Mi Történt Jézussal 12 és 30 Éves Kora Között? - Dolores Cannon Felfedez...

  Mi Történt Jézussal 12 és 30 Éves Kora Között

Ebben a videóban egy pontosan húsz évvel ezelőtti Dolores Canon előadás tárul fel előtted, mely 2005 karácsonyakor látott napvilágot. Dolores évtizedeken át dolgozott mély hipnózisban pácienseivel, több ezer utaztatást rögzített. Néhány különleges alanyrévén betekintést kapott Jézus valódi tanításaiba, küldetésébe, és abba, mi történt vele a Bibliából hiányzó évei alatt.

A felszínre került információkat több könyv formájában is rögzítette, melyek közül a legismertebb a Jézus és az Eszénusok címmel került napvilágra. Ma azokról a könyveimről fogok beszélni, amelyek Jézus életének azon részeit tárják fel, amelyek kimaradtak a Bibliából. Biztosan sokan tudjátok, hogy a Biblia nem tartalmaz minden információt.

Az idők során átszerkesztették, sok minden elveszett belőle. Az általam felfedezett történetek közül sok rendkívül szép és megindító. Jézus útjáról, csodálatos eseményekről, csodákról szólnak, amelyek szerintem helyet érdemeltek volna a Bibliában is, mert Jézust igazi emberi oldalán keresztül mutatják be.

Ez az oldal viszont a hagyományos egyházi tanításokból szinte teljesen hiányzik. A munkám hipnózison és előző életes regressziókon alapul. Az első információk Jézusról és az esszínusokról.

Körülbelül húsz éve jelentek meg. Egy huszonéves fiatal lány jött hozzám, csak azért, hogy megtudja, volt-e előző élete. Amikor elkezdtük a regressziót, kiderült, hogy elképesztő mennyiségű információ érhető el rajta keresztül, mivel rendkívül mély transzállapotba tudott kerülni.

Ez az állapot az, amit én is a legszívesebben használok. Az alvajárói szint. Ilyenkor az alany teljesen átéli a másik személyiséget.

Ez az élet megszűnik számára. És ha olyasmiről kérdeznéd, ami a mostani világban létezik, de abban a korszakban még nem volt ismert, egyáltalán nem értené, miről beszélsz. Ez sokszor egészen mulatságos is tud lenni.

Ezek az emberek teljesen azzá a személyé válnak, akinek az életét épp átélik, és ez a jelenlegi élet teljesen elhalványul. Ezért szoktam azt mondani, hogy amit csinálok, az időutazás. Olyan, mintha valaki időalagútakon keresztül visszamenne a múltba.

Mivel riporterként viselkedem és mindig kérdéseket teszek fel, nagyszerű lehetőség ilyen mély állapotban vizsgálni az adott korszakot. Ilyenkor pontosan azt az információt tudjuk előhozni, ami abban az időben az adott személy rendelkezésére állt. Ezért tudtam olyan dolgokról írni, amiket mások nem ismernek.

Ezért nevezem magam az elveszett tudás kutatójának is. Sok minden, amit a könyveimben megosztok, már teljesen kiveszett a kollektív emlékezetből. Számomra ez a legizgalmasabb.

Visszahozni ezt a tudást, és újra megmutatni a világnak. Azok, akik ilyen mély alvajárói állapotba kerülnek, amikor felébrednek, rendszerint semmire sem emlékeznek. Azt hiszik, csak elszundítottak.

Sokszor mondják nekem, hogy Dolores ma semmit se hoztál ki belőlem, pedig kétórányi hanganyagom van a felvételen. Ilyenkor egyszerűen kikapcsol ez az élet, és teljesen a múltban élnek, mint egy álomállapotban. Ez a fiatal lány, akivel Jézus életének anyaga elkezdett felszínre jönni, még a 80-as években került hozzám.

Akkoriban rengeteg fontos anyag érkezett rajta keresztül, amiket aztán könyvekben is megírtam. Ez a lány csak kíváncsi volt, hogy volt-e már előző élete. Végül több mint 30 különböző életén vezettük vissza.

Mindig csak mentünk visszafelé az időben, és az, amit elmesélt, hihetetlenül részletgazdag volt. Betudott lépni ezekbe a személyiségekbe, és részletesen beszélt az adottkor kultúrájáról, civilizációjáról, világszemléletéről, vallásáról, mindenről, amit akkor átért. Ahogy haladtunk visszafelé az életeiben, időnként ugrásokkal léptünk hátrébb, míg végül eljutottunk ahhoz az inkarnációhoz, amikor Jézus idejében esszénus volt.

Sokan nem is tudják, kik voltak az esszénusok. A nevük leginkább a holdtengeri tekercsekhez kapcsolódik, amelyeket az 1940-es évek végén, illetve az 1950-es évek elején fedeztek fel. A leletek Kumránból kerültek elő, Izraelen kívül, nem messze Jeruzsálemtől, a holdtenger környéki dombokon.

Ez a hely, Kumrán, soha nem lett teljesen feltárva. Bár romok voltak a területen, sokáig úgy gondolták, hogy egy római katonai állomás maradványairól van szó. Az éghajlat annyira forró, hogy a legtöbb régész nem is kutatta komolyan.

Így a környék szinte érintetlen maradt, egészen addig, amíg a romok körüli és feletti barlangokban rá nem bukkantak a tekercsekre. Sokan ismerik a pásztorfiú történetét, aki a kecskéjét követte, és amikor az egy barlangba menekült, ő találta meg azokat a hatalmas agyagedényekbe rejtett tekercseket. Ahogy egyre több ember tudomást szerzett a leletről, tudósok kezdték összegyűjteni és rendszerezni őket.

 

A felfedezést az emberiség történelmének egyik legnagyobb jelentőségű eseményének tartották, mert rendkívül ősi, különösen bibliai vonatkozású történelmi anyagokat tartalmazott. Azt mondták, a biblia szinte összes könyvének eredeti változatát megtalálták közöttük, talán egy-két kivétellel. Emellett a tekercsek rengeteg információt őriztek meg az adottkor történelméről és az esszénus közösség életéről.

Ők voltak azok, akik ezeket a szövegeket lemásolták, rendszerezték és megőrizték. Akkoriban ezt a felfedezést az emberiség legjelentősebb történelmi leleteként tartották számon, de néhány év múlva valami megváltozott. Az anyag hirtelen ismét eltűnt a figyelem középpontjából, mintha újra visszazárták volna a barlangok mélyére.

Később kiderült, hogy sok teológus nem akarta, hogy ezek az információk széles körben ismertté váljanak. Mert ezekből világosan kiderült, a kereszténség nem Jézussal kezdődött. Sok minden már az esszénus közösség idején létezett.

Kumrán valójában egy titkos iskola volt, egy misztériumiskola. Itt csak a kiválasztott tanítványok tanulhattak és mély, rejtett tudást kaptak. Nagyon zárt közösség működött ott.

Még Heródes király is tartott tőlük, mert nem tudta, milyen titkokat őriznek, és milyen tudás birtokában vannak valójában. Kiderült, hogy az esszénusok tudásának jelentős része Atlantiszból eredt, mivel közülük sokan annak túlélői vagy leszármazottjai voltak. Hatalmas tudáskincs birtokában voltak, amit nem csak megőriztek, hanem rendszereztek és írásban is rögzítettek.

Ők másolták le a tekercseket is, majd elrejtették őket a barlangokban, hogy megóvják a pusztulástól. Minderre időszámításunk szerint 69 körül került sor, amikor a rómaiak elfoglalták és feldúlták a térséget. Akkor rombolták le Jeruzsálemet is.

Az esszénusok pedig elásták a tekercseket, hogy megmentsék őket. Végül azonban Kumrant is elpusztították, és az esszénusok nagy részét meggyilkolták. Sokan közülük öngyilkosságot követtek el, csak hogy ne kelljen kiadniuk a titkos tudást, nehogy a rómaiak hozzá férjenek.

Ez volt tehát az esszénusok és a holdtengeri tekercsek kapcsolata. Az eredeti fordításokat és vizsgálatokat azonban többnyire teológusok végezték, akik végül úgy döntöttek, hogy ezeket az információkat újra elrejtik, mintha csak azt remélték volna, hogy eltűnnek, és majd csak egy következő nemzedék talál rájuk. Nem tudták volna megmagyarázni sem maguknak, sem a híveknek, honnan származik ez a sok információ, mert nem illet bele abba a keretbe, amit a Biblia sugall.

De amit én találtam, pontosan megerősítette azt, amit már korábban is mondtam. A reinkarnáció minden vallás alapja volt valaha, beleértve a korai keresztény egyházat is. A reinkarnáció egy alapvető, logikus eszme volt.

Csak Jézus halála után, körülbelül az 500-as években, a zsinatok idején döntötték el, mi kerülhet be a Bibliába. Akkoriban összegyűjtötték az addigi iratokat, történeteket és könyveket, majd eldöntötték, hogyan álljon össze a Biblia végleges változata. Ők adták ki az utasítást, hogy minden olyan részt töröljenek, amely az újjászületésről vagy a reinkarnáció elvéről szólt.

Így maradt ki rengeteg történet, köztük sok olyan is, amely Jézus életéhez vagy az úgynevezett elveszett évekhez kapcsolódott. Ezeket egyszerűen kihagyták, amikor eldöntötték, mit mondott Jézus. Sokan azt hiszik, hogy a Bibliát Isten keze írta.

Nem így van. A Bibliát emberek írták. Az V. században véglegesítették a Biblia szövegét, de már akkor is rengeteg újabb történet bukkant fel.

Ezrek kerültek elő, és mindegyiket megvizsgálták, hogy bekerüljön. Később is előkerültek újabb iratok, akár évtizedekkel vagy évszázadokkal később, de akkor már csak ennyit mondtak. Sajnáljuk, a Biblia elkészült, ezen már nem lehet változtatni.

Ráadásul, amit eddig elmondtam, még csak nem is a regressziós utazásokból származott. Ezek hivatalos feljegyzések, amik után bárki utána járhat, ha kutatni kezdi a Biblia keletkezését és történetét. Az a fiatal lány, aki ezekhez az életekhez visszatért, egyik életét férfiként töltötte, és nem rendelkezett komolyabb iskolai végzettséggel.

Sosem járt külföldön, és felsőfokú tanulmányokat sem folytatott. Ezért is volt annyira megdöbbentő az az információ mennyiség, ami átjött rajta. Nem hiszem, hogy egy antropológus is képes lett volna olyan részleteket feltárni, mint amikről ő beszélt, és amiket a róla szóló könyveimben meg is örökítettem.

 

Miután lezártam a hipnózisos üléseit, eldöntöttem, hogy megírom a Jézus és az Eszénusok című könyvet. Ehhez rabdikat kerestem fel, hogy kérdéseket tegyek fel, mivel rengeteg kulturális és teológiai vonatkozása volt a kapott anyagnak. A Tórával kapcsolatban is információra volt szükségem, mivel az a Biblia első öt könyvét tartalmazza, amely a zsidó törvények alapja.

Természetesen nem mondhattam el nekik, honnan származnak a kérdéseim, csak elkezdtem faggatni őket. Az egyik rám nézett és megkérdezte. Honnan szeded ezeket az információkat? Ezekről már kétezer éve nem beszélt senki.

Ez azt mutatta, hogy ez a lány olyan tudáshoz fért hozzá, amit ma senki nem ismer. Ez pedig megcáfolja azt az elképzelést, hogy csak kitaláltuk volna, vagy bármelyikünk tudatalattijából származnának az adatok. Ez valóban elveszett tudás volt.

Még arámi nyelven is beszélt transz alatt, sőt, olvasni is tudott arámiul. Ez tovább erősíti, hogy ezek az információk nem külső forrásból jöttek. Ez olyan tudás volt, amit kétezer évig senki sem ismert, és gyakorlatilag kiveszett a kollektív emlékezetből.

Ebben az életében, ahova visszatért, esszénus tanító volt, férfi testben élt, és a Tóra, vagyis a törvénykönyvének mestere volt. Korábban semmilyen ismeretem nem volt sem a zsidószövegekről, sem a Tóráról, sem a törvényről. Emiatt sok kérdésem naivnak tűnhetett, de én teljesen újoncként álltam bele ebbe a világba.

Számomra alapszabály, hogy ilyen jellegű munka során nem végzek kutatást előre, nehogy az befolyásolja az anyagot. Előbb mindig megvárom, hogy minden információ kijöjjön, csak azután kutatok. Ezért a könyv java részt kész volt, mire nekiálltam a háttéranyag kiegészítésének.

A lány tehát esszénus tanító volt, a Tóra mestere. A lenyűgöző az volt, hogy tanítóként jelen volt Kumránban, abban az időben, amikor Jézus és keresztelő János még tanulók voltak. Kumrán tehát egy elszigetelt közösség volt a Holdtenger mellett, az esszénusok titkos iskolája, ahol Jézus is tanult fiatalon.

Keresztelő János pedig Jézus kortársa és unoka testvére volt. Szinte felfoghatatlan volt az az emlék, hogy ez a lánya korábbi életében ő maga tanította a törvényt Jézusnak és keresztelő Jánosnak ebben a misztériumiskolában. Ahogy már említettem, sokan jöttek ide, de csak a kiválasztottak vehettek részt az oktatásban, mivel titkos tanításokról volt szó.

Különböző mesterek különböző tudományokat tanítottak. Voltak mesterei a matematikának, asztrológiának, csillagászatnak, szinte mindennek, amit csak el tudsz képzelni. A lány pedig a tóramestere volt.

Jézus és keresztelő János tanulmányai már gyerekkorukban elkezdődtek, és mindent meg kellett tanulniuk, amit ott tanítottak. Lenyűgöző volt, hogy Jézus mennyire gyorsan képes volt befogadni a tudást, szinte azonnal megtanulta, amit tanítottak neki. Míg más tanítványok akár öt évig is tanultak egyetlen témát, ő az egészet töredéknyi idő alatt elsajátította.

Most, hogy ennyire közel vagyunk a karácsonyhoz, fontosnak érzem megosztani azt a történetet, amit ez a lány mesélt a Betlehemi csillagról. Ez volt az egyik legszebb ülés, amit valaha átéltem. Szinte tapintható volt a csoda és az áhítat, ahogy újraérte annak a férfinak az életét, aki tanúja volt annak, amit ma Betlehemi csillagnak nevezünk.

Nem irányítottam oda, egyszerűen csak azt mondtam neki, hogy haladjon előre egy fontos nap felé. Egy sziklafal tetején állt kumrám mellett, figyelte az eget és nem volt egyedül, az esszénusok mind ott voltak. Tudták, hogy ez lesz a legfontosabb éjszaka, a messiás eljövetelének éjszakája.

Magas szinten tanulmányozták az asztrológiát és kiszámolták a csillagállásokat. Tudták körülbelül, mikor fog megszületni Jézus. Volt egy elképzelésük róla, és azon az éjszakán figyelték az eget a domboldalon.

A férfit, akinek az életébe belépett, Sudi-nak hívták. Ugyanaz a tanító, akit korábban Saudi néven említettek. A legenda szerint az apja mondta neki.

Azon az éjszakán, amikor Jézus megszületik, négy csillag fog összeállni. Úgy értette, hogy négy különböző irányból érkező csillag egy ponton találkozik. Ahogy figyelte őket, a négy csillag valóban összeért és egyetlen hatalmas fény nyíl olvadt össze.

Először kört alkottak, majd gyönyörű fénycsóvává sűrűsödtek. Aztán ebből a fényből egy sugár csapott le a föld felé. És Sudi így szólt.

Ebben a fényben születik meg. Azt is tudták, hogy a születés valahol Betlehem közelében fog megtörténni. Ma már tudjuk, hogy a mai Betlehem nem az a hely, ahol Jézus valójában megszületett.

Senki sem tudja pontosan, hol volt az eredeti Betlehem abban az időben. A mai várost később jelölték ki a születéshely színének, de valójában nem az. Akkor azonban, amikor a fénysugár lesugárzott az égből, tudták, hogy ez annak az éjszakája.

Ahogy Sudi és az esszénusok ezt figyelték, azt mondta nekem. Az energia elképesztő volt, mintha az egész levegő vibrált volna körülöttük. Azt mondta, hogy ez volt a legcsodálatosabb dolog, amit valaha látott.

És ez átjött abból is, ahogyan beszélt. A hangja tele volt érzelemmel. Azt is mondta, hogy én élhettem és tanúja lehettem egy ilyen csodának.

Soha nem hitte volna, hogy ez megtörténhet vele. És számomra ez nem hangzik úgy, mint egyszerű csillagok. Szerintem azok, akik a Bibliát írták, a lehető legjobban próbálták leírni ezt a jelenséget, de ez akkor sem hangzik úgy, mint egy átlagos csillag.

A lány azt mondta, hogy a fény nappal is látható volt. Nem csak éjszaka, mindenütt látni lehetett. Akkoriban sok szó esett róla, hogy ismerték a felrobbanó csillagokat, az úgynevezett novákat is, de ez teljesen más volt.

Nem új csillag jelent meg az égen, és senki nem tudta pontosan mi lehetett, mert körülbelül egy hónap múlva eltűnt. Később utána néztem és találtam olyan elméleteket, amelyek szerint a jelenség talán egy csillag együttállás lehetett. A kutatásaim alapján abban az időszakban, amikor Jézus születhetett, valóban történt két jelentősebb együttállás azon a földrajzi területen.

Ezek azonban csak csillagok vagy bolygók voltak, amelyek ideiglenesen ugyanarra a pontra kerültek az égbolton. A csillagászati térképeken ezt a jelenséget konjunkciónak nevezik, amikor több égi test egy vonalba rendeződik az égen. Igen ám, de ezek a konjunkciók gyorsan tovább lépnek, akár már másnap sem látszanak ugyanott.

Ráadásul a feljegyzések szerint csak három objektum együttállásáról volt szó, nem négyéről. Ráadásul Sudi azt mondta, amikor ezek a fények összeolvadtak, a ragyogás olyan erős volt, mint nappal. Mindenhol fényt látott maga körül.

Ez egy hihetetlenül erőteljes fényforrás volt. Számomra ez nem hangzik úgy, mint csillagok vagy bolygók egyszerű együttállása. Rád bízom, mire következtetsz ebből, de számomra ez valami sokkal mélyebb dolog volt.

Nagyon hasonlít arra, ahogy ma egy UFO jelenséget írnánk le. Ez teljesen elképzelhető, mert más könyveimben is találkoztam olyan visszaemlékezésekkel, ahol az emberek ezekből az időkből angyalokként vagy hírvívőkként írták le azokat a lényeket, akik egyfajta égi járművekkel jöttek. Az Örökség a csillagokból című könyvemben például van egy történet, ahol egy sivatagi közösség tagjai egy korong alakú tárgyat láttak, ami a Föld felett suhant.

Nem hívták UFO-nak, de így írták le. Egy korong leszállt oda, ahol épp álltak. Gyakran jött, és amikor a lények kiléptek belőle, ragyogó fehér alakok voltak.

Kisebb korongokon álltak, és soha nem érintették meg a Földet. A levegőben lebegve közeledtek hozzájuk. Ebben a történetben azt mondták az embereknek, hogy a Messias éppen akkor születik meg.

Tehát több olyan esetem is volt, ahol a visszatérők úgy írták le ezeket a lényeket, mint angyalokat vagy hírvivőket. Azt is elmondták, hogy amikor Jézus tanítvány volt Kumránban, űrhajók érkeztek és távoztak, lényekkel a fedélzetükön. Ezek a lények elégedettek voltak az esszénusokkal, mert azok megőrizték a régmúltból származó tudást.

Ez azt is jelentené, hogy Jézus Maga is látta ezeket a lényeket, sőt, talán kapcsolatba is lépett velük, de abban az időben ez teljesen természetesnek számított. Tudom, hogy ez most lehet, hogy furcsán hangzik, több irányba is elágazik a munkám, de mindez benne van a Jézus és az esszénusok című könyvben, mert azt akartam, hogy az emberek tudják. Ezek a dolgok akkoriban elfogadottak voltak.

A könyvben miután eljutottunk a Betlehemi csillag történetéhez, előre vittem őt az időben, és elkezdtem további kérdéseket feltenni a csillaggal kapcsolatban. Azt mondta, a fény két hónapig maradt az égen. Beszélt a mágusokról is.

A mágusok valójában asztrológusok voltak. A Biblia bölcseknek nevezi őket, de valójában csillagászati tudással rendelkeztek. Ők is látták ugyanazt a csillagtérképet, és pontosan tudták, hogy egy adott időszakban fog megszületni a messiás.

A térképek alapján nagyjából az is világos volt számukra, hogy hol fog történni. Azt mesélte, hogy mindegyik mágus egy-egy különálló fényt követett, minden csillagot egy bölcs követett, és az volt a terv, hogy ott találkoznak, ahol ezek a fények összeolvadnak. Különböző vidékekről érkeztek, és eredetileg négyen voltak.

A hagyomány szerint csak három királyról hallunk, de ő azt mondta, négynek kellett volna lennie. Mindegyik egy-egy csillagot követett. Karácsonytáján néha felmerül a negyedik bölcstörténete, vannak tévéműsorok is, amelyek erről szólnak.

Az esszénus korszakból származó információi szerint valóban négyen voltak, de egyikük eltűnt, és soha nem érkezett meg a találkozási pontra. A másik három ott gyűlt össze, hogy megbeszéljék, hogyan tovább. Az is igaz, hogy a palotába mentek, hogy megkeressék az újszülöttet, mert nem tudták pontosan, hol találhatják meg.

Ez a rész is szerepel a Bibliában, ahogy a csecsemők lemészárlása is. Ezek sok tekintetben hiteles részei a történetnek. Persze sok más történetszál is létezett, amelyek más irányba ágaztak el.

Amikor Szudi Kumránban járt, látta a kis Jézust, amikor Mária és József a gyilkosságok elől menekültek. Heródes rendelete miatt bujkáltak, ahogy keresztelő János is. Amikor Egyiptomba indultak, azért kellett menekülniük, mert a népszámlálás miatt a katonák pontosan tudták, milyen korú gyermekeket kell keresniük, és nagyjából azt is, hogy hol találhatják meg őket.

Így hát Mária és József vitte a gyermeket, és útnak indultak. De hová mehettek volna? József és Mária esszénusok voltak, és a kumráni iskolában tanultak. Így teljesen természetes volt, hogy menekülés közben megálltak kumránban is, út közben Egyiptom felé.

Ekkor látta a közösség először a gyermeket. Azt mondta, nem volt olyan, mint egy átlagos kis baba. Nem sírt, egészen csendes volt, és gyönyörű szemei voltak.

Úgy fogalmazott, mintha ezek a szemek képesek lettek volna átlátni a világon. Mélyen megérintette Szudit és az esszénusokat ez a pillanat, amikor meglátták a kis Jézust. Azt viszont még nem tudta, hogy miután visszatérnek Egyiptomból, ő lesz Jézus tanítója.

Amikor visszatértek, és keresztelő János is csatlakozott hozzájuk, mindketten még kisfiúk voltak, és Szudi elkezdte őket tanítani. Egészen különlegesnek találta ezt a helyzetet, mert van valami, amit sokan nem tudnak. Jézusnak vöröshaja és kék szeme volt, és Jánosnak is, csak még élénkebb, tűzvöröshajjal.

Ez nem az a kép, amit megszoktunk róluk. Sokan fel is teszik a kérdést, hogy lehet ez, hiszen azon a vidéken mindenki sötéthajú. Ahogy azonban utána jártam, kiderült, hogy Názáretben, ahol Jézus felnőtt, abban az időben sok szőke és vöröshajú ember élt.

A sötétebb bőrszín és hajszín csak sok generációval később vált általánossá, amikor Délről, Afrikából érkező népekkel elkezdődtek a keveredések. Szudi elmondta, hogy mindketten vörösek voltak, de János haja valóban tüzes színű volt, és ez passzolt is a temperamentumához. Ő sokkal nyitottabb és lendületesebb volt, mint a visszafogottabb Jézus.

Jézus inkább csendes volt, csak nézett rád azokkal a szemeivel, és éreztett, hogy mindent tud. Az egyik ülés során Szudi így fogalmazott. Hogyan taníthatok valakit, aki többet tud nálam? Amikor egy törvényi elvet kezdett elmagyarázni nekik, Jézus képes volt azt úgy értelmezni, ahogy ő korábban sosem hallotta, sokkal igazságosabb módon, mint amit a törvény tanított.

Szudi ismét csak ezt mondta. Hogyan taníthatok valakit, aki pontosabban értelmezi a dolgokat, mint én? Jézus nagyon gyorsan tanult. 13 éves koráig volt vele Kumránban, és addigra már mindent elsajátított, amit az esszínusok áttudtak adni.

Ezen a szinten már csak a mesterek tudtak neki újat tanítani. Például a betegségek gyógyítását, a betegek felépítésének módját, sőt, a halottak feltámasztását. Azt mondták, ha már minden más tudást megtanultál, az utolsó lépés az, hogy megtanulod, hogyan lehet visszahozni valakit a halálból.

Jézus itt kapta meg ennek a tudásnak az alapjait. Sokan nem szeretnék, ha ez nyilvánosságra kerülne. Azt akarják, hogy elhiggyük.

Jézus csak úgy előlépett a semmiből, hegyek közül, és minden tudás birtokában volt, tanítás nélkül. De én az ellenkezőjét találtam. A Biblia hosszú éveket nem említ Jézus életéből, ezeket csak az eltűnt éveknek nevezik.

De én kiderítettem, hová ment, és mit csinált ebben az időszakban. Arimateai József nevét a Biblia csak futólag említi, mint azt a gazdag embert, aki saját sírboltját ajánlotta fel Jézus testének eltemetésére. Pedig valójában rendkívül fontos szereplője volt annak a kornak.

 

A hagyomány szerint Mária Ágán rokon, vagyis Jézus nagybátyja volt. Hatalmas vagyonnal rendelkezett, a világ egyik leggazdagabb embereként tartották számon, és óriási tisztelet övezte. Jelentős hajóflottát irányított, főként az own kereskedelemben volt érdekelt.

Különösen Angliában voltak fontos ón bányák, ahová rendszeresen elutazott, hogy kitermeltesse a fémet. Bár hatalmas flottája volt, maga is gyakran elutazott Angliába, hogy ott összegyűjtse az ónt, majd világszerte kereskedjen vele. Abban az időben az ón annyira értékes fémnek számított, hogy mai viszonylatban egy Rockefellerhez lehetne hasonlítani őt.

Óriási vagyonokat kezelt, elképesztően gazdag ember volt. Vagyonának köszönhetően a rómaiak is nagy tisztelettel viseltettek iránta, senki nem mert ellene fellépni. Arimateai József titokban tartotta az ónlelő helyeket.

Ha kiderült volna, hol bányásztatja a fémet, mások azonnal lemásolták volna. Ezért minden ilyen útját szigorú titoktartás övezte. Kereskedőként globális hálózatot működtetett, és ezekre az utazásokra gyakran magával vitte a fiatal Jézust is.

Mária is elkísérte őket. Látszólag csak egy kalandvágyból vállalt kereskedelmi út volt, tapasztalatszerzés a fiú számára. De a valódi ok mélyebb volt.

Valójában minden egyes országban, ahová Arimateai József ellátogatott, Jézust a legbölcsebb tanítókhoz vitte tanulni. Jézus így a kor legnagyobb tudású mestereitől tanulhatott, olyan emberektől, akik hatalmas tudáskincset halmoztak fel. Ő pedig rendkívüli gyorsasággal képes volt befogadni mindezt.

Nemcsak az esszénusoktól tanult, oda-vissza járt hozzájuk is, hanem tanult más országok bölcseitől is. Indiában, Kínában és a kor ismert világának különböző pontjain. Így gyűjtötte össze ezt a rendkívül mély és széles körű tudást.

Az egyik ilyen csoport, akiktől tanult, a druidák voltak. Angliában a druidák közeli barátságot ápoltak Arimateai Józseffel. Azt mondták, hogy Glastonbury környékén működött akkoriban a világ egyik legnagyobb és legfejlettebb egyeteme, ahol mindenféle tudományt tanítottak.

Később a rómaiak megpróbálták barbároknak beállítani a druidákat, és azzal vádolták őket, hogy áldozatokat mutatnak be. De ez nem volt igaz. Valójában rendkívül művelt emberek voltak, akárcsak az esszénusok.

Hihetetlen mennyiségű tudás és információ állt a rendelkezésükre, és a világ minden tájáról jöttek hozzájuk tanulni. Központjuk Glastonbury mellett volt, és az egyetem egészen addig jelentős és erős maradt, amíg Jézus is tanult náluk. A druidák voltak az egyik legfontosabb tanítócsoport számára.

Amikor végig mentem ezeken a beszámolókon és később kutatni kezdtem, számos könyv került hozzám, főleg Angliából, amelyek legendákat és történeteket tartalmaztak Jézus látogatásairól ezen a vidéken. Kiderült az is, hogy itt Glastonbury-ben alapították meg a világ első keresztény templomát. Ezt kevesen tudják.

Ez alig tíz évvel Jézus keresztre feszítése után történt. Arimateai József, Mária Magdolna és több más tanítvány alapította meg az első közösséget. Az eredeti épületet még Jézus utazásai idején kezdték el felépíteni, és ő maga is részt vett az alapok lerakásában.

A keresztre feszítés után mindannyian visszatértek Glastonbury-be, és ez a hely vált az első keresztény közösség otthonává. Akkoriban még nem hívták templomnak. Az egészet Jézus tanításaira alapozták, amit egyszerűen csak az útnak neveztek.

Nem volt cél, hogy bárki mások fölé emelkedjen, vagy hogy legyen egyetlen legfőbb vezető. Jézus összejövetelei inkább hasonlítottak házi találkozókra, ahol az emberek együtt leültek, meghallgatták egymást, beszélgettek, és mindenki megoszthatta, mit tanult.