Ismerj fel!_Énok 64 Kulcsa
Eljöttem hozzád egykoron, de nem ismertél engem. Beszéltem hozzád, de nem értettél, szívedhez szóltam, de becsukva találtam. Nem kértem mást csak, hogy kövess, nem kértem mást, csak higgy és szeress. Megmondtam ki vagyok, s nem hittél, elfordultál, megvetettél. Millió sebemben éreztelek, s magamhoz öleltelek. Vérem adtam érted, úgy szerettelek, a halálnak torkából is kimentelek. Mert láttalak, nem élsz már bennem, nincs más, aki megmentsen. Súgtam halkan szívedhez hajolva, mindennél jobban szeretlek. Szívemben várok, hogy egyszer kitárod szíved és beléphetek. Most is beszélek hozzád, de nem akarsz érteni. Sírtál, én voltam vigaszod. Féltél, én voltam támaszod. Talán nem érezted, veled vagyok, máshol kerested vigaszod. Minden könnyedet összegyűjtöttem, s arcodat szárazra töröltem. Tenyerembe tettelek, hogy mindentől megvédjelek. Úgy vigyázok rád, mint anya gyermekére, s mint rózsa, a harmatnak cseppjére. Ki az, aki bánthat, hogy ne tudjak róla? Szívemben őrzőm á...