Ádám emelkedett fel és Istennel perelve

Ádám emelkedett fel és Istennel perelve, komoly értelemben mondá:

3./ "Asmáháél = Isten! Bárki légy is - ember, vagy a legfőbb szent Isten, nézd, bizony-bizony az nekem most és mindenkor mindegy! Nézd, én az isteni akarat nehéz pályáján buktam egyszer, és többé nem tudok felemelkedni! Hiszen mindig az igaz úton akartam haladni és amennyire csak bírtam, törekedtem minden megbotránkozás kövét kerülni; de hát nem én csináltam az egyenetlen, köves földet, hanem Isten műve az. Ha most már minden vigyázatlanságom mellett elsődként itt-ott mégis megbotlottam, egyedül nekem róható-e fel minden botlásom halálos vétkemül; És ha szívem homokká vagy kővé lett, nincsen-e olyan szer, amely azt ismét állandó termőfölddé változtassa? 4./Olyan kimondott gonosztevő vagyok-e én már, mondd, nincsen-e már irgalom az ilyenek számára Isten szívében? 5./ Mert a te figyelmeztető beszéded szerint Énokon kívül bizonyára senki sem állhat meg Isten előtt! 6./ Hogyan szerethetnők Istent, ha előbb el nem gondolnók Róla, milyen végtelenül különbözik ő legtökéletesebb teremtményeitől is! 7./Nézd, Te lehetetlent kívánsz tőlünk! Ha tökéletességedben e lehetetlenséget nem is látnák be, annak mégsem mondhatsz ellen, amit önmagamon világosan és tisztán észlelek! 8./Ha Te most olyan nagyot követelsz tőlem és minden utódomtól, vagy Isten nevében, vagy mint maga a legfőbb Isten, mondd nem helyes-e, ha arra kérünk, hogy követeléseddel egyidejűleg az eszközöket is add nekünk kezünkbe és szívünkbe, amelyek nekünk mindnyájunknak lehetővé teszik, hogy kívánságaidnak biztosan eleget tehessünk?! 9./Hogy jóakaratunkon nem múlik, azt e szavaimból, úgyszintén szívemből remélhetőleg világosan kiveheted. Ne vedd ó hatalmas Asmáháél szívemnek e kényszerű kitörését zokon. A mindennél hatalmas segíthet magán, ha nyomja is őt valami, de a por tehetetlen férgének nem marad más hátra, mint hogy halódva tekergőzzék, ha a ló hatalmas patája letapodja, és félig összezúzza. 10./ Óh fontolt meg e szavakat és gondold meg jól, mit tesz az: tehetetlen teremtménynek lenni és egy végtelen és örökké mindenfelett hatalmas Teremtő láthatatlan oldalán érezni magát.

11./ Lám, ez egy el nem gondolható, kimondhatatlan viszony: egy tehetetlen valami, aminek szabadnak kellene lennie egy szabad, végtelenül örök hatalom alatt!

12./ Azért segíts meg minket, ha egyáltalán lehet rajtunk segíteni, ahelyett, hogy mi, anélkül is igen tapodtak, még jobban tapodtatnánk! Jobb lenne, ha egészen megsemmisíttetnénk, mint mind jobban és jobban kínoztassunk! Ámen."

Asmáháél = Isten, megfeddi Ádámot

1./ E szavakra Asmáháél kissé felgerjedt, és a következő komoly, de mégis minden felett szeretettel is teljes szavakat intézte Ádámhoz, nemkülönben mindnyájunkhoz, mondván ugyanis:

2./ "Ó Ádám, Ádám! botorságod nagy és hatalmas lett! Mindenekelőtt kérdezem szívedet, minthogy atyja vagyok mind e gyermekeknek, és sok másoknak, akik e földet lakják - mondd meg Nekem szívedben, mit tennél te azzal a gyermekeddel, amelyik akkor, amidőn te a te bölcs intézkedéseid ellen, önként elkövetett súlyos hibáira nézve, nagy és igen fontos oktatásban részesíted őt, bár a valószínűség határát érintő, merészen felépített beszédben, de ezeket válaszolná:

3./ Mit követeled tőlem, amit nem cselekedhetek meg! Helytelen az, amit teszek? Mit tehetek én arról?! Nem vagyok-e én belőled való és nem te adtál-e nekem ilyen nyomorult, hibákkal telt életet? 4./Ha most hibázok, akkor hiszen az csak a te hibád, hogy így és nem másként - tökéletesebben - kerültem ki belőled! Azért légy megelégedve velem úgy, amilyen vagyok, és ne kívánd tőlem azt, ami nem lehetséges! Ha azonban mindenáron azt akarod, hogy másmilyen legyek, mint amilyen vagyok - megsemmisíthetsz és aztán másnak, és jobbnak nemzhetsz; avagy pedig a második nemzést, ha az neked netán lehetetlen lenne, egészen el is hagyhatod; mert az ilyen nyomorult létért amilyet adtál, soha nem mondok neked köszönetet!

5./ Hadd maradjon ez, ami semmi volt, örökké semmi; mert jobb sohasem létezni, mint melletted nyomorult, korlátolt létet tengetni! Mit akarsz most megjavítani rajtam, amikor már egyszer vagyok, amilyen vagyok?! Ha jobbnak nemzettél volna, jobb is lennék; minthogy azonban most az egyszer már ilyen vagyok, nem a te hibád-e, hogy ilyen vagyok? Azért előbb te javulj, meg és aztán láss hozzá, hogyan akarsz és tudsz engem megjavítani! 6./ Ádám, mondd most Nekem, mit érezne a te szerető atyai szíved, ha gyermekeid valamelyike és még hozzá legelső főgyermekeid egyike ilyen ellenvetést tenne? 7./ Te megátkoztad a bűnbánó Káint. Mondd, mit tennél te az olyannal, aki nemcsak a testvér testét öli meg, hanem téged magadat átkoz, és szellemedet akarja megölni?! Mondd, mondd Ádám, mit tennél te az ilyen javíthatatlan gyermekkel? 8./ Lám, most hallgatsz, mint az egér, ha macskát szimatol és előbb, mégis hajszálnyira ugyanilyen ellenvetést tettél Nekem, első főtörzsgyermekem létedre!

9./ Egy neked Isten és ember! Mi gondod sincs azzal, hogy ki beszél veled, Isten-e, atyád-e, vagy hozzád hasonló ember; mert hisz te nem önmagad teremtetted magadat, hanem egy neked láthatatlan teljesen ismeretlen Isten! Ő alkotott meg téged olyan nyomorúságosra és olyan bűnre képesítettre; most tehát elégedjen is meg veled úgy, amint vagy, ha nem alkotott tökéletesebbnek, és ne kívánja az elkontárkodott műtől, hogy tökéletesebb legyen, mint ahogyan az a rossz kedvében volt Teremtő kezéből kikerült! 10./Lásd és figyeld meg szívedet, nem így perlekedik-e?

11./ Te szememre veted az isteni akarat szerint egyenetlenül formált földön való nehezen járható útját és a te jóakaratodat állítottad sorompóba, hogy hűen megjárnád a pályát, ha csak lehetséges lenne. Hogy elbuktál, így minden hibát az Én vállaimra raktál. És úgy kell lennie, hogy Én hibáztam és valamiképpen a legkevésbé sem te is, minthogy ekként és nem másként teremtettelek. Ha akarom, hogy más légy, legyen valami útja-módja, amely neked lehetővé teszi, hogy az isteni akarat szerint cselekedjél! 12./Látod, ismét egy kijelentés, amelynek az oly szeretően gondoskodó szent Atya bizonnyal nem örülhet! 13./Irgalmat kívánsz! Mit tehetek még mást, mint hogy emberként és atyaként hozzátok jövök, és titeket saját számmal tanítlak az igaz szeretetre és az igaz bölcsességre, és saját kezemmel vezetlek e majdani legfőbb tökéletesedésekre, próbának lábaitok alá helyezett földön. Nem Én Magam vagyok-e Maga a legnagyobb könyörület, a legnagyobb szeretet és a legcsalhatatlanabb eszköz? 14./Avagy a te kívánságod szerint belőletek talán megelevenített, azaz mozgó gépeket csináljak? 15./Óh te vak, botor! Ha csak egy kissé is látni akarnál, máris fel kellene, hogy tűnjék magadon az a nagy tökéletesség, amely által olyan magasan állsz minden többi lény felett, hogy önként hibázhatsz; de önként hibátlanul is járhatod az élet útjait és hibátlanul cselekedhetel Énokhoz hasonlóan! És te veted Nekem szememre, hogy fércműként kerültél ki Belőlem?

16./ Lám-lám Ádám, mennyire elragadtattad magadat!

17./ Lehetetlent kívánok tőletek, mondod! Nézz hát ide, nézd Énokot, nézd ezt a hatot oldalamon, sőt nézd ezt a nagy néptömeget, és hogy így van-e, kérdezd meg őket mind.

18./ Én azonban mondom neked, te magad vagy az, aki saját esze szerint, valamilyen végtelen Istent keres, tisztel, és felfogni akar, és a teljességgel lehetetlent önmaga előtt, lehetségessé tenni akarja, az egész örökkévalósággal a saját vállait megterhelni akarja; olyan Istent akar keresni, aki számodra sehol sincs! Azonban az Atyát, aki most a legfőbb szeretettel telve veled beszél, félreismerni, megvetni akarod, és tőle menekülni akarsz! 19./Bizony, olyan Isten mellett, amilyent te képzelsz magadnak és amilyet szabbatszerűen imádva tisztelsz, a teremtmény létezése nemcsak a legnyomorúságosabb lét lenne, végtelenül nyomorúságosabb a forró homok széttaposott férgénél, hanem Én mondom neked, a te megálmodott istened révén, teljességgel nem is létezhetnék teremtmény. Mert az ilyen tökéletlen Isten nemcsak hogy nem lenne képes egyetlen fércművet is létrehozni, hanem bizony még rosszabbul járna, mint te, aki önmagadból még csak egy atomot sem vagy képes megteremteni! 20./Amidőn tibennetek rosszalltam az olyan Isten utáni kutatást és esztelen törekvést, amilyen sehol sincs, és egyedüli szeretetéhez utasítottalak annak az Atyának, Aki öröktől fogva Magam az voltam, vagyok, és örökké leszek - mondd, méltánytalan és lehetetlen követelést támasztottam-e azzal, mint Atya veletek, gyermekekkel szemben? 21./Nézd, már a legkisebb gyermekek is a legpontosabban teljesítik ezt a kimondhatatlanul könnyű követelést és atyjukat mindenfelett szeretik anélkül, hogy az atya szívétől éles eszűen számon kérnék, hogy miért szeretik őt? Hanem szeretik, mert az ő atyjuk. Mondd Nekem fiam Ádám, kívántál-e te valamikor is többet gyermekeidtől a magad számára? 22./ Ha már most egyedül igaz, legszeretőbb Atyaként semmi mást nem kívánok tőled és mindnyájatoktól és visszatartalak titeket mindentől, ami életeteket csak egy kevéssé is megnehezíti és lassan-lassan az elkerülhetetlen halált vonja maga után. Ami semmi egyéb, mint mindenkor a saját akaraton alapuló mind nagyobb vakság, amely minthogy az eszmék végtelenségében soha célhoz nem juthat, végül haragra gyullad és a Teremtőt közönséges, szeszélyes kontárnak szidja, és így még jobban elsötétíti és megöli magát - mondd, olyan vagyok-e Én akkor, aminőnek te Engem önmagadban találtál? 23./ Azért tanuld meg jobban ismerni az Atyát és ébredj annak tudatára milyen keveset, és nagyon könnyűt kíván ő tőled. Azután kelj fel és jöjj Hozzám és mondd meg Nekem, méltánytalan Isten és Atya vagyok-e Én! Most pedig szedd rendbe szívedet és gondolkozzál helyesebben, mert Én nem vagyok olyan Atya, aki átkozza Káint! Értsd meg jól! Ámen."

 /Isten háztartása: 1.Könyv/136 Fejezet/
Letölthető itt: http://www.jezusatyank.hu/