Akasa krónika

 Forrás: 

https://youtu.be/Oa2_xNDCDy0?si=kDEokEYsNUrx2wWL

Akasa krónika 

 

 

Évszázadok óta beszélnek misztikusok, bölcsek és keresők egy rejtett könyvtárról, egy kozmikus archívumról, amely minden lélek útjának, minden gondolatnak, minden érzelemnek és minden lehetőségnek a feljegyzését tartalmazza. Ezt a misztikus birodalmat, melyet akasakrónikáknak neveznek, a múltbeli életek, a jövőbeli lehetőségek és a létezés legmélyebb igazságainak megértéséhez vezető kulcsnak tartják. Ebben a videóban az akasakrónikák teljes történetét fedezzük fel, eredetüket, titkaikat, és azt, hogyan férhetsz hozzájuk. 

Akár tapasztalt spirituális kereső vagy akár kíváncsi kezdő, amit most tanulni fogsz, örökre megváltoztathatja, ahogyan önmagadat és a világegyetemet látod. Az akasakrónikákat gyakran az életkönyveként említik, de ez a név csak felszínesen érinti valódi mélységüket és rejtélyüket. Számos spirituális hagyomány szerint az akasakrónikák egy energetikai mező, egy végtelen adatbázis, amely minden lélek útjának információit tartalmazza minden időn át, múlt, jelen, sőt a lehetséges jövők is. 

Úgy tartják, hogy minden gondolat, minden szó, minden cselekedet és minden szándék beleíródik ebbe a hatalmas, kozmikus emlékezetbe. Semmi sem vész el, minden rögzítve van. De az akasakrónikák nem egyszerűen élettelen archívumok, mint valami hatalmas, spirituális iratszekrény. 

Sokkal inkább egy élő tudatmezőként írják le őket, egy dinamikus és folyton fejlődő dimenzióként, amely minden lény összekapcsoltságát tükrözi. Egyes spirituális tanítók az egyetemes elme egy formájaként jellemzik, az isteni intelligencia kifejeződéseként, amelyen keresztül mindannyian mélyen összekapcsolódunk. A krónikákhoz való hozzáférés nem egy poros régi könyv olvasásáról szól, hanem a valóság magasabb frekvenciájára való ráhangolódástról, ahol a tudás folyóként áramlik, arra várva, hogy befogadják azok, akik ráhangolódtak. 

A krónikákat gyakran szimbolikusan érzékelik, amikor mély meditáció, ima vagy megváltozott tudatállapotok során hozzáférnek. Egyesek számára hatalmas könyvtárként jelennek meg, végtelen folyosókkal, könyvekkel, tekercsekkel vagy holografikus információval. Mások számára az információ látomásokként, intuitív letöltésekként vagy közvetlen tudásként érkezik, teljesen megkerülve a szavakat. 

Az a közeg, amelyen keresztül az Akasha krónikák kommunikálnak, mintha alkalmazkodna a kereső elméjéhez és igényeihez. Tovább erősítve azt az elképzelést, hogy ez egy élő, lélegző mező, nem pedig egy merev adattár.  

Az akashikus kifejezés az ősi szanszkrít Akasha szóból származik, amely étert, teret vagy égboltot jelent. Ez az ötödik elemre utala föld, víz, tűz és levegő után egy láthatatlan, formátlan anyagra, amely áthat mindent. Az Akasha az a finom, spirituális szövet, amelyből minden anyagi valóság keletkezik, és amelyben minden lény rezgésszerű lenyomata megőrződik. 

Így az Akasha krónikák nem egy konkrét helyen találhatók, hanem mindenhol jelen vannak, és inkább a tudatosság elmozdulásán keresztül érhetők el, nem pedig fizikai utazással. Az életed már meg volt írva mielőtt megszülettél, és még most is íródik. Nem a sors, nem a véletlen, hanem egy olyan hatalmas, ősi tudatmező által, amely emlékszik mindenre, amit a lelked valaha tett, érzett vagy álmodott. 

Létezik egy hely, ha egyáltalán helynek nevezhető, amely minden gondolatot, minden szándékot, minden karmikus lenyomatot megőriz, ami valaha létezett. Egy olyan mező ez, amely annyira csendes, hogy a legtöbben soha nem hallják, annyira finom, hogy a legtöbben soha nem érzékelik. És mégis, mindig ott van, közvetlenül a hétköznapi tudatosság fátla mögött. 

Van oka annak, hogy néha úgy érzed, az életed egy olyan történet része, amelyet nem értesz teljesen, mintha egy könyv közepére csöppentél volna, és nem emlékeznél az előző oldalakra. Ez az érzés nem képzelet. Intuíció. 

 

Mélyen legbelül valami azt súgja, hogy a lelket sokkal többet ért, mint ez az egyetlen élet. Tudod, hogy azoknak az életeknek is van feljegyzése, és hogy azok nem tűntek el, amikor ebbe az életbe születtél. Az Akasha krónikák gondolata nem kizárólag egyetlen hagyományhoz kötődik. 

Ennek a hitnek nyomai megjelennek a világ legősébb spirituális tanításaiban. Az ősi hindú filozófiában az Akashát olyan mátrixnak tekintették, amely minden anyag és élet alapja, egy olyan finom és mindent átható anyagnak, amely képes hordozni a hangot, a fényt és magát a gondolatot. Az upanisadok, amelyeket több ezer évvel ezelőtt írtak, már utaltak egy finom hálóra, amely az Akasha rezgéseink keresztül köt össze minden élő lényt. 

Az ókori Egyiptomban az isteni feljegyzések fogalma a maat csarnokának formájában létezett, egy spirituális helyként, ahol a személy tetteit a halál után az igazság tollával mérték össze. Az egyiptomiak hitték, hogy minden, amit az ember tesz, ismert az Istenek előtt, és a lélek örök sorsa ennek a kozmikus feljegyzésnek a pontosságától függ. Bár a képek különböznek, az alapgondolat, hogy semmi sincs elrejtve egy magasabb rendű igazság elől, szorosan párhuzamba állítható az Akasha krónikák koncepciójával. 

A tibeti buddhizmus szintén beszél egy mindent tudó térről, egy tiszta tudatosság mezeiről, amelyben minden karmikus lenyomat tárolódik. A Bardó tödol, amelyet nyugaton tibeti halottaskönyvként ismerünk, leírja, hogy a halál után a tudatosság találkozik saját múltbeli tetteinek tükröződésével, a lélek igaz történetének látomásával mielőtt újra megtestesülne. Ez tükrözi azt az elképzelést, hogy a lélek útja nem törlődik vagy felejtődik el, hanem aprólékosan rögzítve van egy egyetemes emlékezetben. 

Még a nyugati misztikus hagyományokban is megjelennek az akasikus gondolat visszhangjai. A korai keresztény miszticizmusban létezik az életkönyvének gondolata, amelyet a Biblia több helyen is említ, és amely tartalmazza azok nevét és tetteit, akik üdvözülésre vannak rendelve. A zsidó kabbalában a Szeffér Achaim, az életkönyve, és a Szeffér Zikkaron, az emlékezéskönyve tartalmazza az emberi cselekedetek és spirituális tanulságok feljegyzéseit életek során át. 

Ezek a szent írások egy olyan metafizikai nyilvántartási rendszerre utalnak, amely messze túlmutat bármilyen emberi archívumon. Az univerzális emlékezetmező gondolata a modern kor tudósait és filozófusait is lenyűgözte. Olyan látnokok, mint Rudolf Steiner, Helena Blavatsky, és később a magyar származású Erwin László azt javasolták, hogy az Akasha mező valódi energetikai jelenség lehet, amely összeköti a tudatosságot, a fizikát és a spiritualitást egy egységes valóságelméletben. 

Bár a nyelv változhat, a lényeg marad, létezik egy láthatatlan dimenzió, amely az élet minden rezgését megőrzi, belefonva a létezés szerkezetébe. Így az Akasha krónikák nem újkori találmányok vagy fantáziadús mítoszok, időtlen és kultúrákon átévelő koncepciók, amelyek a valóság természetének mélyebb igazságára mutatnak rá. Egy olyan igazságra, amelyet a spirituális keresők a korokon átpróbáltak megpillantani, bármilyen futólagosan is. 

Az Akasha mint mező fogalma nem csupán misztikus metafora, valami mélyrehatót érint a spirituálitás, a filozófia és a feltörekvő tudományos gondolkodás kereszteződésében. Az ősi szanszkrit tanításokban az Akashát az öt elem legfinomabbikaként írták le, minden létező esszenciájaként, amelyből minden keletkezik, és amelyben minden végül feloldódik. Ellentétben a földel, vízzel, tűzzel vagy levegővel az Akasha láthatatlan, megfoghatatlan és hétköznapi eszközökkel nem mérhető. 

Ez a láthatatlan erő a rezgéstér, amely egyszerre létezik mindenhol és sehol. Az ősi jogik és bölcsek számára az Akasha nem volt üres. Tele volt lehetőségekkel, átitatva az élet, az emlékezet és maga a tudatosság energiájával. 

Ez a megértés alapozta meg az akasikus feljegyzések későbbi spirituális koncepcióját. Ha az Akasha a létezés szövete, akkor minden rezgésnek, minden gondolatnak, minden eseménynek nyomot kell hagynia rajta, ahogyan a csöndes tóba dobott kavics hullámai terjednek. Ezek a hullámok, bár a hétköznapi érzékszervek számára észrevehetetlenek, hordozzák minden lélek útjának emlékét a világegyetemen át. 

Előreugorva a modern időkbe, érdekes pár uzamok jelennek meg e között az ősi nézet és bizonyos tudományos elméletek között. A kvantum fizikában az az elképzelés, hogy az információ soha nem semmisül meg teljesen, hanem valamilyen formában megőrződik, összecseng az akasikus koncepcióval. Egyes tudósok szerint maga a téridő olyan lehet, mint egy kozmikus emlékezet, amely megőrzi a részecskék találkozásait és útját, hasonlóan ahhoz, ahogy az akassakrónikák őrzik a lelkek történeteit. 

A tudomány és az akassikus gondolat közötti egyik legmegdöbbentőbb híd, a magyar származású filozófus és rendszerelméleti szakember Erwin László munkásságából származik. Az akassa leírásaiban László azt állítja, hogy az univerzum nem az anyag véletlenszerű gyűjteménye, hanem egy összekapcsolt egész, amelyet egy alapvető információs mező irányít. Ezt ő akassamezőnek vagy ámezőnek nevezte. 

László szerint ez a mező rögzít minden eseményt, kölcsönhatást és szándékot, szinte tökéletesen visszhangozva az akassikus feljegyzések ősi misztikus leírásait. Számára a tudatosság és az anyag nem különálló, hanem egy kontinúum részei, amelyeket ez a láthatatlan háló köt össze. Ez azt sugarja, hogy amikor misztikusok és spirituális keresők azt állítják, hogy hozzáférnek az akassikus feljegyzésekhez, valójában erre a mezőre hangolódnak rá. 

Ekkor olyan információkat fogadnak, amelyek túlmutatnak a lineáris idő és az egyéni emlékezet korlátain. Amit az ősi bölcsek meditáción és spirituális gyakorlatokon keresztül megsejtettek, azt a modern gondolkodók a fejlett tudomány lencseink keresztül kezdik megpillantani. A holografikus elméletben, amelyet olyan fizikusok javasoltak, mint David Bohm, maga az univerzum egy óriási hologramként működhet, ami azt jelenti, hogy minden része tartalmazza az egészet. 

Ahogyan egy holográfikus lemez minden töredéke tartalmazza a teljes képet, úgy tartalmazhatja az univerzum minden pontja, az egész emlékét. Ha ez igaz, akkor az akasikus fejjegyzések nem valahol odakint vannak, hanem minden atomban, minden lélegzetben, minden szívdobbanásban kódolva vannak. Az ősi hang és rezgés tanulmányok is utalnak erre a valóságra. 

A misztikusok azt tanították, hogy a hang rezgése volt az univerzum alapvető teremtő ereje. Sok hagyományban a szent hangokról úgy hitték, hogy rezonálnak a létezés frekvenciáival. A modern tudomány is elismeri, hogy minden anyag szívében rezgések, energiaoszcillációk vannak. 

Az akasák krónikákhoz való hozzáférés tehát nem egy távoli helyre való utazás, hanem inkább ráhangolódás arra, ami már bennünk van. Ebben a felfogásban a krónikák nem természet felettiek, hanem a valóság természetes részei, csak olyan finom szinten, amit hétköznapi érzékeinkkel nem észlelünk. De hogyan működnek pontosan az akasikus feljegyzések? Hogyan férhet hozzá valami olyan hatalmas, az emberi felfogóképességen túli dologhoz az elme? Az akasikus feljegyzések mechanikájának megértéséhez be kell merülnünk a tudatosság természetébe és abba, hogyan lép kölcsönhatásba a valóság finom dimenzióival. 

Az akasikus feljegyzések nem tintával íródtak, és nem anyagi felületen kódoltak. Ehelyett rezgésszerű lenyomatokként, energetikai feljegyzésekként léteznek a mindent átható akasha finom mezelyében. Minden cselekedett gondolat, érzés, sőt, minden kimondatlan szándék is rezgést bocsált ki ebbe a mezőbe, hasonlóan a tóba dobott kő által keltett hullámokhoz. 

Ezek a rezgések nem kaotikusak vagy elveszettek. Az ok okozat természeti törvényei szerint struktúrálódnak, amit sok hagyomány karmának nevez. 

Bizonyos értelemben az akasikus feljegyzések sokdimenziós hologramként működnek. Minden lélek útja élénk dinamikus rétegekben, kapcsolatokkal, minden lényhez, eseményhez és idővonalhoz, amelyet valaha érintett. Ez nem lineáris történet, ahogyan általában a történelmet elképzeljük. 

Ehelyett a feljegyzések az időn és téren túl léteznek, egy egységben tartva a múltat, a jelent és a jövőbeli lehetőségeket. Az idő a feljegyzésekben inkább spirálhoz vagy hálóhoz hasonlít, mint egyenes vonalhoz. Az akasikus feljegyzésekhez való hozzáférés tehát kevésbé szól egy távoli helyre való utazásról, és inkább a tudatosság frekvenciájának elmozdításáról, hogy rezonáljon ezzel a magasabb rezgésű mezővel. 

  Gyakran a rádió hangoláshoz hasonlítják. Az információ már a levegőben van, de a megfelelő frekvenciára van szükség ahhoz, hogy tisztán halld. A meditáció, ima, légző gyakorlatok, szent szándék. 

Ezek a gyakorlatok segítenek emelni a kereső tudatossági állapotát, lehetővé téve az elme számára, hogy kapcsolódjon a feljegyzések finom rezgéseihez. Amint ráhangolódott, az akasikus feljegyzésekből származó információkat különféle módokon lehet befogadni. Egyesek vizuálisan tapasztalják. 

Élénk jeleneteket, szimbólumokat, könyveket, tekercseket vagy teljes életeket láthatnak, mint egy film. Mások az információt érzéseken, testi érzeteken vagy belső tudáson keresztül kapják. Vannak, akik hangként hallják, egy történetként, amely lágyan bontakozik ki az elme fülében. 

A befogadás módja nagymértékben függ a kereső természetes intuitív erősségeitől, attól függően, hogy inkább clairvoyant – tisztán látó, clairsentient – tisztán érző, clairaudient – tisztán halló, vagy claircognizant – tisztán tudó. Fontos megérteni, hogy a feljegyzések nem statikus vagy halott történelem. Élnek, reagálnak a kereső szándékára, és mélyen áthatja őket a bölcsesség és az együttérzés. 

Amikor kérdést teszel fel a feljegyzéseknek, a válasz nem pusztán tényszerű, hanem a lélek számára a növekedéshez abban a pillanatban leginkább szükséges dolgokra szabott. A feljegyzések nem fednek fel olyan információkat, amelyek ártanának a keresőnek vagy másoknak. A lélek legmagasabb javára működnek, és gyakran szimbolikus vagy rétegezet módon mutatják be az információkat, amelyek mély reflexiót igényelnek a teljes megértéshez. 

Azok, akik hozzáfértek a feljegyzésekhez, gyakran írják le az érzést, mint hatalmas szeretet, béke és összekapcsoltság élményét. Ez nem hideg, klinikai információ olvasás, hanem egy magasabb intelligencia ölelésének megtapasztalása, amely teljesen ismerés feltétel nélkül szeret téged. Egyes keresők még spirituális lényekkel, vezetőkkel vagy őrzőkkel való találkozásokról is beszámolnak, akik segítenek az információk értelmezésében és a tér szentségének védelmében. 

Fontos különbséget tenni a saját személyes akasikus feljegyzéshez és a kollektív feljegyzésekhez való hozzáférés között. Az akasikus feljegyzésekkel kapcsolatos legtöbb etikai tanítás hangsúlyozza, hogy az embernek csak azokhoz a feljegyzésekhez szabad hozzáférnie, amelyekre engedélye van. Az akasikus birodalom tiszteletben tartja a szabad akarat és a magánélet szentségét, és a mások feljegyzéseibe való betekintéskísérlete engedély nélkül nem csak kudarcot valhat, hanem karmikus következményekkel is járhat. 

Az akasikus feljegyzések olvasása kevésbé szól a szórakozásról vagy a kíváncsiságról, és inkább a lélek legmélyebb igazságaival való szent párbeszédbelépésről. Tiszteletet, alázatot és hajlandóságot igényel ahhoz, hogy szembenéz azzal, ami feltárul, beleértve saját sebeidet, hibáidat és elszalasztott lehetőségeidet. A cél azonban soha nem a büntetés vagy a szégyenérzetkeltése. 

Gyógyítani, növekedni és emlékezni Isteni eredetedre – ez a lényeg. Érdekessék, hogy a feljegyzésekről úgy gondolják, hogy velünk együtt fejlődnek. A feljegyzésekben látható jövőbeli lehetőségek nem rögzített sorsok, hanem élő potenciálok, amelyek a pillanatról pillanatra meghozott döntéseink alapján változnak. 

Így az akasikus feljegyzések emlékeztetnek minket arra, hogy bár a múltunk a csillagokba van írva, a jövőnket még mi magunk írjuk. Az akasikus feljegyzések mechanikája tehát a rezgés törvényei, a szabad-akarat szentsége és az isteni végtelen együttérzés közötti fenséges házasságként érthető meg. Nem csupán arra hívnak, hogy tanúi legyünk lelkünk nagy történetének, hanem hogy tudatosan vegyünk részt annak kibontakozásában, nagyobb bölcsességgel, nagyobb bátorsággal és nagyobb szeretettel. 

Az akassa krónikákhoz való hozzáférés az egyik legszebb aspektusa, hogy elméletileg bárki számára elérhetők. Nem kell misztikusnak, profétának vagy médiumnak születned, hogy megnyithasd őket. Amire szükséged van az az őszinteség, a spirituális készenlét és a hajlandóság, hogy alázattal és tisztelettel közelítsd meg a folyamatot. 

A krónikákhoz vezető utak közül a meditáció az egyik leggyakoribb és legalapvetőbb. A mély meditáció során az elme elcsendesedik. A béta agyhullámok alfa, theta vagy akár delta állapotokba mozdulnak el, amely frekvenciák közelebb állnak az akasikus mező rezgéseihez. 

A gyakorlati meditáció, amely az akassa krónikákat célozza, általában a szándék tiszta megfogalmazásával kezdődik, amit egy vezető mantra vagy affirmáció követ, majd a lélek nyitottsága, hogy lát vagy hal, anélkül, hogy kényszerítené a tapasztalatot. Egy másik gyakori módszer, a vezetett vizualizáció. Ezekben a gyakorlatokban a keresőt egy képzeletbeli utazáson vezetik keresztül egy bircs vezetőhöz vagy egy belső szentélyhez, ahol a feljegyzésekhez hozzáférhetnek. 

A vizualizáció ereje abban rejlik, hogy hidadt teremt a tudatos és a tudatalatti elme között, lehetővé téve a hozzáférést olyan belső bölcsességhez, amely egyébként elzárva maradna. Sokan használnak imát vagy szent kifejezéseket belépési eszközként. A Linda Howe által kifejlesztett Pathway Prayer Process például egy konkrét szöveget használ az akasikus mezőre való ráhangolódáshoz és az akasikus vezetők vagy mesterek segítségének kérésére. 

Az ima szándékosan alakul. A sebesség, a ritmus és a szavak hangsúlyozása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy megnyissák a fátyolt a hétköznapi és az akasikus tudat között. Vannak, akik előnyben részesítik a kreatív utakat. 

Automatikus írás, intuitív rajzok, sőt még a zene is kapuként szolgálhat. Az automatikus írás során a személy egy konkrét kérdéssel vagy céllal leül hogy a keze látszólag magától mozogjon, gyakran meglepő bölcsességet fejezve ki, amely túlmutat a saját tudásán. Az automatikus írás a kritikus elme megkerülését szolgálja és olyan információkat enged át, amelyek közvetlenül a mélyebb, magasabb tudatosságból származnak. 

Egyre több gyakorló használ légző gyakorlatokat, hangterápiát vagy rezgő frekvenciákkal rendelkező eszközöket, mint például hangtálakat vagy hangvillákat, hogy módosítsák a tudatosságukat. Ezek a technikák az akashába való belépésre építenek, a rezgések megváltoztatásával vagy emelésével, mind a fizikai testben, mind a körülötte lévő energiamezőben. Érdemes megjegyezni, hogy a legtöbben az álmok birodalmán keresztül öntudatlanul hozzáférnek az akasikus feljegyzésekhez. 

A suicidálmok, amikor az álmodó tudatában van, hogy álmodik, különösen erőteljes belépési pontot biztosítanak. Sokan számolnak be könyvtárakról, hatalmas csarnokokról vagy más akasikus szimbólumokról álmaikban, különösen azok, akik alvás előtt a krónikákhoz való hozzáférési szándékkal meditálnak. Függetlenül a módszertől a krónikákhoz való hozzáférés elkötelezettséget, türelmet és gyakorlatot igényel. 

A krónikákkal való kapcsolat kiépítése folyamatosan mélyülő és egész életen áttartó folyamat. A legtöbb kezdő számára az információ eleinte homályos vagy töredezett lehet, olyan érzésekként vagy villanásokként érkezve, amelyeket nehéz értelmezni. A gyakorlattal és a bizalom kiépítésével a kapcsolat általában tisztábbá és tartósabbá válik. 

Az akasikus feljegyzésekhez való utazás közben emlékezz néhány kulcsfontosságú elvre. Tisztítsd meg az energiáidat. A meditáció, a természetben való időtöltése, a tudatos légzés mind elősegíti a finom rezgésekre való fogékonyságot. 

A szándékod tisztasága elengedhetetlen. Kérdezd meg magadtól, miért akarod elérni a feljegyzéseket. Az önzetlen növekedés, gyógyulás vagy szolgálat céljából való szándék erősebb kapcsolatokat épít, mint a kíváncsiság vagy a kontrollkeresése. 

Tedd fel a jó kérdéseket. A feljegyzések a mi értekre és a hogyanokra válaszolnak, nem csak a mikre. Nyitott, átgondolt kérdések mélyebb utazásokhoz vezetnek. 

Tisztelettel és engedéllyel közelíts. Mindig kéri engedét a belépésre és fejezd ki háládat a kapott útmutatásért. Ez a tisztelet energiát hoz létre, amely összhangban van a feljegyzések vibrációjával. 

Gyakorolj védelmet. Mielőtt akasikus munkába kezdenél, véd magad azzal az energiával, amelyben a legjobban hiszel. Legyen az isteni fény, angyali védelem, vagy egyszerűen az az szándék, hogy csak olyan információt kapsz, amely a legmagasabb jóhoz vezet. 

Bíz a folyamatban. A logikus elme gyakran megkérdőjelezi az akasikus tapasztalatokat. Engedd, hogy a bizalom és a hit vezessenek, és tartózkodj az önkritikától. 

Az információ gyakran később igazolódik be. 

Légy értelmező, ne szószerinti. Az akasikus kommunikáció gyakran jelképes. Agy teret az intuíciónak és az értelmezésnek. 

Idővel megtanulod dekódolni, hogyan beszélnek hozzád a feljegyzések. Az akasák krónikákkal való kapcsolat elmélyíti nem csak spirituális gyakorlatodat, hanem magát az életedet is. Ahogy a krónikák tisztánlátásával kezdesz járni, önmagad és mások iránti nagyobb együttérzéssel és megértéssel éled az életed. 

A döntések mélyebb bölcsességből fakadnak. A kapcsolatok gazdagabbá válnak. A krónikákban nem csak múltbeli életekre, hanem jövőbeli lehetőségekre is. 

Bennük tárul fel életed magasabb célja, lelked szándéka és azok a bölcsességek, amelyeket megosztani jöttél. Minden léleknek egyedi ajándéka van, amit a világnak adhat, és a krónikák megmutatják, mi a tiéd. A fátyol, amely elválaszt minket ettől a tudástól, egyre vékonyodik, és az emlékezés folyamata már elkezdődött. 

Az Akasha krónikák nem egy távoli misztérium, a lelked élő emlékezete, amely folyamatosan hív haza. Minden lélegzetben, minden választásban, minden az igazság utáni csendes vágyakozásban a történetedet írod a létezés nagy szövetébe. Járd útadat bátorsággal, együttérzéssel, és annak tudatával, hogy része vagy egy nagyobb egésznek.