Hogyan tudjuk biztosan, hogy téged az Isten küldött?

Beszélgetés a bizonyosságról:

Hogyan tudjuk biztosan, hogy téged az Isten küldött?

^142:5.1 Ama nagy beszédek egyike, melyeket Jézus a templomban mondott el a páska-ünnep hete alatt, egy kérdésre válaszul hangzott el, mely kérdést az egyik hallgató, egy damaszkuszi férfi tette fel.

E férfi azt kérdezte Jézustól:

"De rabbi, hogyan tudjuk biztosan, hogy téged az Isten küldött, és hogy valóban beléphetünk ebbe az országba, melyről te és a tanítványaid azt állítjátok, hogy közel van?"

És Jézus így válaszolt:

^142:5.2 "Ami az én üzenetemet és a tanítványaim tanítását illeti, azokat a gyümölcseiről kell megítélnetek.

Ha mi a szellem igazságát hirdetjük nektek, akkor a szellem fog bizonyságot tenni a szívetekben arról, hogy az üzenetünk hiteles.

Az ország kapcsán és a mennyei Atya által való elfogadás fölötti bizonyságotok vonatkozásában, hadd kérdezzem meg, hogy ki az olyan apa közületek, aki méltó és jószívű lévén, aggodalomban, vagy kétségben tartaná a fiát, a családbeli helyzetét, vagy az atyai szív odaadásából való részesedés bizonyosságát illetően? Vajon ti, földi apák, örömöt leltek-e a gyermekeitek abból fakadó szenvedésében, hogy bizonytalanok legyenek afelől, hogy részesülnek-e az emberi szívetek állandó szeretetében? A mennyei Atyátok sem hagyja a szellem hites gyermekeit kétségek közötti bizonytalanságban az országbeli helyzetüket illetően.

Ha elfogadjátok Istent, mint Atyátokat, akkor valóban és igazán az Isten fiai vagytok. És ha fiak vagytok, akkor minden olyasmit illetően biztos a helyzetetek, ami örökkévaló és isteni fiúi besorolású dolog.

Ha hisztek a szavaimban, akkor ezáltal hisztek Őbenne, aki engem küldött, és ha így hisztek az Atyában, akkor biztosítottátok a mennyei létpolgárként való elismertségeteket.

Ha megcselekszitek a mennyei Atya akaratát, akkor soha nem fogtok elbukni, a fejlődés örök életének elérésében, az isteni országban.

^142:5.3 A Legfelsőbb Szellem fog tanúságot tenni a szellemetek mellett, hogy ti valóban az Isten gyermekei vagytok. És ha az Isten fiai vagytok, akkor megszülettetek az Isten szellemétől; és aki megszületett a szellemtől, abban magában ott van az erő, hogy minden kétséget legyőzzön, és ez a minden bizonytalanságon felülkerekedő győzelem, ez éppen, a hitetek.

^142:5.4 Ésaiás látnok azt mondta ezekről az időkről szólva:

'Amikor a szellem elárad rajtunk a magasból, akkor az igazságosság békét, nyugalmat és bizonyosságot teremt mindörökre.'

És mindenki számára, aki igazán elhiszi ezt az örömhírt, bizonyosság leszek én, az ő befogadásukra, az örökkévaló kegyelmekbe és az Atyám országának örökké tartó életébe.

Így hát ti, akik halljátok ezt az üzenetet és elhiszitek az országról szóló örömhírt, az Isten fiai vagytok, és örök életetek van; és annak bizonysága az egész világ számára, hogy szellemtől születtetek az, hogy őszintén szeretitek egymást."

^142:5.5 A hallgatók sokasága még órákig Jézussal maradt, kérdéseket tettek fel neki és figyelmesen hallgatták a vigasznyújtó válaszait. Jézus tanítása még az apostolokat is bátorította abban, hogy több erővel és meggyőződéssel hirdessék az országról szóló evangéliumot. E jeruzsálemi élmény komoly ösztönzést jelentett a tizenketteknek. Ez volt az első találkozásuk ilyen nagy tömegekkel, és sok olyan értékes tanulságra tettek szert, mely nagy segítségnek bizonyult a későbbi munkájuk során.      

                                                                 

^{A Nikodémusszal folytatott beszélgetés}

^142:6.3 Miután Fláviusz bemutatta Jézusnak, Nikodémusz így szólt: "Rabbi, tudjuk, hogy te Isten küldötte tanító vagy, mert ember nem tudna így tanítani, hacsak nincs vele az Isten. És én többet szeretnék tudni a jövő országára vonatkozó tanításaidról." ^142:6.4 Jézus ezt válaszolta Nikodémusznak: "Bizony, bizony mondom neked, Nikodémusz, aki nem születik meg fentről, az nem láthatja meg az Isten országát." Erre Nikodémusz így felelt: "Hogy születhet valaki újjá, amikor már öreg? Nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy megszülessék."

^142:6.5 Jézus ezt mondta: "Én mégis kijelentem neked, hogy a szellemtől születettet kivéve, az ember nem megy be az Isten országába. Ami a húsvér testből születik, az húsvér test, és ami a szellemtől születik, az szellem. De ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam, hogy fentről kell születned. Amikor a szél fúj, hallod a levelek zizegését, de nem látod a szelet - hogy honnan jön és hova tart - és így van ezzel mindenki, aki a szellemtől született. A húsvér test szemével megfigyelheted a szellem megnyilatkozásait, de ténylegesen nem láthatod a szellemet."

^142:6.6 Nikodémusz ezt válaszolta: "De nem értem - hogyan lehetséges ez?" Jézus azt mondta: "Hát lehet az, hogy tanító vagy Izráelben és mégsem érted mindezt? Ezért válik azok kötelességévé, akik ismerik a szellem valóságait, hogy kinyilatkoztassák e dolgokat azok számára, akik csak az anyagi világ megnyilvánulásait érzékelik. De vajon hiszel-e majd nekünk, amikor a mennyei igazságokról beszélünk? Megvan-e a bátorságod, Nikodémusz, hogy higgy a mennyből küldöttnek, nevezetesen az Ember Fiának?" ^142:6.7 És Nikodémusz ezt mondta:

"De hogyan fogjak hozzá e szellem megragadásához, melynek újjá kell teremtenie engem, az országba való belépésre való felkészülés érdekében?" Jézus válasza ez volt:

"A mennyei Atya szelleme már benned lakozik. Ha e fentről való szellem vezetne, akkor nagyon hamar látni kezdenél, a szellem szemével, és azután a szellem-vezetés melletti őszinte választás révén, megszületnél a szellemtől, hiszen az egyetlen életcélod az volna, hogy megcselekedd az Atyád akaratát, aki a mennyben van. És miután így megszülettél a szellemtől és örvendesz az Isten országában, elkezded bőségesen teremni a szellem gyümölcseit a napi életedben."

Jézus kijelentette, hogy egy igaz család a következő hét tényen alapul:

^142:7.6 1. A létezés ténye. A természetes kapcsolatok és a halandói hasonlatosság jelenségei a családban állnak össze: A gyermekek bizonyos szülői vonásokat örökölnek. A gyermekek a szülőktől származnak; a személyiség-lét a szülő cselekedetétől függ. Az apa-gyermek kapcsolat eredendően benne van minden természetes dologban és áthat minden élő lételvi lényt.

^142:7.7 2. Biztonság és öröm. Az igazi apák, nagy örömet lelnek abban, hogy gondoskodnak a gyermekeik igényeiről. Sok apa nem elégszik meg azzal, hogy kielégíti a gyermekei puszta igényeit, hanem örömét leli abban is, hogy gondoskodhat az örömeikről is.

^142:7.8 3. Nevelés és képzés. A bölcs apák gondosan megtervezik a fiaik és lányaik nevelését és megfelelő képzését. Fiatal korukban kapnak felkészítést a későbbi életük során való nagyobb felelősségekre.

^142:7.9 4. Fegyelem és korlátozás. Az előrelátó apák gondoskodnak a fiatal és éretlen utódaik szükséges mértékű fegyelmezéséről, a számukra való iránymutatásról, helyesbítésről, és néha a korlátozásukról is.

^142:7.10 5. Társaság és hűség. Az odaadó apa bensőséges és szeretetteljes kapcsolatot tart fenn a gyermekeivel. Mindig meghallgatja a kérelmeiket; mindig kész osztozni velük a nehézségeikben és átsegíteni őket a problémáikon. Az apát a legmagasabb fokon érdekli az utódjainak folyamatosan javuló jóléte.

^142:7.11 6. Szeretet és irgalom. A könyörületes apa önként megbocsátó; az apák nem táplálnak bosszúszomjas gondolatokat a gyermekeik iránt. Az apák nem olyanok, mint a bírák, az ellenségek vagy a hitelezők. Az igazi családok, elfogulatlanságra, türelemre és megbocsátásra épülnek.

^142:7.12 7. Gondoskodás a jövőről. A földi apák szeretnek örökséget hagyni a fiaikra. A család nemzedéktől nemzedékig folytatódik. A halál csak azért vet véget egy nemzedéknek, hogy egy újabb kezdetét jelezze. A halál lezárja az egyéni életet, de a családnak nem szükségképpen vet véget.

                                                               Forrás: Az Urantia könyv