A kölcsönös megbecsülésről.

ISTEN HÁZTARTÁSA

201. Fejezet.

Kizehel beszéde az emberek közötti testvériségről és a kölcsönös megbecsülésről. 

Az igazi királyságról.

Kizehel ekkor felemelte Lameket és Tubalkaint, s így szólt: Testvéreim! Miért borulok le előttünk? Mi sem vagyunk különbek nálatok, vagy nem vagyunk kölcsönösen testvérek egymás között?

Lássátok, ezt a jövőben nem szabad többé megtennünk, mert egyedül Istent illeti minden szeretetünk, imádatunk, hálánk és alázatunk! Ha tehát egy és ugyanazon Atyának igazi gyermekei akarunk lenni, akkor nem kell hajladoznunk egymás előtt, hanem minden megbecsülésünk mellett igazi testvérek gyanánt kell egymást szeretnünk, Isten iránti szeretetünkből!

Ami ennél több vagy kevesebb, az nincsen Isten rendje szerint, tehát az már bűn! Ha egy embert, aki hajszálnyival sem különb többi embertársainál, különös tiszteletben részesítenétek, mi lenne ennek a következménye? Csakhamar többnek, jobbnak tartaná magát azoknál, akik őt ilyen megkülönböztetett tiszteletben részesítik és gőg, sőt végül uralomvágy töltené el. Ez azután oda vezetne, hogy az őt ennyire megtisztelő testvéreitől azt is megkövetelné, hogy a saját szerzeményeik egy részét, adó gyanánt juttassák neki.

Így keletkeznek azután, azok a világi hatalmasságok és királyok, akik kegyetlenkednek, és halálra sanyargatják azokat a testvéreiket, akik elég dőrék voltak ahhoz, hogy kezdetben valamilyen tulajdonsága miatt többre becsülték, mint amennyire az isteni rend alapján szabad lett volna.

Adjuk meg tehát az Istennek, ami Istené, embertársainknak pedig azt, ami nekik jár! A dicsőítés, magasztalás, imádat, hála, szeretet, tulajdonképpen csak is Istent illeti meg, mi emberek pedig testvérek vagyunk és sem jobban, sem kevésbé sem szabad egymást szeretnünk, mint önmagunkat. Ha ettől valaki eltér, egyben az örök isteni rendtől is eltér, mert esetleg azt adja meg embertársának, amivel csakis Istennek tartozik! Ahol pedig mégis ezt cselekszik, ott minden bajnak magvát vetik el ezzel az egész Földön. Azt mondom nektek, egyetlen bűn sem fenyíttetik meg oly szigorúan, mint ez, ami éppen a ti uralmatok alatt gyakran fennállott.

Ezért egészen más királyságot vezessünk most be, kedves testvéreim. A király ezentúl, tanítója, vezetője, testvére legyen népének és semmiképpen sem ura és parancsolója! Az ilyen király Isten rendje szerint uralkodik, világi hatalomra nem lesz szüksége, mert az isteni szeretet, bölcsesség és rend ereje, hatalma lakozik szellemében, és könnyedén tudja majd testvéreit minden jóra, igazra elvezetni!

Ezt szívleljétek meg jól, és ne boruljatok le előttünk, s egymás előtt sem, akkor áldást hoztok a népre, de azt sem engedjétek meg, hogy a nép leboruljon előttetek!




Forrás: http://www.jezusatyank.hu/