Jézus Tiruszban tanít
156:5.1 E
szerda délutánon a beszéde során mesélte el Jézus a fehérliliom történetét a
követőinek először, mely a tiszta és hófehér fejét a magasba emeli a
napsütésben, míg gyökerei lent a megfeketedett talaj sarában és szennyében
találnak alapot. "Hasonló a helyzet", mondta, "a halandó emberrel,
mert míg annak eredetét és lényét képező gyökerei az emberi természet állati
talajában vannak, addig hit révén képes a szellemi természetét felemelni a
mennyei igazság napfényére és ténylegesen is megteremni a szellem nemes
gyümölcseit."
156:5.2
Ugyanezen hitszónoklat alatt történt, hogy Jézus felhasználta az első és
egyetlen olyan példázatát, mely az ő saját mesterségével - az ácsmesterséggel -
kapcsolatos. Az "Erős alapokat építsetek a szellemi felruházottságok nemes
jellemének növekedéséhez" tárgyú intelem során mondta: "Ahhoz, hogy a
szellem gyümölcseit teremjétek, szellemtől kell születnetek. A szellemnek kell
tanítania és a szellemnek kell vezetnie benneteket, ha szellem-eltöltött életet
akartok élni a társaitok között. De ne kövessétek el az ostoba ács hibáját, aki
a becses idejét pazarolja azzal, hogy ácsolja, méri és legyalulja a féregrágta
és belül rothadó fát és amikor minden munkáját ennek a beteg gerendának
szentelte, el kell vetnie azt, mint az olyan ház alapjához alkalmatlant, mely
házat azért épít, hogy ellenálljon az idő és a vihar rohamainak. Minden ember
gondoskodjon arról, hogy a jellemének értelmi és erkölcsi alapjai olyanok
legyenek, hogy megfelelő alátámasztást adjanak a gyarapodó és nemesedő szellemi
természet felépítményének, mely így át fogja alakítani a halandói elmét és az
után, az újjáteremtett elmével együtt, el fogja érni, hogy kifejlődjön a
halhatatlan végzetű lélek. A szellemtermészetetek - a közösen megteremtett
lélek - élő növekedés, de az egyén elméje és erkölcsei jelentik a talajt,
melyből az emberi fejlődés és isteni végzet e felsőbb megnyilvánulásainak ki
kell kelniük. A kifejlődő lélek talaja emberi és anyagi, az elme és szellem
ezen együttes teremtménye viszont szellemi és isteni."
156:5.3 E nap
estéjén Nátániel megkérdezte Jézustól: "Mester, miért imádkozunk azért,
hogy az Isten ne vigyen minket kísértésbe, amikor az Atyáról szóló
kinyilatkoztatásodból jól tudjuk, hogy az Atya sohasem tesz ilyesmit?"
Jézus így válaszolt Nátánielnek:
156:5.4
"Nincs semmi különös abban, hogy ilyen kérdéseket teszel fel, mert
látszik, hogy kezded megismerni az Atyát úgy, ahogy én ismerem, és nem úgy,
ahogy a korai héber látnokok oly homályosan látták. Jól tudod, hogy elődeink
mennyire hajlamosak voltak Istent látni csaknem minden történésben. Isten kezét
keresték minden természeti jelenségben és az emberi tapasztalás minden szokatlan
mellékeseményében. Kapcsolatba hozták Istent jóval és rosszal is. Úgy
gondolták, hogy ő lágyította meg Mózes szívét és ő keményítette meg a fáraóét.
Amikor az ember erős késztetést érzett valamilyen dolog megtételére, lett
légyen az jó vagy rossz, szokása volt e különös érzelmeket azzal a megjegyzéssel
magyarázni: 'Az Úr szólt hozzám, mondván, így cselekedj, vagy menj ide és ide.'
Ennek megfelelően, lévén, hogy az emberek oly gyakran és oly hevesen esnek kísértésbe,
atyáink szokásává vált, hogy azt higgyék, hogy az Isten vezette őket próbára,
büntetésre vagy megerősödésre. De a ti ismereteitek most már valóban jobbak.
Tudjátok, hogy az embereket túlságosan gyakran viszi kísértésbe a saját
önzőségük kényszere és az állati természetük késztetései. Amikor így estek
kísértésbe, arra intelek benneteket, hogy amint őszintén és komolyan felismeritek
a kísértést épp olyanként amilyen, okosan tereljétek a kifejeződést kereső szellemi,
elmebéli és testi energiáitokat magasabb csatornákba és eszményelvűbb célok
felé. Így a kísértéseiteket átalakíthatjátok a felemelő halandói segédkezés
felsőbbrendű fajtáivá, miközben csaknem teljesen elkerülitek az állati és szellemi
természet közötti haszontalan és legyengítő összeütközéseket.
156:5.5 De
hadd figyelmeztesselek benneteket ama próbálkozás értelmetlenségére, amely
során az egyik vágynak egy másik, felsőbbrendűnek tartott vággyal való
helyettesítésével törekedtek a kísértés legyőzésére az emberi akarat puszta
erején keresztül. Ha igazán győzni akartok az alantasabb és alsóbbrendű
természet kísértései felett, akkor el kell jutnotok arra a szellemi előnyt jelentő
helyre, ahol valóban és igazán tényleges érdeklődést és szeretetet
alakítottatok ki azon magasabb rendű és eszményalapúbb viselkedésformák iránt,
melyekre az elmétek le akarja cserélni ezeket az alsóbbrendű és kevéssé
eszményelvű viselkedési szokásokat, melyeket kísértésként ismertek fel. Így szellemi
átalakuláson keresztül nyertek szabadulást, mintsem hogy egyre jobban
megterhelne benneteket a halandói vágyak csalóka elfojtása. A régi és az
alsóbbrendű elfelejtődik az új és a felsőbbrendű iránti szeretetben. A szépség
mindig győzedelmeskedik a csúnya felett mindazoknak a szívében, akiket az
igazság szeretete világosít meg. Hatalmas erő van az új és őszinte szellemi
odaadás kiűző energiájában. És megint csak azt mondom nektek, ne a rossz
győzzön le benneteket, hanem inkább jóval győzzetek a rossz felett."
156:5.6 Az
apostolok és a vándor hitszónokok késő éjszakáig tettek fel kérdéseket, és a
sok válasz közül az alábbi gondolatokat adjuk közre mai szóhasználatban
újrafogalmazva:
156:5.7 Az
anyagi siker lényegi elemei az erélyes igyekezet, az értelmes ítéletalkotás és
a sokat tapasztalt bölcsesség. A vezetés a természetes képességtől, a
körültekintéstől, az akaraterőtől és a határozottságtól függ. A szellemi végzet
a hittől, a szeretettől és az igazság iránti odaadástól függ - az
igazságosságra irányuló vágytól és szomjtól - azon őszinte vágytól, hogy az
ember megtalálja Istent és olyan legyen mint ő.
156:5.8 Ne
szegje kedveteket az a felfedezés, hogy emberek vagytok. Az emberi természet
tán hajlik a rosszra, de nem eredendően bűnös. Ne csüggesszen el az, hogy nem
tudjátok teljesen elfelejteni némely sajnálatos élményeteket. Azokat a hibákat,
melyeket nem tudtok elfelejteni az időben, elfelejtitek az örökkévalóságban.
Könnyítsetek lelki terheiteken azzal, hogy gyorsan szert tesztek a végzetetek
távlati nézőpontjára, a létpályátok világegyetemi kiterjesztésére.
156:5.9 Ne
kövessétek el azt a hibát, hogy a lelketek értékét az elmétek tökéletlenségei
vagy a test erős vágyai alapján becsülitek fel. Ne egyetlen szerencsétlen
emberi mellékesemény mércéjével ítéljétek meg a lelket s ne azzal értékeljétek
a lélek végzetét. A szellemi beteljesüléseteket csakis a szellemi vágyaitok és
céljaitok határozzák meg.
156:5.10 A
vallás az Istent ismerő ember kifejlődő halhatatlan lelkének kizárólagos szellemi
tapasztalása, az erkölcsi erő és a szellemi energia viszont a bonyolult
társadalmi helyzetek kezelésében és az összetett gazdasági problémák
megoldásában igénybe vehető hatalmas erő. Ezen erkölcsi és szellemi
felruházottságok az emberi élet minden szintjét gazdagabbá és értelemmel
teltebbé teszik.
156:5.11
Szükségszerűen korlátozott és szegényes életet kell élnetek, ha csak a titeket
szeretőket tanuljátok meg szeretni. Az emberi szeretet valóban lehet viszonos,
az isteni szeretet azonban minden megelégedés-keresésében kifelé irányuló.
Minél kevesebb szeretet van valamely teremtmény természetében, annál nagyobb
szükség van a szeretetre, és annál többet tesz az isteni szeretet ezen igény
kielégítése érdekében. A szeretet sohasem önző, és nem is fordítódhat saját magára.
Az isteni szeretet nem lehet önmagába záródó; annak önzetlenül adományozódnia
kell.
156:5.12 Az
ország híveinek fenntartás nélküli hittel, őszinte hittel kell hinniük az igazságosság
biztos győzelmében. Az ország építőinek nem szabad kételkedniük az örök üdvözülés
evangéliumának igazságában. A híveknek egyre jobban meg kell tanulniuk, hogy
miként lépjenek ki az élet sodrából - miként kerüljék el az anyagi létezéssel
járó zavaró hatásokat - miközben istenimádó közösség révén felüdítik a
lelküket, ösztönzést adnak az elméjüknek és megújítják a szellemüket.
156:5.13 Az
Istent ismerő egyéneknek nem szegi kedvét baj, illetőleg nem csüggeszti őket
csalódás. A hívekre nem hat a tisztán anyagi zavarokból eredő levertség; a
szellembeli életet élőket nem zavarják meg az anyagi világ mellékeseményei. Az
örökkévaló életre pályázók olyan éltető és alkotó eljárást alkalmaznak, mellyel
a halandói élet minden megpróbáltatását és gyötrelmét kezelik. Minden nappal,
melyet az igaz hívő megél, egyre könnyebbnek találja a helyes dolog
megtételét.
156:5.14 A
szellemi életmód nagymértékben javítja az igaz önbecsülést. Ám az önbecsülés
nem önimádás. Az önbecsülés mindig összhangban van az ember társai iránti
szeretetével és a számukra való szolgálattal. Nem tisztelheted magad jobban,
mint amennyire szereted a szomszédodat; az egyik a másikra való képesség mértéke.
156:5.15 A
napok múlásával minden igaz hívő egyre ügyesebbé válik abban, hogy társait az
örökkévaló igazság szeretetéhez vonzza. Vajon leleményesebbek vagytok a
jóságnak az emberiség számára való kinyilatkoztatásában ma, mint tegnap
voltatok? Vajon jobban tudjátok javasolni az igazságosságot idén, mint tavaly
tudtátok? Vajon egyre kifinomultabbá válik-e azon módszeretek, hogy az éhes
lelkeket elvezessétek a szellemi országba?
156:5.16 Vajon
elég magasrendűek-e az eszményképeitek az örök üdvözülésetek biztosításához, s
közben vajon elég gyakorlatiasak-e az eszméitek, hogy hasznos létpolgárrá
tegyenek benneteket a halandó társaitokkal való társulásban a földön? A
szellemben a létpolgárságotok a mennyben van; a testben pedig még mindig a
földi országok polgárai vagytok. Adjátok meg a császároknak az anyagi dolgokat
és Istennek a szellemieket.
156:5.17 A
kifejlődő lélek szellemi felfogóképességének mértéke nem más, mint az igazságban
való hited és az emberszereteted, az emberi jellemerősséged mértéke viszont a
haragtartásnak való ellenálló képességed és a nagy szomorúságban előtörő bénult
merengés leküzdésére való képességed. A valódi sajátlényegedet megláthatod a
vereség igaz képet mutató tükrében.
156:5.18 Ahogy
az évek múlásával egyre idősebbek lesztek és egyre tapasztaltabbak az ország
ügyeiben, vajon tapintatosabbá váltok-e a bosszantó halandókkal való viselkedés
terén és vajon türelmesebbé váltok-e a makacs társaitokkal való együttélésben?
A tapintat a társadalmi emelő támaszpontja, és a türelem a nagy lélek
ismertetőjele. Ha rendelkeztek e ritka és elbűvölő képességekkel, akkor a napok
múlásával egyre elővigyázatosabbak és hozzáértőbbek lesztek azon érdemes erőfeszítéseitekben,
hogy elkerüljetek minden szükségtelen társadalmi félreértést. Az ilyen bölcs
lelkek képesek elkerülni sok olyan bajt, melyben biztosan osztozni fognak
mindazok, akik érzelmi igazodás hiányától szenvednek, akik nem hajlandók
felnőni, és akik nem hajlandók tisztességgel megöregedni.
156:5.19
Kerüljétek a becstelenséget és a tisztességtelenséget minden, az igazság hirdetésére
és az evangélium terjesztésére irányuló erőfeszítésetekben. Ne keressetek meg
nem érdemelt elismerést és ne törekedjetek ki nem érdemelt rokonszenvre.
Szeretetet érdemeitektől függetlenül önként fogadjatok mind isteni, mind emberi
forrásból, és önként szeressetek viszont. De a tisztelettel és rajongással
kapcsolatos minden más dologban csak olyasmire törekedjetek, ami őszintén kijár
nektek.
156:5.20 Az
Isten-tudatos halandónak biztos az üdvözülése; ő nem fél az élettől; ő őszinte
és következetes. Tudja, hogy milyen bátran kell viselkednie az elkerülhetetlen
szenvedés elviseléséhez; nem panaszkodik, amikor kikerülhetetlen nehézséggel
kerül szembe.
156:5.21 Az
igaz hívő nem fárad bele a jócselekedetbe csak azért, mert nem jár sikerrel. A
nehézség fokozza az igazságot szerető buzgalmát, míg az akadályok csak kihívást
jelentenek a tántoríthatatlan országépítő erőfeszítései számára.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése