Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.

  Hamvas Bélától:   A fény csak abban válik áldássá,                                aki másnak is ad belőle.             A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsájtó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden bo...

A rossz, a bűn és a gonoszság

 "Hát nem érted, hogy az Isten benned lakozik, hogy azzá lett, ami vagy, annak érdekében, hogy azzá tehessen téged, ami ő!" A rossz, a bűn és a gonoszság 148:4.1 Jézusnak szokása lett hetente két alkalommal Zebedeus kertjének egy bizonyos elzárt és védett szegletében külön elbeszélgetni a vele szólni akarókkal. Az egyik ilyen magánjellegű esti beszélgetés alkalmával Tamás e kérdést tette fel a Mesternek: "Miért kell az embereknek szellemtől születniük annak érdekében, hogy beléphessenek az országba? Azért szükséges az újjászületés, hogy elkerüljék a rossz befolyását? Mester, mi a rossz?" E kérdéseket meghallván Jézus azt mondta Tamásnak: 148:4.2 "Ne ess abba a hibába, hogy összekevered a rossz sajátságot a rossz személlyel, pontosabban a gonosszal. Akit te a rossznak nevezel nem más, mint az Atyám és az ő hű Fiainak uralma ellen tudatosan és szándékosan fellázadt önimádó fiú, egy főintéző. De én már legyőztem e bűnös lázadókat. Lásd világo...

Az imáról, a köszönetnyilvánításról és az istenimádatról.

Az imáról, a köszönetnyilvánításról és az istenimádatról.  Nátániel fejében volt némi zavar a Mesternek az imáról, a köszönetnyilvánításról és az istenimádatról szóló tanításait illetően, és a kérdésére válaszolva Jézus hosszan beszélt a tanítása további magyarázataként.   146:2.2 1. A gonoszságnak az ember szívébe való tudatos és folyamatos befogadása, fokozatosan leépíti az emberi léleknek, az ember és Alkotója közötti érintkezési szellem-körökkel való ima-kapcsolatát. Az Isten természetesen meghallgatja a gyermeke kérelmét, de amikor az emberi szív szándékosan és folyamatosan befogadja a gonoszság eszméit, akkor a földi gyermek és a mennyei Atyja közötti személyes összeköttetés fokozatosan megszakad. 146:2.3 2. Az Isten ismert és fennálló törvényeivel összeegyeztethetetlen ima utálatos a paradicsomi Istenségek előtt. Ha az ember nem akarja meghallgatni az Isteneket, amint azok a szellem, az elme és az anyag törvényeiben szólnak a teremtményükhöz, akkor a te...

Tanítások az imáról és az istenimádatról

 Tanítások az imáról és az istenimádatról 143:7.1 Az esti tanácskozásokon a Gerizim-hegyen Jézus sok nagy igazságot tanított, és különösen a következőket hangsúlyozta: 143:7.2 Az igaz vallás az egyes lélek cselekedete a Teremtőhöz fűződő öntudatos viszonyában; a szervezett vallás az ember kísérlete arra, hogy az egyedi hívek istenimádatát közösségiesítse. 143:7.3 Az istenimádatnak - a szellemi szemlélésének - szükségképpen váltakoznia kell a szolgálattal, kapcsolatba kell lépnie az anyagi valósággal. A munkának a játékkal kell váltakoznia; a vallást a vidámságnak kell ellensúlyoznia. Az elmélyült bölcseletet az ütemes verselésnek kell követnie. Az élet nehézségeit - a személyiség idő-feszültségét - az istenimádat nyugalmának kell oldania. A világegyetembeli személyes elszigeteltség félelméből eredő bizonytalanságérzet ellenszere az Atya hites szemlélése és a Legfelsőbb megismerésének kísérlete. 143:7.4 Az imádság célja, hogy az ember kevesebbet gondolkodjon é...

Hogyan tudjuk biztosan, hogy téged az Isten küldött?

Beszélgetés a bizonyosságról: Hogyan tudjuk biztosan, hogy téged az Isten küldött? 142:5.1 Ama nagy beszédek egyike, melyeket Jézus a templomban mondott el a páska-ünnep hete alatt, egy kérdésre válaszul hangzott el, mely kérdést az egyik hallgató, egy damaszkuszi férfi tette fel. E férfi azt kérdezte Jézustól: "De rabbi, hogyan tudjuk biztosan, hogy téged az Isten küldött, és hogy valóban beléphetünk ebbe az országba, melyről te és a tanítványaid azt állítjátok, hogy közel van?" És Jézus így válaszolt: 142:5.2 "Ami az én üzenetemet és a tanítványaim tanítását illeti, azokat a gyümölcseiről kell megítélnetek. Ha mi a szellem igazságát hirdetjük nektek, akkor a szellem fog bizonyságot tenni a szívetekben arról, hogy az üzenetünk hiteles. Az ország kapcsán és a mennyei Atya által való elfogadás fölötti bizonyságotok vonatkozásában, hadd kérdezzem meg, hogy ki az olyan apa közületek, aki méltó és jószívű lévén, aggodalomban, vagy kétségben t...

Jézus beszél a mennyországról, amit nem fizikai háborúkkal érünk el, hanem a szellemi csatákkal.

Jézus beszél a mennyországról, amit nem fizikai háborúkkal érünk el, hanem a szellemi csatákkal. Jézus másnap, elküldte Jakab öccsét, hogy kérjen engedélyt arra, hogy a következő szombaton szólhasson a zsinagógában. És a zsinagóga vezetője nagyon örült, hogy Jézus újból hajlandó istentiszteletet vezetni. 137:8.4 Mielőtt elmondta volna ezt az emlékezetes hitszónoklatot az Isten országáról, mely a nyilvános pályájának első komolyabb előhangja volt, Jézus ezeket a részeket olvasta fel az írásokból: "Papok országa lesztek számomra, szent nép. Jahve a bíránk, Jahve a törvényhozónk, Jahve a királyunk; ő ment meg minket. Jahve az én királyom és az Istenem. Nagy király ő az egész föld felett. Ebben a királyságban szeretet van Izráel felett. Áldott legyen az Úr dicsősége, mert ő a mi Királyunk." 137:8.5 És amikor befejezte a felolvasást, Jézus ezt mondta: 137:8.6 "Azért jöttem, hogy hirdessem az Atya országának építését. És ez az ország magába foglalja majd az...

Az emberek közötti testvériség alapja az Isten atyaként való elfogadása.

Az emberek közötti testvériség alapja,  az Isten atyaként való elfogadása. Főhatalom - Isteni és emberi 134:4.1 Az emberek közötti testvériség alapja az Isten atyaként való elfogadása. Az Isten családja az Isten szeretetéből származik - az Isten maga a szeretet. Az Atya Isten istenmód szereti a gyermekeit, minden gyermekét. 134:4.2 A mennyországnak, az isteni kormánynak, az alapja az isteni főhatalom ténye - az Isten szellem. Lévén, hogy az Isten szellem, ezért ez az ország szellemi. A mennyország nem anyagi, és nem is pusztán értelmi; az ország nem más, mint szellemi kapcsolat Isten és ember között. 134:4.3 Ha a különféle vallások elismerik az Atya Isten szellemi fennhatóságát, akkor minden vallás békében megférhet egymás mellett. Ha csak egy is közülük azt tartja magáról, hogy valamiben felsőbbrendű a többihez képest, és hogy kizárólagos hatalmat gyakorol a többi vallás felett, akkor az a vallás valószínűleg türelmetlen lesz a többivel vagy akár arra is ve...