1./ Lám, téged a teremtett dolgok mulandósága aggaszt, nyom, amiért is folyton tépelődve kérdezed: „Mi lesz vajon a testből, ha én, szellem és lélek, azt egykor szükségképpen levetem?
2./ Megszépülve, megdicsőülve, és egész valójában elevenen, miért nem maradhat a test, miért nem szabad maradnia a testnek állandóan, örökre egyesülten a szellemmel?”
3./ Hogyan juthat azonban még csak álmodban is eszedbe olyan, hogy a dolgok elmúlhatnának?
4./ Azt gondolod-e te, hogy valami elmúlik azért, mert az testi szemed, legcsalékonyabb láthatóságából kilép?
5./ Óh, te gyenge gondolkodó és látó! Nem egyebek, mint a dolgok, mind csakis a szeretet által fogvatartott gondolataim?
6./ És a szellemek, pedig szeretetemnek kihelyezett szabad eszméi, amiért is mindnyájának van szabad akarata és önmagában lezárt, szabad élete!
7./ Ha már most egy fogvatartott gondolatot, szabadon engedek, Magamtól - mondd… valóban elmúlt-e az vajon azért, mert azt a szeretet fogva tartó kötelékeitől megszabadítottam és az ismét szellemeimnek nagy körébe száll fel, akik, formált tűzlángokhoz hasonlóan, az egész végtelenséget betöltik?
8./ Óh - Én mondom neked: még az az első mohanövényke is, amely a Föld első tengerszirtjéből kisarjadt, létezik és él ebben a nagy körömben - és a Föld utolsó e növénye egykoron, az ő elő-ükősnagyatyját is testvérként élve fogja találni!
9./ És annál kevésbé semmisül meg majd ez a te tested, amely szellemednek a háza.
10./ De úgy amint van, hosszú időkig nem maradhat meg, hanem tisztultan lassan-lassan visszakapja azt a tökéletes szellem, ha nem is ebben a formában többé, de mégis soha el nem pusztítható szellemi ruhaként.
11./ Azért is senki gonoszat ne kövessen el, és ne vétkezzék testével, mert aki azt teszi, annak egykoron, szakadt ruhákkal kell majd szellemként járnia!
12./ És így hát jegyezd meg! Semmi sem múlik el, csak felbomlik.
13./ Ezt értsd meg és légy nyugodt! Amen!”
1./ Mahaláléel egy ideig gondolkodott, mert volt ugyan jó kérdése, de nem mert vele előállni.
2./ Minthogy pedig Abedám, vagyis Jézus, látta őszinteségét, mondta neki:
3./ „Mahaláléel, látom szíved becsületes szándékát, azért is elengedem neked a teendő kérdést, és azonnal választ adok kedélyed néma kérdésére; halljad tehát és ti mindnyájan:
4./ Ami a természetes nemzést illeti, amely nagyrészt az állatokéval egyezik, az nem változtatható meg általánosságban, kivéve egyes különleges esetekben szellemi okokból. Mert a testi nemzés által, úgy amint az fennáll, sem a szellem, sem pedig a lélek nem nemzetik, hanem csakis a hústest, amelynek az anyaméhben előbb teljesen ki kell fejlődnie, (mielőtt) a lélek magába fogadására, a lélek aztán a szellem befogadására képesítve lesz, és így mindennek megvan a maga jó oka és rendje.
5./ A test nemzi a testet, a lélek a lelket és a szellem a szellemet!
6./ Miképpen azonban és miért úgy, értsd meg és halljad:
7./ Ti tudjátok azt, hogy minden, ami szellemi - amiben egyedül van erő, és ami tulajdonképpen a szubsztanciális lényegszerű csak a megfelelő ellentét révén léphet jelenségbe. Ez az ellentét a tulajdonképpeni főerőnek az a fáradozása, hogy önmagát feltartóztassa és kényszerítse, hogy ez által megnyilvánuljon.
8./ Most képzeld el, a saját magad szellemét! Miáltal nyilvánul az meg?
9./ Lám, azáltal, hogy megragadja önönmagát, amely a szeretet a legtisztább értelmében, vagyis az Irántam való szeretet. Enélkül az önmegragadás nélkül a szellem soha nem ismeri fel magát önállóságában, hanem mindig csak az Én végtelen, általános Szellemem egy öntudatlan része marad.
10./ Ugyanez az eset áll fenn a lélekkel is, amely általános értelemben az egész természeti világnak a tenyészélete. Általánosságban megragadja magát, vagy számtalan pontokon megragadhatja magát, ahol aztán a dolgok láthatókká is kezdenek lenni a szerint a rend szerint, amelyet az általános lélekbe helyeztem.
11./ Ez azonban mégis csak néma, öntudatlan kényszerülés, vagy nemzés a lélek részéről a benne lévő, Belőlem való rend által.
12./ Öntudatos csak akkor lesz a nemzés, ha valahol az általános lélek összes részei megragadják és kényszerítik egymást, amikor is aztán már közelednek egymáshoz, végül szoronganak, tolonganak és feltüzesednek.
13./ Minthogy akkor világos lesz közepettük, megismerik és teljesen külön egésszé ragadják meg egymást.
14./ A lelki nemzés művelete az által történik, amit itt felebaráti szeretet alatt értünk. Így ismeri meg aztán ember az embert, folytonosan a felebaráti szeretet által; akinek ez idegen, annak idegen marad az ő testvére is.
15./ Lásd már most, ez után a két benső előnemzés után aztán, a test is megragadhatja magát ellentétjében, kényszerítheti magát és szoronghat.
16./ E kényszerítés által aztán az egyik ellentét a másikba megy át, itt megragadja magát, és így képeztetik két külső ellentét között egy önmagában fennálló médium, amelynek a szerint amint az aktusnál az egyik, vagy a másik ellentéthez közeledett, vagy az egyiknek, vagy a másiknak kell tulajdonsági megalkotottságában megfelelnie, rendem szerint, a testben is, amely rendem: a helyes, méltányos, megengedett ön- vagy testi szeretet.
17./ Látod, ezért tehát a testi szeretet és a neki megfelelő testi nemzés is épp olyan törvényszerű, mint a szellemé és a léleké, ha az a megszabott örök rendem szerint történik.
18./ Ha azonban a rendemmel ellentétes, akkor az az élet helyett a halál nemzése, és azért durva bűn, mert az a lélek és a szellem életét aláássa, sőt szétzavarja.
19./ Ezt is értsétek meg tehát jól, és cselekedjétek aszerint, és akkor minden nemzéstek törvényes és Nekem kedves lesz. Amen.”
Letőlthető itt: http://www.jezusatyank.hu/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése