A haragról és tanítás a megelégedettségről


A haragról

 Ezen esti órák egyikén, a vándor hitszónokok egyik ifjabbika a haragról kérdezte Jézust, és a Mester válaszul egyebek között ezt mondta: 149:4.2 "A harag olyan anyagi megnyilvánulás, mely általában azt mutatja, hogy a szellemi természet milyen mértékben képtelen ellenőrzést gyakorolni az együttes értelmi és fizikai természet felett. A harag azt mutatja, hogy hiányzik belőletek a türelmes testvéri szeretet, valamint azt, hogy híján vagytok az önbecsülésnek és az önuralomnak. A harag felemészti az egészséget, lealjasítja az elmét és akadályozza az emberi lélek szellemtanítóját. Hát nem olvastátok az Írásokban, hogy 'az ostobát megöli a bosszúság', és hogy az ember 'szétmarcangolja magát haragjában'? Hogy 'a haragra késedelmes bővelkedik értelemmel', míg 'aki hirtelenkedő, bolondságot szerez az'? Ti mind tudjátok, hogy 'a szelíd felelet csillapítja a haragot', és miként 'támaszt haragot, a bántó beszéd'. 'A megfontoltság késlelteti a haragot', míg 'akinek nincs uralma önmaga felett, az olyan, mint a falak nélküli védtelen város'. 'Szörnyű a dühöngés és féktelen a harag.' 'A haragos emberek, viszályt szítanak, míg a bőszek megsokszorozzák a vétküket.' 'Ne bosszankodj föl szellemedben hirtelen, mert a harag az ostobák szívében tanyázik.'" A beszéd zárása előtt Jézus hozzátette: "Uralja a szíveteket szeretet olyannyira, hogy a szellemeteknek kevés gondot okozzon elvezetni benneteket attól, hogy szabad folyást engedjetek, az isteni fiúi elismertségetekkel össze nem egyeztethető, állati düh kitöréseinek." 149:4.3 Ugyanazen alkalommal a Mester beszélt a csoportnak arról, hogy mennyire kívánatos a kiegyensúlyozott jellem. Elismerte, hogy a legtöbb ember számára szükséges, hogy magukat valamilyen foglalkozás elsajátításának szenteljék, de helytelenített mindenféle, a túlzott szakosodás irányába, az élet megélésével kapcsolatos tevékenységekben a szűklátókörűvé és korlátolttá válás irányába való törekvést. Felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy bármely erény, ha túlzásba viszik, bűnné válhat. Jézus mindig is mértéktartást hirdetett és következetességet - az élet problémáihoz való arányos igazodást - tanított. Rámutatott, hogy a túl nagy fokú rokonszenv és sajnálat komoly érzelmi kiegyensúlyozatlansággá fajulhat; hogy a lelkesültség átcsaphat megszállottságba. Tárgyalta az egyik korábbi társuk esetét, akinek képzelgései látomásokba és hasztalan vállalkozásokba kergették az illetőt. Ugyanakkor figyelmeztette őket, az unalmas és túlzottan hagyományőrző középszerűség veszélyeire. 149:4.4 És ez után Jézus a bátorság és a hit veszélyeiről beszélt, arról, hogy ezek néha miként terelik a meggondolatlan lelkeket, a nyughatatlanság és az elbizakodottság felé. Rámutatott arra is, hogy a túlzásba vitt megfontoltság és körültekintés, miként vezet gyávasághoz és kudarchoz. Arra buzdította a hallgatóit, hogy eredetiségre törekedjenek, s közben kerüljenek mindenféle különc hajlamot. Érzelgősség nélküli rokonszenvet, álszentség nélküli jámborságot kért tőlük. Félelem és babonaság nélküli tiszteletet tanított. 149:4.6 Igaz ugyan, hogy sok férfinak és nőnek megélhetési foglalatosságként, valamiféle meghatározott tevékenység végzésében kell serénykednie, mindazonáltal igencsak kívánatos, hogy az emberi lények, széles körű műveltségi ismereteket szerezzenek, a földön élt élettel összefüggésben. Az igazán tanult személyek, nem nyugodnak bele abba, hogy tudatlanok maradjanak, a társaik életét és dolgait illetően.

Tanítás a megelégedettségről

  
Simon megkérdezte a Mestert: "Miért van az, hogy némelyek sokkal boldogabbak és elégedettebbek másoknál? Vajon a megelégedettség vallási tapasztalás kérdése?" Simon kérdésére válaszul Jézus egyebek mellett azt mondta: 149:5.2 "Simon, némelyek a természetüktől fogva boldogabbak másoknál. Sok, nagyon sok függ attól, hogy az ember mennyire hajlandó elfogadni az Atya benne lakozó szellemének vezetését és irányítását. Nem olvastátok az Írásokban a bölcs ember szavait, 'az ember szelleme, az Úr gyertyása, egészen átkutatja az ember bensőjét'? És az ilyen, szellem vezette halandók azt is mondják: 'A mérőláncom kedves földre esett; s kedvem telik örökségemben'. 'Jobb a kevés, amit az igaz bír, mint a sok bűnös nagy gazdagsága', mert 'a jó a magáé szerint elégszik meg'. 'A vidám szív derűssé teszi az arcot is és mindig ünnepet ül. Többet ér a kevés az Úr tiszteletében, mint ha nyugtalansággal párosul a tömérdek kincs. Jobb egy tál főzelék és szeretet hozzá, mint egy kövér ökör gyűlölettel. Jobb az igazságos úton szerzett kevés, mint az egyenesség híján szerzett nagy haszon.' 'A vidám szív jó orvosságul szolgál.' 'Jobb egy kevés megnyugvás, mint a túlzott bőség, a szellem szomorúságában és háborgásában.'149:5.3 Az ember szomorúságának nagy része, a törekvéseivel kapcsolatos csalódásból és a sértett büszkeségéből ered. Bár az emberek tartoznak maguknak annyival, hogy a legjobbat hozzák ki a földi létükből, s ha így őszintén igyekeznek, örömmel kell fogadniuk a sorsukat és ügyességet kell mutatniuk abban, hogy a legtöbbet hozzák ki abból, ami nekik jutott. Az ember bajai, túl sokszor hajtanak ki, a maga természetes szíve, félelmének talajából. 'Menekül a gonosz, bár nem űzi senki.' 'A gonoszak olyanok, mint a háborgó tenger, mely nem bír megnyugodni, de sarat és iszapot vetnek fel hullámai; nincs békéjük a gonoszaknak, mondja az Isten.'149:5.4 Ne keressetek tehát hamis békét és pillanatnyi örömöt, hanem törekedjetek inkább, a hit bizonyosságára és az isteni fiúi elismertség bizonyságaira, melyek nyugalmat, megelégedettséget és felsőbb örömet teremnek a szellemben." 149:5.5 Jézus nemigen tekintette e világot "siralomvölgynek." Inkább úgy tekintett rá, mint a paradicsomi felemelkedésre rendeltetett, örökkévaló és halhatatlan szellemek, születési szférájára, a "lélekteremtés völgyére".

Forrás: Az Urantia könyv

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A máj- és epehólyag-tisztítás technikája

Jézus tiltott tanításai

Az eredeti Miatyánk