A mindenható Istenség, lényiségéről

Isten Háztartása: Lorber Jakab. III. Könyv

 

 A mindenható Istenség, lényiségéről és az Atya szegénységéről. 

Isten Háztartása .III. könyv

Ha szegény jön hozzátok, s azt az Én nevemben befogadjátok, akkor Engem fogadtatok be!

Erre azt mondjátok miként lehetséges ez, hiszen a Te lényiségeddel óh, Isten, csak a fenséges, a hatalmas, az erőteljes egyeztethető össze? Én azonban azt mondom: - örökké sem ismerhettek fel Engem fenségességemben, hatalmamban, erőmben, hanem csakis irgalmamban, igazi atyai szeretetemben! A szeretet mindent magához vonz, és maga körül gyűjt össze, a legszűkebb körben. Lássátok, így cselekszik az Atya is! Ha mindent csak az Én Istenségem szerint mérlegeltek, akkor nem szeretitek az Atyát, hanem csak az Istenséghez igyekeztek közeledni, ez azonban végtelen, ezért szétszórjátok, s végül megölitek magatokat. Értsétek meg Isten szellemének mélységét. Ti teremtett emberek vagytok, testből, élő lélekből, s ebben a szeretet lakozik. Testetek a változatlan isteni hatalom műve, tehát Isten mindenható kényszerének van alávetve, ezért halandó és elpusztítható.

Azt kérdezitek miként lehetséges ez? Azért, mivel Istenben végtelen szabadság rejlik és semmiféle kényszer alá sem eshet sohasem. Ha Isten csupán Isten volna, sohasem teremtett volna semmit sem, hanem minden csak számára látható végtelen gondolat maradt volna, s egyetlen lény sem örvendezhetne az Istenből való szabad életnek! Isten azonban, nem csupán Isten önmagában, hanem a szeretet Istene is. Isten mindenben szeretetéből indul ki és a végtelenség az Ő lényisége. Ez a lényiség mindenkor visszatér szeretetébe, s ott végtelen erővel, hatalommal telítődik!

De hallgassátok csak tovább: - lelketeket az Atya hozta létre, azaz a szeretet Istenben, Miként ez a szeretet, Isten tulajdonképpeni alaplényisége, úgy lelketek is alaplényisége léteteknek, s az örökélet befogadására szolgáló edény. Minden az örökéletre igazodhat, a lélek, valamint a test is, ami az isteni kényszernek van alávetve.

Erre azt kérdezitek - miért van itt helye a kényszernek? Lássátok, amíg a kezetekben tartotok egy követ, addig az, hatalmatokban van, s azt teszitek vele, amit akartok. Ha azonban elhajítottátok a követ, az felszabadult hatalmatok alól, de mégis követnie kell azt az irányt, amelyet kezetek megjelölt neki, midőn elhajítottátok, de repülése közben már nem szabhattok neki más irányt.

Ha azután a kő leesett, mivel önmagában erőtlen, akkor újra a saját önkényetek hatalma alá kerül. Látjátok - az Atya, mint az Istenben lakozó, örök, végtelen Szeretet, mindent kiadott magából. Végtelen hatalmából az egész végtelenséget, örökké betölti, végtelen nagy gondolataival, semmit sem tartva meg Önmagának, mert mindent odaadott, amije csak volt! Az Atya tehát szegény Önmagában, s a szegénység az Ő szeretete, gazdagsága pedig a szeretet és a minden hatalommal, erővel teljes egyedüli örök léte. Ez a szegénység azonban az Atya legnagyobb boldogsága, ha azt látja, hogy mindaz, amit önmagából kibocsátott, visszatér Hozzá, és végtelen tökéletességében fogadhatja be szeretetébe. Lássátok a Nap, a Hold, s a csillagok, tehát mindaz, amit láthattok, megfelel Istenségemnek, hatalmamnak, lekötve az Én kényszeremmel. De ez nem maradhat így, mert minden azért létezik, hogy az Atya örökké gazdagodjon, mivel egy ideig szegény akart maradni önmagában.

Legyetek ti is az Ő hű képmásai, legyetek az Ő igazi gyermekei! Adjatok mindent Nekem, szabadítsátok fel Belőlem eredő szereteteket, életeteket, akkor Velem együtt, gazdagok lesztek mindörökké! Legyetek tehát szegények, hogy gazdagokká válhassatok! Amen.

251. Fejezet. 

Énok meghatódása az Atya önkéntes szegénységének hallatára. 

Az Úr feltárja gyermekei iránti atyai szeretetét. 

Az Úr emberré válásáról és áldozatos haláláról.

Énok, a többiekkel együtt leborult a szegény ember alakjában mutatkozó Atya előtt, végtelen szeretetéért, jóságáért imádva, dicsőítve Őt. Óh, szentséges, a legmagasabb fokú szeretettel teljes Atyánk, ez a leleplezésed, kimondhatatlanul fenséges és szentséges, a halandó ember számára! Szentséges - szentséges - szentséges vagy Te, óh, Atyánk, s a Menny, a Nap, a Hold, s a csillagok és ez a Föld is telítve van, a Te végtelen dicsőségeddel! Minden erőmmel szeretni, dicsőíteni, magasztalni akarlak Téged! Óh, végtelen jóságos Atyánk, bárcsak lehetséges volna Téged, újra gazdaggá tenni, s mindazt visszajuttatni Hozzád, amit oly bőségesen adtál meg nekünk, végtelen szeretetedből! Milyen végtelen boldogság lenne ez számomra!

Az Atya ekkor átölelte Énokot, s így szólt: - szeretett Énokom, felesleges ez a gondoskodásod, hiszen hatalmamban állana mindezt visszavenni, amit adtam, ha ezt akarnám!

De azt mondom neked: - ha vissza tudnád Nekem adni a Napokat, Holdakat, a számtalan csillagot és Földet, mindez, végtelen kevesebbet jelentene Számomra, mintha te, mindenekfelett szeretsz Engem, mint igazi fiú, az igazi Atyját! Mert lásd, Számomra ez a legfőbb, hogy igazi Atyátok legyek, ti pedig az Én igazi gyermekeim legyetek. Azért egy gyermekemért milliárdnyi Napot és világot is feláldoznék, ha másként nem lehet magamnak visszanyerni! De még ennél is többet mondok neked Énokom! Magam vagyok az egyedüli Örökélet, kívülem nincsen élet, csak halál. Ha azonban egy gyermekemet, csak az egyedüli örök életem feláldozásával tudnám megmenteni, inkább odaadnám azt is, nehogy egy gyermekem veszendőbe menjen! Énok! Fel tudod e fogni ezt a szeretetet? Énok, s a többiek is leborultak erre az Atya előtt, sírva fakadva nagy szeretetükben, s egyikük sem volt képes egy szóra sem. Óh, gyermekeim - szólt az Atya - azért mondottam ezt nektek Atyátok, hogy felismerjétek szeretetét! Amit most mondott, azt egykor véghez is viszi, a nagy idők idején, testé vált Igéje által! Igen, egy fiút nemzek, s neki adom át egész életemet! Én leszek a Fiúban, s a Fiú Bennem lesz, az Atya pedig örökké egy lesz a Fiúval! Amen.

252. Fejezet. 

Énok kétségei az Úr áldozatos halála miatt. 

Az Úr nagy leleplezése a szeretet és az élet lényegéről, 

a világosságról és Isten bölcsességéről.

 

Jézusról, az Istenemberről, 

mint a testté vált isteni Igéről.

E szavak után Énok bánatos komolysággal tekintett az Atyára. Midőn révedezéséből magához tért, így szólt: - óh, szentséges szeretetteljes Atyám! Végtelen fenségesen és rejtelmesen hangzottak utolsó szentséges szavaid! Ki tudná ezeknek jelentőségét - Kívüled - szellemében felfogni?!

Ha Te, számodra nem lehetetlenül, megöletnéd magadat, erre kirendelt teremtmények által, nem pusztulna el abban a pillanatban minden, a végtelen térségekben?  Hiszen mindannak, ami él, csakis Belőled van élete, milyen élet állhatna fenn, tehát akkor, ha Te, az élet forrása meghalsz?

Óh, szentséges Atyánk, magyarázd meg ezt nekünk, mert másként a minden dolgok örök és kikerülhetetlen megsemmisülését hirdetted nekünk, e szavakkal! Neked Énokom - szólt az Atya megadatik, hogy megértsed országom e nagy titkát, de kívüled senkinek sem! Őrizd meg tehát magadban e szavakat, amelyet most mondok neked, mert a nagy idők idejéig, senki se értse meg azoknak jelentőségét, s a világ mindvégig vaksággal legyen sújtva! Halljad tehát! A Szeretet és az Élet - egy, de mégis kettő, mert a szeretet, az alap, az élet pedig ennek a hatása. E kettőből még egy harmadik keletkezik, a tetterő, azaz a hatalmas szellem. A világosságból és a bölcsességből is egy harmadik keletkezik, - a rend, azaz a minden dolgok alakulása, a végcélra. A szeretetből és az életből, valamint a világosságból, s a bölcsességből ered, a minden szentségesség szelleme, azaz az Ige, Isten ajkáról. Ez az Ige lényegi jellegű, s ez az az alap, amelyből őseredetileg minden dolgok teremtettek.

Ha a szeretet és az élet lényegét szemléled, és az azokból keletkező tetterőt, valamint a világosság és a bölcsesség lényegét, s e kettőből származó rendet, s végül a mindezekből eredő szentségességet, vagyis az Isten ajkáról eredő örök Ige lényegét, akkor azt látod, hogy hét szellem alakul ki a szeretetből, ezek: 
1. Szeretet, 
2. Bölcsesség, 
3. Akarat, 
4. Rend, 
5. Komolyság, 
6. Türelem, 
7. Könyörületesség. 
A szeretet az első, önmagából kialakuló szellem, s a többi hat pedig egyidejűleg a szeretetből keletkezik, s örökké egyek a Szeretettel. A szeretet és az élet azonban elválasztható egymástól, de akkor egy jégtömbhöz hasonló a szeretet, benső meleg nélkül, az élet önmagában pedig csupán romboló tűz. A világosság és a bölcsesség is elválasztható, a világosság akkor élettelen, a romboló tűzben, a bölcsesség pedig éjszakává, csalássá, hamissággá, hazugsággá válik.

A szeretetből, s az életből és a világosságból, s a bölcsességből keletkező Ige is elválasztható lényegileg. Hogy ez lehetséges, az az egész teremtésből is kitűnik, mert a teremtésben, mindezeket az előbb említett elkülönítéseket láthatod. Ezek Belőlem keletkeztek, Én vagyok az alapjuk, s mindennek a végcélja, az életpróba, vagyis az örökélet folytonos gyakorlása, megerősödése.

Lásd, mindezen elkülönülések ellenére, mégis osztatlanul megmaradtam hét szellemem teljes birtokában! Így történik ez az idők nagy idejében is, midőn az örök Ige, mint minden dolog lényegi alapja, önmagában testté válik, lényiségem pedig egész teljességével benne lakozik.

Ezt a testet azonban, megöli a világ,
a testben lakozó isteni teljesség azonban, csakhamar újra életre kelti önmagából, a testet. Akkor Isten teljessége, örökké, testté vált Igéjében lakozik, mint ember, teremtményeivel szemben, 
s ezek úgy láthatják Őt és beszélhetnek vele, mint igazi testvérükkel.

Ez Az Istenember, juttatja el mindnyájatoknak, az igazi örök életet, s míg ez meg nem történik, addig az Én szeretetemből elválasztott, életben éltek. Lásd, - ez az értelme szavaimnak.

Forrás: Klikk ide: http://www.jezusatyank.hu/