A hoponoponóban - a gyógyítás, azt jelenti: szeressük magunkat!


A hoponoponóban - a gyógyítás, azt jelenti: szeressük magunkat!

Ha jobbá akarod tenni az életedet, akkor ahhoz gyógyítani kell az életedet. Ha bárkit meg akarsz gyógyítani - akár egy elmebeteg bűnözőt -, akkor ahhoz, magadat kell gyógyítanod.

Életemet és a kapcsolataimat a következő felismerések alapján alakítom:
1. A fizikai univerzum, gondolataim testet öltése.
2. Ha a gondolataim betegek, akkor beteg fizikai valóságot teremtenek.
3. Ha a gondolataim épek, akkor olyan fizikai valóságot teremtenek, amelyben túlcsordul a SZERETET.
4.100%-ban felelősséget vállalok azért, hogy a fizikai univerzumomat olyannak teremtettem, amilyen.
5. 100%-ban felelősséget vállalok a beteg valóságot teremtő, beteg gondolataim korrigálásáért.
6. Nem létezik „odakint." Minden gondolatként létezik, az elmémben.

„A hoponoponó, a problémákat nem nyűgnek, hanem lehetőségnek tekinti. A problémák nem egyebek, mint visszajátszott múltbeli emlékek, amelyek azért jönnek elő, hogy lehetőséget kapjunk a SZERETET szemével való látásra és az inspirációból* történő cselekvésre."
Beszélj a testedhez! Mondd neki: „Szeretlek, úgy, ahogy vagy. Köszönöm, hogy velem vagy. Ha úgy érzed, hogy bármilyen módon bántalmaztalak, kérlek, bocsásd meg!" Napközben egyszer-egyszer állj le, és látogasd meg a testedet! A látogatás a szeretetről és a háláról szóljon! „Köszönöm, hogy elviszel engem mindenhová. Köszönöm, hogy lélegzel, hogy a szívem lüktet." A testedet partnernek tekintsd az életedben, ne pedig szolgának! Úgy beszélj a testedhez, ahogy egy kisgyerekhez szólnál! Barátkozz össze vele! Szereti, ha sok-sok vizet kap, hogy jobban tudjon az énjével együttműködni. Olykor úgy érzed, mintha éhes lenne, pedig valójában csak szomjas.
A napfénnyel kezelt „kék" víz átalakítja azokat az emlékeket, amelyek a tudatalatti (a gyermek) elmében visszajátsszák a problémákat, és segítenek abban, hogy „elengedd a dolgokat, és hagyd Istent cselekedni". Szerezz egy kék színű üveget! Töltsd meg csapvízzel! Zárd le az üveget dugóval vagy celofánnal! Tedd napfényre vagy lámpa alá, legalább egy órára! Idd meg a vizet, illetve öblítsd le vele magadat fürdés vagy zuhanyozás után! A napfénnyel kezelt, „kék" vízzel főzhetsz, moshatsz, és minden olyan dologra használhatod, amire a vizet használni szokták. Kávét vagy kakaót is készíthetsz vele.
A béke velem kezdődik.
A problémáim nem egyebek, mint a tudatalattimban visszajátszódó emlékek. A problémáimnak nincs köze senkihez, semmilyen helyhez vagy helyzethez. Ezek a problémák „panaszolt panaszok", ahogy azt Shakespeare az egyik szonettjében költőien megfogalmazta. Amikor azt tapasztalom, hogy az emlékeim problémákat játszanak vissza, van választási lehetőségem. Választhatom azt, hogy továbbra is kötődök hozzájuk; vagy megtehetem, hogy az ISTENIHEZ folyamodok, hogy átalakítással szabadítson meg tőlük. Az elmémet így vissza tudom állítani eredeti, nulla, üres állapotába. Az emlékmentesség állapotába. Amikor mentesülök az emlékeimtől, akkor ISTENI ÖNVALÓM vagyok, ahogyan az ISTENI létrehozott, pontosan saját maga hasonlatosságára. Amikor a tudatalattim zéró állapotban van, olyankor időtlen, határtalan, végtelen és a halál sem érinti. Ha viszont az emlékek diktálnak, akkor elakad az időben, a térben, a problémákban, a bizonytalanságban, a káoszban, a gondolkodásban, a problémákkal való birkózásban, az ügyek kezelésében. Ha megengedem, hogy az emlékek uraljanak, akkor azzal lemondok elmém élességéről és az ISTENIVEL való harmóniámról. Nincs ráhangolódás, nincs inspiráció. Ha nincs inspiráció, nincs cél. Amikor emberekkel dolgozom, mindig azt kérem az ISTENITŐL, hogy a tudatalattimban alakítsa át azokat az emlékeket, amelyek velük kapcsolatos érzékeléseimként, gondolataimként és reakcióimként visszajátszódnak. Zéró állapotban az ISTENI ezt követően elárasztja a tudatalatti és a tudatos elmémet inspirációval, így a lelkem már ugyanúgy tapasztalhatja meg ezeket az embereket, ahogyan az ISTENI tapasztalja meg őket. Az ISTENIVEL dolgozva a tudatalattimban átalakuló emlékek minden elme tudatalattijában át fognak alakulni. S nem csupán az emberek elméjében, hanem az ásványokéban, az állatokéban és a növényekében is, tehát a létezés minden látható és láthatatlan tartományában. Milyen csodálatos is felismerni, hogy a béke és a szabadság velem kezdődik! Az én békéje!!!
Az emberiség olyan, függőséget okozó emlékeket halmozott fel, amelyek szerint mások közreműködésére és segítségére van szükség. A hoponoponó lényege, hogy tudatalattinkból szélnek eresztjük azokat az emlékeket, amelyek visszajátsszak az olyan érzékeléseket, amelyek szerint a probléma „odakint" van, s nem idebent. Mindannyian úgy jöttünk erre a világra, hogy a „panaszolt panaszaink" már készen álltak. A problémák emlékeinek nincs közük emberekhez, helyekhez vagy helyzetekhez. Ezek nem mások, mint lehetőségek a szabadságunk megszerzésére. A hoponoponó célja saját önidentitásunk helyreállítása, ami az ISTENI intelligenciával fennálló, természetes ritmus. Amikor ezt az eredeti ritmust visszaállítjuk, a zéró megnyílik, és a lélek megtelik inspirációkkal. Akik megtanulták a hoponoponót, azok általában meg akarják azt osztani másokkal, hogy segítsenek nekik. Nem könnyű kilépni a „segíteni tudok" üzemmódból. Ám ha „elmagyarázzuk" az embereknek a hoponoponót, azzal önmagában még nem szabadítjuk fel a problémák emlékeit. Ezt csak a hoponoponó gyakorlásával érhetjük el. Ha hajlandók vagyunk megtisztítani magunkat a „panaszolt panaszoktól", akkor rendben leszünk, és mindenki más is rendben lesz. Ezért senkinek sem tanácsoljuk, hogy ossza meg másokkal a hoponoponót. Ehelyett mindenkit arra ösztönzünk, hogy tegyék félre a másokkal kapcsolatos ügyeiket; először magukat szabadítsák fel, és mindenki mást csak azután. „A béke velem kezdődik."
Feltettem a kulcskérdést: - Mit tettél magadban, amivel megváltoztattad ezeket a beteg, vagy bűnöző embereket? - Egyszerűen csak megtisztítottam énemnek azt a részét, amit megosztottam velük. - Tessék? Nem értettem... Dr. Hew Len elmagyarázta, hogy ha teljes felelősséget vállalsz az életedért, akkor minden, ami az életedben megjelenik - egyszerűen azért, mert ott van az életedben - a te felelősséged. Az egész világot szó szerint te teremted.
Hűha! Ezt nem könnyű megemészteni... Odáig rendben van, hogy felelős vagyok azért, amit mondok vagy teszek. De hogy azért is én lennék a felelős, ha bárki más bármit tesz az életemben?! Az igazság azonban a következő: ha teljes felelősséget vállalsz az életedért, akkor minden, amit látsz, hallasz, ízlelsz, tapintasz, vagy bármi módon megtapasztalsz, az a te felelősséged, mivel a te életedben jelenik meg. Ami azt jelenti, hogy neked kell meggyógyítani a terroristát, az elnököt, a gazdaságot, bármit, amit tapasztalsz. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ők kizárólag a bensőd kivetüléseiként léteznek. A probléma nem velük van, hanem veled. És ha meg akarod őket változtatni, akkor magadat kell megváltoztatnod. Pontosan tudom, hogy ezt milyen nehéz megemészteni. Hát még elfogadni, és ténylegesen megélni. Vádaskodni sokkal könnyebb, mint teljes felelősséget vállalni.
Megkérdeztem dr. Hew Lent, hogyan gyógyította önmagát. Tehát, hogy pontosan mit tett, amikor a betegek kartonját nézegette. - Folyamatosan azt mondogattam, hogy „sajnálom" és „szeretlek". - Ennyi? - Ennyi. A helyzet az, hogy önmagunk javításának a legjobb módja, ha szeretjük magunkat. És ha magadat javítod, a világot is javítod. Amikor dr. Hew Len - „E" - a kórházban dolgozott, bármi is jött benne fel, azt átnyújtotta az ISTENINEK, és azt kérte, hogy az eresztessék szélnek. Mindig biztosan hitte, hogy ez meg is történik. És a dolog mindig működött. Dr. Hew Len megkérdezte magától: „Mi zajlik bennem, hogy ezt a problémát okoztam, és hogyan tudnám azt magamban kijavítani?" A jelek szerint ezt a belülről kifelé történő gyógyítást nevezik: hoponoponónak.
A lényeg, hogy az életünkben mindenért 100%-ban vállaljuk a felelősséget. Mindenért. Azt mondja, az ő munkája: önmaga megtisztítása. Ennyi. És ahogy tisztítja magát, úgy tisztul a világ is, mert ő maga a világ. Minden, ami rajta kívül van, kivetülés és illúzió.
A jelek szerint elfogadja, hogy a vilá­gon minden a te tükörképed, ám azt is mondja, hogy a te felelősséged minden általad megtapasztalt dolog kijavítása. Mégpedig a bensődből történő korrekciója, amit úgy tehetsz meg, hogy kapcsolatba lépsz az ISTENIVEL. Szerinte a külső dolgokat csak egyféleképpen lehet kijavítani. Oly módon, hogy kimondod a „szeretlek" szót az ISTENINEK, amit nevezhetünk Istennek, életnek, univerzumnak vagy - bármilyen egyéb szóval illetett - kollektív, magasabb erőnek.
- Kétféleképpen élheted az életedet - magyarázta dr. Hew Len. Emlékből vagy inspirációból. Az emlékek visszajátszódó, régi programok. Az inspiráció pedig az, amikor az ISTENITŐL kapsz üzenetet. Az inspiráció az, amire szükséged van. És csak akkor hallhatod meg az ISTENIT és kaphatod meg az inspirációt, ha minden emléket kitakarítasz. Csak annyit kell tenned, hogy tisztítasz.
Dr. Hew Len hosszan magyarázta, hogy miért az ISTENI a zéró állapotunk. Elmondta, hogy ebben az állapotban nincsenek korlátaink. Nincsenek emlékeink. Nincs identitásunk. Semmi sincs, csak az ISTENI. Akadnak az életünkben olyan pillanatok, amikor eljutunk a korlátok nélküli állapotba, de többnyire az történik, hogy elménkben a szemét - amit ő emlékeknek nevez - pereg. - Amikor a pszichiátrián dolgoztam, és néztem a betegek anyagát - mesélte -, éreztem magamban a fájdalmat. Ez közös emlék volt. Olyan program, ami miatt a páciensek viselkedése olyan lett, amilyen. Nem voltak a maguk urai. Egy program foglyaivá váltak. Amint meg­ éreztem a programot, máris tisztítottam. A központi téma ezután a tisztítás lett. De elmondhatom azt a tisztítási módszert, amelyet dr. Hew Len a leggyakrabban használt és használ, és amelyet én is alkalmazok. Mindössze négy egyszerű mondatot kell ismé­telgetni, szünet nélkül, az ISTENINEK címezve: 
         „Szeretlek."
         „Sajnálom."
         „Kérlek, bocsáss meg!"
          „Köszönöm." 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A máj- és epehólyag-tisztítás technikája

AZ ANTROPOZÓFIA KÖRVONALAI

Jézus tiltott tanításai