Életre szolgáló tanítás


Életre szolgáló tanítás

  "Mert mindenkinek, akinek van, adatik és bővelkedni fog: attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van." (Mt 25, 29)
   Tudott dolog, hogy minden ember különböző mennyiségű lelki energiával, pszichikus energiával rendelkezik. Sellye János ezt az élet energiájának nevezi. Mondhatjuk úgy is, van egy energiabankunk. Sokakban bizonyára felmerül a kérdés, miért nem egyforma tőkével indulunk. Erre nem ismerjük a választ, nem tartozik minden ránk a Teremtő titkaiból. Viszont így teljesen érthető, hogy a példázatbeli gazda miért adott egyik szolgájának öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak egyet. Különös módon a négy és a három kimaradt. Ez is titok.Tehát hogy mai szóval éljek, nem egyformán startolunk. Nem egyforma lelki energia-dinamika tőkével, de mindnyájunknak van valamennyi. Talán azért van így, mert a nagy egyformasággal unalmas lenne a világ, nem volna benne kellő feszültség, nem volnának zsenik, nem élnének előrelendítő emberek. De ez csak az én elgondolásom.Tudósaink azt is kikísérletezték és ma már tudják, hogy a velünk született energiamennyiségünknek életünk folyamán legfeljebb csak a húsz-harminc százalékát használjuk fel. A többit nem. Folynak a viták, vajon már vagy még nem használjuk fel? A tudós világ e kérdés nyomán két pártra szakadt. Az egyik nézet szerint lehet, hogy egykor, millió évekkel ezelőtt fel tudtuk és fel is kellett használnunk, mások azt állítják, hogy csak a távoli jövőben, mondjuk tízezer év múlva fogjuk teljesen kiaknázni ezt a lehetőségünket. Ahogy az atomot most tanulta meg fölszabadítani az ember, a tulajdon testébe rejtett energiákat is majd csak ezután fogja fölszabadítani.
   De ne vesszünk el a tudományos viták útvesztőiben! Inkább figyeljünk oda arra a törvényszerűségre, amiben egyetértenek a kutatók - és amit már Jézus is kimondott, kétezer évvel ezelőtt. Aki a saját lelki energiáit (legyen az sok vagy kevés) használja, életenergiáit beleárasztja az életbe, annak a tartalékból mindig "előjön" annyi, amennyit előtte fölhasznált, sőt egy picivel mindig több. De aki nem használja, annak a tőkéje érdekes módon mégiscsak fogy! Ez pszicho-antropológiai tény, az emberi lélek tudományával foglalkozó tudósok is megállapították. Ha egy sportoló nem tornázik, akkor elgyengül, ha egy zongorista nem gyakorol, akkor kevésbé fog tudni szépen zongorázni, ha egy nyelvet nem beszélünk, elfelejtjük. Ha nem használjuk lelki energiáinkat, az visszafelé áramlik és elkezd fogyni. Úgy van ez, mint a használatban lévő kút: ahogy nap mint nap merjük belőle a vizet, nemhogy kevesebb lenne a vize, inkább egyre frissebb, egyre tisztább lesz! De a magára hagyott kút vize előbb békanyálas lesz, majd megposhad, sőt ki is szárad, mert az őt tápláló ezernyi kis hajszálér eldugul.
   Amit most megkíséreltem a tudomány nyelvén röviden elmondani, azt Jézus a maga csodálatos szép keleti nyelvén, példázatokban mondja el tanítványainak, majd így summázza: Akinek van, annak adatik - tehát aki szétosztja, kiárasztja azt, amit kapott, annak újra és újra adatik a tőkéből, amivel Isten megajándékozta, a talentumából, amit Isten rábízott. Aki nem forgatja, mint az a szolga, aki elásta, annak kiapad az energiabankja, mint egy használaton kívüli kút, így vétetik el tőle az is, amije van.
    Különös, hogy Máté evangéliumában, amelynek a huszonötödik részében található ez a példázat, már előbb, a tizenharmadik részben is olvasható ez a mondás, mégpedig a magvető példázatával kapcsolatban.
    Föl kell fedeznünk, hogy itt Jézus a szolgálatról, az Ige továbbadásáról, életünknek az életbe való beépítéséről beszél! Mielőtt meghalna, a tanítványaira bízza: Amit tőlem, a Gazdától kaptok, azt a talentumot vigyétek be az életbe! Szolgáljatok, vigyétek az Igét, mert akkor újra és újra kapjátok. Ha nem adjátok tovább, megposhad az életetek, el fog vétetni az is, amitek van.

    Az élet kiárasztásának, az életenergiák továbbadásának misztériumáról beszélünk és rájövünk, hogy nemcsak misszióról van szó és nemcsak arról, hogy meg kell tennünk Isten akaratát - hanem lelki egészségünk is ettől függ! Kapott talentumaink felhasználásától függ, hogy dinamikus vagy depressziós, életerős vagy nyamvadt, összetört, kedvetlen, kiszáradt, nihilista lesz-e az életünk.                                                  
                                                                             Írta: Gyökössy Endre   

   Példázat a minákról
171:8.2 A minákról szóló példabeszéd, ellentétben a talentumokról szóló példázattal, mely rendeltetése szerint minden tanítványnak szólt, kizárólag az apostolok számára hangzott el és főként Archelausz tapasztalásán és az ő azon hasztalan igyekezetén alapult, hogy megszerezze magának Júdea királyságát. Ez a Mester ama kevés példázata közé tartozik, melyek tényleges történelmi jellemen alapultak. Semmi különös nem volt abban, hogy eszükbe jutott Archelausz, minthogy Zákeus jerikói háza igen közel esett Archelausz gazdagon díszített palotájához, és a vízvezetéke ott haladt a Jerikót elhagyó út mellett.
171:8.3 Jézus azt mondta: "Azt hiszitek, hogy az Ember Fia azért megy Jeruzsálembe, hogy átvegyen egy országot, de kijelentem, hogy bizonyosan csalódnotok kell. Hát nem emlékeztek arra a bizonyos hercegre, aki elment egy távoli országba, hogy átvegyen egy országot, de mielőtt visszatért volna, a saját tartományának polgárai, akik a szívükben már korábban elutasították őt, követet küldtek utána azzal, hogy 'Nem akarjuk, hogy ez az ember uralkodjon rajtunk.'? Ahogy e királyt a világi uralmában elutasították, úgy fogják elutasítani az Ember Fiát a szellemi uralomban. Ismét csak kijelentem, hogy az én országom nem evilági; de ha az Ember Fia megkapta volna a szellemi uralmat a népe felett, akkor elfogadta volna az emberek lelkeinek ezen országát és vállalta volna az emberi szívek vezetését. Függetlenül attól, hogy elutasítják a felettük való szellemi uralmamat, vissza fogok térni, hogy másoktól átvegyem a szellem ezen országát, melyet most megtagadnak tőlem. Most az Ember Fiának elutasítását fogjátok látni, de egy másik korszakban az, amit Ábrahám gyermekei most elutasítanak, átvétetik és felemeltetik. 171:8.4 És most, miként e példázat visszautasított nemesembere, én is magamhoz szólítom a tizenkét szolgámat, különleges intézőmet, és mindegyikőtök kezébe egy-egy mina összeget teszek, s arra intem mindegyiketeket, hogy jól figyeljetek az utasításaimra, hogy bánjatok igyekvőn a rátok bízott vagyonnal, míg távol vagyok, annak érdekében, hogy legyen mivel igazolnotok az intézőségeteket, amikor visszatérek és számadást kérek tőletek. 171:8.5 És még ha ez az elutasított Fiú nem is térne vissza, egy másik Fiút küldenek majd, hogy átvegye ezt az országot, és e Fiú ez után elküldet majd értetek, hogy fogadja intézőségi beszámolótokat és öröme teljék a nyereségeteken.
171:8.6 És amikor ezeket az intézőket később számadásra összehívták, előlépett az első, azt mondván, 'Uram, a mináddal további tíz minára tettem szert.' És azt mondta neki az ura: 'Jól van; jó szolga vagy; mivel ebbéli hűségedet bizonyítottad, tíz város felett adok neked fennhatóságot.' És jött a második, mondván, 'A nálam hagyott minád, uram, öt minát hozott.' És az ura azt mondta, 'Eszerint téged öt város urává teszlek.' És ez így ment a többiekkel is, mígnem sorra került az utolsó szolga, aki az elszámoltatáskor azt jelentette: 'Uram, nézd, itt a minád, melyet biztos helyen, e kendőben megőriztem. És ezt azért tettem, mert féltem tőled; azt hittem, hogy túlzó ember vagy, mivelhogy fölszeded, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél.' Erre azt mondta az ura: 'Te mihaszna és hűtlen szolga, a magad szájából ítéllek meg. Tudtad, hogy nyilvánvalóan learatom, amit nem én vetettem; ezért tudtad, hogy ezt az elszámolást megkövetelik tőled. Tudván ezt, legalább odaadhattad volna a pénzemet a pénzváltónak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza.'
171:8.7 És akkor azt mondta ez az úr azoknak, akik ott álltak: 'Vegyétek el a pénzt ettől a lusta szolgától és adjátok annak, akinek tíz minája van.' És amikor emlékeztették a gazdájukat, hogy annak már volt tíz minája, az úr azt mondta: 'Akinek van, még több adatik, de attól, akinek nincs, elvétetik még az is, amije van.'"
171:8.8 És ez után az apostolok azt akarták tudni, hogy mi a különbség e példázat jelentése és a talentumokról szóló korábbi példázat jelentése között, de Jézus csak annyit volt hajlandó mondani a sok kérdésükre válaszul: "Fontoljátok meg jól a szívetekben e szavakat, és mindegyiketek találja meg az igaz jelentését."
171:8.9 Nátániel volt az, aki igen jól tanította e két példázat jelentését a későbbi évek során, s ő a tanításait e következtetésekben foglalta össze:
171:8.10 1. A képesség az életlehetőségek gyakorlati mércéje. Sohasem fogják számon kérni rajtad a képességeidet meghaladó dolgok teljesülését.
171:8.11 2. A hűség az emberi megbízhatóság csalhatatlan mértéke. Aki hű a kis dolgokban, az valószínűleg hűséget fog mutatni minden olyasmiben is, amely összeegyeztethető a képességeivel.
171:8.12 3. A Mester a kisebb hűségért a kisebb jutalmat adja, hasonló alkalmak esetén.
171:8.13 4. Hasonló hűségért hasonló jutalmat ad, még ha erre kevesebb alkalom adódik is.
  
Forrás: Az Urantia könyv

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Foton Öv-ről

Jézus tiltott tanításai

A máj- és epehólyag-tisztítás technikája