Az emberi bölcselet ama huszonnyolc alaptétele, amit tanítanak a túlvilág iskoláiban

Az emberi bölcselet ama

huszonnyolc alaptétele,

amit tanítanak a túlvilág iskoláiban.

Az emberi bölcselet ama huszonnyolc alaptétele, melyet e morontia oktató is használt szemléltetőanyagként abból a célból, hogy segítse ezeket a lakóvilágra újonnan érkezetteket. Az emberi bölcseletre vonatkozó szemléltető példák a következők voltak:

1. A szakértelem megnyilvánulása, nem a szellemi képesség meglétét jelzi. Az értelem, nem helyettesíti az igaz jellemet.

2. Kevés ember felel meg, az általa valójában birtokolt hitnek. Az indokolatlan félelem nem más, mint a kifejlődő halandó lélek, fondorlatos értelmi félrevezetése.

3. Az eredendően meglévő képességeket, nem lehet meghaladni; egy félliteres korsó tartalma, sohasem tehet ki egy egész litert. A szellemi fogalmat, nem lehet gépiesen beleerőszakolni, az anyagi emlékmintába.

4. Kevés halandó meri, a természet és a kegyelem együttes segédkezéséből termett összes személyes hitelét, valaha is felhasználni. Az elszegényedett lelkek többsége, valóban gazdag, de ők maguk nem hajlandók ezt elhinni.

5. A nehézségek, tán dacolhatnak a középszerrel és legyőzhetik a bátortalanokat, de a Fenségesek igaz gyermekeire, csak ösztönzőleg hatnak.

6. Kiváltságot élvezni visszaélés nélkül, szabadnak lenni engedély nélkül, hatalmat gyakorolni és következetesen elutasítani annak igénybevételét, a saját gyarapodásunk céljából - ezek a magasrendű polgárosodott társadalom jegyei.

7. Vak és előre nem látható véletlen dolgok, nem történnek a mindenségrendben. A mennyei lények sem segítenek annak az alacsonyabb rendű lénynek, aki nem a saját igazságfénye szerint cselekszik.

8. Az erőfeszítésnek nem mindig eredménye az öröm, de értelmes erőfeszítés nélkül, nincs boldogság.

9. A tett eredménye: az erő; az önuralomé: a kellem.

10. Pártatlanság pengeti, az igazság összhanghúrjait, és a dallam berezgi, az egész mindenségrendet, még a Végtelen felismeréséig is eljut.

11. A gyenge, elmerül a megoldások keresésében, míg az erős, cselekszik. Az élet is csak olyan, mint a napi munka - végezd jól. A tett, a miénk; a következmények Istenéi.

12. A mindenségrend legnagyobb szomorúsága az, hogy még sohasem volt szomorú. A halandók bölcsességet, csakis gyötrelmek megtapasztalása révén tanulhatnak.

13. Csillagokat, a tapasztalásbeli mélységekben megélt, magányos elszigeteltségből lehet a legjobban megfigyelni, nem pedig a fényes és mámoros hegycsúcsokról.

14. Csinálj étvágyat a társaidnak, az igazsághoz; csak akkor adj tanácsot, ha kérik.

15. A színlelés, a tudatlan személy nevetséges erőfeszítése a bölcsnek mutatkozásra, a sivár lélek kísérlete, a gazdagnak tűnésre.

16. Szellemi igazságot, nem ismerhettek fel, annak bensőséges megtapasztalása előtt, és sok igazságot igazán, csak a hányattatásokban érzékeltek.

17. A törekvés mindaddig veszélyes, amíg nem közösségiesül teljesen. Mindaddig egyetlen erényt sem sajátítotok el igazán, amíg a tetteitek révén, méltókká nem váltok arra.

18. A türelmetlenség: szellemméreg; a harag: olyan, mint a darázsfészekbe hajított kő.

19. Az aggodalmaskodással, fel kell hagyni. A soha be nem következő csalódások, a legelviselhetetlenebbek.

20. Csak egy költő képes érzékelni a költészetet, a mindennapi létezés szokványos szürkeségében.

21. Bármely művészet legfőbb küldetése, hogy ábrándjai révén, egy felsőbb világegyetemi valóságot vetítsen előre, hogy az idő érzelmeit, az örökkévalóság gondolataivá kristályosítsa.

22. A kifejlődő lélek, nem a tette révén lesz istenivé, hanem a cselekvésre való törekvése által.

23. A halál, semmit sem tett hozzá, az értelmi képességekhez, vagy a szellemi felruházottsághoz, viszont kiegészítette az élményelvi állapotot, a túlélés tudatosságával.

24. Az örökkévalósági beteljesülést, a napi életből származó, eredmények határozzák meg, pillanatról pillanatra. A ma tettei alkotják, a holnap végzetét.

25. A nagyság, nem annyira az erő birtoklásában áll, hanem ezen erő, bölcs és isteni használatában.

26. Tudás, csakis úgy birtokolható, ha megosztjuk azt másokkal; a tudás őrzője: a bölcsesség, közösségiesítője pedig: a szeretet.

27. A haladás megköveteli, az egyéniség fejlődését; a középszerűség, folyton szabványosításra törekszik.

28. Bármely tétel, érvekre épített védelme, fordított arányban áll, a tétel igazságtartalmával.

^48:7.31 Ilyen tehát a kezdők munkája az első lakóvilágon.  

Forrás : Az URANTIA könyv