arra az útra, amelyen járnod kell. Minden a belső templomodban változik, és a kintit, a belsőd alakítja. 

Négy emberi civilizáció, pusztította el önmagát, most megadatott a hazatérés. Azoknak, akik megértették, hogy mindent, amit tesz, magával teszi. S tudja már, hogy a szeretet, ő saját maga képmása és akarata. Mert minden, ami volt az, ami mindig van. Semmi sem változót, mert az egy, változatlan, csak az akarat=a tudat, ami változó.

A jövőtől való félelem, nem más, mint a börtönöd, hiszen a jelenben történik minden. Élj hát a jelenben és szabad lesz a jövőd. Minden azon múlik, mit gondolsz magadról, s akkor azt látod másokban is. Ha benned béke lesz, megteremtheted másokban is.

Az energia mintázatodban, ott van minden, csak éld meg, ne mástól várd. Amit ő megélt, az csak az övé. Ha ő azt mondja, eljön a világ vége, egy háborúval, akkor el is hiszed? Ahogyan kezdete sincs a világnak, úgy vége sem lehet. Mert a kezdet és a vég nem létezik, ahogyan a világ sem kezdődőt…

Köszönöm, hogy elolvastad. Áldásom rád. Molnárné Ilona