Miért kell egy embernek gödörben végeznie?
Mahal erre egy ideig gondolkozott, majd
így szólt: Uram, bölcsnek tartanád-e azt, aki egy művészies kivitelű és
mindenkor célszerű művet létrehoz, midőn azonban már egész tökéletességében
készen áll előtte, összetöri, s egy gödörbe dobja, ahol azután elrothad és
megsemmisül!
Ha a mű
mestere ezt céltalanul cselekedné, válaszol az Úr, akkor nyilván esztelen
lenne, és kárhoztatni kellene e cselekményét. Ha azonban egy magasabb cél
elérése végett cselekszi azt, amely ezen általad esztelennek tartott eljárás
nélkül, nem érhető el, akkor bizonyára bölcsen cselekszik, ha tökéletes művét
elrothadni hagyja, mert ezzel egy magasabb és szentséges célt ér el!
Lásd a mag
bizonyára tökéletes és művészies alkotás, úgy anyagi részében, mint
szerkezetében. Esztelenségnek tartod-e tehát, hogy először el kell rothadnia a
földben, hogy a rothadásból százszorosan kelljen életre? Ha pedig a dolgok
bölcs Mestere már a magnál így rendezte be a cél érdekében, úgy véled, hogy
legtökéletesebb alkotását, az embert csupán szeszélyből ítéli arra, hogy a
gödörbe dobja, hogy abban elrothadjon?
Óh Mahal,
milyen sötétségnek kell honolnia benned, ha Engem ilyen dőre Mesternek tartasz!
Nem mondja a saját érzésed, hogy örökké élsz, és mélyebben bele akarsz
pillantani végtelen sok művembe? Azt hiszed, élne benned ez az érzés, ha csupán
időleges létre lennél teremtve. Én a Teremtőd mondom neked, akkor csak az
időleges élet érzése töltene el, s nem az örök életé!
Mivel
azonban az örök élet érzését hordozod magadban és bepillanthatsz a
végtelenségbe is, már ez is élő bizonysága annak, hogy a gödörbe nem azért
rothadsz el, hogy mint az Én kezem befejezetlen műve, megsemmisülj, hanem
ellenkezőleg csakis arra szolgál ez az általad dőrének tetsző folyamat, hogy
tökéletesen megvalósuljon benned, az eddig csupán sejtelemszerű örök élet! Földi
testednek, tehát azért kell a földbe helyeztetni, hogy azután a szellemi, az
elpusztíthatatlan tested, egész teljességében feltámadhasson, az örök életre!
Hogy ez
valóban így van, azt már földi életed alatt magad is tapasztalhattad, mert már
sokkal beszéltél, akiknek a teste előzőleg a földbe lett helyezve. Úgy vélem
tehát, ez az Ellenem emelt kifogásod alaptalan. Állj egy másikkal elő, mert
ezzel nem késztethetsz Engem arra, hogy kárpótoljalak téged!
Az Úr e
szavaira Mahal belátta, hogy az ő kifogása teljesen alaptalan, de eszébe jutott
a sátán, s ezért így szólt az Úrhoz: Örökké igaz szavaidból felismerem, hogy
műveid berendezése jó, s alkalmasak a legmagasabb célok elérésére! Ha azonban
minden alkotásod tökéletes és annak is kell lennie, mondd meg nekem, óh
Uram, honnan származik akkor a sátán és végtelen gonoszsága! Ki tehát a
sátán Teremtője és Mestere?
Az Úr erre
így felelt: óh, te vak védelmezője, önzésed vak igazságának! Mit beszélsz te? Megfeledkeztél
arról, hogy tökéletesnek teremtettem az embert, hogy
mindenhatóságomon kívül, mint egy másik Isten, szabadon cselekedheti azt, amit
akar! Úgy véled a tökéletes szabadsággal felruházott sátán,
talán tökéletlenebb, mint te vagy?
Ha te ezt
cselekedheted Velem szemben, amit akarsz, rendemre való tekintet nélkül, úgy
véled, ez lehetetlen a szabad szellemnek!
Nem
kellene-e megengednem, hogy tetszésetek szerint cselekedjetek, ha nem akarlak
titeket ítélettel sújtani, mindenhatóságomból? Mondd meg Nekem, milyennek
kellett volna teremtenem ezt az első szellemet, hogy teljes akarat szabadsága
mellett is mindenben rendem szerint cselekedjen? Nem abban
áll-e a lényeknek tökéletes akaratszabadsága, hogy szabadon cselekedhetnek
rendem szerint, vagy rendem ellen egyaránt? Mahal erre
ismét elnémult, s nem tudta mivel álljon elő.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése