Minta és forma — az elme fölérendeltsége

 

Minta és forma — az elme fölérendeltsége. 

Közreadta: Nebadonban szolgáló, Fenséges Hírvivő, Gábriel felkérésére

 A működési rendek fejlődése, maga után vonja és jelzi, a teremtő elme rejtett jelenlétét és irányító jellegét. A halandói értelem, öntevékeny működési rendeket érzékelő, tervező és alkotó képessége, az emberi elmének, mint a bolygón egyeduralkodó befolyásnak, a magas szintű, termékeny és céltudatos sajátságait mutatja. Az elme tevékenysége mindig a következőkre irányul:

 1. Anyagi működési rendek teremtése.

 2. Ködös rejtélyek megoldása.

 3. Távoli helyzetek felmérése.

 4. Gondolati rendszerek alkotása.

 5. Bölcsességcélok elérése.

 6. Szellemszintekre való eljutás.

 7. Az isteni beteljesülések — a legfelsőbb, a végleges és az abszolút — elérése.

 Az elme, mindig alkotó. Az állati, halandói, morontiai, szellemi felemelkedő lény vagy a véglegességet elérő egyed elme-felruházottsága, mindig képes, az élő teremtményi azonosságnak megfelelő és használható testet létrehozni. De a személyiség tényleges megnyilvánulása vagy a személyazonosság mintája, mint olyan, nem fizikai, elmei vagy szellemi energia megnyilvánulás. A személyiségalak, az élőlény minta jellege; ez foglalja magába, az energiák elrendezését, és ez az élettel, valamint a mozgással együtt alkotja, a teremtményi lét működési rendjét.

 Még a szellemlényeknek is, van alakjuk, és ezek a szellemalakok (minták) valóságosak. Még a legfelsőbb rendű szellemszemélyiségek is rendelkeznek alakkal — a személyiség-jelenlétek, minden értelemben hasonlók az urantiai halandói testekhez. A hét felsőbb-világegyetemben előforduló szinte minden lénynek van alakja. De ez alól azért van néhány kivétel is: A Gondolatigazítóknak addig nincs alakjuk, amíg halandó társuk továbbélő lelkével nem egyesülnek. A Független Hírvivőknek, az Ihletett Háromsági Szellemeknek, a Végtelen Szellem Személyi Segédeinek, a Gravitációs Hírvivőknek, a Tapasztalás-meghaladó Adatrögzítőknek és bizonyos más rendeknek szintén nincs észlelhető alakjuk. Ám ők a kevés kivétel jellegzetes esetei; a nagy többségnek van igazi személyiségi alakja, mégpedig egyedi, felismerhető és személyesen is elkülöníthető alakja.

 A mindenségrendi elmei kapcsolat és az elmeszellem-segédek segédkezése, megfelelő fizikai szentélyt alakít ki, a fejlődő emberi lény számára. A morontia elme hasonlóképpen határozza meg, minden halandó túlélő, egyedi morontia alakját. Miként minden emberi lény, halandó teste, személyes és rá jellemző, úgy a morontia alak is, az azt uraló alkotó elméhez, egyedileg és megfelelően szabott. A morontia testek sem hasonlítanak jobban egymásra, mint az emberi testek. A morontia erőtér-felügyelők, biztosítják és a kísérő szeráf továbbítja, azt a tagolatlan szerveződésű morontia anyagot, mellyel a morontia élet megkezdheti működését. A morontia élet után, nyilvánvalóvá válik, hogy a szellemalakok: éppen úgy különbözők, személyesek és a bennük lakozó szellem-elme, sajátosságait mutatják.

 Ti az anyagi világban úgy gondoljátok, hogy a testnek van szelleme, mi azonban úgy tartjuk, hogy a szellem öltött anyagi testet. Az anyagi szemek valóban a szellemtől született, lélek tükrözői.

A szellem az építész, az elme az építőmunkás, a test pedig az anyagi építmény.

 A fizikai, az elme-energiák és a szellemi, mint olyanok, tiszta állapotukban, az érzékelhető világegyetemek tényleges valóságaiként, nem teljes kölcsönösséggel hatnak egymásra. A Paradicsomon, a három energia, egymás mellé van rendelve, a Havonában ezeket összhangba hozzák, míg a véges tevékenységek világegyetemi szintjein az anyagi, az elme- és a szellemi, fölérendeltség legváltozatosabb formái fordulnak elő. Az idő és tér nem személlyel összefüggő helyzeteiben, a fizikai energia, először uralkodónak tűnik, de az is látszik, hogy minél jobban megközelíti a szellem-elme működése, az isteniséget a célban és a felsőséget a cselekedetben, annál meghatározóbbá válik, a szellemszakasz; hogy a végleges szintjén, a szellem-elme, egyeduralma már, majdnem teljessé válhat. Az abszolút szintjén, természetesen már a szellem, a meghatározó. Onnantól kezdve szerte az idő és tér teremtésrészein, ahol csak egy isteni szellemvalóság jelen van, amikor csak egy valódi szellem-elme működik, mindig van esély ama szellemvalóság anyagi vagy fizikai ellendarabjának létrejöttére. A szellem, a teremtő valóság; a fizikai ellendarab, a szellemvalóság tér-idő tükörképe, a szellem-elme, alkotó tevékenységének, fizikai következménye.

 Az elme, irányító jellege, az anyaggal szemben, általános, éppen úgy, ahogy maga az elme, a szellem teljes felügyelete alatt áll. A halandó ember esetében, csak a magát, a szellemirányításnak, szabad akaratából alávető elme, remélheti, hogy a halandói tér-idő létet, túléli úgy, mint örökkévaló, szellemvilágbeli, halhatatlan gyermeke, a Legfelsőbbnek, a Véglegesnek és az Abszolútnak: a Végtelennek.

Forrás: URANTIA könyv