A bűnök felismeréséről

 A bűnök felismeréséről

(Alban Stolz 1808-1883):

Bár a gyónás szent szentsége az az ajtó, melyen át a bűnösök ismét visszatérhetnek Istenhez, a gyónók közül egyesek mégse nyernek Istentől megbocsátást. Ennek okai különbözőek, de ezek közül az egyik leggyakoribb abban áll, hogy sokan vannak, akik bűneiket soha nem ismerik fel rendesen, ezért azokat meg se bánják, így meg se javulnak, nem gyónnak jól és ezért bűneikben halnak meg.

Ezért a bűnök bocsánatához az első, amire szükség van az az, hogy szembenézzünk magunkkal.

Az önismeret:

Már a pogányok is tudták, milyen fontos az önismeret. Volt egy templomuk a bölcsesség számára, melynek bejárata fölött a bölcsességhez vezető út első lépéseként ez a felirat állt: Ismerd meg önmagadat! Hogyan lehet azonban eljutni ehhez az ismerethez?

Mindenekelőtt annak kell fontosnak lennie számodra, hogy lelki állapotodat helyesen megismerd. Ettől nagyon sok függ. Te éppen olyan vagy, amilyen, akár belátod ezt akár sem. Aki fösvény, az akkor is zsugori marad, ha beképzeli magának, hogy ő csak annyira takarékos, amennyire ez szükséges. De a nagy, a fontos különbség ez: ha te bűneidet és hibáidat most felismered, akkor meg is tudsz szabadulni tőlük; ha azonban becsapod magad és most sem akarod belátni, milyen romlott a lelked, akkor szemeid egykor erőszakkal lesznek felnyitva, hogy látnod kelljen, mégpedig az Örök Bírótól - akkor, amikor már késő lesz.

Valóban kellemetlen dolog, ha magunknak kell hibáinkat és bűneinket felkutatni; ha sokkal rosszabbnak kell magunkat látni, mint amilyennek eddig képzeltük magunkat.

De jobb magunknak felfedni sebeinket még akkor, amikor segíteni lehet rajtuk, mint hagyni őket elharapódzni rajtunk, amíg késő lesz. A legtöbb ember, aki tüdővészben szenved, azzal áltatja magát és másokat, hogy nem is olyan veszélyes a baja; ezért jön számukra oly gyorsan a halál. Ugyanígy ámítja magát sok bűnös, aki nem akarja belátni, hogy lelkével baj van, így annál biztosabban mennek vesztük felé.

A megrögzött hibák

Ha meg akartok szabadulni bűneitektől és lelki állapototok valódi megismeréséhez szeretnétek eljutni, akkor még arról is meg kell győződve lennetek, hogy sok fontos hibátok és bűnötök van, amelyekre eddig nem gondoltatok. A legtöbb ember csak azokat a bűneit ismeri fel, melyek szokatlanok számára. Ha valaki csak néha hazudik, akkor felismeri ezt a bűnt; ha azonban olyan gyakran hazudik, ahányszor csak teheti, már nem is gondol többé arra, hogy ezzel a vétekkel vádolja magát. Ha egy egyébként mértékletes ember egyszer leissza magát, akkor bűnbánattal gondol erre a kihágására. Ha azonban megszokta, hogy minden nap többet igyon, mint amennyit tűrőképessége és a mértékletesség megenged, akkor ezt már nem számolja bűnei közé. Aki ahhoz van hozzászokva, hogy soha ne mondjon embertársairól rosszat, azt kínozza a lelkiismerete, ha egyszer elfelejtette magát és szabadjára engedte nyelvét. Aki azonban a rágalmazáshoz és becsületsértéshez hozzá van szokva, az végül annyira kevéssé tekinti ezt bűnnek, mintha egy rózsafüzért imádkozott volna el.

Félrevezetjük magunkat saját bűneinkkel kapcsolatban

Ha az embereknek olyan bűnökről prédikálunk, melyeket ők nem követtek el, akkor ez nem zavarja őket. De ha megmutatjuk nekik, hogy egyik vagy másik szokásuk, melyek az ő sajátjuk, bűnös, akkor egyszerre mindent túlzásnak és valótlannak tartanak. Az ördög azokat, akiket már bűneik láncán a pusztulás felé vontat, nem akarja elengedni, és ezért elvakítja őket, hogy képzeljék azt, hogy ők egész jó emberek. Fiatalabb éveimben én magam hallottam, mikor egy férfi a húsvéti időben ezt mondta valakinek: "Nem tudok mit gyónni, nem tudok semmilyen bűnömről", miközben ez az ember valódi háziördög volt, aki feleségével egészen embertelenül bánt.

Szokásos viselkedésünket is meg kell vizsgálnunk

Az helyes dolog, ha valaki gondol ritkán elkövetett bűneire; mindazonáltal nagyon fontos, hogy mindenki azt is jól megfontolja, hogy szokásos, mindennapi életvitele rendben van-e. Kérdezd meg magad egyszer, hogyan ítélnél olyan emberről, aki éppen azt csinálja, amit te?

 Ha felméred vagyonodat és összeszámlálod, hogy évente mennyit adsz a szegényeknek, míg mások, kiknek kevesebbje van, nálad többet adnak - mit kell magadról gondolnod, ha pártatlan vagy?

Ha reggeltől estig az ideigvaló dolgokra gondolsz és megszokásból legfeljebb egy rövid imát végzel, melyet még világi gondolatokkal és szétszórtságoddal is beszennyezel, és ha csak húsvétkor, és még akkor is csak kelletlenül, hagyod magadat az Úr asztalához vitetni, akkor hol van kincsed, melyen szíved és szereteted függ?

Fent Istennél vagy lent földednél, istállódban vagy a pénzes szekrényednél?

És a mennybe vezető keskeny úton vagy-e? Mikor türelmetlen és bosszús vagy és rögtön felfortyansz, ha valaki ellentmond neked, vagy ha nem az akaratod szerint mennek a dolgok, ha minden kicsinységre érzékenyen reagálsz és haragtartó vagy, akkor vajon tanítványa és követője vagy-e Üdvözítődnek, aki ezt mondta: "Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű" (Mt 11,29)?

A felebaráti szeretet

Ha hetekig nem beszélsz ellenségeddel, vagy ha beszélsz vele, de mégse szívlelheted és örülsz, ha mások korholják vagy szidják őt, akkor nem bocsátottál meg neki szívedből, mégha tízszer is ezt állítod. Hogyan lesz majd az ítéletkor, hiszen naponta magad is így imádkozol: Bocsátsd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek? Ha csalsz, vagyis olyan dolgokat tulajdonítasz el, melyek jogszerűen nem a tieid, vagy a vételnél és eladásnál hazudsz, vagy hibás mértékkel mérsz, vagy silány árut adsz el, vagy ha az államnak nem adod meg törvényes adódat, át fogsz-e jutni azon az ítélőszéken, ahol a jogtalan nyereségért meg kell fizetni? És megállod-e helyedet az előtt a bíró előtt, aki ezt mondta: "Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád" (Mt 25,21)?

Az Úr ezt is mondta: "Ami elhagyja a szájat, a szívből származik." (Mt 15,18) Mi lehet a te szívedben, mikor oly szívesen és oly gyakran adsz ki magadból szégyenletes beszédet és tréfákat, és hogyan fogsz a kimondhatatlan szent és tiszta Istentől felvétetni, ha odakerülsz elé a zabolátlan lelkeddel?

Csaknem minden egyes ember meg lehet róla győződve, hogy sok minden, ami megszokott számára, és melyet talán soha nem tartott bűnösnek, valójában helytelen és elítélendő dolog. Mert gyakran nagyobb bűn az, amiből az emberek nem csinálnak lelkiismereti kérdést, mint az, amit meggyónnak.

Némely munkás nem gondol arra, hogy sokkal szorgalmasabb is lehetne, némely szülő gondosabban ügyelhetne gyermekeire, némelyek többet segíthetnének a szegényeknek és csaknem mindenki többet imádkozhatna. Sokan irigyek, kárörvendők és hamisak, anélkül, hogy erre gondolnának; sokak lelik kedvüket hiú módon önmagukban vagy különféle oktalan, bűnös kívánságokban; sokan szomorítják és bántják hozzátartozóikat és megkeserítik az életüket, miközben állandóan úgy vélik, hogy nekik kell másoktól sokat szenvedniük és nekik mindig igazuk van.

 Ezért, ha valóban ítélkezni akartok lelketek fölött és veszélyes betegségeiteket valóban fel akarjátok ismerni, akkor nem csak arról kell elgondolkoznotok, hogy egyszer itt vagy ott valamilyen különleges alkalommal hibáztatok, hanem mindenekelőtt azt kell megfontolnotok, hogy egész viselkedésetek, mindennapi életformátok nem elvetendő-e Isten előtt, hogy nincs-e olyan fontos hibátok, melyre gyónástokkor még soha nem gondoltatok.

A bűnök mérlegelése

De mi szerint kell a bűnöket megvizsgálni? Mi szerint kell megállapítani, hogy valami bűn-e,- és ha igen, milyen súlyos?

Először is nem aszerint, hogy mi a megszokott számunkra. A gazdag ember hozzászokott a keményszívűséghez és a dőzsöléshez, a farizeusok a gőghöz és az irigységhez, Júdás a kapzsisághoz; ezért ők nem tartották már ezeket bűnnek - és éppen ezért vesztek el.

Azután nem szabad a bűnt annak alapján megítélni, hogy az emberek mit szólnak hozzá, vagy hogy az emberek bűnösként hogyan élnek.

A Szentírás szerint a világ bűnben él.

Éppen ezért az rossz jel, ha valaki úgy viselkedik, mint a világ. Ez annak a jele, hogy a széles úton jár, melyen sokan haladnak. Az özönvízkor mindössze nyolc igaz volt, Sodomában alig lehetett négy embert találni, akik az általános bűntől mentesek voltak. Az Egyiptomból kijövő zsidók közül csak kettő találtatott méltónak, hogy az ígéret földjére bejusson. Illés idejében az egész zsidó földön csak 7000 ember akadt, aki nem hajtott térdet Baal bálványképe előtt, és hű maradt az igaz Istenhez. Azok közül, akik Jézus keresztre feszítésénél jelen voltak, csak nagyon kevesek voltak, akik hittek benne.

Ezért ne képzeljétek be magatoknak, hogyha úgy cselekedtek, ahogy a többi ember, jól álltok és Istennek tetszők vagytok.

A legtöbb embernél egész egyszerűen sok minden megszokott és mégis bűnös, mint például a hazugság, a rágalmazás, az irigység, a haszonlesés, a veszekedés, a gúnyolódás és a csalás. Ezért mondta Krisztus a szenvedése előtti utolsó estén a tanítványaiért végzett imájában a következőket: "Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való." (Jn 17,14)

Ha tehát valóban minden gonosztól mentessé akarunk válni, akkor ítéletet kell magunk fölött tartanunk Isten megmásíthatatlan szava szerint. Aki Isten szava alapján végez lelkiismeretvizsgálatot és eszerint ítéli meg életmódját, az nem fogja tovább is úgy vélni, hogy nincs semmi gonosz benne, ellenkezőleg, - úgy fogja találni, hogy egyetlen nap sem múlik el bűn nélkül, és hogy minden tette tisztátalan és szennyezett.

Isten követeléseinek komolysága

Gondoljunk a parancsolatokra: "Felebarátodat pedig szeresd úgy, mint saját magadat." (Mt 19,19) - "Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek." (Mt 7,1) - "Ne aggódjatok életetek miatt, ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek." (Mt 6,25/33) - "Szeressétek ellenségeiteket." (Mt 5, 44) - "Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is" (Mt 5,39), vagyis szenvedj el inkább még több igazságtalanságot, mint hogy civakodást és békétlenséget kezdj. - "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen" (Mt) és még több más szentírási hely is rámutat, milyen tökéletlenek vagyunk majd mindannyian.

Adja Isten, hogy ezt a kegyelmi időt arra használjátok, hogy ítéletet tartsatok saját lelketek felett. Ahelyett, hogy órákat töltötök társaságbeli értelmetlen és bűnös fecsegésekkel, inkább a magányt keressétek, hogy saját magatokról elgondolkozhassatok. Legalább olyan komolyan kell saját hibáitokat felkutatnotok, mint ahogy legnagyobb ellenségeteknél teszitek ezt. Ehelyütt különösen érvényes, amit az Úr mond: "Aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre." (Jn 12,25)

 Kérjétek a Szent Szellemet, megvilágosításért, mivel az Ő segítsége nélkül nem lehet az igazi felismerésig eljutni.

Ne sajnáljátok a fáradságot.

Ugyan kellemetlen dolog a gonoszat saját magunkon felkutatni és eközben számos kínos felfedezést tenni, de jobb ezt itt elvégezni, mint az örökéletben. Csak egyetlen FÖLDI életünk van, és az is rövid, melyben még mindent rendbe kell hoznunk.

És a bűneinktől való szabadulás első lépése abból áll, hogy alázatosan felismerjük és bevalljuk őket.

Mennyit adnának a már meghaltak, ha még ők is megtehetnék ezt; mekkora alapossággal kutatnának fel mindent! Ezért dolgozzatok most menekülésteken és megszentelődésteken, amíg még időtök van ehhez.

Ha mi magunk ítélkezünk magunk felett, akkor elkerülhetjük Isten ítéletét. Amen.