Miért kell egy embernek gödörben végeznie?


Miért kell egy embernek gödörben végeznie?

       Mahal erre egy ideig gondolkozott, majd így szólt: Uram, bölcsnek tartanád-e azt, aki egy művészies kivitelű és mindenkor célszerű művet létrehoz, midőn azonban már egész tökéletességében készen áll előtte, összetöri, s egy gödörbe dobja, ahol azután elrothad és megsemmisül!
Ha a mű mestere ezt céltalanul cselekedné, válaszol az Úr, akkor nyilván esztelen lenne, és kárhoztatni kellene e cselekményét. Ha azonban egy magasabb cél elérése végett cselekszi azt, amely ezen általad esztelennek tartott eljárás nélkül, nem érhető el, akkor bizonyára bölcsen cselekszik, ha tökéletes művét elrothadni hagyja, mert ezzel egy magasabb és szentséges célt ér el!
Lásd a mag bizonyára tökéletes és művészies alkotás, úgy anyagi részében, mint szerkezetében. Esztelenségnek tartod-e tehát, hogy először el kell rothadnia a földben, hogy a rothadásból százszorosan kelljen életre? Ha pedig a dolgok bölcs Mestere már a magnál így rendezte be a cél érdekében, úgy véled, hogy legtökéletesebb alkotását, az embert csupán szeszélyből ítéli arra, hogy a gödörbe dobja, hogy abban elrothadjon?
Óh Mahal, milyen sötétségnek kell honolnia benned, ha Engem ilyen dőre Mesternek tartasz! Nem mondja a saját érzésed, hogy örökké élsz, és mélyebben bele akarsz pillantani végtelen sok művembe? Azt hiszed, élne benned ez az érzés, ha csupán időleges létre lennél teremtve. Én a Teremtőd mondom neked, akkor csak az időleges élet érzése töltene el, s nem az örök életé!
Mivel azonban az örök élet érzését hordozod magadban és bepillanthatsz a végtelenségbe is, már ez is élő bizonysága annak, hogy a gödörbe nem azért rothadsz el, hogy mint az Én kezem befejezetlen műve, megsemmisülj, hanem ellenkezőleg csakis arra szolgál ez az általad dőrének tetsző folyamat, hogy tökéletesen megvalósuljon benned, az eddig csupán sejtelemszerű örök élet! Földi testednek, tehát azért kell a földbe helyeztetni, hogy azután a szellemi, az elpusztíthatatlan tested, egész teljességében feltámadhasson, az örök életre!
Hogy ez valóban így van, azt már földi életed alatt magad is tapasztalhattad, mert már sokkal beszéltél, akiknek a teste előzőleg a földbe lett helyezve. Úgy vélem tehát, ez az Ellenem emelt kifogásod alaptalan. Állj egy másikkal elő, mert ezzel nem késztethetsz Engem arra, hogy kárpótoljalak téged!
Az Úr e szavaira Mahal belátta, hogy az ő kifogása teljesen alaptalan, de eszébe jutott a sátán, s ezért így szólt az Úrhoz: Örökké igaz szavaidból felismerem, hogy műveid berendezése jó, s alkalmasak a legmagasabb célok elérésére! Ha azonban minden alkotásod tökéletes és annak is kell lennie, mondd meg nekem, óh Uram, honnan származik akkor a sátán és végtelen gonoszsága! Ki tehát a sátán Teremtője és Mestere?
Az Úr erre így felelt: óh, te vak védelmezője, önzésed vak igazságának! Mit beszélsz te? Megfeledkeztél arról, hogy tökéletesnek teremtettem az embert, hogy mindenhatóságomon kívül, mint egy másik Isten, szabadon cselekedheti azt, amit akar! Úgy véled a tökéletes szabadsággal felruházott sátán, talán tökéletlenebb, mint te vagy?
Ha te ezt cselekedheted Velem szemben, amit akarsz, rendemre való tekintet nélkül, úgy véled, ez lehetetlen a szabad szellemnek!

Nem kellene-e megengednem, hogy tetszésetek szerint cselekedjetek, ha nem akarlak titeket ítélettel sújtani, mindenhatóságomból? Mondd meg Nekem, milyennek kellett volna teremtenem ezt az első szellemet, hogy teljes akarat szabadsága mellett is mindenben rendem szerint cselekedjen? Nem abban áll-e a lényeknek tökéletes akaratszabadsága, hogy szabadon cselekedhetnek rendem szerint, vagy rendem ellen egyaránt? Mahal erre ismét elnémult, s nem tudta mivel álljon elő.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A máj- és epehólyag-tisztítás technikája

A Foton Öv-ről

Jézus tiltott tanításai