GH Anon: Halottak napja. Égi
Üzenet. 2013.
A Léleknek a legszebb napján,
a lélek üzenetével akarom az életetekre a dicsőség koronáját tenni! A születés,
a halál óráját a dicsőség által csodálatos nappá tenni, amikor a Lélek átadja a
stafétát a Léleknek, aki az ő ruháját szétszórja a légbe, hogy szállni tudjanak
a dicsőség szavai a madarak szárnyán.
Ezek a rongyok, amik a ti
szépséges testetek takarói voltak, széthullnak és elporladnak, de az, aki
hordta, már nincs benne, nincs rá szüksége, új és szép fényruhát kapott az
Istentől, ezekért a rongyokért, amikben végigszenvedte a Kálváriát.
Drága, szépséges
Fénytestvéreim, a dicsőség, a boldogság, a békesség elérkezett a számotokra! A
kapu, amin átléptetek, az út, amire léptetek, már nem zárul be, nem köves, és
nem göröngyös, ez az út az Isten útja, amiről leléptetek egy pillanatra, hogy
virágot szedjetek a ti Isteneteknek, akihez most megérkeztetek.
A lélek, aki a szenvedés
útjára lép, sok-sok feladattal indul. El kell simítani az utat, a göröngyöket
szét kell törni, az esőt el kell állítania, a vihart meg kell feszítenie, hogy
el tudjanak rajta indulni az ő gyermekei, azok, akikért életet vállalt az Élet
helyett, testet és betegségeket, fájdalmakat, és sebeket, hogy azok, akikért
elindult, az útjukról le ne térjenek, hogy megtalálják azt a kaput, amin
visszatalálnak, amiről elindulva újra Életet találnak.
A lélek sorsa azért fájdalmas,
mert szinte megszakadva rohan a végzet útján, hogy megelőzze azt, akiért
született, hogy elsimíthassa az útját, hogy életet adjon, és hogy elkísérhesse
azt az életet, hogy felkészíthesse a lelkéből fakadt lelket, akiért született
A születés a lélek számára a
legnehezebb idő, hiszen az öröklét állapotában nincs fájdalom, sem gyűlölet,
sem megmérettetés, sem a test ezer bajával, csak az Istenlét állapot
gyönyörűsége az, amiben él.
Az evolúció törvényeit alkotó
lélekcsoport az, akiért áldozzátok az öröklét boldogságát, akiért megismeritek
a test szenvedéseit, akiért elindultok, és elvégzitek azt, amiért a lélek az
evolúciót alkotta meg. Azért van erre szükség, hogy a Lét értelmezze azt, amit
csak lét tud értelmezni, felismerje azt, amit csak ő tud felismerni, az Istent,
akiből lett, akiért lett. Az, aki nem szenved, nem ismeri azt. Akinek nem fáj,
nem észleli azt. Aki jól él, nem ismeri a nyomor gyötrelmét, aki szépséges, a
rútság fájdalmát. Ahhoz, hogy az ellentéteket ismerni tudjátok, el kellett
szakadnotok az Öröklét boldogságától, hogy emberré válhassatok,
szenvedhessetek, hogy tudjátok, milyen a boldogság, a fájdalommentes élet.
Ezért elindul minden lélek,
hogy ezt megtapasztalja, hogy az örömet megismerje. Amikor megérti a gyötrelem
gyógyító erejét, visszatalál azon a kapun, amire rálehelte az ő pecsétjét, hogy
visszatalálhasson az ő Istenéhez, Akitől indult, Akiből indult, Akiért indult.
A visszatalálás pillanatában,
ezen a napon üdvözöllek benneteket drága Lelkeim, az én lelkem kincsei, az én
drága életem Gyermekei! Itt vagyunk! Van, aki még visszafordul, mert még dolga
van, de Én itt állok és várok, amíg az utolsó lélek is elhagyja ezt a kaput!
Az Isten szeretetével szeressük egymást, a szeretet az,
ami az élet erejét adja! Forrás:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése