GH ANON: Tanítások



GH ANON: Tanítások




Első Tanítás 
2013. február 5. Névtelen Lélek, Anonymus ír

Az első Tanításomon szeretettel üdvözöllek benneteket, drága testvéreim, és a gyarapodás, ami az én szavaimmal elindul, elszórja azokat a magokat, amikből kikel az élet, a jó szó, és elindultok a Kánaán földjén, és megteremtitek a világ békességét.
Az én szavaim azokat a szeretetteljes ajándékokat adják elétek, amivel az összetartozás, a szép szavak, a szeretet lánca elindul és egy olyan csoportot alkot, ami egyre nő, szaporodik a jóság, és elindul az a munka, ami valóban a lelket erősíti. De azok a csodálatos ajándékok, amikkel az Isten az asztalát megrakta, csak akkor érnek el hozzátok, ha eljöttök érte. El kell jönnötök, meg kell tanulni köszönni annak, akihez érkezünk, és elfogadás előtt jó szóval kell hozzá fordulni, ez az illendőség szabálya, amit elfelejtettetek.
Az Isten, amikor megérkeztek, hellyel kínál, és megkínál azzal, amije van, fogadjátok el, köszönjétek meg, és fogadjátok el az ajándékot, ami az asztalán a számotokra becsomagolva áll. Azzal a csomaggal induljatok haza, és hívjátok össze a család összes tagját, bontsátok ki, és nézzétek meg azt a csomagot, ami benne van, ami a számotokra készült, ami az életetek, az otthonotok ikonja kell, hogy legyen, egy jel, egy szép ajándékjel, ami azt ábrázolja, ami a ti vágyatok, amit szinte az álmaitokban sem gondoltatok, hogy megkapjátok. Ez az ajándék egy olyan szerény kis jel, ami a ti szíveteket ábrázolja, de ez a jel kinyitható, megcsodálható, és az öröm, ami szárnyal belőletek, az szinte semmivel sem felfogható. Az a jel a ti ajtótok kulcsa, ami az életeteket olyanná változtatja meg, amivel el lehet indulni a Kánaán útján, az ti ajtótok kulcsával kinyithatjátok azt, amit a számotokra épített az Isten, de kinyithatjátok vele a szívek ajtaját is, a tiéteket első sorban, a családét, a rokonét, a barátét, az összes testvérét.
Tehát egy kulcs az, ami a jel! Amivel minden ajtó nyitható, minden szív nyitható, mert az összes ház, az összes ember a tiétek, egyek vagytok, és ezt akkor, abban a pillanatban meg fogjátok érteni.
De el kell menni ezért az ajándékért, le kell vetni a cipőt az ajtó előtt, hiszen öreg az az ember, az az Isten, aki fogad, és akkor, amikor elé értek, nézzetek rá, nézzetek a szemébe, és azt a tükröt, ami a szemében van, azt is átadja nektek, nézzétek azzal az összes embert, a világot, és mindent, amit tesztek, amit láttok, amit akartok tenni, nézzétek át azzal a tükörrel, és meglátjátok az Igazak Világát, amivel beléptetek ezen az ajtón, ahol az ajándékok az asztalon várnak.
Drága Testvéreim, ezzel a tükörrel, ezzel a kulccsal elindítalak benneteket, gyertek, együtt, velem, sok-sok szép utat fogunk bejárni, elfáradunk, és megpihenünk, mesélünk és hallgatunk, szerény, adakozó szívünk szeretetével öleljük át egymást, énekelünk olyan dalokat, amiktől kinyílnak a virágok, és elindulunk azon a földön, amit számunkra áldott meg az Isten.
Drága Testvéreim, az én szavaim el fogják mondani, hogy hogyan kell az utat járni, hogyan kell lépni, hogyan kell pihenni, mennyit, és mikor kell dolgozni, és mennyit és mikor kell szeretni, és mennyire.
Jó lesz együtt járni, hiszen a magányos utakon szomorúak a virágok. A szelek felfogására sem elég egy fa, azért összetartunk, egyet akarunk, és azt, aki a legerősebb, azt tesszük az út szélére, hogy el ne tévedjenek az Isten Bárányai.

2013. február 10.
Második Tanítás
Névtelen Lélek, Anonymus ír
A második Tanításomra meghívom a lelketeket, ami a szegénység által olyan szomorúsággal éri meg a Kánaán érkezését, hogy szinte el sem lehet hinni, hogy öröm is van a szegénységben. Hiszen a szegénység a lélek gazdagságát tartja a kezében, de a lélek örömét nektek kell megtalálni a mindennapok egyszerűségében, a szavak zenéjében, a mellettetek elsiető ember sugárzásában.
Azok az emberek, akik ezt nem találják, sem nem érzik, azoknak a lelkét hívom az én otthonomba, ahol az öregeknek megnyugvást, a fiataloknak derűt, a gyermekeknek nevetést osztok, és ezzel a segítséggel könnyebb lesz az, ami nehéz. A bánatok elcsitulnak a fájdalmak meggyengülnek, és el kell, hogy érjétek azt a várakozási türelmet, amivel majd odaértek, ahol a boldogság kiosztatik.
Ezt az utat a szerint érzitek hosszúnak, vagy rövidnek, amilyenek vagytok. A türelmetleneknek szinte elérhetetlen távolságra van, a lustáknak szinte nem is létezik, a szerteszóródó figyelműeknek szinte rosszul van megadva az útvonal.
De az én ajtómra egy csillagot tűztem, nem kell az utat keresni, csak lépni kell, nem kell figyelni, hogy síma-e vagy köves, csak menni kell, nem kell leülni, csak lépni kell, a csillag fénye átvilágítja a türelmetlenség, a lustaság, a szertelenség gátjait, és átléphettek ezen, csak menni kell!
Nektek csak annyi a dolgotok, hogy lépjetek, és nézzétek a csillagot, ne gondoljatok se arra, hogy van-e elég élelem a zsákban, se arra, hogy a korsóban van-e elég vizetek, csak lépjetek, mert az útra mindenkinek elégséges adatott, ne féljetek! A csillag, ami az én szemem fényéből az áradást elétek küldi, már ki van helyezve az ajtóm fölé, csak még nem vettétek észre, hiszen az utat nézitek, azon keresitek a gyomokat, a köveket, a port, ami a lábatokra szállhat, keresitek, hogy elég sima-e az ahová léptek, keresitek, hogy a talpatok meg ne sérüljön. Ne féljetek, azokat az éles köveket, amik felsérthetnek benneteket, azokat eltakarították a járdáról, nincs ott semmi, nem kell lenéznetek, emeljétek végre fel a szemeteket, hiszen, csak akkor láthatjátok az ajtómon a csillagot!
És akkor, ha azt végre észreveszitek, tudjátok azt, hogy ebben a házban számotokra hely építtetett arra az időre, hogy megpihenjetek, hogy átvegyétek azt az ajándékot, amibe belecsomagoltuk az élet gyöngyeit, a barátság álmait, a jólét örömét, a szeretet sugarát, a család összetartó erejét, és a házatok fölé egy kis csillagot, ami olyan, amilyen az enyém, éppen olyan, semmivel sem kevesebb, hiszen egyek vagyunk, egyformán értékesek, és egyformán gazdagok! A lelkünk gazdag, ami a legnagyobb kincse az életnek és ez a lélek tűzte ki a házatokra azt a ajándékcsillagot, hogy tudja az összes ember, hogy Istentől kapott csillaggal Istenné váltatok, egy kis Istenrésszé, amiből épül a világ, ami összefogja azt, ami épül, fényét adja arra, amit építetek!
Az Én fényem, ami a Ti fényetek, Összességével áldalak!

 2013. február 15.
Harmadik Tanítás
Névtelen Lélek írok.
Megírom a mai Tanításomban azt a segítő gondolatot, amivel a lelketeket a jóság, a segítőkészség, a türelem oldalára állítom, mert bizony szükségetek van rá! Olyan sok rossz, olyan sok szeretetlenség és szinte alig mérhető elviselési készség van bennetek, hogy ez már szinte azokat is megingatja, akiket eddig a Hite megtartott.
Sajnos, hiába írom, hogy legyetek türelemmel, mertAZ IDŐ SOHASEM JÖN EL ÚJRA, CSAK EGYSZER NYÍLIK KI A KÁNAÁN KAPUJA, azon csak egyszer lehet elindulni! Akkor, ha nem mentek át rajta, az utat soha többé nem találjátok meg, mert csak egy út van és ez a kapun keresztül csak megközelíthető, sehol sem lehet rálépni, sohasem lehet visszahozni az időt, és sohasem lehet visszafordulva megtalálni többé.
A KAPU NYITVA ÁLL MÉG EBBEN AZ ÉVBEN!Akkor, ha elmentek mellette, vagy éppen akkor, amikor lépni kellene, leültök előtte, akkor sohasem értek át a másik oldalra, nincs ember, aki segítene még egyszer odajutni, sem Isten, aki elvitt eddig a karjaiban! Mert az átlépés a ti dolgotok  mert a szabad akaratotok által lehet csak ezt átlépni, az pedig az Isten a kezetekbe adta! Nem lehet kényszeríteni, nem lehet átlökni senkinek, egyedül kell ezt a lépést megtenni, vagy nem megtenni, - az a ti dolgotok! De az biztos, hogy aki átlépett, az eléri a Kánaánt, az eléri az emberré vált lélek legnagyobb földi boldogságát, az megéli azt, hogy Istenlélekként éljen a földön, az megérdemli azért az egy lépésért, amivel átlépett a kapun!
Ez az egy lépés az, ami a számotokra olyan nehéz, azt gondoljátok, hogy súlyokat kell átcipelnetek, amiben megszakadtok, vagy azt gondoljátok, hogy az Isten segítsége nélkül ez nem sikerül, de sikerül! Hiszen látjátok az előttetek átlépő lábait, akin senki sem segített, és nem is volt olyan nehéz ez a lépés.
DE TI MEGÁLTATOK! ÁLLTOK A KÁNAÁN KAPUJÁBAN! Nem arra gondoltok, hogy ott vár rátok az édes, jó Atyátok, sem nem arra, hogy na, még egyet lépünk, hanem arra, hogy elfáradtunk, megpihenünk, mert elfogyott az étel, elkopott a cipő, elfogyott az ital, és ránk szállt az út pora. Először ezt kell pótolnunk, meg kell tisztálkodnunk, és akkor majd átlépünk az Istenhez, tisztán, jól lakottan, szomjazás nélkül. De az isten így szeret, ahogyan VAGYTOK, homlokotokon sárrá vált verítékkel, a lábatokon az út minden rögének porával, sarával, sebével, így szeret éppen, ahogyan vagytok! Hiszen Ő az, aki meg szeretné mosni a lábatokat, le szeretné mosni a testeteket, kimosni szemetekből a sárrá vált könnyet! AZ ISTEN ÍGY SZERET, SÁROSAN PISZKOSAN, VERÍTÉKBEN FÜRÖDVE, ÉPPEN ÍGY, AMILYENEK VAGYTOK. ALIG VÁRJA, HOGY A KARJAIBA ZÁRHASSON, HOGY ÜDVÖZÖLHESSEN, MEGAJÁNDÉKOZHASSON A TISZTASÁG GYÖNYÖRŰSÉGÉVEL, A TERÍTETT ASZTAL BŐSÉGÉVEL, A SZERETET SZÉPSÉGÉVEL. Alig várja, hogy átlépjetek, hogy elmeséljétek az utatok történetét, a kövek sérelmét, az utak sötét gyötrelmeit. Elmeséljétek az életetek összes bánatát, és akkor lerázva az út porát, megtisztulva, a bánatok sebeit bekötözve, elfoglaljátok a helyeteket az asztal körül, ahol nektek terítettek!
Az Isten csak ezt az egy lépést várja tőletek, amit ti olyan nehéznek tartotok, az majd akkor, ha átléptetek rajta, és visszanéztek, a legkönnyebbnek tűnik, mert valóban a legkönnyebb, mert korlát is van emellett az út mellet, ha nincs elég erő, abba kapaszkodhassatok. De a korlát sem elég nektek, át akarjátok magatokat vitetni, akárcsak a nagy urak a hintóikon, úgy akartok bevonulni arra a Kánaánra, amit csak szegényen és rongyosan találtok meg.
Mert két ajtó van a Kánaán kapuján, és ez a két ajtó az, ami között választanotok kell! Az egyik a gyötrelmek sora, a másik a dőzsölés öröme, és ti melyiket válasszátok? Vajon melyiket? Megértettétek-e az én szavaimat? Elkészítettétek-e a türelmetek zászlaját, amit a szél akkor is megrebbent, ha nem fúj, mert a zászló a szelek és a sóhajok lengető leheletének a mozgatója, és ezért az leng akkor is, ha nem fúj a szél, mutatja, hogy élet van benne, a ti lelketek lehelete.
Ez a zászló leng azon az ajtón, amit a számotokra akar megnyitni az Isten! Azon, ami a másik, azon nincs semmi, azon nincs zászló, csak csengők és kincsek és aranyfityegők díszlenek, csillognak, pompáznak, az a sötét utak ajtaja. Azon ne lépje be az, aki Istent keres!

       2013. február 20.
Negyedik Tanítás
Névtelen Lélek ír
A mai Tanításom arra akar megalapozni, amivel elindultok a Kánaán kapuján.
Tehát az átlépés gyönyörűségét írom le!
Az a lépés, ami csak egyetlen egy, megváltoztatja az életeteket, szinte olyan lesz, amilyen a sötétből a fénybe való átlépés. Egy kicsit szikrázik ez a fény, egy kicsit hunyorog majd a szemetek, de ne féljetek, a látásotok visszatér, csak az első pillanatban érzitek azt, hogy megvakultatok.
A gyönyörűségnek olyan káprázatát élitek át, amit ebben az életben sohasem éreztetek! A kapu előtti sötétség nem láttatta meg veletek azt, amit a fény képes láttatni, de tudjátok meg, hogy azok, akik elérték a kaput, azok a hitük által a sötétségben az Istent felismerték, és elhitték azt, hogy létezik majd egy szebb világ, ahová el kell jutniuk, azért, hogy a valóságában is megismerjék az Isten Otthonát.
Ez a Kánaán, amit én olyan gyönyörű fénytengerben úszva látok, az nektek az első időben nem lesz ilyen áldott és csodálatos, mert még nem láttatok ilyent, és ezért szinte azt hiszitek, hogy álmodtok. De az én szemeim ezt a fényt látták az örök múlt összes pillanatában, és ezért tudom azt, hogy meg fogjátok látni, csak várjatok türelemmel.
A Türelem, a legfontosabb tulajdonságotok kell, hogy legyen ezekben a nehéz napokban. Majd az első gyönyörűséges fényben, amiben hunyorogtok még, és nem láttok tisztán, a Türelem, amire meg akarlak tanítani, átsegít a sötét és hirtelen fényváltás idején.
Ezt a Türelmet úgy kell gyakorolni, hogy szinte nem is gondoltok arra, hogy ti vagytok, a ti lakásotok nem a tiétek, a ti időtökben nem magatokért dolgoztok, hanem elfelejtitek azt a kis önző, álnok, szegény gondolkodású lényeteket, és átléptek a másik ember lelkébe, ott elindítotok magatokban egy olyan elképzelést, hogy az a ti életetek. Az összes nehézségével, kínjával, karmájával, nyomorával, bűnével és áldásával, de átléptek az ő életébe, és akkor megértitek őt!
Csak akkor tudjátok igazán elfogadni a másikat, ha nem a szerint nézitek, hogy nektek milyen bánatot okozott, hanem a szerint, hogy azt a bánatot miért okozta nektek. Az ő keresztje volt nehéz? Az ő türelme volt kevés, az ő kenyere hullott morzsákra, az ő kedvese elhagyta őt? Ez a sok bánat, amit hordoz, megbántott benneteket, nem ő, hanem a bánata bántott, és ezt csak akkor tudjátok feloldani, ha elviselitek az ő bánatát. Elviselitek, átveszitek, szinte nem is tudja azt, hogy ki segített rajta, csak érzi, hogy könnyebb, jó veletek lenni, jó megpihenni nálatok és elindulni a pihenés után könnyű léptekkel.
Az erőt az Isten adja ilyenkor a lelketekbe, annyiszor tölti, ahányszor kiürítitek! Csak annak tudja tölteni, akié üres, mert átadta már. És akkor, ha a ti bánatotok lesz nehéz, eljönnek ezek a jó barátok, megsimogatnak, átveszik a bánatot, mert őket is feltölti az Isten. Együtt vagytok gyengék és erősek, hol az egyik, hol a másik, és ezért az a segítség, amit adtak, átvészelteti azt az időt, amikor a türelem megfeszíttetik
A Türelem, amit az Isten olyan bőségesen mért az osztozkodásnál, mert szinte tudta, hogy az lesz az, ami elfogy, mert sokan használják, sokan fogyasztják és tépik szét darabokra. A szív az, ami a türelem háza, és ezt a házat, ha elfogy az, ami benne volt, meg kell tölteni, és újra osztani a drága gyermeknek, akit a türelmetlenségetek sodort rossz utakra, a drága férjnek és feleségnek, akinek nem tudtátok türelemmel kivárni a visszatérését, a drága szülőknek, akik szinte az ő áldozatukkal átadták nektek az összes türelem-kiegészítést, a drága barátoknak, akiknek szinte alig maradt valami már.
Először kezdjétek el a gyermekkel, aki a jövőt hordozza, a világ jövőjét! Ezt a gyermeket simogatás nélkül ne fektessétek le, sohase szidjátok meg, amíg meg nem ismeritek az ő bánatát, sohase verjétek meg, hiszen az a büntetés semmit sem ér, szinte elég egy kis tekintetvillanás, amiről látja az örömet, amit okozott, a bánatot, amit nem akart okozni, és odabújik hozzátok bocsánatért és átadja azt a türelmet, ami a következő napokra szükségeltetik.
Azután kérjétek meg a férjet, hogy bocsásson meg, ha valamivel megbántottátok, jól akartok élni, szeretetben, segítsen, ha gyengék vagytok ebben.
Azután a drága szülőt, akihez bizony sok türelem kell már, mert az elfogyott mécsesek pislákolnak, az elfogyott érzelmek széthullanak, de tudjátok, hogy ő a ti kedves felnevelőtök, aki éppen olyan volt, amilyen ti, és amilyen a ti  gyermeketek,  csak éppen lehetséges, hogy nem kapott este simogatást.
Azután szeressétek a barátokat, akikkel vidám perceket lehet tölteni, nevetni azon, ami vidám, nem kinevetni azt, ami szomorú és nehéz. Az öröm  sugárzásból áll, és ezt sugározzátok rájuk, a családra, a világra,
Az Istentől kérjetek,  ne szégyelljétek, hogy elfogy, a Türelmek Istene Ő, alig várja, hogy osztogasson!


2013. február 25.
Ötödik Tanítás
Névtelen Lélek ír
Megírom a mai Tanításomat, amiből megtanulhatjátok azt, amire sokszor rászolgáltatok volna, de az Isten mindig átvette a ti bűnötök szenvedéseit, amiket sokszor bizony el kellett volna szenvednetek azért, hogy most jobbak és türelmesebbek és átlátszóbbak lennétek.
Ez a rossz tulajdonságotok az, hogy az igazat sohasem úgy nézitek, ahogyan kellene! A saját szemszögetekből tudjátok csak nézni, és ezért azt sajnos nem találjátok meg. Ezért szomorkodtok, keresitek az igazságot, de sohasem találjátok meg, mert a szemüveg, amit feltettetek a keresés idejére, az visszafele fordítja a látószöget, nem látja a más igazát, és ezért nem találja azt.
Tehát arra akarlak megtanítani, hogy hogyan lehettek a világ bírói, akik az igazságot megtalálják! Egy olyan szemüveget küldök nektek, ami szinte nem is szemre való, hanem csodálatos fénnyel nézi a világot, amiben csak jót és szépet lát, mert valóban csak jó és szép van a világban!
Azok a bűnök, amiket ti annak tartotok, azok csak a ti károsodásotokról adnak képet, de arról nem, hogy az általatok vélt bűnözők hogyan látják azt. De ez a szemüveg, illetve egy „igazságfényfal” egy olyan tükröződést ad, amiben a másik ember veletek, bennetek él, az ő igaza a ti igazatok, és ezt nem választja külön, együtt nézi a bűnt, a bűnöst a bűntelennel. És akkor rájöttök, hogy nincs bűn, csak egy szegény, elesett ember van, akit eddig nem vettetek észre. Csak egy igaz ember van, és az a bűntelen, akit eddig nem vettetek észre, mert csak magatokat láttátok ebben az üvegben, azt gondoltátok, hogy az Igaz, ti vagytok.
Drága Testvéreim, átadom nektek azt a csodálatosan csiszolt fényfalat, ami az összes embert láttatja, tükrözi. Éppen úgy benne vagytok ebben, együtt vagytok, ott vagytok ti is közöttük, és látjátok azt, hogy kinek nem volt kenyere, és miért nem volt kenyere, és kinek volt, és miért nem adott annak, akinek nem volt!
Egy Összesített Szívet fogtok látni, amiben dobog az összes kicsi szív, minden szomorúságával, bánatával, és ezek a szomorúságok az együtt dobbanással erővé válnak, elindulnak, és a cipő, amiben külön jártok, észre sem vehető, sem az, hogy van, sem az, hogy nincs. Ebben az Új Világban, a Kánaánotokban, meg kell találnotok ezt a szemüveget, ezt a igazság falát, amibe tegyétek bele a titkokat, a bánatokat, dugjátok a falak közé, és nézzetek az Égre, mert ott van Az, amit kerestek.
Ez a szemüveg, amiben meglátjátok magatokat is igaznak, de a gyűlölt szomszéd is ott van, és a szemüveg a lelketekre olyan oldást ad, amiben a gyűlölet, a szeretet, a rossz, és a jó, a szelíd és a vad, a szép és a csúnya összeolvadva egy olyan látószöget ad, amiben megszűnik a harag, a gyűlöltség, a vetélkedés, a szívtelenség, a gyűlölet! A Szeretet az, ami alkotja ezt a falat, az Új Szeretet, amiben részesültök akkor, ha ezt felveszitek.
Szegény az az ember, aki gazdag! Szegény, mert nem hiszi el, hogy a boldogságot, a békét, a mindent megbocsátó áldottságot csak akkor találja meg, ha ezt a szemüveget használja.
Legyetek bírói a földnek, aki az Igazságot megtalálja! Azt, amiben ő a bíró, de ő a bűnös, de az ártatlan is. Egyek vagytok, csak gyengébb és erősebb az egyik, segítsetek! A legelítélendőbb ember lesz az, aki az áldást a fejetekre osztja!

2013. március 2.
Hatodik Tanítás
Névtelen Lélek ír
A mai Tanításomban szinte nem is észrevehető, nagyon szép tulajdonságotokért akarlak megdicsérni, ami olyan természetes a számotokra, hogy szinte nem is tartjátok jó tulajdonságnak. Pedig az Isteni Megmérettetést a legjobban megerősíti, és olyan sok rossz hibát javítotok ki vele, mintha azokat a hibákat nem is követtétek volna el.
Ez a jó tulajdonságotok az, amikor a szemetekből kicsordul a könny a másik ember bánata láttán! Ez a a könnycsepp olyan súllyal bír a megmérettetés idején, hogy szinte az élet karmáinak a felét veszi le a vállatokról. Az a kis könnycsepp a vizek eszenciája, ami a szív kifacsarásából keletkezik, tehát egy olyan csodálatos Víz, amilyen Jézus vízfakasztása volt, hogy életet adjon.
Ez a kis könnycsepp a világ legsúlyosabb gyöngyszeme, a legértékesebb kincse, a szívekből kikristályosodott valódi gyöngy, amit a szívek tárolnak, csak a szívek.
Ezek a könnyek, amikor megjelennek a ti szemeitekben, amikor a tehetetlenség gyötrésében kibuggyannak a szív burkából, az olyan, akár egy szülés. Nagy fájdalommal járó csodálatos élet ez a Víz, ami a legtisztább vize a földnek.
Ezek a könnyek tisztítanak meg benneteket, ahányat kiejtetek, annyi bánat és gyötrelem hagyja el az életetek nehéz sorát. A bánatok gyötrelmeit, a fájdalmakat, a szinte elviselhetetlen fizikai kínokat oldja ez a víz, ahogyan a vizek oldják a földet a követ. Az élet teremtői ezek a könnyek, és sírjatok nyugodtan, ne szégyelljétek ezeket a könnyeket,  ne gondoljátok, hogy gyengébbek vagytok a könnyhullás idején. Akkor vagytok a legerősebbet, mert Istengyermeket szültök, mert az Istenkönny az Isten Gyermeke!
Drága Testvéreim! Ezek a tekintetek, amik elindítják a könnyek árját, ezekre nyíljon ki a szemetek, vegyétek észre azt, aki szenved, és segítsetek ha mellettetek van, segítsetek, ha távol van, a gondolataitokkal küldjétek el ezeket a könnyeket, az életetek kincseit, mert könnyebb lesz vele annak a szegény embernek a bánata, a szenvedése a sorsa.
Ezek a könnyek ott peregnek le az Isten tenyerén, s hullnak le a földre, akár az eső, menjetek elé, tartsátok fel a fejeteket, nézzetek az Égre, hogy belehullhasson a szemetekbe, onnan a szívetekbe, hogy előjöjjön akkor, amikor elő kell jönnie.
Drága Testvéreim, ugye, milyen egyszerű ez, és minden ember szemében ott vannak ezek a könnyek, engedjétek kicsordulni, nektek is könnyebb lesz, de legkönnyebb annak, akiért kicsordulnak.
Az Isten megáld ezekért a könnyekért! Vigyázzatok hogy a szívetek börtönné ne váljon, hogy ki tudjon nyílni akkor, amikor kiperegnek a gyöngyszemek, másokért.

2013. március 7.
Névtelen Lélek írok
Hetedik Tanítás
A Hetedik Tanításomban el szeretném mondani azt az Égi Üzenetet, amit a Világrendszerek csodálatos emberei küldenek nektek!
A sorsotokat látják! Nem akarják elveszíteni az Elsőszülöttet, a Világrendszerek sorában az Elsőt, a ti csillagos egetek csodáját, a ti szerető, átadó szenvedő lelketeket! Megkövetnek, és elmesélik az ő életüket, hogy lássátok a csodát, ami szintén a családhoz hasonlítható, szinte, ahogyan az összes Üzenet: az apáról, a gyermekről, az anyáról szól.
Ők látják a ti életeteket, nincs előttük olyan sötét felhő, ami eltakarná az Összesség valóságának ismeretét, abban az Egység csodálatos létét!
A felhő miatt nehezen tudtok elszakadni az anyagtól, amibe belekapaszkodva a repülés csodáját is elveszítitek, de elveszítitek a többi testvért is, a Párhuzamos Világrendszerek életébe való betekintéseteket. Ezzel a felhővel, amit szinte magatok idéztek elő, azzal, hogy meg akarjátok fogni a megfoghatatlant, el akarjátok érni az elérhetetlent, és birtokolni akarjátok azt, ami nem létezik. Ez az anyagba temetett gondolategység az, amiből nem tudtok szabadulni, örök rabjai voltatok és lesztek is, ha nem akarjátok elengedni azt, amiből a halál lehelete száll rátok.
Az az „elengedés” pedig olyan egyszerű dolog, akárcsak egy álomban a lét bizonytalansága. A takaró, ami elborít, sajnos az álmot is elborítja, a lustaság, a tehetetlenség, a restség örök járma az, ami a lelketeket felhővel fedi körül.
Azok az emberek, akik Itten élnek, akár ti, akik a Világrendszerekben élő testvéreitek, ők levetették ezt a leplet, megszakították az anyagban való összeakaszkodást, és elengedték azt, ami nehéz, amit nem kell cipelni, hiszen a lég meleg, az ég puha és csillagos, az élet derűs, és fenséges. Elengedték ezt a terhet, amivel leszakadnának a Világból, és ezért az Ő Üzeneteiket adom át nektek, hogy tanuljátok meg az elszakadás boldogságát, amivel együtt maradhattok, és alkothatjátok azt a családot, amiben az elsők voltatok, az elsőszülött, tudója a múltnak és a jövőnek, a segítője a többieknek, az ereje a szülőknek, a megtartója a családnak.
Ezt az elsőséget most összegyűjtjük a mi erőnkből, a mi szívünkből, a mi tudásunkból, szeretetünkből, és átadjuk nektek! Keljetek fel! Az ágy nem halottas ágy, nem a lustaság heverője, csak egy kis pihenő volt, amit meg szabad szakítani, és újra indulni, és gyertek! A kis testvérek fogják a kezeteket, menjünk! Az út előttünk ragyogva csillog és elsimul, hogy szebb legyen a léptünk. Gyertek, mi itt vagyunk, látunk, mert a szemünkről lehullt a lepel, látunk! A látás a legnagyobb gyönyörűsége az embernek, mert a fénnyel születik a szín, a virágok, a szemek tükrei! Ami körülvesz, az mind a fényben születik, ha nincs, akkor nincs körülöttetek semmi.
Az a Semmi tartalmazza a Mindent, segítünk lebontani azt a leplet, segítünk, gyertek! Az Isten lehelete elszakít ettől a nehéz köteléktől! Szálljatok fel a lehelet fényére, és szálljatok fel hozzánk! Gyertek! Csak annyi a dolgotok, hogy akarjatok, hogy higgyetek, hogy lépjetek, hogy nyissátok ki a szemeteket, a fény körülvesz, de azt látni kell, de látni csak nyitott szemmel lehet!

2013. március 12.
Nyolcadik Tanítás
Névtelen Lélek írok
A mai Tanításomat arról írom, hogy a Kánaánotokat azért nem kezditek el megteremteni, azért telik a drága idő, azért az a sok gondolkodás, mert a vallásotok ingatag hittétele által az Istenhitet elveszítettétek Megzavarodott a lelketek. Az én Tanításaim sem tudnak olyan hatást elérni, amivel a drága Teremtőtöket felismerhetnétek.
Ezért az én Tanításaim a ti lelketek erősítését akarja megszilárdítani azzal, hogy egy olyan gondolatot akarok leírni, amivel az gyorsabban megtörténhet.
A vallásotok, ami Jézus életével kivált az ősi hagyományos vallásból, egy olyan útra tért, ahol az emberek egyszerűek, jó lelkűek, le szeretnék vetni a régi hagyományok szigorú szabályait, ahogyan azt ti a reformációban tettétek.
Tehát egy Istenszikra született le, aki az életével, a családja egyszerűségével elétek adta azt a példát, amivel meg kellett ismernetek azt, hogy az, aki a ti papotok, az éppen olyan egyszerű, éppen olyan szigorú, sokszor bűnös, sokszor éppen olyan hibás dolgokban, amilyenek ti vagytok. Ez az egyszerűségaz, amivel el kellett volna érnetek, hogy egyetlen vallás van, ami valóban az Isten által íratott meg, az egyszerű népnek egyszerű tanítójával.
Azok a papok, akik ezzel visszaéltek, azok hatalmat szereztek, szinte éppen úgy, ahogyan az mindig, a pénz, a dicsőség elvitte az ő egyszerű lelküket, és fölétek helyezkedve uratokká váltak, és a szegény az urat csak kényszerből tiszteli és szereti, a szívéből sohasem. A szív mindig tudja, ki az, akit az Isten Tanítónak küldött, és addig, amíg azt követik, a boldogság jár az útjukon, de akkor, amikor szolgákká válnak azzal, hogy uruk lesz az ő vallási vezetőjük, akkor az már nem az Istentől származó vallás többé.
Ezért kérlek benneteket, azokat a papokat kerüljétek el, akik uratok akarnak lenni. Az Isten ad nektek erőt, és békét a szívetekbe, gondolatot az agyatokba, szerető ajándékokat a kezetekbe. Adjatok, szeressetek, akkor papjai vagytok az Isten vallásának.
Drága testvéreim, azok a bibliai történeteket, amik a ti generáció-sorotok, szegénység által lettek összeállítva, sok-sok fontos gondolat hiányzik belőle. Nehéz erőt kapni akkor, ha az élettörténetek, a lelki gyötrődések, a testi kínok nem adnak gyógyerőt a történetekből. Ezért úgy olvassátok a Bibliát, hogy az csak egy összeállított családfa, amiben a ti szenvedéseteket még nem írták le, azért, mert azok elmúltak, megoldódtak, örömmé váltak, és elfelejtődtek.
De, ha a Biblia szavai erőt adnak, akkor olvassátok. Ha az ad erőt, hogy mások gondjait hallgassátok, akkor azt hallgassátok, az a lényeg, hogy szeressétek egymást, bocsássatok meg annak, aki bántott, és felejtsétek el azt, amivel bántott.
Az én Tanításaimat folyamatosan írom, hogy erősítsenek, hogy kibírjátok a pihenő állomásokig a gyaloglás fáradalmát, akkor odaérve egy kicsit megpihenünk, átadjuk egymás kenyerét, vizét, megáldjuk egymást, és erőnket összeadva elindulunk. Ezek a pihenők lesznek azok, amikor elmesélünk egy-egy történetet hol az egyik, hol a másik életéből, amiből merítünk, amiből tanulunk, amiből megbocsátunk annak, aki azért bántott, mert nem tudta azt bántani, aki bántotta őt.

2013. március 17.
Névtelen Lélek írok
Kilencedik Tanítás
Az a Tanítás, amit a mai napon akarok leírni, szinte nem is Tanítás lesz, hanem olyan imádság, amit ti a drága jó Istenetek elé szoktatok tenni, amikor már minden reménység elhagyott.
Az én imádságom hozzátok arról szól, amit ti is szoktatok mondani akkor, amikor a reménységek elhagyása után úgy érzitek, hogy nem telhet tovább az élet.
Az én imádságom úgy szól Hozzátok, ahogyan az Istenhez szól az ember, reménykedve, könyörögve, felsorolva a bűneit, oldást kérve rájuk, és megígérve, hogy a segítség után sohasem jutnak ilyen helyzetbe, hogy elfogyjon a remény. Mert a helyzetek csak lassan, sok figyelmeztetéssel érkeznek meg, nem egyszerre, még akkor sem, ha az olyannak látszik. Tehát, ha szinte olyan, hogy a család, a pénz, az otthon, az összes szerető kedves elhagyott, és rátok szakadt az ég, azt is sok-sok figyelmeztetés előzte meg, amiből tanulnotok kellett volna, de a jólét, a biztonság, a boldogság eltakarta azokat a sötét felhőket, amik meg-megjelentek az égen, és eszetekbe juttatta a vihart.
Tehát nézzetek fel sokszor az égre, akkor is, ha a legnagyobb biztonságban érzitek magatokat, a legjobban előkészített jövő nyugalmát élitek, nézzetek mégis fel az égre, és, ha akkor nincs felhő, akkor nincs baj. De a fény, amit az ég visszatükröz, amin a felhőnek nyoma sincs, az is jelent valamit. Jelenti azt, hogy a fény általános, nemcsak rátok csillan, nemcsak a ti kerteteket szebbé tevő napsugár az, ami süt, hanem az összességet kell meglátni az égen, a derűt, ami mindenkié! Ezt a derűt úgy kell észrevennetek, hogy abban a nyugalomban, amivel ez a szívetekre száll, azt magatok is sugározzátok, ne csak elnyeljétek, akár a sivatagi homok, és elégessétek vele saját magatokat. Ezt a csodálatos Istenmeleget sugározzátok szét, hogy az árnyak is boldogok lehessenek!
Az a nyugalom, ami ebből a sugárzásból árad, az legyen a jel, amit úgy érzékeltek, hogy rendben vannak a dolgok, jól csináljátok. Nincs figyelmeztetés, nincs túlfűtött, kiégetett talaj, minden rendben van körülöttetek.
De akkor, ha szintén úgy gondoljátok, hogy rendben van minden, nem is kell az égre nézni, akkor is nézzetek fel naponta, azért, mert a felhő, ami a vihart jelzi, bármikor megjelenhet. Lehet, hogy egy kis pont az, nincs is fölöttetek, alig látszik az ég alsó peremén, de nézzetek szét, mint egy jó gazda, aki a kertjét szemmel tartja. Akkor, ha megjelenik az a kis sötét felhő, ami a ti életetekben csak annyit jelent, hogy pl. elestek, vagy annyit, hogy tönkremegy valami a házatokban, annyit, hogy meghal a szomszéd, stb. Tehát bármi, ami nem megszokott, akkor el kell gondolkodnotok. Nem úgy, hogy „elestem, rossz úton járok”, hanem, úgy, hogy melyik az az út, amire rátértem, amiről később nem tudok visszafordulni, mert elveszítettem a jelzőfonalat.
Akkor álljatok meg, üljetek le, gondolkodjatok, mert akkor még megtaláljátok azt a kicsi hibát, ami a nagy rosszakat fogja elhozni.
Tehát, az első pillanatban gondolkodjatok! Ki kell találnotok azt a lépést, ami nem volt helyes. És azt nektek kell kitalálnotok! A szívetek, ami a lélek a testben, tartogatja ezt a tudást, kérdezzétek meg! Sokszor nem is akarjátok tudni, mert az a számotokra kellemetlen, és ezért elhessegetitek ezt a gondolatot.De most, amikor én Imádságot küldök Hozzátok, amikor könyörgök nektek, amikor eljött az az idő, amikor nem vettétek észre ezeket a pillanatokat, amik figyelmeztettek, és már elvesző félben van a fonal, amivel visszataláltok, ezért tudnotok kell még visszamenni, ott vagyok mellettetek, segítek! Ne kérdezzetek senkitől semmit, a ti életetek a ti szívetekben van elraktározva, az összes betegségre, a összes gyógyszer, az összes rossz gondolatra az összes jó gondolat.
Tehát eljött az idő, amikor tennetek kell valamit, mert a felhők gyülekezni kezdtek! Egy pillanat alatt beborulhat az ég, és, ha eltűnnek a napfény segítő sugarai, akkor hogyan találjátok meg az utatokat visszafele, arra a pontra, amikor az eltévedés elkezdődött.
Azért könyörgök Nektek, mert szinte az egész világ az összes Rendszerével látja ezt a helyzetet, tudja ezt a gyülekező felhőtömeget, és azt is tudja, akár egy jó orvos, hogy elkezdődött a kór, ami a halálhoz vezet!
Nektek nem szabad meghalnotok!
Élnetek kell!
Boldogan kell élnetek! Adakozó, drága, szerető testvérként kell élnetek!
És ezért, az Isten helyett Hozzátok könyörgök, hiszen az Isten Fiának a Gyermekei vagytok, tehát könyöröghetek Hozzátok is!

2013. március 22.
Tizedik Tanítás
Névtelen Lélek ír
A mai Tanításomat arra a jó tulajdonságotokra építem, amire azt szokták mondani, hogy „jó házigazda, jó háziasszony, gondoskodó család, és vendégszerető család” vagytok.
Azért építem erre a gondolataimat, mert éppen ezek a tulajdonságaitok kezdenek elhagyni, se a gondoskodás, se a családszeretet, se a vendégszeretet nincs már meg bennetek.
Azokat, akiket meghívtok, ellátjátok sokszor több jóval is, mint ahánnyal kellene, de sem a váratlan vendég, se a vándorok kopogtatása nem jut el a fületekig, sokszor azt mutatjátok, hogy nem vagytok otthon, de sokszor elkülditek azt, akit nem hívtatok meg.
Ezzel egy olyan tulajdonságotok veszett el, amire a mostani időkben nagy szükség lenne, hiszen egyre többen maradnak hajlék nélkül, a pénz elveszi az ő életük erejét, és ezek a szegény, megtévedt, sokszor önhibájuk által elveszve keresik azt a helyet, ahol megpihenhetnek, de nincs ilyen hely a ti hazátokban. Azért kellene ezeken segítenetek, mert bármelyik pillanatban történhet veletek is ez a tragédia, és akkor jó lenne, ha ajtót nyitna valaki.
Azok, akik a palotájuk építése által lesznek elszegényedve, azoknak kellene legjobban segíteni a többieken, hiszen az ő otthonukban sok ember férne el. Egy kis elkülönített helyet kellene adniuk, ahol a nehéz időt átvészelnék azok, akik nem a saját hibájuk által lettek földönfutók.
Drága Testvéreim, ezt a tulajdonságot azért nehéz megtartani, azért elképzelhetetlen, mert nektek is kicsi az otthon, nektek is kevés a kenyér, de ezek a természeti csapások figyelmeztetnek arra, hogy össze kell fogni, abban van az erő.
Az én szavaimat lassan befejezem, mert egy Új Tanítást akarok adni, arra, hogy hogyan éljetek, és gazdálkodjatok, és adjatok munkát másnak, és hogyan segítsetek, tanítsatok, és elfogadjatok embereket, akiket eddig észre sem vettetek, vagy a gyűlölet, vagy a büszkeségetek eltakarta őket előletek.
Azokról akarok írni, akiket nektek kell felnevelnetek, magatokhoz emelnetek, arra adok jó tanácsokat, és akkor az segít elvinni őket, és benneteket az új útra, ahová rá kell lépnetek.
A Kánaán útja nem azonos ezzel az úttal, ott össze kell fogni a kezeteket, nincsenek egyéni utak, nincsenek egyéni pénzgyűjtő tevékenységet, csak a közös, megértő, szerető élet van, amiben a boldogságot rejtettük el, amit, ha megtaláltok, már nem is akartok elengedni.
Ezek az együtt eltöltött évek lesz a számotokra a jövő, amit meg kell teremtenetek ahhoz, hogy éljetek, ahhoz, hogy éljen a Földetek, a drága Galaxisotok, az egyetlen helyetek a nagyvilágban.


       
        2013. március 31.
Első Segítő Üzenet
Névtelen Lélek ír
A sok csapás, ami ér benneteket, bizony hátráltatja az utatokat. A lelketek szomorúsága sem segít. Az Isten szavaira a fületek mégsem nyílik ki.
A sok figyelmeztetés mellett sem gondolkodtok el azon, hogy vajon miért történik? Sem azon, hogy meddig tart, sem azon, hogy nektek kell-e tennetek valamit?
Azért segítek, hogy elinduljatok, hogy meg tudjátok valósítani a Sors Könyvében megírt csodálatos jövőtöket. Segítek, csak figyeljétek a szavaim erejét, vegyétek, a lelkem melegével segítsetek a hideg, zord gondolatok átmelegítésével. El kell indulnotok, hogy az út, ami előttetek áll, megvalósulhasson!
Az első dolgotok az legyen, hogy, „ÉN MIT TEHETEK?” mit adhatok, kinek adjak, mikor és miért adjak annak is, akinek úgy gondolom, hogy több van neki, mint nekem? Ez a gondolat úgy tud elindulni bennetek, hogy szétnéztek abban a kamrában, amiben az élelmiszereteket tartjátok. Megnézitek, hogy mennyi penészedett meg, mennyi romlott meg, mennyit ettek meg a férgek, és azok a fölöslegesek mire kellettek nektek?
Akkor, ha jó gazdaként a jövőt tervezitek, ne tervezzetek olyan hosszú éveket, amiket ti 7 szűk esztendőnek neveztek, az Isten mindig ad, akkor is, ha a természet nehéz időket él át.
Azt nézzétek meg, hogy miből, mennyi kell, és ami fölösleges, az miért kell nektek? Azokat adjátok át, mielőtt elromlanak, de ne penészesen, ahogyan szoktátok, ne romlottan, ahogyan odateszitek a szerencsétlenek elé a maradékaitokat. Adjátok azt, amit ti esztek, abból a tálból adjatok, és tiszteljétek azt, akinek adtok. Hiszen az élet sokszor elveszi azok elől a kenyeret, akik hagyták megpenészedni, elveszi, és akkor az a drága szomszéd odajön, és átadja a sajátját, azt, ami fölösleges, ami még nem penészedett meg.
Egy olyan érzést kell bennetek kialakítanotok, hogy az a gyermek, aki éhezik, az a tiétek! A ti apátok, a ti testvéretek az összes ember, tehát nincs idegen, nincs szomszéd, és más nemzet, csak egy embertömeg van, aki Istent alkot az ő Összességével.
Ekkor, ha ezt át tudjátok érezni, akkor megszűnik a félelem attól, hogy mi lesz, ha nem lesz valami, a félelem attól, hogy elveszi az, akinek nincs. Ne várjátok meg ezt, adjátok oda előbb.
Az életet széppé teszi a szeretet! A szavak fényes gyöngyszeme, a szívek csillogó öröme, az utak kristályszemekből kirakott drága bársonya. Az utatok oda vezet, ahová igyekeznetek kellene, de sajnos a terheitek lehúznak benneteket. Azok az emberek, akiket az Isten útjára engedett, azok segítenek, összefogják a kezeteket, visznek, ha fáradtak vagytok, felemelnek, ha lehűlt e lelketek ereje.
Drága Testvéreim! Próbáljátok ezt ki, gondoljátok azt, hogy a ti gyermeketek éhezik, mit adnátok akkor neki? Azt adjátok annak, aki szintén a ti gyermeketek, aki éhezik, aki élni tud azzal, amit adtok, és el tud jutni oda, ahová ti, és mennetek kell az utatok céljához, az Isten Szívéhez, ahonnan elindultatok.


2013. április 5.
Második Segítő Üzenet
Névtelen Lélek ír
Ma megírom a ti gyarlóságotokat, ami legjobban gátol abban, hogy a jó elinduljon bennetek.
Ez a gyarlóság A PÉNZ SZÁMOLGATÁSA, ami olyan örömöt tud adni, hogy szinte más öröm már nem is létezik a számotokra. Szinte elfelejtitek megköszönni a reggelt, amire egészségesen felébredtetek, elfelejtettétek elszámolni az esti órákban a nap jó és rossz cselekedeteit, csak feküdtök, nézitek a TV-ben az öldökléseket, azután elalszotok rajta, és jönnek a rémálmok. Pedig az esti mérgek elfogyasztása után a test tisztulási folyamata elkezdődik, hogy elfelejtsétek azt a sok rosszat, amivel megterheltétek azt a napot, amiben alig találtok jó cselekedetet, jó szavakat, szép, ellazuló perceket, ahol a természet szava szólalhatna meg bennetek, ami a lélek fuvallata, a lélek szárnya, a lélek testvére.
Ezért a gyarlóságotokért sajnos olyan sok rossz történik veletek és a családotokkal, hogy a baj, amit nem vettetek észre a pénzszámlálásra eltöltött órák idején, azok összecsapnak fölöttetek. A gyermek felnő jó szó, simogatás nélkül, a narkó ajándékát elfogadja, amiben úgy gondolja, hogy azt a szépet találja meg, amit keresett, és amit otthon nem találhatott meg, a pénz csengése elvette a csendet, a békét, a szerető szavakat. Ezek a gyermekek a ti drága, alig várt, gyönyörű magzataitok, akikért csak akkor hullattok örömkönnyeket, ha sikereket ér el, és akkor hullattok bánatkönnyeket, ha az, amit elképzeltetek a számára, nem sikerült, ami lehet, hogy nem is lenne jó.
Ez a gyarlóság az, amivel nem tudtok mit kezdeni, mert nincs kinyílva a szívetek, ami észrevenné azt a sok csodát, ami körülöttetek az életet szebbé tenné. A virágok színeit, illatát, az állatok hűségét, szerénységét, az emberek bánatát, nyomorát, csak számoltok, számoltok, hogy több-e az a pénz a tegnapinál, és ha nem, akkor mit kell tennetek.
Az én Tanácsomat próbáljátok elfogadni, hátha megérintene, hátha egy kicsit elgondolkodtatna. Próbáljátok elolvasni a szavaimat, azt, amit erről írok, írtam, és írni fogok,arról a VESZTESÉGRŐL, ami a pénz szaporodásának a következményeArról a sok öröm elszállásáról, ami a pénzszámlálás idején elveszti az erejét. Arról a sok kincsről, ami körülöttetek hever, de nem fényes, nem cseng, nem hivalkodik. Drágakő az, amit befedett a sár, drágakő az, amit eltapos a rohanás, drágakő az, amit nem emeltek fel, mert nincs szemetek, ami meglássa. Ezek a drágakövek a ti családotok, a ti gyönyörű munkátok, a ti drága szüleitek könnye, a ti szerénységetek elveszített kincse.
Keressétek meg ezeket a hangtalan szavakat, amik nem csörögnek, zörögnek, hanem erősítve várják és rakják azt a bástyát, ami megvéd benneteket a gonoszság áradásától. Ezek a bástyák a ti erős akaratotok szikláiból vannak összerakva, amit szedjetek szét, és újra rakjatok össze, mert valahol hiba történt! Átengedte az áradást, a gonosz erőt, tehát újra kell építeni.
Az építésre akarlak megtanítani, ami a védőfalatok építési terve! Tegyetek egy téglát rá, és tegyetek egy téglát mellé, hogy két fal növekedjen, hogyha az első összeomlik, a másik megvédhessen. Az a másik az, amire meg kell hívnotok a ti drága barátaitokat, a segítőiteket, hiszen a falak őket is megvédik, mert nem csak nektek készültek, hanem mindenkinek. Ez a belső fal az, ami az összes embert megvédi attól az ellenségtől, aki az első falat rombolni kezdi. Ez a belső fal bélelt, és meleg, otthont adó, drágakőből készülő ajándékfal az Istentől, aki megtanított ennek az építésére!
A falakat kezdjétek el építeni, rakjatok le egy-egy téglát naponta. Egyet, a belsőt, este tegyétek a belső körre, hogy az éjszaka az álmotok valóra váljon.
Drága Testvéreim, a falépítés az, ami elszakít a pénzszámlálástól, mert kétfele kell figyelnetek, és ez az osztott figyelem az, amivel elmosódik bennetek az, hogy ez az enyém, és az a tiéd. A MIÉNK az összes, gyertek, segítsetek falat építeni!


2013. április 10.
Harmadik Segítő Üzenet
Névtelen Lélek ír
Azokat a rossz szokásaitokat akarom megváltoztatni, ami olyan szigorú ítéleteket hoz,amiket a legrosszabb bíróság sem hozna. Ők általánosítva ítélkeznek, de ti azt nézitek, hogy nektek mi a károtok, anyagi és lelki hiányotok, azért a szegény bűnöst képesek lennétek halálra is ítélni, azért, mert megbántott, vagy kárt tett bennetek, vagy a körülöttetek lévőkben.
Az az ember, aki a másiknak kárt okoz, az nem is biztos, hogy bűnös. Az emberek szemében sem, de az Isten szemében csak egy elesett, gyenge ember, akit erősíteni kell, segíteni kell, és szeretni kell.
Azért az ÍTÉLETEITEK MEGVÁLTOZTATÁSÁVAL kell megszigorítanotok magatokat magatokkal szemben. Próbáljátok ki, hogy az a bűnös a szomszéd szemével is bűnös, akit nem károsított meg? Ez az, amit nem értetek, amit bizony hihetetlen, hogy kérem tőletek. Pedig akkor ezért egy olyan ajándék-érzést kaptok, akár egy anya, aki elé leborul az ő vétkes gyermeke, azért a bántásért, amit elkövetett, és amit soha többé nem akar elkövetni. Ugye megbocsátotok neki? A fogadalmát elfogadjátok, és éltek boldogan azzal a gyermekkel, akit a szíve a földre szögezett, amikor letérdelt előttetek. Ezek a gyermekek jussanak eszetekbe, és kérjetek bocsánatot attól, akit bántottatok, aki bántott, aki nem ismerte fel a jólelkű gondolataitokat, aki ugyan hibát követett el, de a bocsánat az élet legnemesebb öröme.
Egy olyan példát adok elétek, amivel szinte ki tudjátok javítani ezt a hibát. Egy olyan szegény asszonyról szól ez a példabeszéd, aki nem evett már napok óta, és akkor az egyik ajándékozó testvér átadta neki a kenyere felét. Az asszony megköszönte és elvitte ahhoz az éhező gyermekhez, aki szinte egy hete nem evett már, és átadta azzal, hogy „megfelezetem, fogadd el, szívesen adom”. Az az asszony mégsem halt éhen, mert az Isten, azt a mannát, amit ti nem is tudtok, hogy mit jelent a Bibliában, azt átadja mindig annak, aki éhezik, és az tovább adhatja, mert szaporodik ez a csodálatos étel, amit az Isten sütött az ő szívének melegén, az ő szívének a szeretetéből, az ő szívének a dobogásával. Átadja nektek. Adjatok ti is, akkor is, ha éhesek vagytok. Higgyetek abban, hogy az Isten a kenyeret már betette a kemencébe, csak egy kicsit várni kell még. Addig énekeljünk gyönyörű dalokat!
  



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A máj- és epehólyag-tisztítás technikája

Jézus tiltott tanításai

AZ ANTROPOZÓFIA KÖRVONALAI