Kérdés

Kérdés: 1. Nevezhető-e NEM-JÉZUSI embernek egy hagyományos keresztény tudattal rendelkező, és e szerint élni igyekvő ember?

HANG: „Bármennyire is tiltakozol, bizony csak annak nevezhető.

Hidd el, a Szentszellemem eljövetele után az apostolok sem voltak még JÉZUSI emberek.

Neked már igazán tudnod kellene, hogy: a saját lelkiismerete szerint cselekvő, és az ÉN, tehát Jézus Atyátok lelkiismerete szerint cselekvő ember nem szükségszerűen azonos. Sőt! A legritkábban azonos.

Jézusi embernek, csak az mondható, aki ENGEM ÚT- ként vállal.

Apostolaim hogy lettek volna Jézusiak, mikor még közvetlen mennybemenetelem előtt is azt kérdezték Tőlem: „Uram! Most állítod helyre Izrael országát?" /Ap.csel. 1;6./

Hogyan lehetne JÉZUSINAK mondani azokat a jámbor lelkeket, akik bár minden szertartást felhasználnak annak érdekében, hogy lelkiismeretüket megnyugtassák, de ünnepséget tartanak jólélekkel, mikor gyermekük vagy unokájuk bejelenti, hogy esküt tesz embergyilkolásra a katonaságnál!

Csak az mondható JÉZUSI EMBERNEK, aki kilépve az igazság rendjéből, vállalja az irgalom rendjét, de nemcsak passzív módon, hanem aktívmódon is.

Vagyis: nem csak hirdeti, de éli is. Nemcsak azok felé, akik ezért őt nem bántják, hanem: azok felé is, akik őt ezért bántják.

A JÉZUSI EMBER mindenféle hatalom számára egy bizonyos szint után - elviselhetetlen. Ezért mondhattam ki egyértelműen azt, hogy aki Velem azonosul, az szükségszerűen sorsomban is osztozik.

Tágabb értelemben viszont JÉZUSI embernek mondható mindaz, aki ha tudná, hogy ennek érdekében állapotszerűen vértanúnak kell lennie, akkor ezt szívesen vállalná.

Tehát nemcsak az a Jézusi ember, aki az irgalom rendjében él, hanem az is, aki tudatlansága miatt nem ebben él, de nyitott ebben az irányban."

Ami pedig a szeretést illeti, az a következő: Szíved szeretete olyan kell, legyen, mint a kályha melege. Nem a kályha dönti el, hogy kit és hogyan melegítsen. Természetes, hogy különböző anyagok különböző módon reagálnak melegére.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem azért kell szeretnetek valakit, mert jó, hanem azért, mert ti jók vagytok. Én, sem azért szeretlek benneteket, mert ti jók vagytok, hanem azért, mert Én vagyok a JÓ.

Az igazság rendjében senki sem képes boldog lenni.

- Erre az irgalom rendje való.

Ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy bárkinél, bármikor helyeseld a rosszat. Igenis, követelned kell, ami a tiéd. Nem szabad bűnrészesnek lenned. Márpedig az lennél, ha úgy mondanál le jogos jussodról, hogy adósodban ez lelki megnyugvást jelenthetne.

Lelki megnyugvást csak Én adhatok, és csak annak, aki igaz bánattal bánja azt, ami rosszat tett.

A kölcsön vissza nem adása, az rossz! Akkor is rossz, ha nincs módodban visszakövetelni vagy visszaszerezni.

Aki egy rosszhiszemű ember lelkiismeretét megnyugtatni akarja, az megnehezíti számára az igazi megtérést. Aki rosszat tesz, azt segíteni kell abban, hogy megtapasztalja: ha rosszat tesz, az rossz neki. Téged sem az szeret igazán, aki szemet huny hibáid felett.

Az szeret, aki jó szándékkal, semmi evilági előnyt nem remélve, felhívja figyelmedet arra, hogy rossz neked az a rossz, amit elkövettél.

Ilyen értelemben igaz az, hogy, csak az a szeretet termékeny, melynek házastársa, az igazság. Mégpedig az erkölcsi igazság! Ez nem más, mint az, hogy szeretnetek kell egymást.

Ezt nem csak neked kell tudnod, hanem mindazoknak, akik téged bántanak.

Én annak idején még Pétert is lesátánoztam, mert tudtam, hogy ha nem teszem ezt, akkor becsapom őt. A megbocsátás nem az, ha valaki le akarja venni annak vállairól a terhet, aki rosszat tett. NEM! Amint tettei következményein csak akkor és annak tudok segíteni, aki rossz tettét megbánta, úgy ti se akarjatok segíteni azoknak, akik nem hajlandók bűnbánatot tartani.

Részetekről a megbocsátás nem más, mint biztosítása annak a jóakaratnak, melyről nem szabad lemondanotok akkor sem, ha életeteket veszik el emiatt. Tehát nektek segít ilyenkor e magatartás és nem annak, akinek megbocsátotok. Ez történt akkor is, mikor a kereszten így imádkoztam: "Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!" Ennek az imámnak hatására nem azok jártak jól, akikért imádkoztam, hanem ÉN! Mindenki attól jár jól, amit önmaga csinál, s nem attól, amit tőle függetlenül más tesz értük.

Tudom, hogy ez az utolsó mondatom nagyon furcsának tűnik számodra, de ha jól átgondolod, megérted, hogy Én nem vagyok, nem lehetek személyválogató, ha igazán szeretlek benneteket.

Állj tehát ki igazad mellett akkor is, ha úgy tűnik, hogy ezzel ellenséget szerzel magadnak. Soha ne legyen szempont az, hogy ne legyenek ellenségeid. De igenis vigyáznod kell, hogy te soha senkinek ne légy ellensége, vagyis olyan, aki a másiknak rosszat akar. Az válik másoknak ellenségévé, akinek szívében fölébred a gyűlölet. Ettől irtózzál, mint a pokoltól. Mert ez valóban pokol is! Pokol abban, aki enged a gyűlöletnek.

Nagyon fontos volna mielőbb ráébrednetek arra, hogy kivétel nélkül mindenki, és bármilyen körülmények között képes arra, hogy boldog legyen. Ha nem így lenne, akkor Én, vagy gonosz lennék, vagy buta.

Gonosz lennék, ha olyanokat is boldogságra teremtettem volna, akikről tudtam, hogy körülményeik e boldogságot megakadályozhatják.

Buta lennék, ha nem láttam volna előre, hogy nem lehetnek boldogok, pedig arra teremtettem őket. Mondom, nem lehetnek, bár akarják.

A fenti állítás nem egyéb, mint káromkodás. Ne káromoljatok. Minden körülményt fel lehet használnotok arra, hogy boldogok legyetek, és ennek az ellenkezőjére is.

A döntés a ti kezetekben van. Ha nem így lenne, akkor igazán nem lennék JÓ Isten, és ti nem lennétek valóságos emberek.

Drága Gyermekeim! Nekem a világon semmi közöm a katonasághoz. A katonaság a Sátán és a ti művetek. A Sátán egyértelműen gyilkos. Ti ott a katonaságnál vagy jó,- vagy rosszindulatból vállaljátok az embergyilkolás mesterségének megtanulását.

Legtöbben jóindulatúan. Engem a jó szándékotok sem képes a rossz oldalra állítani.

Nagyon örültem annak, mikor köreitekben fiatalok inkább vállalták a börtönt, mint a kaszárnyát. Inkább vállalták, hogy büntetett előéletűeknek legyenek bélyegezve, s így már előre megterheljék földi jövőjüket, de a KŐTÁBLA ötödik parancsát meg nem tagadták. Ezek a fiatalok tudták, hogy inkább kell megvalósítani azt, amit ÉN kívánok, mint engedelmeskedni embereknek.

Ismétlem! A kaszárnyák világához Nekem semmi közöm sincs. Ami ott történik, az az ördögtől és tőletek van.

Mondanom kell pár szót a gyerekekről. Minden gyermek akkor érzi igazán, hogy valóban jó helyen van, ha Hozzám akarja kapcsolni az, akire rábíztam őket. Nagy tévedésben van az a szülő, aki azt hiszi, hogy birtokolhat gyermeket, mint egy tárgyat, mert az övé.

Nem az övé! Minden gyermek az ENYÉM! Csupán kölcsönben van a szülőknél, akiket akkor választott, mikor még tudta, hogy mi a teendője.

Ti csak Máriáról tudjátok és hiszitek el, hogy nem ő választotta gyermekét, hanem gyermeke választotta őt. Ettől már Ábrahám is okosabb volt, és keresztelő János apjának, Zakariásnak meg kellett némulnia, mert nem akarta elhinni, hogy nem rajta múlott, kinek lesz az apja.

Minden felnőtt helytelenül jár el, ha arra törekszik, hogy önmaga oldalára állítsa gyermekét. De az ilyen viselkedés megakadályozásának nincs semmi értelme. Senki sem képes felelősen dönteni mások sorsáról, csak önmaga sorsáról. Attól, hogy ezt nem hiszed el, még igaz.

Ti olyan kis szeletét látjátok még saját életeteknek is, hát még mások életének!