Nostradamus, Pannoniáról.

Nostradamus, Pannoniáról.

Nostradamus élete végén, öregen és betegen kapta a megrendelést egy magyar főembertől, hogy írjon próféciákat Magyarországról. Ez a"nagyhírű és vitéz" nemzet fia háromezer ezüstöt fizetett Nostradamusnak ezért a munkáért, s a megrendelő személyében gróf Zrínyi Miklósra ismerünk, a szigetvári hősre, aki valóban három hónappal élte túl a jóslatok szerzőjét, s 1566. Szept. 8.-án halt hősi halált. Mint a vers megjósolja, a "pogány" török még valóban 120 évig uralja Magyarországot, és Zrínyi valóban két nép, a magyar és a horvát közös hőse, hisz Csáktornya szülötte.

84. /

Az írott szó elhal majd, és egyre szegényebb lesz a beszéd, a nemzetre egy talány hoz bajt, mely elveszi az emberek eszét.

Egész nap otthonukban ülnek, bámulnak hazug, mozgó képeket, s mire a bálványok ledőlnek, már alig születnek gyermekek.

85. /

Ötven esztendő lejártán új világ lesz, a magyarok végre kézbe veszik sorsuk.

Nem a pénz lesz az úr, hanem a munka, a törvény az uzsorásokat sújtja.

Az ország még sokáig nem lesz gazdag, de többé senki sem hal éhen, a néppel új királyt is választanak, s kezdődik elölről minden, mint régen.

87. /

Amit értelmes elme el sem képzel, az megtörténik majd Hungáriában.

Senki nem boldogul erővel, sem ésszel, csak gyilkos ármány és ravaszság van.

Dolgozni akarnál, de nincs munka, pedig a földek parlagon hevernek, aki eddig a munkát csak unta, most koldusa lesz az idegeneknek.

90. /

Az erdőn túl él az ország jobbja, de számában kisebbik része, földjét az erősebb elrabolja, ezeregyszázból nyolcvan évre.

Már csupán nyelvében él, de él még, s gyarapszik, míg Erdőn innen fogynak, az ő küzdelmük hozza el a békét és egységét minden magyaroknak.

91. /

Csak temetni tudnak, nem ünnepelni, erejük gyorsan elfogy, szalmaláng, türelmesek, de kitartásuk semmi, vezérük rosszul végzi mindahány.

Költőiket elfelejtik gyorsan, akárcsak régi énekeiket, magyar se marad sok a honban, de magyarul szólnak az idegenek.

92. /

Immár vén és beteges koromban távoli nemzetnek ködképeit láttam, Isten a tanúm, hogy amit eddig mondtam, megtörténik egyszer majd a valóságban.

Nagyhírű és vitéz nemzet fia kérte, lebbentsem előtte föl a jövő fátylát, - háromezer ezüst volt a munkám bére, örvendenek neki koldusok és árvák.

93. /

Akinek mindezt írtam rendelésre, három hónappal él tovább, mint magam.

Csatát veszít, de a harcnak nem lesz vége, minden ledőlt toronynak súlya van.

A pogány még százhúsz évig itt lesz, de egyre jobban gyengül - személye két nemzet közt híd lesz, s utódja nagy művet ír a küzdelemről.

94. /

Keletről primitív, barbár horda tör Magyarországra, nem először.

A nép minden vagyonát elhordja, a csőcselék a mélyből előtör.

Megérkeznek a haza elárulói, sértődöttek, és idegenek, tíz évig tudják a népet zsarolni: vörös és sárga a címerben egyek.

97. /

Lesz majd, hogy a pénz egyre kevesebbet ér, s az emberek apraját eldobják, és hiába lesznek a pénzek egyre szebbek, súlyuk miatt már a koldusok sem hordják.

Értéke nem lesz semmi a munkának, és nem lesz semmi haszna a pénznek, uzsorások magyar földre licitálnak, gazdagok helyett fizetnek a szegények.

98. /

Róka, s hiéna vezeti a népet, alattuk szétesik az ország, a róka egyedül sokat téved, a hiéna megássa a sírját.

Végtelen a nép ostobasága, de lassan feltámad az új erő, nem hallgat róka, hiéna szavára, Pannónia nem lesz dögtemető.

99. /

Jön új nemzedék, mely erős lesz, és nem szégyelli többé, hogy magyar, a vének nemzedéke önmagán erőt vesz, s nem csak önmagának túr és kapar.

Erkölcsében megújul majd az ország, és végre büszke lesz minden fia, mert ámulatba ejti egész Európát, sok száz évnek elteltével, Pannónia.