Az ember megkísértéséről…Vágyakról.



Az ember megkísértéséről. Vágyakról. 

Higgyétek el azonban nekem, amíg az ember ezt a halandó testet hordozza, addig a folyton megismétlődő kísértések sem maradnak el tőlünk úgy, hogy sohasem mondhatjuk - most már vége van a megkísértéseknek!
Mennél jobban közeledünk a kiteljesedéshez, annál inkább tapasztalhatjuk, hogy testünk a világ és szívünk vágyai folytonosan újabb akadályokat gördítenek a mi élő és mindinkább ébredezni igyekvő szellemünk elé, hogy azután visszasüllyedjen előbbi halálos álmába!
De azért ne aggódjunk és ne legyünk kishitűek, kedves testvérem és barátaim, mert mindebben a mi szentséges, jóságos mennyei Atyánk nagy irgalmas szeretete nyilvánul meg. A megpróbáltatások által ébreszti fel szellemünket, s akkor ébren marad az új, az örök nappal elkövetkeztéig, amikor azután már nem kell többé álomba süllyednie, s ezért megpróbáltatásokat sem kell elviselnie!
Ez a boldogságos állapot biztosan elkövetkezik a test halála után, de még a testi életben is része lehet ebben az embereknek, ha mindenben csak az isteni akarat a vezérfonala. Ez pedig nagyon könnyen megvalósítható! A világot, s mindent, ami vele kapcsolatos, nem kell szeretni, Istent azonban mindenekfelett, s a szent szeretetből minden embertársunkat.
Ezzel már meg is oldottuk a mi, oly nehéznek látszó életfeladatunkat. Ha valaki erre azt mondaná, ezt könnyebb kimondani, mint megcselekedni, annak azt mondom: - annyi jó rejlik a világban, amit meg kell becsülni, s amit szeretni érdemes? Mi is az a sok jó?… A gyomor megtöltése, valamilyen nyomorult hajlék, az idő lejártával a gyötrelmes időleges és örök halál???… Ezek tehát azok a nagy előnyök, amelyeket ez a semmis világ nyújtani képes!!
Megérdemlik-e ezek, hogy az ember egyáltalán törődjön velük? Aki jól megismerte a világot, az könnyen hátat fordíthat neki, s örvendező szívvel követi az örök szentséges szeretetteljes mennyei Atya szent szózatát az örök és legboldogságosabb életre! A világ nem egyéb üres, semmitmondó álomnál, s ez az álom szertefoszlik, mihelyt a szellemi nappal bekövetkezik!
Ne ragaszkodjatok tehát a világhoz, mert az semmis, s akkor ugyanolyan könnyen legyőzitek minden megkísértését, miként az ébredéssel is szertefoszlanak az üres és hiú éjszakai álmok!
Ezt szívleljétek meg és cselekedjetek e szerint, akkor részesei lesztek az örök életnek! Most pedig legyetek újra vidámak! Amen.

206. Fejezet. Lamek kételyei a vágyak és megkísértések lényegéről. 
Kizehel magyarázata az emberi akarat-szabadságról egy példázattal.

Erre mindenki felvidult, csupán Lamek nem tudott szabadulni gondolataitól.
Kizehel ezt észrevévén, hozzálépett, s megkérdezte őt: Lamek testvérem! Mi felett tépelődsz te. Mondd meg nekem, mi az, ami ennyire leköt téged? Ne húzódozz, hanem mondd meg minden tartózkodás nélkül, hiszen testvérek vagyunk, s egy akaraton kell lennünk! Mi az tehát, ami ennyire foglalkoztatja lelkedet?
Lamek, miután kissé elrendezte gondolatait, így szólt: hatalmas barátom és testvérem! Igazad van, ha ezt kérdezed, mert súlyos kételyek merültek fel lelkemben, s nem tudom, hányadán vagyok ezekkel!
Mivel most megkérdeztél, el is mondom neked az én legnagyobb gondomat, bánatomat, s ez a következő: a megkísértésekkel kapcsolatban keletkeztek ilyen gondolataim, én nagyon gonosz dolgokat vittem véghez eddigi életemben - de miért?
Azért, mivel nem tudtam másként cselekedni! Lelkem, s egész természetem olyan, hogy így kellett cselekednem! Olyan heves vágy késztetett engem gonosz cselekedeteimre, hogy ennek ugyanúgy nem voltam képes ellent állni, mint az elemek a heves viharnak! De ki helyezte keblembe az ilyen gonosz vágyakat? Talán én, aki nem is tudom, mi a vágy és miként keletkezik?
Ezen az alapon viszem véghez minden cselekedetemet. Felelős lehetek tehát ezekért, mikor vágyaim késztetnek ezekre? Mivel az ilyen vágyakban már, benne rejlik a megkísértés, s az ember e benne lakozó legyőzhetetlen által, önmagát kísérti és gyengesége miatt ellenállásra képtelen, mondd meg nekem ki bűnös tulajdonképpen abban, ha az ember elbukik a hatalmas kísértés következtében?
Ha pedig olyan az ember ereje, hogy ellent tud állni a kísértésnek - ami lehetetlen - akkor mire való a kísértés és mi a végcélja? Lásd hatalmas barátom és testvérem, ezek a gondolatok foglalkoztatnak engem. Adj ezekre némi felvilágosítást, s akkor egész életemben sem foglalkozom többé ilyen kételyekkel!
Lamek testvérem - felelte Kizehel - ez a legkönnyebb, amit a szellem mindjárt megérthet! Tegyük fel azt, hogy neked hatalmadban állana egy szabad akaratú embert teremteni. Felruháznád őt mindenféle képességgel, s azt mondanád neki te, hatalmamból teremtett ember, szabad vagy, s tehetsz, amit akarsz!
Valóban szabad lesz-e így az általad teremtett ember? Nem, mert még azt sem tudja, mi a szabadság! Nem cselekszik a beléje helyezett képességei szerint, hanem úgy áll előtted, mint egy vízzel - habár a legtisztább vízzel megtöltött edény, ezért tehát cselekvésre késztető vágyat is, bele kell lehelned. Ha ez megtörtént, akkor úgy cselekszik, ahogyan a vágya készteti.
Szabad és rendezett lesz-e az ilyen cselekvés? Azt feleld, semmiképpen sem! Jól van, nem lesz-e akkor szükséges törvényeket adni számára, hogy megtudja, mit kell, vagy mit nem kell cselekednie. Ha azonban szigorúan helyezed belé ezeket a törvényeket, akkor úgy cselekszik, mint egy állat, ha szelíden, enyhén adod a törvényeket, akkor nem veszi azokat figyelembe.
Ezért tehát, büntetési tételekkel kapcsolatos törvényeket kell adnod neki, s az ember elkezdi megkülönböztetni az igazat, a hamistól, a rendnek megfelelőt, a rendellenestől. Hogy tehát ezen az alapon tevékenykedjen, és szabad szellemmé váljon, alkalmat kell neki adni arra, hogy szabadon tevékenykedhessen.
Lásd - az ilyen alkalmak nem egyebek, mint a neked ilyen fejtörést okozó megkísértések! Isten is kénytelen ilyen alkalmakat adni nekünk, másként hasonlók volnánk e kövekhez, fákhoz, állatokhoz! Mivel azonban Isten azt akarja, hogy szabad emberekké váljunk, folyton olyan alkalmakat kell nekünk adnia, amelyek aztán hozzásegítenek bennünket, az igazi szabadsághoz.
A világból és a vágyainkból eredő megkísértések, az erre szolgáló alkalmak! Nyugodj meg tehát, s ne töpreng többé ezen, mert teljes világossággal csak szellemedben fogod ezt a rejtélyt megoldani! Légy tehát vidám, mindnyájunkkal! Ámen.

Forrás: http://www.jezusatyank.hu/ Részlet az Isten Háztartásából.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az űr végtelenjét behálózó élet fejlettségi fokáról