Mikor lép a bolygónk a fény és élet korába

Mikor lép a bolygónk a fény és élet korába?

 

 

Mikor lép a bolygónk a fény és élet korába?  

A fény és élet kora az evolúciós emberi társadalmak fejlett szintje, mely az Isten atyaságának ismeretén és minden evolúciós eredetű személy testvériségének az elfogadásán alapul. Egy ilyen társadalom azért is fejlődésképes, mert a tudomány eredményeit mindenki javára bevezetik, s nem egy kis csoport befolyásának biztosítására használják.

A fény és élet kora hét fejlődési szakaszt foglal magába, melyek közül a hetedik az evolúciós társadalmak leghosszabb ideig tartó létszakasza  

Azok a bolygók, melyeket nem sújtott Isten elleni lázadás, már a korai időktől kezdve korszakos kinyilatkoztató támogatásával fejlődnek. Az egymás után érkező korszakos kinyilatkoztatók tisztában vannak a fejlődés során jelentkező problémák megoldásának jobb módjaival. A tapasztalat hamar visszaigazolja, hogy azok az evolúciós embercsoportok, amelyek hallgatnak a korszakos kinyilatkoztatók tanácsaira, sikeresebbek. Legyen szó állattenyésztésről, földművelésről, ipari termelésről, vagy vallási működésről, közösségi és bolygóközi kapcsolatokról.

 

1) A következőkben igyekszem érzékeltetni, hogy a mi Földünk helyzete – világegyetemi nevén Urantia – miben tért és tér el a szabályosan fejlődő bolygóktól.

a) Az első korszakos kinyilatkoztató, vagyis a Bolygóherceg előtti ember korszaka – (52. írás 1. fejezet) – a mi esetünkben nagyon hosszúra nyúlt annak következtében, hogy a világunk kísérleti bolygó. Ezt a szerepet nem önkényesen osztották ránk. A csillagrendszerünk minden tizedik evolúciós bolygóján új életformák és fejlődési lehetőségek kipróbálása is történik. Ez a Bolygóherceg vonatkozásában azt jelentette, hogy az első korszakos kinyilatkoztató csak akkor jelent meg a bolygónkon, amikor közel félmillió éves emberi fejlődést követően, a színes emberfajták is megjelentek és szaporodni kezdtek. Más evolúciós bolygók esetében, a Bolygóherceg az ősember felegyenesedett működésének megkezdése után százezer éven belül már megjelenik a világokon.

b) A Bolygóherceg utáni ember korszaka (52. írás 2. fejezet) az első korszakos kinyilatkoztató megjelenésével kezdődött, és a mi világunk esetében társadalmi katasztrófába torkollt, miután a küldetését eláruló Bolygóhercegünk az Isten ellen lázadó Lucifer csillagrendszer fejedelem pártjára állt kétszázezer évvel ezelőtt. Innentől kezdve a bolygónk kétpólusú lett, melyeket az Isten ellen lázadó, magukat törvények felett állónak tartók, illetve az Istenhez hűséges, emberi közösségeket szolgálók csoportjai képviselnek. E két eltérő érdekközösség működése azóta is jelen van a bolygónk társadalmában. Természetes szembenállásuk megjelenik a politika, a tudomány, de még az irodalom terén is.

Amint mesterséges értelemből is kettő fajta van – az embereket szolgáló és az emberek feletti uralomra törekvő – úgy az emberek vezetőiből is alapvetően kétféle létezik. A közösséget szolgáló, velük együtt küzdő és az önző, felelősséget másokra hárító, megtévesztésre építő vezető.

c) Az Ádám utáni ember kora (52. írás 3. fejezet) Ádám és Éva működésével vette kezdetét a bolygónkon, melyből törvényesnek csak 117 év volt mondható.

Az ő történetük – és így a mi sorsunk – alakulhatott volna másképp is, ha Ádám nem követi Évát a vétekben, vagyis nem térnek el mindketten az emberi fejlesztés érdekében részükre előírt szabályoktól. Érdekes, hogy Ádám, szembesülve Éva vétkével, nem volt megtévesztett, sőt nagyon is tisztán látott e téren, viszont érzelmileg befolyásolta az, hogy nem akarta Éva nélkül folytatni az Istentől kapott földi küldetését. Ezért ő maga is elkövette a vétket. Ők nem az Istennel fordultak szembe, hanem attól a működésmódtól tértek el, ami az emberiség fejlődését szolgálta volna /(843.4) 75:5.2/. Az ő történetük – a Bolygóherceg szabad akaratból elkövetett árulása mellett – további igazolása annak, hogy az Isten küldötteinek is szabad akarata van, s persze a döntéseiknek következménye.

A magam részéről úgy vélem, hogyha legalább Ádám kitart (437.3) 39:5.4 „az Urantia eredeti fejlesztési terve mellett, akkor e szellem-testvériség mostanra már hihetetlen mértékű átalakulásokat eredményezett volna az emberi faj esetében.”

d) A lázadástól és vétektől mentes világok, vagyis az első és a második korszakos kinyilatkoztató áldásos jelenlétét élvező, szabályosan fejlődő bolygók harmadiknak más korszakos kinyilatkoztatót szoktak kapni (52. írás 4. fejezet), mint aki hozzánk érkezett a fent vázolt szellemi veszélyhelyzet következtében.

  „Egy átlagos, elkötelezett világon e korszak úgy köszönt be, hogy a halandó emberfajták már összekeveredtek és élőlénytanilag egészségesek. Már nincsenek faji vagy bőrszín gondok; már úgyszólván minden nemzet és emberfajta egy vérből való. Az emberek közötti testvériség virágzik, és a nemzetek megtanulják, hogy miként éljenek békében és nyugalomban a világon. Az ilyen világok egy nagyszerű és kiteljesedő értelmi fejlődés előestéjét élik meg.”

Azonban a mi bolygónkon nem ez volt a helyzet Kr.e. 2000 táján. Az embercsoportok a mások fölötti hatalom megszerzéséért harcoltak vagy az ilyenekkel szemben védekeztek, és a vallás a babonán alapult, nem az igazság ismeretén alapuló belső meggyőződésen. Ezért aztán a bolygónk harmadik korszakos kinyilatkoztatóként egy Melkizedek küldöttet kapott, aki veszélyhelyzeti alászállást – pontosabban testet öltést – valósított meg, hogy az igazság ismerete, az élet fénye ki ne hunyjon teljesen a világunkon.

Kr.e. 1980-ban, a Melkizedek Palesztinában való megjelenése idején, a minden embert magába foglaló szellemi testvériségre vonatkozó tanítás még nem kezdődött el. Azonban a Melkizedek működésének volt köszönhető az, hogy a Jézus előtti világ nagyobb vallásaiban, valamint a jobb gondolkodók tanításaiban megjelenhetett az aranyszabály ismerete: a tedd azt mással, amit szeretnél, hogy mások veled tegyenek, illetve a ne tedd azt mással, amit nem szeretnél, hogy mások veled tegyenek tanítása.

Bár a Melkizdek, amilyen hirtelen megjelent, oly váratlanul el is távozott a bolygónkról, azonban a szellemi létsíkról továbbra is támogatta azoknak a prófétáknak a működését, akik Ábrahám népét igyekeztek szellemileg felemelni. Tehát, amíg más bolygókon a harmadik korszakos kinyilatkoztató működése idején már virágzik a szellemi testvériség tanításán alapuló társadalmi testvériség, addig nálunk éppen csak elkezdődött annak a tanításnak a terjesztése, hogy szeresd az Istent mindenek felett, a felebarátodat pedig úgy, mint önmagadat. S akiknek ezt hirdették, azok az Istent megvesztegethetőnek tartották, a felebarátjuk alatt pedig csak a saját népükhöz tartozót értették.

Bármely bolygó számára, amely a fény és élet kora felé tart, a társadalmi testvériség megteremtése elsődleges fontosságú. Az egymás irányában bizalmatlan, háborúzó nemzetek között nem lehet tartós béke, és ezért nem lehet összefogás sem a közös fejlődés érdekében. Tudják ezt a luciferi elveket követő lázadók is, akik kétszázezer év óta folyamatosan azon ügyeskednek, hogy az embereket és a nemzeteket egymás ellen ugrasszák, manapság pedig már azon is dolgoznak, hogy az embereket önmaguk ellen fordítsák.

e) A bolygónk negyedik korszakos kinyilatkoztatója a helyi világegyetemünk Teremtő Fiúja, Jézus, aki az ádámi vétek után döntött úgy, hogy a mi, bűntől és vétektől sújtott bolygónkon fogja teljesíteni azt az utolsó próbát, mely révén elnyerheti a világegyeteme fölötti teljes főhatalmat. Eljött, hogy bemutassa azt, milyen életet él az Isten emberként, hogy így bátorítsa minden eljövendő kor minden emberét egy olyan életre, amely azonos az Atyához vezető úttal.

Jézus olyan embert mutatott be, akinek a magatartása és a döntései a fény és élet korában élő, szellemileg felvilágosult, tudatos emberekre jellemző.

A szabályosan fejlődő bolygókon a negyedik korszakos kinyilatkoztatást adók a mi Teremtő Fiúnknál alacsonyabb szellemi ranggal bírnak (52. írás 5. fejezet). Ők olyan világokra szoktak érkezni, melyeken az emberfajták már felemelkedtek  „az értelmi fejlődés és az etikai fejlettség legfelsőbb szintjére.” Hozzájuk képest Jézus egy minden tekintetben elmaradott, megosztott bolygóra érkezett. A negyedik korszakos kinyilatkoztató megjelenésével kezdődő szellemi korszakot az alászálló Fiú korszakának nevezik.

f) A szabályosan fejlődő bolygók ötödik korszakos kinyilatkoztatói a tanító fiak egy csoportja, akik a fény és élet korának küszöbéig vezetik az adott világot (52. írás 7. fejezet).

 

2) Ha összehasonlítom a fény és élet kora első szakaszának eléréséhez szükséges átlagos időmennyiséget azzal az időhosszal, ami az ember megjelenése óta a bolygónkon eddig eltelt, akkor a következő látszik.

A szabályosan fejlődő bolygók átlagosan 100.000 + 500.000 + 25.000 + 37.000 + 2000 = 664.000 év alatt, öt korszakos kinyilatkoztatás segítségével jutnak el a fény és élet kora első szakaszáig. (Az időadatokat az 52. Urantia írásból vettem.)

Velük szemben az Urantia bolygón, eddig 498.000 + 463.000 + 35.000 + 2.000 + 2.000, vagyis közelítőleg 1.000.000 év telt el. (Az időadatok a kinyilatkoztatás több írásából valók.)

A korszakos kinyilatkoztatók által megadott adatok alapján egyértelműen látszik, hogy a szabályosan működő, átlagos fejlődési időt magukénak tudó bolygókhoz képest több mint háromszázezer évvel le vagyunk maradva. Véleményem szerint, már régen a fény és élet korának felsőbb szakaszaiban járnánk, ha az Isten elleni lázadás nem nyomorítaná jelenleg is a bolygónk társadalmát.

Jól mondják az ötödik korszakos kinyilatkoztatás átadói, hogy a bolygónk (593.5) 52:3.6 „egy teljes megítéltetési időszakkal, vagy többel, el van maradva az átlagos bolygói ütemtervhez képest.” S köszönhetjük ezt azoknak, akik bolygói szinten még mindig hazudnak, megtévesztenek és az emberiség megosztásán munkálkodnak.

Más bolygók népei, annyi fejlődési idővel, mint amennyi már mögöttünk van, földi mennyország jellegű társadalmakat hoztak létre és jelentős űrvállalkozásokat vittek véghez. Egymillió év fejlődési idővel más, lázadás által nem nyomorított fajok már rég belakták a naprendszerüket és annak határaitól jóval távolabbra is eljutottak. Azonban az embereket az Isten ellen lázadók bezárták a bolygójukra. Persze, foglalkoztatva vagyunk nyári és téli időszámítással, a nemünk szabad megválasztásának lehetőségével, gazdasági válságokkal, háborúkkal, most éppen a vírusprogram zajlik. Ezek azonban nem azok a dolgok, melyekre az emberek vágynak. Változás csak azt követően lehetséges, ha az ilyen elfoglaltságokat világszinten működtetők személyét és módszereit leleplezik.

Ha mostanra a szellemi testvériség létjogosultságát és fontosságát jó pár ember fel is ismerte, az ebből következő társadalmi testvériség megvalósításáig még sok tennivalónk van. A fény és élet kora ugyanis nem jöhet el a társadalmi testvériség megjelenése nélkül.

A kinyilatkoztatók szerint a fény és élet korának első szakaszát el lehet érni úgy is, hogy a bolygó társadalmának több beszélt nyelve, több vallása és több bölcselete van. Azonban a fény és élet kora első szakaszánál nem lehet tovább fejlődni, ha a bolygó társadalmának nem lesz végül egy a nyelve, egy a vallása és egy a bölcseleti gondolkodása.

A kinyilatkoztatók azt is közlik, hogy egy összekeveredett, de élettanilag egészséges emberfajta léte megkönnyíti a fény és élet korának egymás utáni szakaszaiba való belépést, azonban a bolygónk több emberfajtájának létezése nem zárja ki a fény és élet kora felsőbb szakaszainak elérését  

A több emberfajta megléte azért nem zárja ki a fény és élet felsőbb szakaszainak elérését, mert a hasonló gondolkodású emberekkel való magas szintű együttműködés szempontjából az egyének látásmódja számít, s nem az, hogy milyen a bőrük színe.

Egy magasan fejlett bolygó egyetlen emberfajtájának személyei szintén ilyen látásmóddal közelítenek a többi bolygó eltérő kinézetű emberfajtáihoz. Mivel az emberek közötti viszonyok szempontjából az igazság ismeretén alapuló látásmód számít, ezért nem zárható ki a fény és élet felsőbb szakaszainak elérése több emberfajta megmaradása esetén.

 

 

 forrás: https://bigbluebook.org/hu/