Jézus nem úgy készül meghalni, mint bűnért való áldozat!!
186:5.1 Nincs közvetlen kapcsolat Jézus halála és a zsidó páska-ünnep között.
Igaz, a Mester ezen a napon, a páska-ünnepre való felkészülés napján adta
életét a húsvér testben, és nagyjából akkor, amikor a páska-ünnepi bárányokat a
templomban feláldozták. Ám ez a véletlen egybeesés semmilyen mértékben nem
jelenti azt, hogy az Ember Fia halála a földön bármilyen kapcsolatban lenne a
zsidó áldozási rendszerrel. Jézus zsidó volt, de az Ember Fiaként a
teremtésrészek halandója is. A már elmondott és a Mester közelgő keresztre
feszítésének ezen órájához vezető események elégségesek annak jelzésére, hogy a
bekövetkező halála tisztán természetes és ember által irányított történés volt.
186:5.2 Ember és nem az Isten volt az, aki eltervezte és kivitelezte Jézus kereszthalálát.
Igaz, az Atya nem volt hajlandó beavatkozni az emberi események menetébe az
Urantián, de a paradicsomi Atya nem rendelte el, nem igényelte, illetőleg nem
követelte meg a Fia olyan módon való halálát, ahogyan azt a földön
véghezvitték. Tény, hogy előbb-utóbb, valamiképp Jézusnak meg kellett válnia a
halandói testétől, a húsvér testbeni megtestesülésétől, ám e feladatot
számtalan módon végrehajthatta volna úgy, hogy ne két tolvaj között, egy
kereszten kelljen meghalnia. Ami történt, az ember cselekedete volt, nem az
Istené. 186:5.3 A megkeresztelése idejére a Mester már magáévá tette
azt a szükséges földi és húsvér testbeni tapasztalást, mely az ő hetedik és
utolsó világegyetemi alászállásához kellett. Ekkorra Jézus a földi
kötelességének már eleget tett. Az egész élet, melyet azt követően megélt, és
még a halálának módja is, tisztán személyes segédkezés volt a részéről az ezen
a világon és a többi világon élő halandó teremtményei jóléte és felemelése
érdekében. 186:5.4 Ama jó hírek evangéliuma, hogy a halandó emberben
hit által szellemileg tudatosulhat az, hogy ő az Isten fia, nem függ Jézus
halálától. Való igaz, hogy az országról szóló evangéliumot igen erősen
megvilágította a Mester halála, de még inkább az ő élete. 186:5.5
Mindaz, amit az Ember Fia mondott vagy tett a földön, nagymértékben megszépítette
az Istenhez fűződő fiúságnak és az emberek közötti testvériségnek a
tantételeit, ám az Isten és az emberek közötti ezen alapvető fontosságú
kapcsolatok eredendően megvannak azon világegyetemi tényekben, hogy az Isten
szereti a teremtményeit és az isteni Fiak természetüknél fogva irgalmasak. E
megható és istenmód szépséges kapcsolatok ember és az Alkotója között e világon
és minden más világon szerte a világegyetemek mindenségében, az
örökkévalóságtól fogva léteznek; és azok semmilyen értelemben nem függnek az
Isten Teremtő Fiainak ezen időszakos alászállásaitól, akik így felveszik a
teremtett értelmes lényeik természetét és hasonlatosságát azon ár részeként,
mely árat meg kell fizetniük azért, hogy véglegesen megkapják a korlátlan
főhatalmat a saját helyi világegyetemük felett. 186:5.6 A mennyei
Atya éppen úgy szerette a halandó embert a földön Jézus urantiai életét és halálát
megelőzően, mint ahogy az ember és az Isten társas viszonyának ezen
érzékfeletti megmutatkozását követően. A Nebadon Istenének emberként való
megtestesülése, olyan nagyszerű folyamat, mely az Urantián nem tudta
teljesebben megmutatni az örökkévaló, végtelen és egyetemes Atya sajátosságait,
viszont gazdagabbá tett és megvilágosított minden más intézőt és teremtményt a
Nebadon világegyetemben. Míg a mennyei Atya nem szeret bennünket jobban, Mihály
ezen alászállása miatt, minden más mennyei értelem igen. És ez azért van így,
mert Jézus nem csak Istent nyilatkoztatta ki az embernek, hanem mert ugyancsak
új kinyilatkoztatást tett az emberről az Isteneknek és a világegyetemek mindensége,
mennyei értelmeinek. 186:5.7 Jézus nem úgy készül meghalni, mint bűnért
való áldozat. Nem fog vezekelni az emberi faj veleszületett erkölcsi bűnösségéért.
Az emberiségnek nincs ilyen faji vétke az Isten előtt. A bűnösség tisztán a személyes bűn területe, az Atya akarata és az ő Fiainak
igazgatása elleni tudatos és szándékos lázadás kérdése. 186:5.8 A
bűnnek és a lázadásnak semmi köze sincs a paradicsomi Istenfiak alapvető
alászállási tervéhez, jóllehet számunkra úgy tűnik, hogy a megmentési terv
az alászállási terv egyik időleges ismérve.
186:5.9 Az Istentől eredő megszabadulás az
Urantia halandói számára éppoly eredményes és csalhatatlanul bizonyos lett
volna akkor is, ha Jézus nem hal meg a tudatlan halandók kegyetlen kezétől.
Ha a Mestert kedvezően fogadták volna a
földi halandók és a húsvér testbeni életét, önként feladva távozott volna az
Urantiáról, akkor az az Isten szeretetének és a Fiú irgalmának tényét - az
Istennél való fiúi elismerés tényét - semmilyen mértékben nem érintette volna.
Ti,
halandók, az Isten fiai vagytok, és egyetlen dologra van szükség ahhoz,
hogy ez az igazság tényszerűvé váljon a személyes tapasztalásotokban, és az nem
más, mint
a
szellemtől született hitetek.
Forrás: Urantia könyv
Megjegyzések
Megjegyzés küldése