Időjárási anomáliák.

Magyarok, miért van az, hogy TI mindent elhisztek?

2010. június 1.

Kedves Olvasóim!

Magyarország meghatározó szerepet tölt be a változásban, 2010. május 17.- iírásomban már írtam az akkori viharok értelmezéséről. Nem csak én, hanem rajtam kívül sok ember, hasonló megközelítésből értelmezte a dolgokat.

Érdekes egybeesés, hogy Országgyűlés alakuló ülése is körülbelül arra az időpontra esett.

Ami most arra késztett, hogy ismét tollat ragadjak ebben az irányban, az pedig a következő. Először is engedjék meg, hogy a tisztánlátás érdekében idézzek a múltkori írásomból:

Egy bizonyos folyamat indult el Magyarország terében, amely fokozott intenzitással van most jelen. Mindaz, Aki részt vesz ebben a folyamatban, érzi, hogy most történik valami, és gondolkodóba esik, - mit is jelent ez a szokatlan időjárás?

A FÖLD változási folyamatán kívül, a NEMZET változási folyamata is benne szerepeltetik. Gyöke-res változás indult el a NEMZET TESTÉBEN, és ez a változás az élet minden területéről visszahat ránk.

Magyarország egy olyan útra lépett, amikor búcsút int a régi bevett mintáknak, és egy ÚJ, lényegé-ben történelmi változás útjára lép.

A természeti elemek ebben segítőként lépnek fel. Kisöpörnek, kimosnak minden olyan energetikai megnyilvánulást, amely még a múlt korlátként betelepedett, és nem engedte az ÚJ beáramlását. Meghatározva a változás menetét, bizonyos területeket fokozott intenzitással tisztít. Ezek a helyek olyan energetikai rendszerrel rendelkeznek, ahol a múlt hozadékaként feltorlódott a negatív minta. A fenti értelmezés által napokig magyarázható volt az időjárás szeszélyessége.

De aztán ahogy egyre inkább tombolt a vihar, szinte ítéletidővé változva, bennem is megváltozott valami. A nagyfokú pusztítást és károkat látva, egyre erősödő érzésként jelentkezett bennem, hogy itt már nincs rendben valami. Valami más kell, hogy álljon a háttérben, és már nem csupán egy

mélyre ható tisztulási folyamatról van szó.

Aztán hirtelen vége lett az ítéletidőnek, és én az egészet, úgy ahogy volt elfeledtem.

De most megint betört légterünkbe a rossz idő, szinte egyik pillanatról a másikra, s újra feltört belő-lem a rossz érzés, egyre erőteljesebben.

Éppen ezért elhatároztam, hogy a végére járok a dolognak. Elmélyedek MAG-omban, megpróbálom a felszínre hozni és megérteni mit jelent ez az ítéletidő, amilyenre több mint negyven éve nem volt példa Országunkban.

Kértem magamra isteni védelmet és vezettetést, s azt, hogy Egy Örök Isteni Igazság csatornáján keresztül kapjam meg választ kérdésemre, a maga egyszerűségében, hogy az mindenki számára ért-hetővé váljék.

Úgy gondolom, ha tartogatom magamban egyedül nem sokra megyek vele, ezért inkább megosztom Önökkel, hátha van valami véleményük, hozzászólásuk az egészhez.

Íme, a történet:

A következő gondolatsorokat az én Jó Öreg, Belső MAG Vezetőm tárta fel előttem.

Ő volt az, Aki elvezetett egy magosabb világban lévő hatalmas hegy tetejére, ahonnan egész Ma-gyarország és a környező Országok területére rá lehetett látni.

- Ülj le ide mellém,- intett.

- Itt védett helyen vagyunk.

A távolba meredt, ahogyan Mi mondjuk, révült.

Egy pillanatra megdermedt körülöttünk a csönd. Krákogott egyet, aztán megszólalt.

- Felhőszakadás, jégeső, szélvihar,- ez mind a sátán műve,- mondta keserűen az Öreg.

Ő, és a rajta keresztül megnyilvánuló erők, akarják megbontani a kialakulóban lévő egységet, Nem-zeti Öntudatot. Ez már túlmegy minden tisztulási és elengedési folyamaton.

Manipulált időjárási anomáliákkal tönkre akarják tenni az Országotokat, és a körülöttetek élő népek helyzetét is megkeserítik.

S nem csak az Országotokat akarják tönkretenni, hanem benneteket is.

Gyűlölködésre akarnak uszítani, arra, hogy még jobban egymás ellen forduljatok, - és harcoljatok.

Egyre inkább megosztottakká kívánnak benneteket tenni, megmételyezni a lelketeket, szíveteket,- hogy ne lássátok meg az igazságot, csak egy torztükrön keresztül nézzétek az eseményeket.

S neki még ez sem elég, - benneteket is akar, testestül, lelkestül, hogy őt szolgáljátok.

S TI mindennek bedőltök, mert nem jártok nyitott szemmel.

Az Ország tönkretételébe is nagy munkát fektet, hát még a felépítésbe. Segítő jobbot nyújtanak majd,- megmentik Országotokat, s ezzel az ő kezükbe kerül a hatalom.

S TI mit sem sejtve figyelitek, sőt még örültök is, hogy megmenekült Országotok.

- Az időjárás megváltozása egy tisztulási folyamattal kezdődött,- amely azzal a céllal indult, hogy a gyökerekig kisöpörjön, kimosson minden olyan energetikai megnyilvánulást, amely még a múlt korlátjaként, betelepedett, és nem engedte az ÚJ beáramlását. Kimossa, kisöpörje az Országból, a régi megkötött mintákat. De ilyen mértékű károkról, rombolásról szó sem volt!

- Hogy akarhatná Isten, hogy az emberek elveszítve otthonukat földönfutóvá váljanak?

- Miért akarná azt, hogy a természetben ilyen jellegű károk keletkezzenek?

- Miért van, hogy TI magyarok mindent elhisztek?

- Miért van az, hogy TI minden botorságnak bedőltök?

Az ítéletidő,- ítél,- embert és állatot, természetet nem kímél.

A játszma most dől el, az, hogy ki kerül ki belőle győztesen.

Tudóitok, táltosaitok még vannak,- s még nem fedik fel magukat,- csendben vannak.

De itt az idő,- eljött, hogy tegyenek,- s megmutassák mi az, amit tehetnek.

A víz, az ár, nem moshatja el az Ősök Szellemét,- csak a földi maradványokat viheti tovább.

Az utolsó csapásokat mérik reátok, ebből, ha felálltok,- újjászülettetek.

Eddig döbbenten hallgattam, de azt éreztem, hogy most kérdeznem kell.

- Mit tudunk tenni Öreg?

- Mit kíván tőlünk az Isten?

- Azt, hogy összefogjatok,- s együtt, együttes erővel űzzétek el a gonoszt, az ármányt, ki meg kíván nyomorítani benneteket, és el akarja venni Hazátokat!

Egy magosabb valóságból figyeljétek az eseményeket, ne ragadjatok le a realitások szintjére!

Bízzatok az ÚR végtelen jóságában és kegyelmében,- de ne ölbe tett kézzel üljetek!

Belül, mélyen a szívetekre figyeljetek, s az megsúgja néktek, mit is cselekedjetek.

Lehet, hogy ez az egész történet sokak számára csak egy mesének, kitalációnak tűnik. Ez a legke-vésbé sem baj, sőt kérem, aki nem hiszi járjon utána.

Tegye fel magának a kérdést, keresse a megfelelő választ.

Ne higgyen nekem, hanem saját meggyőződéséből fakadóan induljon el az úton és a saját MAG-a szűrőjén keresztül átengedve, érezze meg, tárja fel mi is az IGAZSÁG.

Ott legbelül, mindenki szíve mélyén van egy Isteni MAG, amely megvilágítja számunkra az igazsá-got.

Megköszönöm az időt, amit rám szántak.

Isten áldása és végtelen szeretete kísérje és védelmezze Önöket útjukon!

Áldás!

Írta: Meríté

Feketéné Lendvai Katalin

Mit kell tennünk? Mit tehetünk, hogy tő-lünk telhetően a legjobbat tegyük?

Megköszönöm Kedves Olvasóimnak a tegnapi írásomra a reagálásukat, bár jobban szerettem volna ha a honlapon egymás bizalmában osszák meg gondolataikat egymással. De sebaj, úgy gondolom már ez is óriási előre lépésnek számít, hogy egy-két emberben az írásom megmozgatott bizonyos gondolatokat, érzelmeket, és próbálnak egyre tisztábban látni, az igazság szűrőjén keresztül feltárni az eseményeket. Engedjék meg, hogy ennek kapcsán még egy-két gondolatot megosszak Önökkel, ez talán választ adhat személyesen feltett kérdéseikre:

A szellemi ébresztések ideje van itt. Minden egyes kapcsolódás által újat teremtetek, együtt rezeg-tek, ezt kellene megértetni az emberekkel.

Az emberek többsége sajnos nem mer kiállni és vállalni a maga igazát.

Fél, hogy büntetik érte,- ez egy régi berögzült magatartásformára utal vissza, aminek épp itt az ideje, hogy elengedjük.

Az vagy, amit energiaszinten megvalósítasz, amilyen mértékkel kisugárzod magad a környezetedbe. Ha félsz,- a félelem energiáit vonzod be, és az ahhoz kapcsolódó minőségek valósulnak meg az éle-tedben.

A pozitív kiállás, a tettrekészség, mindig új utakat, lehetőségeket nyit meg előttünk,- még ha ezt először csak szellemi szinten érzékeljük.

A szellemi összekapcsolódás ideje már régóta itt van, de most jött el az ideje annak, hogy tudatosan is tegyetek, és szellemben összekapcsolódva, lélekben megújulva, megerősödve alkossatok egyet. Ezt az egységet csak magatokon keresztül tudjátok létrehozni, de ahhoz vállalni kell a felelősséget. Vállalni kell azt az eszmét, azt a gondolatvilágot, Aki Te vagy, és amit kitükrözöl a világba. Sajnos enélkül nem tudtok előrelépni, mert összekapcsolódás minőségileg nem tud létrejönni.

Eljött az ideje annak, hogy felvállaljátok MAG-atokat, jobban, mint ezt valaha is megtettétek. Ha céljaid tiszták és igazak, nincs mitől félned.

A Teremtő Isten a tiszta lelkűeken és az igazakon keresztül tud dolgozni és csodákat létrehozni.

Hisszük-e az ÚR erejét?

Merünk-e ráhagyatkozni, a legkényesebb helyzetekben is?

Merünk-e reá hagyatkozva kiállni mindazért az eszméért, amit képviselünk, és amit megnyilvánítunk magunkban?

Merjük- e kisugározni a bennünk lévő tartalmi minőséget, azt, Aki valójában mi vagyunk, vagy még mindig játszmákba kényszerülünk?

Itt az ideje, hogy elgondolkozzunk a feltett kérdéseken.

A válasz ott legbelül megszületik bennünk. És ha merünk kiállni magunkért, a Hazánkért, akkor vállaljuk fel a következményeket.

No, tévedés ne essék, most nem a büntetésre gondolok, hanem arra,- hogy vállaljuk az esetleges rosszindulatú megjegyzéseket, kritikákat is, mert az ilyen jellegű dolgok sajnos beleférhetnek mind-ebbe, óhatatlanul belefuthatunk, nem tudjuk kikerülni őket. De ha elég eltökéltek és elszántak va-gyunk, akkor már rendelkezünk olyan védőpajzzsal, olyan védelemmel, ami megvéd minket minden ellenséges hatástól. Igaz ezt, pajzsot sűrűn kell megtisztogatni, sokkal többször mindazt eddig tet-tük, mert sajnos akadnak jóakaróink, akinek energiamintázata nyomot hagy pajzsunkon. Ne várjuk meg amíg mélyebb sérülések keletkeznek rajta, tisztítsuk meg, fürdessük meg magunkkal együtt az Isteni Fényben. Isten Jóságában és védelmében bízva, bántódásunk nem eshet. Merjük vállalni MAG-unkat, azokat, Akik vagyunk.

Mindezzel a kiállással másoknak is utat mutatunk. Apró, kis lépésekben haladunk előre, de egyre biztosabban állunk a talpunkon, mert a gyökereinket nem tagadjuk meg.

Isten áldjon mindnyájunkat. Adjon az Isten számunkra egy szebb s egy jobb jövőt, Új Magyar IGAZ Hazát!

Áldás!

Írta: Meríté Lendvai Katalin 2010. június 2.