Luciano Pavarotti, Brian Eno, Bono, The Edge - Miss Sarajevo

Miss Sarajevo

Van-e ideje a távolságtartásnak?

Van-e ideje elfordítani a tekintetedet?

Van-e ideje lehajtani a fejed?

Hogy tovább folytasd a napodat?

 

Van-e ideje a kölninek és a rúzsnak?

Van-e ideje a hajgöndörítésnek?

Van-e ideje a főutcai vásárlásnak?

Hogy megtaláld a megfelelő ruhát?

  

Itt jön

Fejek fordulnak

Szarajevó kisasszony

 

Itt jön.

Fejek fordulnak meg?

Itt jön

Hogy elvigye a koronáját?

 

Van-e ideje fedezékbe menekülni?

Van-e ideje a csóknak és elmondani?

Van-e ideje a különböző színeknek?

Különböző neveknek, amelyeket nehéz megjegyezned? varázslat

 

Van-e ideje az elsőáldozásnak?

Eljött az idő a keleti tizenhéthez?

Van-e ideje Mekkába fordulni?

Van idő szépségkirálynőnek lenni?

 

Itt jön

A szépség játssza a bohócot.

Itt jön

Szürreális, a koronájában.

                                    Pavarotti:

Dici che il fiume

Trova la via al mare

E come il fiume

Giungerai és én

Oltre i confini

E le terre assette

Dici che come il fiume

Gyere il fiume

L'amore giungerà

L'amore

E non so più pregare

E nell'amore non so più sperare

E quell'amore non so più aspettare

                                           Pavarotti:

Azt mondod, hogy a folyó

utat talál a tengerhez

és ahogy a folyó 

úgy jotok el hozzád

 a határokon túl

és a szomjazó földeken át.

Azt mondod, hogy ahogy a folyó,

ahogy a folyó.

Eljön a szerelem, a Szerelem.

És már nem tudom, hogyan imádkozzak.

És a szerelemben már nem tudom, hogyan reméljek.

És arra a szerelemre már nem tudom, hogyan várjak.

 

 

Van-e ideje a szalagok kötésének?

 Van-e ideje a karácsonyfáknak?

 Van-e ideje az asztalterítésnek?

Amikor az éjszaka fagyni készül.

 ...............................................................

                      Egy másik IA költemény.....

Egy város él romok között,

csendben sír az ég alatt.

Álmok égnek, falak dőlnek,

és a szív mégis megmarad.

 

Szépséget keresünk a porban,

egy pillanatnyi fényt csupán,

mert élni akar az ember,

még a halál árnyékán.

 

Mit ér a szépség, kérded tőlem,

ha fegyver szól az utcán?

Mit ér a remény, ha holnap

nem biztos, hogy ránk talál?

 

De van, aki felemeli fejét,

nem fél, nem fut, nem hallgat,

és azt mondja némán, tisztán:

„Mi is emberek vagyunk.”

 

Miért fáj az élet már kezdetén?

Miért a könny az első szó?

Miért születünk szenvedésbe,

ha a szív békére való?

 

Hol van a szeretet hangja,

amikor a világ süket?

Hol van az irgalom keze,

mely megóvja a gyermeket?

 

Adj választ, ég és föld Ura,

miért kell így élni még?

Miért a félelem az otthon,

és nem a reménység?

 

De mégis felragyog egy arc,

egy mosoly a romokon,

egy ruha, egy lépés, egy név

a pusztulás sodronyon.

 

Ez nem hiúság, nem játék,

hanem élni akarás:

üzenet a világnak,

hogy van még emberi tartás.

 

Ne hagyjátok, hogy eltűnjünk,

ne hagyjátok, hogy meghaljunk,

mert a szív még dobog bennünk,

és élni, élni akarunk.

 

Ez a dal nem a szépségről szól,

hanem a lélekről igazán.

Arról, hogy ember maradni

lehetetlen idők során.

 

És ha egyszer csend lesz végre,

és nem szól fegyver, csak szó,

emlékezz majd erre a hangra:

az ember élni való.